„A  dohányzás rendben van, amíg egészségesen eszem” : Kompenzáló egészség hiedelmek és szerepük a leszokásban és a dohányzásban egy viselkedésváltozási modell  (Health Action Process Approach- HAPA) keretein belül.

Theda Radtke, Urte Scholz, Roger Keller & Rainer Hornung (2012): Smoking is ok as long as I eat healthily: Compensatory Health Beliefs and their role for intentions and smoking within the Health Action Process Approach, Psychology & Health, 27:sup2, 91-107

Az összefoglalót készítette:  Bíró Mária Boglárka -  

Elméleti háttér

A dohányzás fontos számos betegség, pl. a rák (tüdőrák és gyomorrák), miokardiális infarktusban és stroke fontos rizikófaktora. Mindazonáltal  a dohányzás még mindig elterjedt, főleg a fiatalok körében . Svájcban a 15-19 év közötti fiatalok 27%-a dohányzik (fiúk 31%, lányok 23%). Ahogy nemzetközi és reprezentatív kutatások mutatják, a legtöbb serdülő dohányzó teljesen tisztában van a dohányzás káros következményeivel és beszámol leszokási vágyról (53% Svájcban).  Sajnos a leszokási kísérletek nagyon alacsony sikerességi rátát mutatnak.  Vagy akadályok merülnek fel vagy az emberek engednek a kísértésnek. Amikor az emberek szembe kerülnek a választással, hogy engedjenek a kísértésnek (elszívjanak egy cigarettát egy buliban) vagy kitartsanak  a leszokási szándék mellett (abbahagyják a dohányzást), akkor mentális konfliktust élnek át. Ezt a konfliktust három okból tapasztalhatják meg:

1, Félelem attól, hogy az egészségtelen viselkedés betegséget okoz.

2, Konfliktus az értékes énképpel (pl. olyan embernek lenni, aki egészséges életet él).

3, Ellentmondás a személyes elvárásokban (pl. sikeresen le tud-e szokni).

A CHB modell arra törekszik, hogy megoldja ezt a mentális konfliktust.  A modell szerint az egészségtelen viselkedés negatív következményei (pl. dohányzás) ellensúlyozható vagy semlegesíthető azáltal, hogy  egészséges viselkedést folytatunk (pl. gyümölcsöt eszünk vagy tornázunk). A CHB akkor keletkezik, amikor a személy kísértésbe esik, vagy olyan alkalom után, amikor kísértésbe esett és nem tudott ellenállni a kísértésnek. A kutatók azt feltételezték, hogy a CHB csökkenti a kognitív disszonanciát azáltal, hogy van egy, az egészség megóvására irányuló  szándék.

 Ez,azonban, nem garantálja, hogy az emberek ténylegesen végrehajtsák a tervezett kompenzációs viselkedést (pl. edz a következő reggel), mert a kezdeti disszonancia idővel gyengülhet és a személy már nem érzi szükségét a kompenzálásnak. Így amikor az emberek szakítani akarnak az egészségtelen viselkedéssel (pl. dohányzással), akadályozza őket a CHB, mert elköteleződnek egy egészségtelen viselkedés mellett és nincs bűntudatuk az egészségkárosító hatás miatt, hiszen úgy gondolják képesek kompenzálni az egészségtelen hatásokat. Természetesen a kompenzáló viselkedés nem semlegesíti az egészségtelen magatartás okozta károsodásokat, ezért egy betegség kialakulása lehet a következmény.

További kutatások kimutatták, hogy a serdülő dohányzóknál aktiválódik a dohányzás specifikus CHB, ami csökkenti az észlelt/vélt  egészségügyi kockázatokat, amit a dohányzás okoz. A kutatások azt is mutatják, hogy a dohányzás-specifikus CHB szignifikánsan negatív korrelációban van azzal, hogy valaki készen áll-e a dohányzásról való leszokásra. Ezzel összhangban Knäuper és munkatársai (2004) kimutattak egy anyag-felhasználás specifikus CHB-t , ami pozitívan korrelált a dohányzás / alkohol- hoz kapcsolódó kockázati magatartással. Mindazonáltal a CHB-t nem vizsgálták a viselkedés-változás modell keretében egészen mostanáig. A CHB modell főként a CHB keletkezését, és a kompenzációs egészségmagatartást magyarázza, de ez nem magyarázza a CHB (leszokási) szándékra való hatását és a viselkedés megváltozását. a modell csak azt feltételezi, hogy az egészségtelen viselkedést egy egészségessel próbáljuk kompenzálni, ezáltal gátoljuk a szándékot arra, hogy a jövőben ne folytassuk tovább az egészségtelen viselkedést.

Módszer

Az adatfelvételhez -Svájcban- a kutatók a legnagyobb CATI (számítógépes telefonos interjú) internetes programot használták   A mintavételt, adatgyűjtést és adat előkészítést a LINK intézet végezte, amely egy független társadalomkutatási cég. A résztvevőkkel e-mailen, vagy a fiataloknak szóló, dohányzással kapcsolatos svájci reklámoldalakon keresztül teremtettek kapcsolatot. Az összes résztvevő választhatott magának kompenzációt 30 svájci frank értékben (pl. egy mobiltelefon kupont vagy bevásárló kupon). A kompenzációt csak akkor kapták meg, ha a kutatás mind a két pontjában részt vettek. Az első mérési pontban a fiatalokat csak akkor vették be a kísérletbe, ha éppen dohányoztak és legalább már 100 cigarettát elszívtak életükben, ami egy megbízható mutatója annak, hogy valaki tényleg dohányos-e (Bondy, Victor, & Diemert, 2009). Négy hónap múlva a résztvevőket meghívták a második vizsgálatra, amelyben a résztvevőknek önkéntesen és névtelenül kellett bizalmas válaszokat adni egy kérdőíven. Minden résztvevőt az APA etikai irányelvei szerint kezeltek. A vizsgálat első szakaszában összesen 480 dohányos fiatal  (átlagéletkor 15-20év) és a második szakaszban 285 (59.4%) vett részt. Azért, hogy az eredményeket össze lehessen hasonlítani, megvizsgálták, hogy kik estek ki a mintából. A kiesettek nem különböztek szignifikánsan a szociodemográfikus tényezők és a vizsgálat szempontjából fontos változók tekintetében sem (pl. leszokásra való szándék, elszívott cigaretták száma, CHB-k vagy a mérési idő). Továbbá kizárták azokat a résztvevőket is, akik hamis adatokat adtak meg (az első méréskor 18 éves volt, majd 4 hónap múlva a második mérésnél 22) és akik kevesebb mint egy cigarettát szívtak el hetente, így 33 fő esett ki a mintából. Ezért a longitudinális minta 385 (191 férfi, 194 nő) résztvevőt tartalmaz (átlagéletkor 17,8). A kutatásban résztvevő serdülők 90,4%- a svájci volt. A minta kb. fele szakmunkás tanuló  (54,5%), és 11,8%-a középiskolás tanuló volt.

A többségük nagyon fontosnak tartotta az egészségét a 4 pontos likert skálán, az átlag = 3,42 volt. A napi elszívott cigaretták átlaga 6,72 volt, az első mérésnél, a másodiknál  pedig 6,57. A mintában 110 serdülő (54,5%) napi dohányos volt és 175 serdülő (45,5%) alkalmanként dohányzott.

Hipotézisek

·        A kutatók elméleti alapon integrálták a CHB modell-t a HAPA modellbe, azonban a dohányzás specifikus tartalmakkal kiegészítve.

·        Szerintük a CHB nagyon fontos faktor a szándék előrejelzésében.

·        Valamint feltételezik, hogy a CHB egyéb konstruktumokkal is összefüggésben van (pl. kockázati felfogás, önhatékonyság, leszokási  szándék).

Eredmények

A szándék szignifikánsan korrelált a dohányzás specifikus CHB-kel, a pozitív várható eredményekkel, de nem korrelált a feltételes kockázat észleléssel. Az eredmények szerint, azok a serdülők, akik erős kompenzáló egészség hiedelmeket tartottak fent, azoknak alacsonyabb volt a leszokásra való szándékuk. Másrészről viszont, azok akik alacsony feltételes kockázati felfogással rendelkeztek náluk magasabb pozitív kimenetel és a dohányzás specifikus esemény előtti önhatékonyság. Ezen felül a CHB-k negatívan korreláltak a tervezéssel, de nem függtek össze a napi elszívott cigaretták számával.

Diszkusszió

 A feltételezett modell eredményei igazolták, hogy a dohányzás-specifikus CHB-k jelentősen – bár fordított arányban – korreláltak a dohányzásról való leszokás szándékával valamint a HAPA standard előrejelzőivel (predictor). Ez alátámasztja azokat az előzetes feltételezéseket, hogy a dohányzás specifikus CHB-k kapcsolatosak a dohányzás abbahagyásával. Amint az várható volt, a dohányzás specifikus CHB-k jelentős negatív kapcsolatot mutattak dohányzás-specifikus előzetes önhatékonysága (self-efficacy) és a pozitív kimeneti elvárásokkal. A három változó a leszokási szándék varianciájának 39%ára adott magyarázatot. A terv és a dohányzás – specifikus önhatékonyság visszaszerzése (recovery self-efficacy) a dohányzási magatartás varianciájának 13%át magyarázta. Ezzel ellentétben semmiféle közvetlen vagy közvetett CHB hatást nem találtak az elszívott cigaretták számát illetően. 

A tanulmányban azt találták, hogy a feltételes kockázat felfogás („ha nem szokok le tüdőrákos leszek”) és a leszokási szándék közötti kapcsolat nem volt jelentős. A szerzők szerint, annak hogy nem találtak összefüggést, az is lehet az egyik magyarázata, hogy az itemek nyelvi megfogalmazása távoli következményeket említ (pl. szívroham, tartós egészségkárosodás), ezért a serdülők nem érzik magukra érvényesnek. Érdemes lenne ezeket a nyelvi megfogalmazásokat a serdülőkhöz igazítani (pl. ”ha továbbra is dohányzom, nagyon valószínű, hogy sárgák lesznek a fogaim”. Úgy tűnik, hogy azok a dohányosok, akik naponta több cigarettát szívnak el, azok nagyobb feltételes kockázati érzékkel rendelkeznek, aminek az oka az lehet, hogy reálisabban látják, becsülik fel az egészségügyi fenyegetéseiket (tehát arról számoltak be, hogy kevésbé lesz pozitív a dohányzás kimenetele és ezeknél a serdülőknél alacsonyabb volt a dohányzás-specifikus önhatékonyság. 

A kutatás során váratlan eredményként jelentkezett, hogy a leszokási szándék nem volt hatással a viselkedésre, a kutatók szerint ez azért lehet így, mert a mintában a leszokásra való szándék alacsony szinten volt. A tervezés csak azoknál az embereknél játszik fontos szerepet, akiknek erős a leszokási szándéka.

A bemutatott eredmények tehát megerősítik azt, hogy a HAPA modell igaz a serdülőkori dohányzási magatartásra vonatkozóan. A kompenzáló egészség hiedelmeket azért is érdemes kutatni a jövőben, mert negatív prediktorai a leszokási szándéknak.

Korlátok

A kutatás korlátai a következők voltak:

·        Az adatokat önbeszámoló alapján nyerték, így nem lehetnek biztosak annak pontosságában

·        A minta nagysága nem reprezentatív

·        A vizsgálat longitudinális volt, de nem vizsgálták a dohányzásra vonatkozó magatartási szokások változásait

·        A korrelációs elemzésből nem tudunk oksági következtetést levonni

Kitekintés

·        Érdemes lenne a CHB-t más mintán (pl. felnőtteknél vizsgálni)

·        Olyan megküzdési stratégiákat tervezni, amik segítenek a leszokásban.