Dohányzásról való leszokást támogatása internetes útmutató program segítségével, dohányzó serdülők számára
Chen,
H.-H., Yeh, M.-L. (2006). Developing and evaluating a smoking cessation program
combined with an Internet-assisted instruction program for adolescents with
smoking. Patient Education and Counseling,
61, 411-418.
Az összefoglalót készítette: Németh Dorottya
Bevezetés
A
WHO becslései szerint a dohányzók száma világszerte egyre növekedik: 2030-ra a világban előforduló halálesetek egyharmadáért a
dohányzás tehető majd felelőssé. Minél több ideje dohányzik valaki, és
minél több szálat szív el, annál nehezebb azt abbahagyni, ráadásul a dohányzás
mértéke az évek folyamán általában még növekedik is. A dohányosok 80%-a már 18
éves kora előtt túl van az első, dohányzással kapcsolatos élményén. A fiatal,
fejlődő szervezet tüdeje még nem érte el felnőtt formáját, így azt nagyobb
mértékben károsítja a dohányzás. Ráadásul a dohányzó
fiatalok gyakran szenvednek légúti megbetegedésekben, életük későbbi
szakaszaiban pedig nagyobb az esélyük rákos megbetegedések kialakulására. Így
az egészségügy szintén a dohányzás elszenvedőjévé válik.
A
dohányzással kapcsolatos tévhitek még nehezebbé teszik a fiatalok számára a
leszokást, például a legtöbb fiatal „menőnek”, „lazának” gondolja a dohányzást.
Eközben kevés információval rendelkeznek arról, hogy a dohányzás milyen
károsodásokat okozhat a szervezetükben, de a cigarettás dobozokon elhelyezett
figyelmeztetések, a statisztikai adatok, egyéb figyelmeztetések egyáltalán nem
keltik fel az érdeklődésüket.
A
dohányzásról való leszokásban az énhatékonyság képessége, illetve annak
fejlesztése segíthet. Akik magasabb énhatékonysággal rendelkeznek,
hatékonyabban is utasítják vissza a dohányzással kapcsolatos társas nyomást, és
csökken a dohányzási szándékuk is.
Ennek
a kutatásnak az volt a célja, hogy kifejlesszen egy olyan dohányzás
abbahagyását célzó programot, melyet egy internetes útmutató program
használatával egészítenek ki. Ez azért lehet érdekes
kombináció, mert az internet manapság nagy tömegek számára elérhető, és széles
körben sikerrel használják oktató programok terjesztésére. Ráadásul, minél
fiatalabbak a páciensek, és minél többet használják az internetet, annál
sikeresebbek körükben az oktató programok. Az e-mailen küldött, egyénileg
időzített, útmutató üzenetek bevezetése megnövelte az internetes dohányzásról
való leszoktató programok hatékonyságát. A kutatásban használt IAI nevű
internetes oktató program érdekes alternatíva a fiatalok számára.
Minta
A
tanulmányban egy elő-és utóteszteléses, kvázi-kísérleti elrendezést mutatnak
be. Két csoportjában, a kísérleti és kontroll csoportban hetvenhét, egy adott
középiskolába járó, 10-12. osztályos (a taiwani „senior high school”-nak
megfeleltethetően) diák vett részt a kutatásban. A kísérleti csoport abból a 39
diákból állt, akik önként hajlandóak voltak kipróbálni a programot; az a 38
diák, aki nem akarta használni, a kontroll csoportba került. Etikai engedélyt a
tanulmányban résztvevő iskolától kaptak. Minden résztvevőnek felhívták a
figyelmét arra, hogy az összegyűjtött adatok nem kerülnek a nyilvánosság elé. A
személyeknek egy-egy azonosítószámot adtak, melyeket válaszadásnál és az online
beszélgetések során használtak. Tájékoztatták őket arról, hogy bármikor
félbeszakíthatják a vizsgálatot. Az adatgyűjtés a program lezajlása előtti és
utáni egy héten belül zajlott.
Felépítés
A
kísérleti csoport tagjai egy 6 hetes időszakban, heti egyszer, alkalmanként két
órás részekben vettek részt a programban, melyet kutatók, fizikusok, ápolók,
asszisztensek együttesen dolgoztak ki. Sokféle pedagógiai módszert is alkalmaztak,
például előadást, beszélgetést, csoportinterakciót, szerepjátékot. Az előadások
során ismertették a dohányzás egészségkárosító hatásait, a dohányzás
abbahagyásának előnyeit, a dohányzásról való leszokás módszereit, és azt,
hogyan kell kezelni azokat a kellemetlen érzéseket, melyek a cigaretta letétele
után jelentkeznek. A csoportos beszélgetés teret engedett a dohányzással, és
annak abbahagyásával kapcsolatos élmények megosztásának. A szerepjáték során
pedig a diákok olyan képességeket sajátíthattak el, melyek segítségével
ellenállhatnak a társak befolyásának, illetve relaxációt és kommunikációt is
tanultak.
A
program számára készítettek egy honlapot. Az oldalt öt egységre osztották. Az
első egységben felvázolták a dohányzás és passzív dohányzás egészség- és
környezetkárosító hatásait, nehézségeket, a visszaesés okait. A második egységben
bemutatták a leszokásra való felkészülést, hogyan utasítsák vissza a
cigarettát, a dohánymentes állapot megőrzését, és mit tegyenek esetleges
súlygyarapodás esetén. Megtanulhattak egyszerű stresszkezelési módszereket is.
A harmadik részben megtudhatták, mennyit spórolhatnak egy év alatt a dohányzás
abbahagyásával és milyen súlyos a nikotinfüggőségük. Lehetőségük nyílt arra,
hogy egyénre szabva alkothassanak egy olyan programot, melyben kitűznek egy
leszokással kapcsolatos, megvalósítható célt, és kiválasztják az ahhoz
szükséges lépéseket. A negyedik részben egy fórum keretein belül a résztvevők
megoszthatták egymással a dohányzás abbahagyásával kapcsolatos élményeiket, az
ötödik egységben pedig olyan honlapokkal ismertették meg a programban
résztvevőket, melyek hiteles tájékoztatást nyújtottak a program menetéről, a
dohányzás egészségre kifejtett hatásairól, leszokási módszerekről.
A
programban egy három alskálából álló, módosított, valid, dohányzással
kapcsolatos kérdőívet használtak. A dohányzási attitűd alskála tizenegy, a
dohányzási viselkedés alskála hét, az énhatékonyság alskála pedig tizenöt
kérdésből állt. A kérdőív felmérte a dohányzással kapcsolatos pozitív és
negatív attittűdöket, az elszívott cigaretták mennyiségét, a dohányzás
helyszínét, márkát, és a cigarettára gyújtás helyzeteit. Minél több pontot
kaptak a résztvevők, annál valószínűbb volt, hogy képesek irányítani dohányzási
viselkedésüket.
A
programban szereplők magát a programot is értékelhették egy négypontos
rendszerben, aszerint, hogy milyennek találták a segítséget, a tananyagot és az
időbeosztást. Egy hétpontos skálán pedig azt ítélhették meg, hogy mennyire találták
hasznosnak és megvalósíthatónak a programot.
Eredmények
A
kísérleti és kontroll csoportban az átlag életkor 17 év volt. Az előbbi
csoportban az első dohányos élmény 14 éves korra tehető, míg az utóbbi
csoportnál 15 évre. Mindkét csoportban átlagosan 2,5 éve dohányoztak. 66%-uk
több mint két éve dohányzott már, és napi 10 szálnál több cigarettát szívtak
el. A kutatás azt is kimutatta, hogy 60%-uk kielégítően teljesített tanulmányaiban,
és 80%-uk reménykedett főiskolai végzettség szerzésében. Az elvégzett
khi-négyzet próba szerint a két csoport nem tért el szignifikánsan a szülők végzettségében
(középiskola), elvárásaiban (nem alacsony), családi dohányzási szokásokban
(általában volt dohányzó családtag), saját teljesítményükben (átlagos), önmagukkal
kapcsolatos iskolai elégedettségükben (szintén nem alacsony). A résztvevők az
iskolában átlagos teljesítményt nyújtottak, és a saját magukkal szemben
támasztott elvárásuk nem volt alacsony.
A
kérdőívek statisztikai elemzéséhez kovariancia analízist (ANCOVA) használtak. A
dohányzás valószínűségét mutató attitűd pontszám csökkent a program
lebonyolítása után a kísérleti csoportban. Ugyanebben a csoportban csökkent az
elszívott cigaretták száma és a nem-dohányzók aránya, míg a kontroll csoportban
ez nőtt, illetve változatlan maradt. A résztvevők beszámolói alapján a
szerepjáték segített nekik abban, hogy a tanult készségekkel visszautasítsák a
cigarettát. A résztvevők nagy énhatékonyságot mutattak, ha közterületen nem
dohányozhattak, de frusztrációnál már ugyanez kevésnek bizonyult. Ebből is
látszik, hogy a közterületen való dohányzás tiltásának jó hatásai vannak a
dohányosokra, hiszen kellemetlennek érzik, hogy rágyújtsanak, és fontos a
stressz és frusztráció kezelése pszichológiai tanácsadás keretein belül.
A
kutatás pozitív korrelációt mutatott ki az énhatékonyság és a dohányzással
kapcsolatos attitűd között: a fiatalok attitűdje nagymértékben befolyásolható
az énhatékonyságuk erősítésével. A dohányzási viselkedést az elszívott
cigaretták számának csökkenésén és az abbahagyási próbálkozások számán
keresztül mérték. A dohányzás mértéke és az énhatékonyság negatívan korrelál
egymással: minél több az elszívott szálak száma, annál kisebb az énhatékonyság.
Tehát aki nagyobb énhatékonysággal rendelkezik, képes folyamatosan emlékeztetni
magát a dohányzással kapcsolatos negatívumokra, magabiztosabban változtat a
dohányzási viselkedésén, és ez a dohányzás csökkenését eredményezi.
A
kísérleti csoportban résztvevők összességében pozitívan vélekedtek erről a
programról. A program kedvenc részének a dohányzás abbahagyását segítő
módszerek megismerését választották.
A
program egyik speciális eleme volt, hogy a szakemberek az internet segítségét
is igénybe vették. A résztvevők saját időbeosztásuk és szükségleteiket mentén
sajátíthatták el a dohányzással kapcsolatos ismereteket. Eközben az interneten
megoszthatták egymással gondolataikat, segítséget kérhették vagy éppen támaszt
nyújthattak társaiknak. Az internet használata tehát a csoport interakciót
segítette elő, és még nagyobb érdeklődésre késztette a segítségért
folyamodókat.
Természetesen
a program kitalálói utólag felfedeztek néhány hiányosságot, melyeket érdemes
számításba venni az eredmények értékelésénél. Az egyik felmerülő nehézség az
volt, hogy az otthoni internetkapcsolattal nem rendelkezők számára az
internetes oktató program használata korlátokba ütközött. A szervezők
hiányolták az internetes fórumról a mélyebb, egymásra reflektáló
beszélgetéseket, habár a résztvevők így is
szívesen és nagy számban fejezték ki véleményeiket egymásnak. A weboldalt
érdemes lenne fejleszteni, hogy még vonzóbba váljon a fiatalok számára, és
szükség lenne egy fórumot kezelő szakemberre, aki időnként folyamatosan
frissíti a tartalmat.
Következtetések
A
program hatékonynak bizonyult a fiatalok körében, melyhez nagymértékben
hozzájárul az internet használata is. A jövőben mindenképpen érdemes lesz
hasonló programokat tervezni. Belátták, hogy a program felépítését még
fejleszteniük kell. Javasolják a longitudinális és a véletlenszerű kísérleti
elrendezést, illetve érdemes lenne a résztvevők szüleit is bevonni a
programokba. Remélhetőleg a dohányzás biokémiai sajátosságainak tudományos
kutatása is folytatódik, amely szintén segítené a hasonló programok fejlődését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése