Testsúlycsökkentő program vizsgálata: CBT és csökkentett energiasűrűségű diétát elősegítő tanácsadás kombinációja

Masheb, R. M., Grilo, C. M., Rolls, B. J. (2011). A randomized controlled trial for obesity and binge eating disorder: Low-energy density dietary counseling and cognitive-behavioral therapy. Behaviour Research and Therapy, 49, 821-829.

Az összefoglalót készítette: Takács Adrienn

A tanulmány egy csökkentett energiasűrűségű diétás megközelítést vizsgál a súlycsökkentés szempontjából falási zavarral küzdő túlsúlyos személyeknél, akik az evési zavar kezelésében emellett kognitív viselkedésterápiás kezelést is kaptak. A csökkentett energiasűrűségű diéta hatásosságát az úgynevezett Általános Tápanyag Konzultációval összehasonlításban vizsgálták.

A tanulmány elméleti bevezetőjében megismerhetjük a csökkentett energiasűrűségű étrendet. A szerzők korábbi vizsgálatokkal támasztják alá az étrend rövid- és hosszú távú pozitív hatásait a súlycsökkentésben. Megfogalmazzák vizsgálatuk célját, amely a csökkentett energiasűrűségű diétás megközelítés vizsgálata a fogyásban nehézségekkel küzdő populációban.

A bevezetőben olvashatunk a falási zavarról (BED), amely lényege a kontrollvesztéssel jellemezhető falásrohamokban van, a bulimia nervosára jellemző kompenzáló viselkedési elemek nélkül. Habár az elhízás nem tartozik a falási zavar diagnosztikai kritériumai közé, a kettő mégis szorosan összekapcsolódik.

Számos pszichoterápiás és farmakoterápiás vizsgálat irányult a falási rohamok és a falási zavar nyomán fellépő következmények szignifikáns és hatékony csökkentésére, de a kezelések nem jártak jelentősebb eredménnyel.

A falási zavar kezelési módjai közül kiemelkedik a kognitív viselkedésterápia, elsősorban a falási rohamok csökkentésében és a zavar viselkedéses és pszichológiai aspektusainak fejlődésében mutatott hatása miatt.

Jelen vizsgálat egy 2008-ban készült laboratóriumi tanulmányon alapul, ahol falási zavarral küzdő egyének energiabevitelét csökkentették alacsony energiasűrűségű ételekkel, a módszert azonban nem alkalmazták még klinikai intervencióként.

A szerzők randomizált kontroll vizsgálattal nézték a csökkentett energiasűrűségű diéta hatásait olyan elhízott pácienseknél, akik falási zavaruk kezelésére kognitív viselkedésterápiát is kaptak.

Módszer

A vizsgálatban részt vevő személyek olyan 29 és 60 év közötti túlsúlyos egyének (BMI értékük 30 vagy afölötti), akik megfelelnek a DSM-IV-TR által falási zavarra leírt kritériumoknak. A vizsgálatban 50 személy vett részt, 76%-uk nő. A résztvevők átlagos testtömeg-index értéke 39,1 volt. A résztvevőket nyomtatott reklámanyagokon keresztül érték el.

Az eljárás kezdetén feltárták a személyek pszichiátriai és orvosi kórelőzményeit, valamint két félig-struktúrált interjút készítettek velük: a struktúrált klinikai interjút a DSM-IV I. tengely zavarainak felmérésére (SCID-I/P) és az Evési Zavarokat Felmérő Interjút (EDE). Az interjúk mellett laboratóriumi vizsgálatokat is végeztek, valamint további kizárási kritériumok vizsgálatával, úgymint a szerfüggőség vagy diabétesz szűkítették a potenciális résztvevők körét, akiknek a száma végül 50 lett.

A résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották, az egyik csoport kognitív viselkedésterápiát és alacsony energiasűrűségű diétát (CBT+ED), a másik csoport kognitív viselkedésterápiát és Általános Tápanyag Konzultációt (CBT+GN) kapott, kutató klinikai pszichológusok által. A klinikusok az esetek megbeszélésére heti csoportos szupervíziós konzultációkon vettek részt.

A kutatás során a történések regisztrálására változatos mérőeszközöket alkalmaztak. A résztvevők súlyának változását a testtömeg-index kiszámolásával követték nyomon. A falási zavarhoz kapcsolódó kimenetelek vizsgálatához az Evési Zavarokat Felmérő Interjút (EDE), a Három Faktoros Táplálkozási Kérdőívet (TFEQ), a Beck Depresszió Skálát (BDI) használták, valamint a személyek részéről a táplálkozási viselkedések önmonitorozását kérték. A diétás kimeneteleket Vizuális Analóg Skálával (VAS), az anyagcserében bekövetkező változásokat a derék körméret mérésével és vérnyomásméréssel detektálták. A terápiához való hűséget többek között páciens elégedettség vizsgálattal nézték.

Kezelési körülmények

A résztvevők fele kognitív viselkedésterápiát és csökkentett energiasűrűségű diétás konzultációt (CBT+ED) kapott. A fél éves kezelés alatt 21 órányi egyéni terápiás ülésen vettek részt a vizsgálati személyek, az első 16 hétben heti egy alkalommal, ezt követően kéthetente. Az egyes ülések 40 percnyi kognitív viselkedésterápiából és 20 perc hosszúságú energiasűrűséggel való foglalkozásból álltak. A résztvevők naponta táplálkozási naplót vezettek, amely a klinikusok által került ellenőrzésre. A résztvevőknek előzetesen megtanították, hogyan monitorozzák falási rohamaik epizódjait és a túlevést.

A kognitív viselkedésterápiás kezelés három, egymást részben átfedő fázisból állt. Az első fázis egyfajta edukáció volt a falási zavar természetéről, valamint olyan segítő viselkedéses stratégiákról, mint az önmonitorozás, problémamegoldás vagy célok felállítása. A második fázis a különböző kognitív készségeket integrálta, a páciensek megtanulták többek között az étkezéshez és testsúlyhoz kapcsolódó maladaptív gondolatok és kiváltóik azonosítását és a velük való megküzdést. Az utolsó fázis a változás és a visszaesés prevenciójára fókuszált.

A csökkentett energiasűrűségű diétás konzultáció két fázisból állt. A kezelés első fázisában a résztvevők különböző interaktív feladatokon keresztül ismerhették meg az energiasűrűség tudományos hátterét, például különböző energiasűrűségű ételek fotóin keresztül. A második részben célokat állítottak fel az alacsony energiasűrűségű táplálékok fogyasztása érdekében. Hetente különböző témakörökkel ismerkedhettek meg a résztvevők az energiasűrűséggel kapcsolatban, például víz és energiasűrűség, zsírok csökkentése és az energiasűrűség.

A résztvevők másik fele a kognitív viselkedésterápia mellett Általános Tápanyag Konzultáción (CBT+GN) vett részt. A kezelés első fázisában a résztvevők információt kaptak általános tápanyagbeli ismeretekről, úgymint a tápanyagok vagy a kalória fogalma. A második rész különböző témakörök közé szerveződött, ilyen volt például a zöldségek, gyümölcsök és az egészség, szénhidrátok és az egészség. A klinikusok megvitatták az egyes témaköröket a páciensekkel, de a másik csoporttól eltérően sem a problémamegoldás, sem a célállítás nem került előtérbe.

Eredmények

Randomizáció és páciens jellemzők tekintetében elmondható, hogy a két csoport között nem volt szignifikáns különbség a demográfiai változók tekintetében.

A kezelés befejezésének mutatói tekintetében szintén nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, az Általános Tápanyag Konzultációban résztvevő csoport résztvevői valamivel nagyobb számban maradtak a terápiában, mint a másik csoportéi.

A súlyvesztés tekintetében a vizsgálat vezetői nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között. A testtömeg-indexben való változások azonban szignifikánsan kapcsolódtak az energiasűrűségben bekövetkező változásokhoz, az ED-t kapó páciensek esetében pedig nagyobb volt a százalékos súlyvesztés.

A falási rohamok csökkenése tekintetében a visszaesési mutatók nem különböztek a két csoport között (CBT+ED=72,2%, CBT+GN=75%).

Az étrendi változások tekintetében a résztvevők beszámoltak a bevitt energiasűrűség szignifikáns csökkenéséről. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás jelentősen megnőtt a résztvevők körében, és ez a növekedés a csökkentett energiasűrűségű diétás konzultációt kapó csoport esetében jelentősebb volt. A zsírok bevitelében szignifikáns csökkenés volt megfigyelhető a résztvevők körében.

Az anyagcserével kapcsolatos változások részeként a személyek derék körmérete szignifikánsan csökkent, szisztolés és diasztolés vérnyomásértékük lecsökkent.

Diszkusszió

A jelen tanulmány két diétás konzultációs megközelítés hatékonyságát kívánta feltárni falási zavar esetében.

A résztvevők pozitív változásokról számoltak be táplálkozási szokásaik változásában és ennek következtében egészségügyi mutatóik is javultak.

A két diétás megközelítés tekintetében a vizsgálat vezetői nem találtak szignifikáns különbséget, de súlycsökkentés szempontjából a csökkentett energiasűrűségű diétás tanácsadás hasznosabbnak bizonyult.

A falási rohamok csökkenésében jelentős pozitív változás volt észlelhető mindkét csoportnál. Ez az eredmény erős bizonyítékkal szolgál a klinikai elmélet ellen, miszerint az étrendi intervenciók a falási zavarral kontraindikáltak lennének.

Jelen tanulmány volt az első falási zavart vizsgáló randomizált kontroll tanulmány, amely pozitív változásokat talált az anyagcserével kapcsolatban. Mindez alapján levonható a következtetés az étrendbeli változások és a súlyvesztés metabolikus szindróma megelőzésében játszott szerepéről.