Szex edukáció: Az elsődleges prevenció és a kortárs oktatás

David L. Evans, John H. Tripp (2006).  Sex education: The case for primary prevention and peer education. Current Paediatrics 16, 95–99

Készítette: Szabó Orsolya

Egy ilyen modern, liberális világban, mint amiben élünk, még mindig problémát jelent a szexualitás. Míg anyáink korában a tabuk ledöntése volt a kívánt cél, addig napjainkra a felvilágosítás,  a megfelelő információadás és a felelősségre való nevelés és ezen szemléletek elterjesztése serdülők körében jelent problémát.

Az általam választott cikk a brit serdülők kockázatos szexuális magatartását, szokásait és korai nemi életük árnyoldalát hivatott bemutatni, éppúgy, mint az egészséges intim élet promoválására és fenntartására létrehozott programokat. Jelen tanulmány azt találta, hogy az Egyesült Királyságban élő serdülők szexuális egészsége és szokásai a legrosszabbak Európa szerte. Ennek hátterében politikai, kulturális, és edukációs okokat véltek felfedezni, amelyekben olyan korlátokat találtak, amelyek gátolják az elsődleges prevenció hatékonyságát. Számos tanulmány és kutatás készült a témával kapcsolatban, de változtatásra való törekvések és a magatartásra irányuló intervenciók, amelyek az első szexuális aktus bekövetkeztét próbálták késleltetni, sokszor a brit edukációs rendszer vaskalaposságával találta szembe magát. Szakemberek beszámolói alapján a hatékony intervenció nemcsak elméleti képzést és nemcsak bizonyítékon alapuló prevenciós programot foglal magába, hanem a kortársak által nyújtott információ tömkelegét is.

Úgy vélik, hogy brit serdülők szexuális egészsége a legalacsonyabb Európa szerte, szakemberek azt feltételezik, hogy ez a társadalmi krízis főleg Angliát, és Walest érinti. A nem kívánt terhességek megszakítása és a szexuális úton terjedő betegségek arányának növekedése az két iránymutató, amiből látni lehet, hogy az angol fiatalok milyen kockázatos szexuális magatartást tanúsítanak, amely a fejlett amerikai társadalom után a legrosszabb.

A szexuális nevelés több vonalon nyilvánulhat meg, így például politikai szinten is. Az angol társadalomban, politikai szinten két fő álláspontot alakítottak kis a szex edukáció kapcsán, így a jobb oldalit, ami elhíresült a tradicionális nézeteiről, és amely szerint az iskolában túl nagy hangsúlyt kapott a liberális szexuális felvilágosítás, miközben nem veszik figyelembe a hagyományos családi értékeket, és ami szerint túlságosan is elnézőek a homoszexualitással kapcsolatban. Ezzel ellentétben a másik oldal már figyelembe veszi a felelőtlen szexuális magatartás egészségügyi és szociális következményeit, mégis úgy gondolja, hogy a liberális szellem és a védekezésre való ösztönzés az edukáció leghatásosabb módja. De azt mind a két párt elfelejti, hogy míg a szexualitást, mint csakis negatív következményekkel járó cselekvést mutatja be, és ameddig nem helyez előtérbe olyan fontos változókat, mint egy egészséges párkapcsolat addig próbálkozásaik sikertelenek maradnak. Szakemberek azt feltételeik, hogy az optimálisabb környezet, biztonságosabb és érzelmileg támogatóbb párkapcsolatok bár nem, vagy csak kicsivel csökkentik a serdülők közt létrejövő szexuális együttlétek számát, de mégis csökkentik bizonyos kockázati tényezők előfordulását.

Oktatási szinten számos kísérlet és erőfeszítés született már a primer és szélesebb körű felvilágosítás érdekében: például színházi társulatokat kértek fel bizonyos darabok eljátszására, serdülő anyákat hívtak, meg hogy beszámoljanak tapasztalataikról, kórházakba látogathattak el vagy különböző előadásokat hallhattak a fogamzásgátlásról.  De mint mindenhol, itt is akadályokba és eredménytelenségbe ütköztek. A brit kormány, hogy felére csökkentse a kamaszkori terhességek számát egy nagyobb pénz befektetéssel létrehozott egy új edukatív programot, melynek fő céljai a hatékony szex és párkapcsolat edukáció volt (sex and relationship education, SRE) és amit igyekeztek a nemzeti tanterv részévé is tenni, de ami nem kis bonyodalmat okozott az iskoláknak gyakorlatba ültetésük miatt.

Elsősorban azért, mert úgy gondolták, hogy ez a program elméleten és bizonyítékon alapuló is kell, legyen, ami akkor, a program megalkotásakor és gyakorlatba ültetésekor még nem állt szolgálatukban, és ezt nagyon hosszas folyamatnak tekintették, ami nem biztos, hogy egyből pozitív eredményeket hoz a terhesség csökkentést illetően. Másodsorban azt találták, hogy nagyon sok tanár kényelmetlennek tartotta a szerepet és a feladatot is, hogy ők oktassanak vagy tartsanak bármilyen edukációs programot a szexről és a párkapcsolatokról a diákoknak. Azzal magyarázták a jelenséget, hogy feltehetőleg a program egyes elemei, vagy mondanivalója egyik másik tanár meggyőződése ellen volt. Ebből az okból kifolyólag a harmadik nagy nehézség az volt, miszerint megfelelő szakembereket kellett kiképezni, ami még jobban megnövelte a program kiadásait.

Nemrég megjelent tanulmányok egy teljesen új megközelítést igyekeztek gyakorlatba is ültetni, ami talán ígéretes kimenettel szolgál a kockázatos szexuális viselkedések csökkenése érdekében.

Fő komponense a kortársak által nyújtott edukáció. Szakemberek úgy gondolják, hogy a szexuális élet fiatalkori megkezdése hátterében egy szociális húzóerőről beszélhetünk. Ennek következtében a serdülők nem a valós világot képezik le, hanem annak azt a részét, amivel azonosulni tudnak, ezáltal ha úgy értékelik, hogy környezetükben, baráti társaságukban már „mindenki csinálja” vagy „ciki szűznek lenni” akkor a csoportnyomás és a vágy, hogy ki ne maradjanak, valamiből arra készteti őket, hogy kockázatos magatartásba keveredjenek. Ha ez egy ilyen erős hatóerő, akkor szakemberek joggal feltételezhették, hogy ha kortársaktól ennek az ellentétét, vagyis a felelősségteljes magatartást látják, akkor azzal fognak azonosulni. Az elmélet gyakorlatba lett ültetve, és bár kísérleteik még fejlesztés alatt állnak mégis bizakodóak, ami a kimenetet illeti. Apró részletességgel igyekeztek megalkotni a programot, amely három fő ponton tudja hatékonyan megszólítani a serdülőket: az első, hogy a kortárs párok hatékonyabban tudják szerepjátékok, vagy akár saját szerepeik által megmutatni egy párkapcsolat előnyeit, másodsorban kortársak jelenléte erősítheti a pozitív szociális készségeik kialakulását és fenntartását, és harmad ízben pedig a kortárs edukáció olyan hatásos, tanulásra alkalmas környezetet tud teremteni, ami biztonságot adhat egy serdülőnek.

A kutatók tisztában vannak kutatásuk gyengeségeivel, és saját tapasztalataikból tanulva igyekeznek kijavítani azokat. Olyan nehézségekbe ütköznek, mint a brit oktatási rendszer hagyomány iránti ragaszkodása, mely szerintük tiszteletreméltó mégis szöges ellentétben áll a program elveivel. Továbbá tisztában vannak azzal, hogy a kortársak jelenléte és hitelessége nagyon fontos, mégis azt gondolják, hogy ezek olyan fiatalok, akik még szintén az önmegvalósítás és én fejlődés útján járnak, ami akár egy torzító tényezőként is szolgálhat.

Mindezek függvényében ugyanakkor mindezektől függetlenül a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a brit nemzet fő hibája, hogy a szexualitás fogalmához még mindig negatív értelmet társít, így olyan elsődleges jelentést kap a szex, mint betegségek terjesztőjét, vagy nem jelent mást, mint nem kívánt csecsemőket. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy ugyanakkor vannak olyan példák is, például a hollandoknál, ahol a szex és a szexualitás egész korán, kisiskolás kortól az egészséges nevelés része, ami pedig tökéletes alapja lehet a későbbi egész és érett szexualitással kapcsolatos attitűdök kialakítására.