A  párkapcsolat szerepe az alexitímia és a depresszió kapcsolatának megértésében

Foran, H.M. & K. D. O’Leary (2013). The Role of Relationships in Understanding the Alexithymia–Depression Link. European Journal of Personality, 27, 470–480.

Az összefoglalót  készítette: Batal Brigitta Aishah

Absztrakt

Az alexitímia és a depressziós tünetek között mind klinikai, az mind átlag populációban kapcsolatot találtak. Az egyik út, mely az alexitímiától a depresszióhoz vezethet az, ahogyan (az alexitímia) hatása az interperszonális kapcsolatokon keresztül megjelenik. Alexitímiás személyek alacsonyabb társas támogatásról, intimitásról és párkapcsolati elégedettségről számolnak be. Ezen felül a párkapcsolati funkcionálás deficitje egyértelmű kockázati faktort jelent a depresszióban. A depresszió-alexitímia kapcsolat és a házastársi diszfunkció-depresszió kapcsolaton továbbmenve adódik a kérdés, hogy vajon a házastársi diszfunkcionalitás (alacsony társas támogatás, intimitás, negatív párkapcsolati magatartás, párkapcsolati elégedetlenség) közvetítő lehet-e az alexitímia és a depressziós tünetek között? A vizsgált populációban úgy találták, hogy a szegényes párkapcsolati funkcionálás közbenjárt az alexitímia és depressziós hangulat körében.

Bevezetés

Az alexitímia egy olyan sokoldalú konstruktum, mely a következő komponenseket tartalmazza: az érzelmek leírásának nehézsége, érzelmek azonosításának nehézsége és a kifelé irányuló kognitív stílus. Az alexitímia magába foglalja az érzelmek feldolgozásának deficitjét. Alexitímiás személyek tehetetlennek érezhetik magukat abban, hogy megváltoztassák helyzetüket és érzelmi információkat zavarónak és nyomasztónak tapasztalják. Ez sérülékennyé teheti őket a depresszió kialakulásában. Ezen felül az alexitímia interperszonális kapcsolati problémákhoz vezethet, ami átfordulhat depressziós tünetek képződésébe is. Alexitímiás személyek és partnereik alacsonyabb diádikus alkalmazkodást, intimitásról és társas támogatásról számolnak be, mint azok, akik a deficittel nem rendelkeznek. A párkapcsolati elégedetlenség pedig szignifikánsan kapcsolatban van a depresszióval. Longitudinális vizsgálatok alátámasztották, hogy a párkapcsolati elégedetlenség súlyos depresszív tüneteket és hangulati zavart jelez előre.

Az érzelmek kifejezésének deficitje egy azon mechanizmusok közül, melyek a házasság romlásában és az ezt követő depresszív tünetekben szerepet játszhatnak. Azok, akik képtelenek érzelmeiket kommunikálni kevésbé képesek az intimitásra is, hiszen az megköveteli a személy érzelmeinek felfedését illetve a megfelelő érzelmi válaszok nyújtását.

Az alexitímia párkapcsolatban és a kezdeti depresszióban játszott szerepe magyarázatot adhat a depresszió eloszlásának nemi különbségeiben. A nők nagyobb kb. kétszer akkora valószínűséggel lesznek depressziósak, mint a férfiak, és hajlamosabbak is arra, hogy a depresszió a házastársi problémákra való válaszként jelenjen meg. Ezzel összefüggésben a férfiak kevésbé fedik fel érzelmeiket, és az alexitímia aránya is magasabb náluk, mint a nőknél. Lehetséges tehát, hogy a nők fokozott párkapcsolati distresszre való érzékenysége és depresszióra való sérülékenységét elősegítheti párjuk alexitímiája.

Jelen kutatás az egyértelmű alexitímia-depresszió és párkapcsolati distressz-depresszió kapcsolat ellenére azt a kérdést kívánja tisztázni, hogy vajon az alexitímia vezet-e a depresszív tünetek kialakulásához a párkapcsolati funkcionálásra gyakorolt hatásán keresztül, vagyis tulajdonképpen a párkapcsolat tükrében vizsgálja az alexitímia depresszióra való hatását. Ha az alexitímiát, mint a depresszióban való fontos változót sikerül azonosítani a párkapcsolati/házastársi distressz-depresszió dimenzióban, úgy a kezelésre vonatkozóan is következtetések vonhatóak le. Az alexitímia módosítható olyan intervenciókkal, melyek az érzelmi diszkriminációt célozzák meg, mint például az érzelem fókuszú párterápiák. A tanulmány szerzőinek felvetése szerint az alexitímia hatása a párkapcsolati funkcionálásra (a párkapcsolat számos különböző területére hatva) általános lesz.

Módszer

109 házas vagy együtt élő pár (legalább 1 éve házas/együtt élő, 18 év feletti és angolul folyékonyan beszélők) vett részt a vizsgálatban. A résztvevők életkora 18 és 77 év között volt (átlagéletkor férfiaknál 42,7, nőknél 41,4). A párok többsége (84,6%) házasságban élt a vizsgálatkor és az átlag házasságban eltöltött időtartam 12,5 év volt.

A vizsgálatba beválasztott párokkal két alkalommal egy klinikán végeztek el vizsgálatokat, a vizsgálat egy 8 napos menetrend alapján zajlott. Elsőként egy számítógépes tesztsort kellett kitölteniük a pároknak, külön szobákban. A látogatás végén instrukciókat kaptak arra vonatkozóan, hogyan kell kitölteni otthon a kézi számítógépen történő napi felméréseket. Az ezt követő hét napban a párok tagjainak egy 5-10 perces felmérést kellett kitölteniük a nap végén. A párok egy héttel az első látogatásuk után visszatértek a klinikára, ahol ismét számítógépes tesztbattériákat töltöttek ki, amit egy rövid strukturált interjú és két 10 perces vita feladat követett.

A vizsgálatban használt eszközök a Torontói Alexitímia Skála (TAS-20), a Diádikus Alkalmazkodás Skála (DAS), Interperszonális Támasznyújtást Értékelő Lista (ISEL), Kapcsolati Intimitás Becslő Skála (PAIR) és a Beck-féle Depresszió Skála volt.

A párkapcsolati funkcionálást számos módszerrel mérték, míg az alexitímia közbenjárását naponta vezetett napló módszerrel. A napi kapcsolattal való elégedettséget egyetlen, már korábbi vizsgálatokban is használt itemmel mérték. A résztvevőknek egy 9 fokú skálán kellett napi szinten értékelni, hogy mennyire elégedettek a kapcsolatukkal, emellett értékelniük  kellett a napi párkapcsolati magatartást (SOC), a napi párkapcsolati intimitást (4 fokú skálán való értékelés) és negatív érzelmi állapotaikat (PANAS) is.

Adatok értelmezésének stratégiája: a kezdő modellt (vagyis a felvetett alexitímia, párkapcsolati funkcionálás, depresszió modellt) tesztelték az alexitímia és a depresszió közvetlen hatásai nélkül (1. számú modell), majd egy modellt úgy, hogy tartalmazta ezt a direkt hatást (2. számú modell). Az eredeti modell illeszkedését pedig összehasonlították a két beágyazott modellel. A partner hatásait is vizsgálták, hogy vajon javítja-e a modell illeszkedését, így kaptak egy szignifikáns hatásokat tartalmazó modellt (3. számú modell). A naplóbeszámolókat külön módszerekkel vizsgálták, felmérve a párkapcsolati funkcionálás és a napi hangulat kérdését is.

Eredmények

A minta jellemzői: A mintában a nők és férfiak többsége klinikailag nem számított depressziósnak, mérsékelt vagy súlyos depressziós tünetek csak a férfiak 5,7, míg a nők 12,5 százalékánál voltak megfigyelhetőek (a BDI-n elért pontszámok alapján). A férfiak 10,7%-a, míg a nők 9,6%-a esett az alexitímiás tartományba (a TAS-20 skálán elért pontszámok alapján), és csak a minta 11,5%-a számolt be súlyos párkapcsolati vagy házastársi elégedetlenségről. A minta hasonlóságot mutat a populációban előforduló alexitímiás, depressziós és párkapcsolati elégedetlenségi arányokkal.

A TAS- társas támogatás- BDI változók esetében az 1. számú modell esetében kaptak szignifikáns eredményt (p<0,05). A TAS-intimitás-BDI változóknál szintén az 1. számú modell esetében jött ki szignifikáns eredmény (P<0,001), míg a TAS-párkapcsolati elégedettség-BDI változóknál az 1. számú (p<0,001) és a 2. számú (p<0,05) modellek esetében kaptak szignifikáns eredményt. A beágyazott modellekre elvégzett khi négyzet teszt eredményei azt mutatják, hogy a 2. számú modell (mely tartalmazza az alexitímia-depresszió közvetlen hatását) szignifikancia csökkenést mutat az 1. számú modellhez képest. Ugyanez mondható el a 3. számú modellről a 2. számúhoz képest. Az intimitást és a társas támogatást közvetett hatású közvetítő faktoroknak találták a vizsgálatban (pl., nők esetében a társas támogatást, mint az alexitímia és a depresszió kapcsolatában megjelenő közvetítőt), de a párkapcsolati elégedettséget nem találták szignifikánsan megjelenő közvetítőnek az alexitímia és a depressziós tünetek kapcsolatában. Az eredmények szerint a párkapcsolati funkcionálás részben magyarázhatja az alexitímia és a depressziós tünetek kapcsolatát, viszont az alexitímiának lehet egy közvetlen hatása is a depresszív tünetekre a párkapcsolati funkcionáláson felül is.

A naplóvezetéses (lépésenként történő) vizsgálatának eredményei közül kiemelendő, hogy nők esetében a partner negatív magatartása nem volt szignifikáns kapcsolatban az alexitímiával. Magasabb párkapcsolati elégedettség (részlegesen), magasabb fokú intimitás (teljes mértékben) és a partner kevésbé negatív magatartása nagy valószínűséggel jelezte előre a kisebb arányban megjelenő negatív hangulatról való beszámolókat férfiaknál és nőknél egyaránt.

Diszkusszió

Egy korábbi kutatás következetesen azt mutatja, hogy az alexitímia kapcsolatban van a negatív hangulattal és a depresszióval mind klinikai mind átlag populációból származó mintában. A tanulmány keresztmetszeti és a napi beszámolós módszerei részlegesen alátámasztják a párkapcsolati diszfunkció, mint szignifikáns közvetítő szerepét az alexitímia és a negatív hangulat kapcsolatában, mely eredmények konzisztensek a korábbi kutatásokkal (Hesse & Floyd).

Az alexitímia és párkapcsolati funkcionáláson felül számos partnerközi hatást találtak a keresztmetszeti adatokban. A legkövetkezetesebben előforduló hatás a férfiak alexitímiája és a nők depresszív tünetei között megfigyelhető kapcsolat volt. Habár az az alexitímiás partneren keresztül történő alexitímia-negatív hangulat kettős közvetítő szerepét a vizsgálat eredményei nem támasztották alá (csupán egy részesetben találtak erre vonatkozóan szignifikáns eredményt). Ez jelezheti azt, hogy habár a partner alexitímiája hatással lehet partnerének párkapcsolati funkcionálásra és  depresszív tüneteire, de ez a hatás inkább az egyén, mint a partner pontszámaival igazolható. A tanulmány megismételte azt az eredményt, hogy a magasabb alexitímia súlyosabb depresszív tünetekkel párosult egy hét elteltével. A hétnapos periódus során az alexitímia napi negatív érzelmi élményt jósolt be. Számos magyarázatot vetettek fel ezek az eredmények, ám a legkiemelkedőbb köztük az, hogy az alexitímiás személyek nem képesek ténylegesen használni az érzelmi információkat a felmerülő stresszorokkal való megküzdésben. Ehelyett zavartnak és tehetetlennek érzik magukat az érzelmileg terhelt helyzetekben és elkerülik az érzelmi tapasztalatok kognitív feldolgozását és verbalizálását. Ez pedig egy érzelmi diszregulációs mintázathoz vezet, mely igazolhatja az alexitímia és számos pszichopatológiai kórkép kapcsolatát. Alexitímiás egyének érzelmi distressz felléptekor diszfunkcionális megküzdési módokat választhatnak, mint például a tünetek szomatizációja, anyaghasználat.

Érdekes, hogy ugyan azt találták, hogy a párkapcsolati diszfunkciónak szignifikáns szerepe van az alexitímia-depresszió kapcsolatában, ám ezt a naplóvezetéses vizsgálat eredményei nem támasztották alá, míg az aznapi kapcsolati funkcionálást és a negatív érzelmi hangulatot mindkét vizsgálat eredményei alátámasztották. A társas támogatás a legmagasabban korreláló kapcsolati változó volt a depressziós tünetekkel. Az eredmények megmutatják, hogy a társas támogatás az alexitímia-depresszív tünetek közötti kapcsolatban fontos közvetítő lehet a modellek mindegyikében, férfiaknál és nőknél egyaránt.

Korlátok: A vizsgálatnak számos korlátja van. Elsőként, hogy a korrelációs és keresztmetszeti vizsgálatok és eredmények ellenére nem mutatható ki közvetlen hatás a változók között. A felállított modellek pusztán elméleti irányt javasolnak és egy kutatási eljárást kell felállítani a direkt hatásokra vonatkozó konklúziók levonása előtt. Emellett a vizsgálat átlag populációból vett mintát tartalmaz, akik tartós kapcsolatban élnek, így a vizsgálat eredményei nem generalizálhatóak kisebbségi csoportokra, klinikai mintára vagy alkalmi kapcsolatokra.

Összefoglalás és következtetések

A vizsgálatban azt találták tehát, hogy az alexitímia kapcsolatban van a párkapcsolati funkcionálással és a negatív hangulattal (többek között az intimitásra gyakorolt negatív hatása miatt). Habár a keresztmetszeti modellekben az alexitímia hatása a depresszív tünetekre nem teljesen magyarázható a párkapcsolati funkcionálás mentén. Ezzel szemben a napi párkapcsolati intimitás és elégedettség direkt hatása megfigyelhető az alexitímia és a napi hangulat kapcsolatában. Az kapott eredmények azt mutatják, hogy az alexitímiát a kezelés fókuszába kell venni, nem csak az interperszonális kapcsolati funkcionálásra való hatása miatt, hanem a hangulati funkcionálásra való direkt hatása miatt. Az alexitímiát fókuszba vevő beavatkozások hatékonyak lehetnek a párkapcsolatok javulásában, a depresszív tünetek csökkentésében, és egyben csökkenthetik a kockázatát a fizikai egészségromlás esélyeinek.