Alkohol bevitel és bor fogyasztás hatása a depresszió alakulására: a PREDIMED tanulmány

Alfredo Gea¹, Juan J Beunza², Ramón Estruch^3,4, Almudena Sánchez-Villegas^3,5, Jordi Salas-Salvadó^3,6, Pilar Buil-Cosiales⁷, Enrique Gómez-Gracia^3,8, María-Isabel Covas^3,9, Dolores Corella^3,10, Miquel Fiol^3,11, Fernando Arós^3,12, José Lapetra^3,13, Rosa-María Lamuela-Raventós^3,14, Julia Wärnberg^3,8, Xavier Pintó^3,15, Lluis Serra-Majem^3,5 and Miguel A Martínez-González^1,3*, for the PREDIMED GROUP

Gea et al. (2013). BMC Medicine 2013, 11:192 -  http://www.biomedcentral.com/1741-7015/11/192)

Az összefoglalót készítette: Pelle Johanna

Absztrakt

A széles körben fogyasztott alkohol kapcsolatban áll az egyik legelterjedtebb mentális zavarral, a depresszióval. A kutatás célja az alkalmankénti depresszió és az alkohol bevitel kapcsolatának megállapítása. A kutatásban 5,505 kiemelten veszélyeztetett 55 és 80 év közötti személyt követtünk 7 éven át. A személyeknek sem depresszióval kapcsolatos múltja, sem alkohol problémái nem voltak. Az alkohol fogyasztás megállapításához egy 137 tételes, validált élelmiszer gyakorisági kérdőívet kellett kitölteniük minden évben. A résztvevők egy új klinikai diagnózis alapján alkalmankénti depressziósként osztályozhatók, vagy/és antidepresszánsok szedését kezdték meg. Az eredmények szerint napi 5-15 g alkohol (tehát a mérsékelt alkoholfogyasztás) szignifikánsan csökkenti az alkalmankénti depresszió esélyét. Kifejezetten a hetenkénti 2-7 alkalom borfogyasztás volt összefüggésben a depresszió csökkent kockázatával.

Háttér

            Az alkohol fogyasztás a legtöbb kultúrának és országnak természetes része. Az alkohol bevitel függhet a megszokott italfajtáktól és a fogyasztási mintázatoktól is.  Általánosságban azonban elmondható, hogy az alkoholfogyasztás világszerte nő. Az unipoláris depresszió a legelterjedtebb mentális zavar világszerte, és elterjedtsége egyre nagyobb. Az alkohollal kapcsolatos problémák és a depresszió együttes jelenléte megszokott. Ugyanakkor fontos elkülöníteni a problematikus fogyasztást a mértékkel valótól. A problémás alkohol bevitel nem csak a túlzott ethanol fogyasztás miatt függhet össze a depresszióval, hanem az alkoholhoz kapcsolódó egészségtelen életstílus és a fogyasztók szociális környezete miatt is (munkahely elvesztése, családi problémák, anyagi problémák vagy egyéb feltételek). Ezen körülmények bármelyike kiválthat depressziót, még az ethanol káros hatása nélkül is. Az unipoláris depresszió és kardiovaszkuláris betegségek közös patopszichológiai mechanizmusokkal rendelkeznek. Visszatérően fordított összefüggést állapítottak meg a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása és a mértékletes (főleg bor) alkoholfogyasztás között. A depresszió csökkent kockázata mögött is ezek a - fordított összefüggésért felelős- mechanizmusok állhatnak. A meglévő irodalom nem problematikus alkoholfogyasztást és depressziót kutató tanulmányai ellentmondásosak. Ám egy sem kutatta a különféle italok hatásait. Továbbá egy sem végzett ismételt méréseket az alkoholbevitelről az utánkövetéses vizsgálatok alatt, hogy információt szerezzen az alkoholnak való kitettségről.

            A depresszió várható előfordulását becsültük meg egy alig és mértékkel ivó, idősebb mediterrán csoporton, akik magasabb kardiovaszkuláris kockázattal rendelkeztek. A vizsgálat során ismételt beviteli méréseket alkalmaztunk. A csoport érdekes jellemzője, hogy a leggyakrabban fogyasztott ital a bor volt. Továbbá megjósoltuk a bor és az alkalmankénti depresszió együtt járását, melyet a borfogyasztással mértünk.

Módszer

            A vizsgálathoz a „Megelőzés Mediterrán Étrenddel” („Prevención con Dieta Mediterránea”) tanulmány résztvevőit vizsgáltuk, akik egy nagy létszámú, paralell, randomizált, kontrollált, klinikailag tesztelt csoportot képviselnek Spanyolországban. Az eredeti PREDIMED tanulmány célja a mediterrán étrend hatásának vizsgálata volt a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésére. A résztvevők 55 és 80, illetve 60 és 80 év közötti férfiak és nők voltak, kardiovaszkuláris betegségek nélkül. A vizsgálati személyek mindegyike legalább egy kritériumnak megfelelt: diabetes mellitus 2 vagy háromnál több szívbetegségekre hajlamosító kockázati tényező. A tanulmányban résztvevők számos kritériumra szűre voltak, többek között a krónikus alkoholizmusra is. Továbbá kizártuk a kísérletből azokat, akik előzetes depresszióval kapcsolatos múlttal rendelkeznek, vagy antidepresszívumokat szednek. Végül 5505 személyt vizsgáltunk a jelen tanulmány során.

             Az alkoholfogyasztást egy 137 itemes táplálkozási (FFQ) kérdőívvel vizsgáltuk, ahol 9 kérdés foglalkozott különböző alkoholos italok fogyasztásával. A felmérést évente megismételtük. A résztvevőket alkoholfogyasztás alapján 4 csoportra osztottuk: antialkoholisták, 5 g/nap alatt fogyasztók, 5 és 15 g/nap között fogyasztók, 15g/napnál többet fogyasztók. A bor speciális szerepének megállapításához további 5 csoportot képeztünk, a heti borfogyasztástól függően. Antialkoholisták, heti egy italnál kevesebbet fogyasztók, hetente egy vagy kettőnél kevesebb italt fogyasztók, hetente kettő és hét ital között fogyasztók és hetente hét italnál többet fogyasztók. A bort nem, de más alkoholos italokat fogyasztókat kizártuk ebből az elemzésből. Standardizált kérdőívekkel gyűjtöttünk további orvosi, szociodemográfiai és életstílussal kapcsolatos adatokat.

            Az alkoholbevitel szintjének és a depresszió későbbi előfordulásának kapcsolatát Cox-féle regresszió modellel vizsgáltuk. A kísérletbe való belépés idejét a toborzástól számítottuk, míg a végét a jelen feltételek egyikének bekövetkezte jelentette: diagnózis depresszióról vagy annak hiányáról, az utolsó interjú időpontja, vagy a résztvevő halála. A modellt a következő potenciálisan befolyásoló tényezőkhöz is illesztettük: kor, nem, dohányzás, fizikai aktivitás, energia bevitel, testtömeg index, családi állapot, vizsgálati csoport, iskolázottság és az egy háztartásban élők száma. Az ismétlődő mérések alkalmával (minden két évben) modelleztük az összefüggést a depresszió előfordulásának valószínűsége és az összesített átlag alkohol bevitel között. A bor fogyasztás hatásának specifikus vizsgálatához hozzáigazítottuk a Cox- regresszió analízist a GEE analízishez, az antialkoholistákat használva referencia tartományként.

Eredmények

A Cox-féle regresszió analízis fordított összefüggést mutatott ki az összesített alkoholfogyasztás és a depresszió valószínűsége között, szignifikancia nélkül. A többváltozós modellben találtunk szignifikáns összefüggést az alacsony vagy mértékkel való ivás ( >5-15g/nap) és a depresszió előfordulása között. A 40 g/napnál többet fogyasztók nagyobb kockázatnak voltak kitéve, ám ez az eredmény – valószínűleg- a kevés problémás fogyasztású kísérleti alany miatt nem volt szignifikáns. Statisztikailag szignifikáns fordított összefüggést találtunk az alig ivók (0-5 g/nap) és a mértékkel ivók (>5-15 g/nap) javára, viszonylagos kockázattal. A vizsgálati személyek nemének erre nem volt hatása. Az U-alakú társítás konzisztens védelmet mutatott ki depresszió ellen, mértékkel való alkoholbevitel esetén. A borfogyasztás (2-7 pohár hetente) fordított összefüggést mutatott a depresszió előfordulásával.

Diszkusszió

            Azt találtuk, hogy az alacsony és mértékkel való alkoholfogyasztás összefügg a depresszióra való csökkent kockázattal. Erősebb összefüggés volt kimutatható a borfogyasztók között.

Konklúzió

            Az alacsony és mértékkel való alkoholfogyasztás, és főleg a borfogyasztás csökkentheti a depresszió esélyét, míg a súlyos alkoholfogyasztás növeli a kockázati tényezőket.  További kohorsz vizsgálatok szükségesek ezen eredmények megerősítéséhez.