Az öngyilkosság megelőzése fiatalok körében – egy mentális egészségfejlesztő program:
tanulságok a Fiatalok Életének Megmentése és Szerepvállalásuk / Önállóságuk Növelése
Európában nevű intervencióból
Wasserman, C., Hoven, C.,
Wasserman, D., Carli, V., Al-Halabi, S., Apter, A., Bobes, J., Balazs J.,
Cosman, D., Farkas L., Feldman, D., Fischer, G., Graber, N., Haring, C., Herta,
D., Iosue, M., Kahn, J.P., Keeley, H., Klug, K., McCarthy, J., Varnik, A.,
Varnik, P., Tubiana, A., Ziberna, J., Sarchiapone, M., & Postuvan, V.
(2012). Suicide prevention for youth - a mental health awareness program:
lessons learned from the Saving and Empowering Young Lives in Europe (SEYLE)
intervention study. BMC Public Health,
12(1), 776.
Az
összefoglalót készítette: Orosz Andrea
Elméleti
háttér
Az
öngyilkosság megelőzése fiatalok körében
Minden egyes befejezett
öngyilkosság szörnyű sokkot vált ki, és ez a hatás csak fokozódik, ha egy
fiatal életéről van szó. Mivel az öngyilkosság egy összetett jelenség, ezért az
egyéni és a társadalmi szintű megelőzéséhez is jól kialakított programokra van
szükség. Az öngyilkosságok elleni harcban jelentős akadályt jelent, hogy nehéz
pontosan meghatározni mely veszélyeztetett személy fog öngyilkosságot
elkövetni. Mindezek miatt olyan - a kultúrához illetve az öngyilkossághoz
fűződő attitűdhöz illeszkedő - programokra van szükség, amelyekben az embereknek
a mentális egészség zavarairól való tájékoztatásával - többek közt az
öngyilkosságról is – prevenciós és intervenciós célokat valósítanak meg. A fiataloknak
szóló prevenciók és intervenciók tervezésekor fontos figyelembe venni, hogy a
legtöbb fiatal nem fordul szakemberhez a problémáival, fél a stigmatizációtól
és a kortársai megítélésétől.
A Fiatalok
Életének Megmentése és Szerepvállalásuk / Önállóságuk Növelése Európában nevű program
(Saving
and Empowering Young Lives in Europe, SEYLE)
A SEYLE
egy randomizált kontroll intervenciós vizsgálat (RCT), amely három különböző egészségfejlesztő
program hatását hasonlítja össze a minimális intervenciót megvalósító kontroll
csoporttal. A programot az Európai Unió alapította, és 11 országban végezték el
(Ausztria, Észtország, Franciaország, Írország, Izrael, Magyarország,
Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Szlovénia). A részletes
módszerről Wasserman és mtsai (2010) írnak.
A
programban alábbi intervenciós csoportokat alakították ki:
1. Információs csoport (minimális
intervenció, kontroll csoport): alapvető mentális egészségről szóló (pl. a
mentális betegség és a krízis figyelmeztető jelei; hogyan és hol kérjenek
segítséget) információkat tartalmazó posztereket helyeztek ki a tantermekbe.
3. Gatekeeper program (Question, Persuade
& Refer): a pedagógusok és az iskola egyéb dolgozóinak edukációja, annak
érdekében, hogy felismerjék, és szakmai ellátásba irányítsák a veszélyeztetett
/ magas kockázatú fiatalokat.
4.
Egészségfejlesztő program (Awareness
Program): célja a 14-16 éves diákok szerepvállalásának, önállóságának növelése,
az egészséges/egészségtelen viselkedésformákkal kapcsolatos tudásának bővítése,
készségek fejlesztése az egészségtelen viselkedésformák csökkentése érdekében.
Különböző
tanulási formákat használtak fel, abból a célból, hogy a nehéz témákon is
átvezessék a fiatalokat. A változás elérésének érdekében az egyik leghatásosabb
módot, a kognitív és emocionális tréningek ötvözését használták: a diákok egyrészt
előadást hallottak a mentális egészségről és betegségekről, másrészt
szerepjátékokon keresztül emocionális tapasztalatokat is szereztek. Az
interaktív programot képzett oktató tartotta egységes protokoll alapján,
legalább egy asszisztens segítségével.
A
program négy hétig tartott, első héten egy kérdőíves felmérés történt, a
második héten nyitó előadás és szerepjáték történt két órában, a harmadik héten
kétórányi szerepjáték volt, majd a negyedik héten a záró előadás hangzott el.
A
szerepjátékok 45-60 percesek voltak és 10-15 gyermek vett részt bennük. Az
interaktív feladatok és azok megbeszélése révén a diákok a mentális egészséghez
kapcsolódó problémákról tanultak, fejlődött a problémamegoldó képességük, és
ügyesedtek a körülményeknek megfelelő viselkedések, készségek kiválasztásában.
A
tanulók egészségfejlesztését egy oktató füzet is segítette, amely a következő
témákat tartalmazta: mentális egészség, önsegítés, depresszió és szuicid
gondolatok, segítség egy bajban lévő barátnak, hova forduljak segítségért.
Módszer
A
minta
A 11
országban összesen 289 iskolát soroltak be véletlenszerűen a négyféle
intervenciós csoportba. Az összesen résztvevő 12395 tanulóból, 3016 vett részt
az Egészségfejlesztő (Awareness) programban. A kutatás részletes módszerének leírását
és az alkalmazott anyagot Durkee és mtsai (2012) cikke tartalmazza:
Jelen
tanulmány célja a 11 ország Egészségfejlesztő program koordinátorai által az
Egészségfejlesztő programról adott tapasztalatok és vélemények vizsgálata.
Eljárás
A program befejeztével, az
erősségek és gyengeségek megállapításához az alábbi kérdéseket tették fel
írásban az Egészségfejlesztő program koordinátorainak:
1. Mi
tetszett a legjobban az Egészségfejlesztő programban?
2. Mi
tetszett legkevésbé?
3. Mit
szerettek a tanulók a legjobban?
4. Mit
kedveltek a tanulók a legkevésbé?
5. Hogy
tetszett a program az iskoláknak és a tanároknak?
6. Ha
tudnál, mit változtatnál a programban?
7. Az
intervenció mely részei igénylik az országodnak megfelelő kulturális
adaptációt?
8. Volt
különbség a résztvevő országok között? Osztályok között? A részvételi
szándékukban, a részvételük módjában, abban, hogy mit gondoltak, stb.
9. Mekkora
erőfeszítésbe került a program megszervezése?
10. Véleményed
szerint az eredmény megérte-e az erőfeszítést?
Adatelemzés
Az adatokat az első és az
utolsó szerző egymástól függetlenül meghatározott folyamat szerint elemezte:
külön-külön áttekintették a válaszokat, összegyűjtötték kérdésenként a
válaszokat, hogy a főbb témák kirajzolódjanak, megkülönbözették és elnevezték
az egyes témákat, majd közösen áttekintették elemzéseiket. Az eltérő
véleményekben harmadik független személy segítségével, konszenzussal döntöttek.
Eredmények
A
program minden országban megjelenő erősségei közé tartozik, hogy olyan mentális
egészséggel kapcsolatos témákat érintett, amelyek egyébként nem merülnek fel a
tanulók életében, és minden országban erősítette a szociális kapcsolatokat és
növelte társas támogatást. A tanulók különösen értékelték, hogy lehetőségük
volt beszélni például a terhességről, krízishelyzetekről vagy az öngyilkos
viselkedésről. Hat országban (köztük Magyarországon is) kifejezetten szükség
van ilyen programokra, mert a mentális problémákról, érzelmekről való
beszélgetés még mindig szokatlan, szégyenletes és stigmatizáló. Az interaktív
szerepjátékok utat nyitottak a tanulók gondolatainak és érzéseinek, lehetőségük
nyílt kifejezni azokat társaiknak is. Minden országban előfordult, hogy egyes
tanulók a program végén közeledtek a csoportvezetőkhöz és beszéltek nekik a
problémáikról. Az egyes országok saját előnyökről, erősségekről is beszámoltak,
például Magyarországon a program révén a tanulók (jobban) megismerték egymást,
szembesültek azzal, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
A
koordinátorok a program hiányosságaként főként a rugalmatlanságot a szűk idői
keretet rótták fel, amit a RCT kivitelezés eredményezett. A program során nehéz
volt minden tanuló igényét biztosítani, minden témát azonos mélységben
átbeszélni, elmagyarázni, és minden gyermekkel megértetni, mindezt a kiszabott
idői kereten belül. Hátrányt jelentett, hogy néhány iskolában az iskolai
személyzet szkeptikus volt a tanulók részvételi szándékával kapcsolatban.
Néhány országban (Magyarországon is) előfordult, hogy a tanárok és a szülők
azért nem egyeztek bele a gyermekek részvételébe, mert túl sok óráról
hiányoznának emiatt. Szintén Magyarországon és Szlovéniában a program haszna
nem volt nyilvánvaló mindenki, különösen a szülők számára. A koordinátorok
általában az iskolaigazgatókkal voltak kapcsolatban, akik néhány esetben a
teljes iskolai személyzetet tájékoztatták a programról, ami nagyon hasznosnak
bizonyult.
Mindezek
miatt változtatást igényel az alkalmak idői kerete és rugalmassága, az iskolák
és a szülők tájékoztatása, fontos társadalmi szinten is hangsúlyozni az ilyen
jellegű programok hasznát és a mentális egészség jelentőségét, illetve
szükséges az intézményi kapcsolatok fejlesztése.
Diszkusszió
A
kutatás kényes és összetett problémát vizsgál. A megvalósított program számos
haszonnal járt, a tapasztalt hiányosságok fejlesztésre szorulnak. A program
tanulságait összegezve, az alábbi irányelvek hasznosak lehetnek hasonló
programokkal foglalkozók számára:
·
Jól felépített programra van szükség, világosan
definiált célokkal, de hagyni kell teret a rugalmasságnak és az egyéni
megközelítésnek is.
·
Érdemes kibővíteni a szerepjátékok témáit és az
idői keretet.
·
A tanulók számára biztonságos környezet
megteremtéséhez jól képzett, szakmai tapasztalattal rendelkező, személyiségében
is megfelelő (képes figyelni és gyors döntéseket hozni, nyitott) csoportvezetőkre
van szükség.
·
A témákat olyan módon kell megtervezni, hogy
azok lehetőséget adjanak a problémamegoldó képesség és az együttérzés
fejlesztésére, miközben mindez élvezetes és ösztönző tapasztalatot is jelent. A
nehéz témákat ne kerüljük el, hanem odafigyeléssel és résztvevők bevonásával
kezeljük ezeket.
·
A kulcsüzeneteket több módon kell terjeszteni.
·
Az érdekeltekkel való együttműködés, egyetértés
és a támogatásuk létfontosságú a sikerhez; mivel az iskola a leghatásosabb prevencióra
és intervencióra használható hely, ezért a logisztikai feladatokat a
szükségleteknek és az elérhető erőforrásoknak megfelelően kell megszabni.
·
Egy tájékoztató alkalom szervezésével a tanárok
és a szülők számára egyértelművé tehetőek a program céljai és hasznai, annak érdekében,
hogy hozzájáruljanak a tanulók részvételéhez.
·
A program értékelése elő- és utófelmérések
illetve folyamatértékelések révén készíthető el.
A tanulmány korlátai: az
Egészségfejlesztő program, annak sikereinek és hibáinak mélyebb megértéséhez
egyaránt szükség lenne a résztvevő fiatalok, tanárok és iskolai személyzet
hasonló módon történő értékelésére. A koordinátorokhoz intézett nyitott
kérdések előnye, hogy számos váratlan választ hozott, viszont hátránya, hogy
mivel nem egységes válaszokat pontoztak, így akadályozza az
összehasonlíthatóságot. Ez a korlát azonban ellensúlyozásra került a válaszok
elemzésében.
Felhasznált
irodalom
Durkee, T., Kaess, M., Carli, V.,
Parzer, P., Wasserman, C., Floderus, B., Apter, A., Balazs J, Barzilay, S.,
Bobes, J., Brunner, R., Corcoran, P., Cosman, D., Cotter, P., Despalins, R.,
Graber, N., Guillemin, F., Haring, C., Kahn, J. P., Mandelli, L., Marusic, D.,
Mészáros G, Musa, G. J., Postuvan, V., Resch, F., Saiz, P. A., Sisask, M.,
Varnik, A., Sarchiapone, M., Hoven, C. W. és mtsai (2012). Prevalence of pathological
internet use among adolescents in Europe: demographic and social factors. Addiction, 107(12), 2210-22.
Wasserman, D., Carli, V.,
Wasserman, C., Apter, A., Balazs J, Bobes, J., Bracale, R., Brunner, R., Bursztein-Lipsicas,
C., Corcoran, P., Cosman, D., Durkee, T., Feldman, D., Gadoros J, Guillemin, F.,
Haring, C., Kahn, J. P., Kaess, M., Keeley, H., Marusic, D., Nemes, B.,
Postuvan, V., Reiter-Theil, S., Resch, F., Sáiz, P., Sarchiapone, M., Sisask, M.,
Varnik, A., Hoven, C. W. (2010). Saving and Empowering Young Lives in Europe
(SEYLE): a randomized controlled trial. BMC
Public Health 10(1), 192.
Ezt a tanulmányt ketten is összefoglalták egymástól függetlenül. Érdekes megnézni, hogy a két összefoglaló miben emel ki más szempontokat.
VálaszTörlés