Diabétesz és  ön-menedzsment fejlesztő program (DESMOND) hatékonysága 3 éves utánkövetéssel 2es típusú diabéteszes betegeknél

Khunti, K., Gray, L.,Skinner, T., Carey, M., Realf, K., Dallosso, H., et al (2012) Effectiveness of a diabetes education and self management programme (DESMOND) for people with newly diagnosed type 2 diabetes mellitus: three year follow-up of a cluster randomised controlled trial in primary care. BMJ, 344: e2333.

Az összefoglalót készítette: Melles Virág Írisz

A cikk célja megállapítani, hogy a DESMOND elnevezésű strukturált program, amely újonnan diagnosztizált 2es típusú diabéteszes személyek számára készült, hatásosnak bizonyul-e három év távlatából is.

Bevezetés

A 2es típusú diabétesz krónikus hiperglikémiával járó súlyos betegség, amelynek előfordulási gyakorisága egyre növekszik. Hosszú távon olyan szövődményekkel járhat, mint vakság, végtagamputáció, kardio-vaszkuláris megbetegedések. Hagyományosan gyógyszeres kezelést írnak elő, melynek célja a hiperglikémia stabilizálása és a kardio-vaszkuláris kockázatok csökkentése. Az ezzel a betegséggel együttélő személyek számára egészségük érdekében a gyógyszerezés mellett fontos odafigyelniük egyéb tényezőkre, is, mint például a fizikai aktivitás vagy a diéta. Ezért fókuszálnak a diabéteszesek számára kialakított programok az önmenedzselésre, az önmagunkért vállalt felelősség aktív vállalásához szükséges skillek fejlesztésére. Az amerikai diabétesz egyesület, és más társaságok ajánlása szerint a diagnózis megkapásával egy időben, azonnal fel kell hívni a betegek figyelmét az ilyen jellegű programokra.

Egy ezek közül a DESMOND (Diabetes education and self management for ongoing and newly diagnosed). A program angol nyelvterületen (UK, Írország, Gibraltár, Ausztrália) 103 egészségügyi szervezetnél elérhető, 753 kiképzett vezető segítségével. A tanulmány a résztvevők alapértékeit veszi, és ezeket hasonlítja össze az egy évvel későbbi testsúly, dohányzás, betegséghiedelmek, depresszió és kardio-vaszkuláris értékekkel. Jelen kutatás azt is megvizsgálta, milyen hosszú távú eredménnyel jár, ha a diagnózis felállítását követő 6 hétben a beteg egy 6 órás tréningen vesz részt.

Módszer

A személyeket a diagnózis után maximum 6 héttel kérték fel, hogy vegyenek részt a kutatásban. Kizárták azokat, akik nem töltötték be a 18ik életévüket, komoly mentális problémával küzdöttek, nem tudtak rést venni a programon, vagy más kutatás résztvevői voltak. Minden résztvevő három éven át tartó követésben részesült, kivéve, ha valamilyen okból visszautasította azt.

 

A program

A strukturált program pszichológiai elméletekkel és a szakirodalom által alátámasztott, és a beteg környezetére alapoz. Csoportos foglalkozás előre megírt keretekkel. Regisztrált egészségügyi dolgozók vezették, akik egy tréningen sajátították el a program lényegét. A program 6 órás, 1 teljes vagy két fél napot vett igénybe, minden alkalommal 2 tréningvezetővel. Főleg az életmóddal kapcsolatos döntésekkel foglakoztak, mint táplálkozási szokások, fizikai aktivitás, szív és érrendszeri rizikótényezők. A cél az önmagukért vállalt felelősség tudatosítása és az énhatékonyság erősítése volt, elérhető célok megfogalmazásával.

A résztvevőknek a három éves felmérés előtt 2 héttel postán küldtek értesítést és a kitöltendő kérdőívet. Ha nem érkezett válasz, úgy 3 hét múlva emlékeztető követte az első levelet.

 

A kimeneti változók

A programot követő 6., 8. és 12. hónapban, illetve 3. évben történt felmérés. A biomedikális adatok közül a glycated haemoglobin (HbA_1c) szint, vérnyomás, koleszterinszint, és más faktorok, testsúly és derékméretre kérdeztek rá. A kérdőívek az életmóddal, dohányzással, fizikai aktivitássa, életminőséggel, és egészséggel összefüggő életminőséggel foglalkoztak. Betegségpercepciós kérdőív vizsgálta a betegek megértését, becsült kontrollját a diabétesszel kapcsolatban, emocionális distressz és depresszió-felmérés is történt.

Eredmények:

A kezdeti résztvevők 90,2%a  volt elérhető 3 év múlva, és 68-85%uktól sikerült a szükséges fiziológiai iletve kérdőíves adatokat összegyűjteni. A lemorzsolódók a statisztikai elemzés alapján idősebbek, alacsonyabb súlyúak, alacsonyabb depresszió-értékekkel rendelkezők voltak.

A fiziológiás értékek tekintetében a 3 éves követésben nem találtak szignifikáns különbséget azokhoz a betegekhez képest, akik csak az általános ellátásban vettek részt.

Az életmóddal kapcsolatos vizsgált változók közül a fiziaki aktivitásban nem volt különbség, a betegésggel kapcsolatos hiedelmek szignifikáns változást, jobb megértést mutattak. A depresszió értékek  nem változtak.

Megbeszélés:

A három éves követéssel megállapítottuk, hogy a biomedikális és életmóddal kapcsolatos mutatókon nem detektálható hosszú távú változás, de a betegséggel kapcsolatos hiedelmekkel kapcsolatban igen. A tanulmány nem tudott kimutatni cardiovaszkuláris előnyöket azokkal a betegekkel kapcsolatban, akik nem csak az általános ellátásban, hanem a tréningeken is részt vettek. Az ilyen hosszú távú hatások kimutatása azonban különlegesen nehéz feladat. A diabétesszel való megküzdés során különösen nagy jelentősége van annak, hogy a beteg önmenedzselés, mentális egészség, a betegséggel kapcsolatos tudás és megértés területén megfelelően magas szinten álljon. Ezt a tréningek fejlesztették, és ez lehet kapcsolatban azzal, hogy nem mutattak a betegségük nagyságának észlelt növekedésével együtt növekvő distresszt. Ezzel együtt a DESMOND program természetesen csak egy komplex egészségügyi ellátó rendszer részeként értelmezhető, és további kutatásokra van szükség a program hatékonyságát és továbbfejlesztését illetően is.

Konklúzió

A tanulmány tehát kimutatta,hogy a DESMOND elnevezésű program frissen diagnosztizált felnőtt 2estípusú diabéteszes betegek számára, amelynek során 6 órás tréningen vettek részt, nem mutatott hosszú távú hatást a biomedikális és életmóddal kapcsolatos kimeneti változók tekintetében, de némi változást elért a betegséggel kapcsolatos hiedelmekkel. Az eredmények hosszútávú, folyamatos program működtetését indukálják, amelynek időintervalluma és tartama további kutatások témáját kell hogy képezze. További kutatások azt is kimutathatják, hogy a megnövelt óraszám valószínűleg növeli a mutatókon mért változás mértékét is, illetve még hosszabb távot vizsgálva az idő és a hatékonyság kapcsolatának pontos természetét is felfedhetik.