Étrend és szorongás. Felfedezőút az Orthorexia Társadalmába

Rangel, Ch., Dukeshire, S., MacDonald, L. (2012). Diet and anxiety. An exploration into the Orthorexic Society. Appetite, 58, 124-132.

Az összefoglalót készítette: Bircher Julianna Eszter

Absztrakt

A modern élelmezési rendszer radikálisan módosította a szociológiai-antropológiai keretet, ami áthatja az ételválasztást. Hogy mely faktorok állhatnak ennek hátterében, vizsgálatunkban nyolc, 15-45 éves nőkből álló csoportok beszélgetését irányítottuk Nova Scotiában (Kanada). Megalapozott elméleti megközelítés fényében, a kutatás két fő téma köré szerveződött: 1) a változó étrend, amely a felelősséget és a döntéshozást is hangsúlyozza, 2) tapasztalt zavar/szorongás, amivel a résztvevők alkalmazkodni próbálnak a mai modern élelmezési rendszer által generált információkhoz. Az élelmiszert és az egészséget összekapcsolták. Úgy érezték, megfontolt étkezési döntéseket kell hozniuk, de ugyanakkor az egészséges étrend kiválasztását olyan tényezők bonyolítják, mint például az ár, a típus és az információk hitelessége a termékek összetételét illetően. A pontos információk és szaktanácsok folyamatos keresése szorongáshoz és az elérhető információk ördögi hajhászásához vezetnek. A fókuszcsoportok beszélgetése rávilágít az ú.n. Orthorexiás Társadalom megjelenésére, ahol arra nevelik az egyéneket, hogy a kezükbe vegyék saját étrendi egészségüket. Így is tesznek, de akadályozza őket az egyre komplexebb, ellentmondóbb, áttekinthetetlenebb rendszer, ahol a kereskedelmi, reklámozott étrend gyors, de hiányos megoldást kínál.

Bevezetés

A cikk azokra a tényezőkre fókuszál, amelyek a különböző életszakaszban lévő kanadai nők étkezési döntéseit vezérlik. A nők felelősnek érzik magukat az étrend kialakításában, ám ez igen nehéz számukra a változó élelmezési és az egyre homályosabb élelmiszeripari rendszerben. Ez a paradoxon zavarhoz és szorongáshoz vezet. A tanulmány bemutatja, hogy próbálnak meg kilábalni ebből azáltal, hogy személyre szabott étrendet készítenek, amely legalább részben a reklámozott étrendeken, szakértői tanácsokon és állandó információgyűjtésen alapul.

Az orthorexia Bratman (1997) fogalma és egy pszichológiai állapotot jelöl, az egészséggel kapcsolatos extrém megszállottságot jelenti. Jellemzői az individualizáció és az egészséges életstílus szüntelen keresése, amelyek a nyugati világban kiemelten jelen vannak, továbbá fontosak még az ezt befolyásoló technikai aspektusok.

Jelentős mennyiségű irodalom halmozódott fel az iparosodott és technológia-fókuszú globális élelmezési rendszerre vonatkozóan. Többek között Pollan (2006) is rámutat arra, hogy a rendszer nem tartható fenn, mivel az élelmiszerek eredete és összetevői nem követhetők nyomon, és ugyanakkor elfedi az ételkultúra belső élvezeti értékét. A tömegtermelés következtében az olcsó, vitatható minőségű élelmiszerek kerülnek piacra, a technológiai manipuláció kontrollálhatatlan talajkimerítésbe, levegőszennyezésbe, az egészség kockára tételébe, szegénységbe, stb. torkollik. Ezt nevezte Beck (1992) Kockázati Társadalomnak. A média szerepe sem elhanyagolható, ahol rengeteg étrenddel kapcsolatos vita zajlik, és ahol kiemelik az egyéni döntés szerepét, amely döntő az egészség megőrzésében. Az egészséges étrendre vagy életmódra irányuló tanácsok racionális alanyt feltételeznek, aki ezek segítségével kézben tudja tartani a viselkedését. Ez pedig nyomást gyakorol az egyénre a felelős ételválasztást illetően.

Az étkezés jog és kötelesség is. A kockázatokkal kapcsolatos üzenetek csak tovább erősítik az egészséges étrend hangsúlyát. Ez az információk versengéséhez vezet, valamint annak kialakulásához, amit Nicolosi (2006) Orthorexiás Társadalomnak nevez. (Beck Kockázatos Társadalmának mintájára.) Ezek a kihívások különösen nőkre érvényesek, náluk kiemelt az étrend szerepe, de ez egyfajta természetes, morális alapra vezethető vissza. Fontos az is, hogy mi jellemzi a hagyományos gondozókat és az egészséges életstílust képviselő családi modelleket. A késői modernitás azonban sajátos paradoxont hoz magával: a nők korábbi termékenységi kultuszát a vékony, izmos test kultusza váltja fel, a reproduktivitást a produktivitás hangsúlyozása, a hagyományokat a szaktanácsok, amely folyamatos önaktualizáló, reflexív self kialakulását eredményezi.

Nicolosi felhívja a figyelmet az információs vákuum létezésére. A legtöbb nyugati nem tudja, mit eszik. Ez aggodalmakhoz és tehetetlenség érzéséhez vezet, amely végeláthatatlan információgyűjtést von maga után. Ezek között azonban rengeteg a tökéletlen, a hamis, mindez pedig tovább növeli a bizalmatlanságot és a szorongást.

Az Orthorexiás Társadalom történelme rövid. Korlátozott filozófiai beállítódást ragad meg, amely szerint minden betegség az étkezésre vezethető vissza. Klinikusok megfigyelései alapján sok személy, aki „egészséges étrendet” alakít ki, idővel a „tökéletes étrendet” tűzi ki céljául, megszállottá válik, majd komplett táplálékcsoportokat zár ki az étrendjéből, ami veszélyes lehet fizikai egészség szempontjából, akár alultápláltsághoz is vezethet. Mindez pedig kihat a szociális és érzelmi jóllétükre is azáltal, hogy elhatárolódnak a rendesen étkezőktől. A téma eddig jellemzően a populáris sajtót foglalkoztatta, ám manapság egyre inkább kiterjed orvosi és pszichológiai perspektívára is. Ahol azonban ez az egész különös megszállottság manifesztálódik, az a szociális keret. Nicolosi a fogalmat pszichokulturális szindrómaként értelmezi. Figyelembe kell venni a társadalmi konzekvenciákat, ugyanis nemcsak az élelmiszerek hatásától való félelem növekszik, hanem a termelő és fogyasztó távolsága is. A fogyasztó nem tudhatja, mit használnak az előállítás során (pl. hormonok, tartósítószerek), illetve a kiskereskedelmekben (gyorséttermek, kész ételek). Ez növeli a kockázat észlelését, és ezáltal a szorongást is. A fogalom inkább a nyugati társadalmakra vonatkozik, mivel azokban több időt töltenek a megfelelő étrend és élelmiszerek kiválasztásával. Az étrend eróziója mellett a test individualizációja jellemző. Nicolosi szerint az ipari élelmezési rendszer radikális transzformáción ment keresztül az ételgyártási folyamatokban: a házi készítésű ételeket felváltotta az előre csomagolt ételek fogyasztása, növelve az ismeretlen összetevők számát.

Fischler (1988) és Falk (1994) nyomán Nicolosi (2006) kifejti, hogy a vegyszerek és a technológia miatt az ételek egyre kevésbé lesznek azonosíthatók íz, illat, állag és kulturális jegyek alapján, az érzékszerveket lassan felváltják a címkék, amelyekben bíznak az emberek egészen addig, amíg nem üti fel fejét az étellel kapcsolatos pánik, és innentől kezdve a bizalmatlanságé az uralom, mind a termelési, mind az előállítási folyamatokat illetően. A szociális-antropológiai keretek radikális változása ahhoz vezetett, hogy a táplálkozás szociális mivolta individuálissá alakul. Az ételkészítési folyamatok átláthatatlansága, az intézményi nyomás és a többszörös paradoxonok vezettek el az Orthorexiás Társadalom jelenségéhez. Tökéletlen információk ismeretében kell bölcs döntést hozni, miközben egyre távolabb kerülnek a fogyasztók az élelmiszergyártóktól és a kulturális kulináris ismeretektől. Ezt a jelenséget vizsgálja e tanulmány.

Módszerek

A tanulmány központi témája, hogy 15-45 éves kanadai nőknél mi befolyásolja az étrendbeli viselkedést az egyes életszakaszokban. Azért vizsgáltak nőket, mert többnyire ők vásárolnak, így az általuk hozott döntések kihatnak a család étrendjére is. Az életszakasznak is befolyásoló ereje lehet, tekintve a társas szerepeket, eseményeket, ezért 4 életkori csoportra bontották a résztvevőket: 1) szüleikkel együtt élő serdülők, 2) egyedül élő fiatalok,

3) bármilyen társsal, de gyermek nélkül élő felnőttek, 4) szülők. Mivel minden csoportban más a háztartási forma, ez befolyásolja a nők szerepét az élelmiszerek megvásárlásában, elkészítésében és fogyasztásában is.

Összesen nyolc 4-8 fős fókuszcsoportos beszélgetés volt Nova Scotiában és környékén (korcsoportonként 2 fókuszcsoport), melyek tagjait a hirdetésre jelentkezők alkották, többnyire vidéki területekről. A beszélgetést női moderátor vezette és kb. 90 percig tartott. Arról értekeztek, hogy általában mit esznek, és hogy változik az étrendjük idővel. Mivel felszínre kerülhettek étkezési zavarok is (főleg a 19 év alattiak esetén), ezért a dietetikus diplomával rendelkező moderátor minden esetben kellő óvatossággal tudta kezelni az ilyen helyzeteket. Hangfelvételek segítségével kódolták és elemezték a beszélgetések közti hasonlóságokat és különbségeket. Meglepő módon kiemelkedett az ételek és egészség/test vita dominanciája, valamint az egészséges élelmiszer választása a mai termékek és disztributív rendszerek tekintetében. Ezen kívül a főbb témák kapcsolódtak Nicolosi elméletéhez: 1) a tradicionális étkezési rend elhagyása 2) az egészséggel és az étrendbeli döntéshozással kapcsolatos felelősség individualizációja 3) átláthatatlan élelmezési rendszer 4) a tapasztalt zavarok, szorongás a mai étkezési körülményekről folyó vitákban.

Eredmények

Az eredményeket két fő téma mentén elemezték (ezek köré csoportosultak a fent említett témák is):

1)     Étkezési rend(ellenesség)

Gyakran feláldozzák a közös családi étkezéseket a munkaidő oltárán, mivel a szülők este már fáradtak és nem készítenek vacsorát, így maradnak a gyorséttermek. A kultúra és a gazdaság ily módon befolyásolja a családi egységet (az étkezések addig a közös beszélgetések színtere volt, mára ez sajnos vesztett a jelentőségéből.) Ez a hatás minden csoportban evidensnek bizonyult, de különösen a serdülők és a szülők csoportjában. Az étkezés családiból individuális eseménnyé lett.

A serdülők ételválasztásának nagy a jelentősége az individualizáció, az érés, a függetlenség szempontjából. Ez többnyire nem tudatos döntés, de a családi strukturális változások alapvető mellékterméke. Nem csak megengedni, hanem egyenesen bátorítani, sőt elvárni kell, hogy az egyén saját ízlése szerint döntsön.

Az időhiány és a családi rituálék növekvő lazulása következtében a nők számára (anyák fókuszcsoportjában) csökken az esély, hogy ők szabják meg az összetételt és a szerkezetet, de ugyanakkor lehetőséget is nyújt nekik egy új stratégia kifejlesztésére. Sok fiatal, aki már elköltözött otthonról, belátja, hogy a szülői házban nem éppen a legegészségesebb ételekkel etették, holott ez is egyfajta mércéje lehet a jó anyaságnak. Amíg egyetemre járnak és még egyedül élnek, van idejük arra, hogy az egészséges táplálkozással foglalkozzanak.

Az étrendbeli viselkedésváltozás rávilágít arra, hogy a gyermek- és felnőttkor közti átmenetben állandó identitásképződés folyik (családi értékek, társak hatása, intézményi üzenetek). A válaszokból kiderült, hogy a kapott intézményes információk gyakran ellentmondanak egymásnak, ezért kezdenek szorongani az emberek. Egyfajta „kulturális csőd” lép életbe azáltal, hogy a kultúráról az individuumra tolódik a hangsúly, így háttérbe szorulnak a hagyományok, rituálék. Természetesen ezek továbbra is érvényesülnek, de az egyéni ízlés, hiedelmek és értékek a meghatározók. A választás szabadságának természetes velejárója ugyanakkor a felelősség is, hogy helyesen döntsön: itt felmerül a kockázat lehetősége, amely szorongáshoz vezethet.

2)     A zűrzavartól a szorongásig

Az egyének életkortól függetlenül az előnyöket és kockázatot mérlegelik. Az információk bizonytalansága miatt az egészségesnek tűnő élelmiszert sem tudják jó szívvel választani, nem csak a típus és a minőség miatt, hanem mert félnek az esetleges rejtett veszélyektől (pl. ismeretlen vegyi anyagoktól). Mindez már egész korai életszakaszban megjelenhet, ennek következtében zavartak és frusztráltak abban, hogy hogyan tervezzék meg egyéni étrendjüket. A folyton gyötrő kérdés - hogy mi van élelmiszerekben, mi egészséges - szorongáshoz vezet. A vizsgálatban szereplő nők emiatt gyakran érzik túlterheltnek magukat és inkább feladják.

A kutatók feltételezték, hogy a serdülők erősen szoronganak attól, hogy miként hatnak az ételek a testükre, főként a testképükre. Ennek ellenére az étel inkább a gyermekes nők számára jelentett ellenséget, amit kontrollálni kell, mind a saját, mind pedig gyermekük érdekében. Tapasztalataik alapján saját étrendet próbálnak kialakítani, ezért minél több információt gyűjtenek bevásárláskor. A vizsgálati személyek felelősségérzete kiemelkedő volt. Viszont gyakran zűrzavarhoz vezetett, ahogy egyensúlyozni próbáltak saját ismereteik és a piaci divat között. Ami a serdülőket illeti, ők többnyire olyan étrenden nevelkedtek, amely az egészségre és a fizikai megjelenésre, a szépségre koncentrál.

Az ellentmondó információkból, a munkahelyi és családi igényeknek való megfelelésből, illetve a karcsúság kultuszából fakadó szorongás különböző diétákhoz, fogyókúrákhoz vezet az élet különböző pontjain (már a tinédzser vizsgálati személyeknél is), amiben az észlelt kontroll szerepe igen fontos. Állandóan gyűjtik az információkat, majd összevetik azokat saját tapasztalataikkal. A kulturális keretet felváltotta a szépség és a fizikális jóllét kultusza. Ugyanakkor, ahogy a legtöbb vizsgálati személy arról beszámolt, nehéz betartani az egyes programok utasításait. A cél elérése az egészséget és az önrealizációt reprezentálta a számukra, a diéta rövidebb utat biztosított. Sok ilyen program kritériumai azonban ellentmondanak az orvosok táplálkozási tanácsaival, így konfliktusba kerül a szépség és az egészség. A programok hivatottak kitölteni a hagyományos étrendek által hagyott űrt mintegy új étrendet teremtve.

Diszkusszió és konklúzió

Az eredmények empirikusan bizonyítják Nicolosi feltevéseit az Orthorexiás Társadalomról. A fókuszcsoportos beszélgetések során fény derült arra, hogy a társadalom miként kezeli az élelmiszerekkel kapcsolatos ellentmondásokat. Az egyéneknek meg kell küzdeniük az intézményes üzenetekkel, amelyek az óvatos választásra és kontrollra hívják fel a figyelmet. De mindez igen nehéz az egymásnak ellentmondó tanácsok és a fogyasztás iparosítása miatt. A beszélgetések arra is rávilágítottak, hogy az étrendbeli viselkedés egyre individualizáltabbá válik. Heyes (2006) rámutatott, hogy a fogyókúrák által a nők a választás kontrollját érezhetik a kezükben, jelen kutatásból pedig az derült ki, hogy ezek a programok inkább a választás értelmét, keretét adják, ám az individualizációs elemek és a súlykontroll szempontjából is csak átmeneti megoldásként szolgálnak. További kutatások szükségesek a női tapasztalatot illetően a fogyókúrák és a családi étrend programok tekintetében. A résztvevők összekapcsolták az egészséget és az ételeket. Megjelent az összetevőkkel és a kockázatokkal kapcsolatos szorongás kérdése is. A nők arról a nehézségről számoltak be, amit az információk zűrzavara idéz elő, így nem könnyű feladat meghozni a helyes döntést. A nők különösen érzékenyek az étkezés és testkép témakörére. Ezért sem szabad rájuk mint passzív fogyasztókra tekinteni. Felelősnek érzik magukat az élelmiszerekkel kapcsolatos döntésekben, így szüntelenül kell kutatniuk információk után, amelyek olykor sajnos igencsak ellentmondóak. Mindez szorongáshoz vezet, amiből kifolyólag újabb információk után néz, vagy esetleg fogyókúrás programba kezd, ami ad hoc étrendként szolgál.

Nicolosi fogalma megfelelő keretet nyújt, hogy az ételekkel kapcsolatos döntések miért váltak egyre individualizáltabbakká és hogy miért került háttérbe az egészség és az étel ízének élvezete. Az észlelt belső ellentmondások szorongáshoz vezetnek, hiszen ilyen körülmények közepette nehéz meghozni a helyesnek ítélt döntést, még ha egyébként erre képesek is lennének.