Reproduktív egészség edukáció és szexuális kockázatvállalás veszélyeztetett serdülő lányoknál és fiatal felnőtt nőknél
Ancheta, R., Hynes, C., Shrier,
L.A. (2005). Reproductive Health Education and Sexual Risk Among High-Risk
Female Adolescents and Young Adults. Journal
of Pediatric and Adolescent Gynecology, 18, 105-111.
Az összefoglalót készítette: Bán Judit
A szexuális felvilágosításról általában
A reproduktív
egészséggel kapcsolatos edukáció fontos szerepet tölt be a szexuális
kockázatvállalás csökkentésében, így a nem kívánt terhesség, az AIDS és egyéb,
szexuális úton terjedő betegségek elkerülésében is. Az edukáció forrásai
lehetnek formális intézmények (iskola, vallási közösség) csakúgy, mint a
szülők, a kortársak vagy éppen a média (Andre, Dietsch és Cheng, 1991). A
leggyakrabban érintett témák a HIV, a szexuális úton terjedő fertőzések, a
fogamzásgátlás, a menstruáció, az abortusz, a szexuális orientáció és a
szüzesség (Darroch, Landry és Singh, 2000). A szexuális edukációban részt
vettek nagyobb arányban használtak fogamzásgátlókat az első együttlétkor,
kisebb eséllyel estek teherbe, később kezdtek el szexuális életet élni, és
akkor is kisebb gyakorisággal, és kevesebb partnerrel. A gyakran megfogalmazott
félelmekkel ellentétben a szexuális edukációs programok nem növelték a fiatalok
szexuális aktivitását (Kirby, 2002).
Az iskolai és
a szülői felvilágosítások legtöbbször a fogamzásgátlásra és a szexuális
betegségekre fókuszálnak. Az iskolai felvilágosító programok hatására bővül a
fiatalok ismerete a fogamzásgátlásról és nagyobb gyakorisággal használnak ilyen
eszközöket. Ezzel szemben a szülők által nyújtott felvilágosítás nem mindig jár
viselkedésváltozással. Kulcsszerepe van a fiatalok és a szülők közötti
kommunikáció minőségének. Azok a fiatalok, akik úgy érzik, hogy sok mindent
szabadon és rendszeresen meg tudnak beszélni a szüleikkel, később kezdnek el
szexuális életet élni, kisebb mértékben jellemző rájuk a szexuális
kockázatvállalás, és kisebb arányban esnek teherbe (Dilorio és Kelly, 1999).
Azon túl, hogy
a fiatalok milyen felvilágosításban részesülnek, fontos kérdés az is, hogy ezt
mikor kapják. Felmérések alapján elmondható, hogy a serdülők egynegyede már túl
volt első szexuális élményén, mikor felvilágosítást kapott (Lindberg, Ku és
Sonenstein, 2000). A szülők részéről meghatározó az, hogy a szülő mit gondol a
gyermeke és kortársai szexuális aktivitásáról. Sokan csak akkor vetnek fel
szexuális témákat, amikor már úgy sejtik, a gyermekük érintett. Illetve
megfigyelhető az is, hogy az általános szexuális felvilágosítást a speciálisabb
kérdések, például a fogamzásgátlás témája váltja fel, amikor a serdülő
szexuálisan aktívvá válik (Raffaelli, Bogenschneider és Flood, 1998).
A szerzők
célja feltérképezni, hogy azok a szexuálisan kockázatvállaló aktív fiatalok,
akiket szexuális úton terjedő betegségekkel kezelnek, milyen felvilágosításban
részesültek: kik vállalták a szexuális edukációikat, milyen témákat érintettek,
mikor kerül sort rá.
A kutatásról
A vizsgálatban
olyan serdülő lányok vettek részt, akik gombás fertőzéssel vagy
medencegyulladással kezeltek egy helyi kórházban, és nem voltak terhesek. A 123
lányt egyéni interjú keretein belül kikérdezték a demográfiai jellemzőikről
(kor, etnikai csoport), iskolai teljesítményeikről, valamint kitöltettek velük
egy önbevalláson alapuló kérdőívet.
A 62 tételes
kérdőív a szexuális edukáció jellemzőire, a kockázatvállaló viselkedésre és a
szexuális egészségről való tudásra kérdezett rá.
Négy item
kérdezett rá arra, hogy kitől, miről és (az első szexuális együttlétükhöz
képest) mikor kaptak felvilágosítást. 15 item azt mérte fel, hogy mennyire
vannak tisztában a szexuális úton terjedő betegségekkel és az óvszer
szerepével. 10 item az óvszerhasználattal kapcsolatos attitűdökre kérdezett rá
(O’Donnel, San Doval és Duran, 1995). Ezek mellett öt kérdés vonatkozott arra,
hogy a vizsgálati személy mennyire képes érvényesíteni az akaratát az
óvszerhasználattal kapcsolatban a partnerével szemben. A kérdések egy csoportja
a szexuális kockázatvállaló viselkedést mérte fel, úgymint az első együttlét
idejét, az eddigi partnerek számát, az óvszerhasználat gyakoriságát.
Eredmények
A kitöltő
fiatalok átlagéletkora 17 év volt, első szexuális együttlétükre átlagosan 15
évesen került sor.
A válaszadók
81%-a számolt be arról, hogy szülei szexuális felvilágosításban részesítették,
melynek leggyakrabban a menstruáció és a terhesség volt a témája, majd kisebb
gyakorisággal a szexuális úton terjedő betegségek és a fogamzásgátlás.
Szinte az
összes kitöltő (95%) részesült szexuális felvilágosításban formális keretek
között, átlagosan 12 évesen. Itt leggyakrabban a szexuális úton terjedő
fertőzésekről és a terhességről esett szó, kevésbé gyakran a fogamzásgátlásról
és a menstruációról. Az összesített válaszok alapján az iskolai
felvilágosításra két évvel az első szexuális aktus előtt került sor, de a
válaszokat nagy szórás jellemzi. Van, aki tíz évvel a felvilágosítás után, de
van olyan válaszadó is, aki hat évvel a felvilágosítás előtt vált szexuálisan
aktívvá. Összességében a fiatalok negyedénél (26%) elmondható, hogy „elkéstek ”
a szexuális felvilágosítással.
A válaszadók
egynegyede minden alkalommal, míg ugyanennyi lány sohasem használt még óvszert.
Az elemzések alapján az óvszerhasználattal kapcsolatban áll, hogy a fiatal
részesült-e szülői és formális felvilágosításban, illetve hogy ez megelőzte-e
az első szexuális együttlétét. Azzal, hogy egy lány mennyire képes
érvényesíteni az akaratát az óvszerhasználattal kapcsolatban, érdekes módon a
formális felvilágosítás során érintett témák állnak összefüggésben. A szexuális
partnerek számát tekintve nagyon fontos az időzítés: úgy találták, hogy ha a
felvilágosítást megelőzte az első együttlét, több partner volt jellemző a
fiatalokra. Érdekes eredmény, miszerint azok a fiatalok, akiket
felvilágosítottak a szüleik, 66%-kal több szexuális partnerről számoltak be.
Megbeszélés
A szerzők az
eredményeik alapján kiemelik a felvilágosítás időzítésének fontosságát. Úgy
látják, hogy minél több idő telik el a felvilágosítás és az első együttlét
között, a fiataloknak annál több lehetősége van tudásként beépíteniük az ott
elhangzottakat.
A szülői
felvilágosítás és a partnerszám közötti kapcsolatot azzal magyarázzák, hogy a
szülők hajlamosabbak akkor a szexuális egészségről beszélni, amikor azt
tapasztalják, hogy a gyermekük már szexuálisan aktív. Emellett a serdülők közül
is azok lehetnek hajlamosabbak ilyen témájú beszélgetést kezdeményezni, akik
már érintettek. Ugyanakkor a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a
jelenlegi vizsgálat csupán keresztmetszeti, ezért nem alkalmas ok-okozati
viszonyok megállapítására.
A szexuális
felvilágosításban kulcsszerepe lehet annak, hogy a szülő hogyan látja a
gyermekét, mit tud a szexuális aktivitásáról, és milyen a köztük lévő
kapcsolat. A korábbi kutatások főleg az anya-lánya viszonyt emelik ki, amely,
ha megfelelő, összefüggésben áll az első szexuális együttlét későbbre
tolódásával, a fiatalkorú terhességek kisebb gyakoriságával és a fogamzásgátlók
gyakoribb alkalmazásával (Sieving, McNeely és Blum, 2000).
Az eredmények
nyomán érdekes módon az rajzolódik ki, hogy a gyakoribb óvszerhasználat inkább
a fogamzásgátlással, terhességgel kapcsolatos felvilágosításokkal áll
kapcsolatban, mint a szexuális úton terjedő betegségekről való tudással. Ebben
a specifikus csoportban, ahol minden válaszadó valamilyen szexuális úton
terjedő fertőzésben szenved, talán nem meglepő, hogy a szülőkkel való
beszélgetések során erre a témára került a legkevesebbszer sor. Így
szükségesnek látszik az, hogy a szülők hozzájárulása nőjön az óvszerhasználat
és a biztonságos szexuális élet támogatásában.
A vizsgálat korlátai
Kiemelendő,
hogy a vizsgálat egy specifikus populáció viszonylag alacsony elemszámú
csoportjával foglalkozott, így az eredmények nem általánosíthatók például az
egészséges serdülőkre, a fiúkra vagy a más etnikai csoportba tartozókra.
Az
eredményeket értékét befolyásolhatja az is, hogy a felmérés során önbevalláson
alapuló kérdőíveket használtak. Így a társas kívánatosság és az emlékezeti
torzítások is módosíthatták a válaszokat.
Szem előtt
kell tartani még azt is, hogy a kérdőívben csak a legelső felvilágosításra
kérdeztek rá, és nem mérték azok minőségét, hosszát, vagy az elsőt követő
alkalmakat. Emellett probléma lehetett a válaszadóknak az első szülői
felvilágosító beszélgetés időpontjának meghatározása is, hiszen az nem köthető
formális keretekhez.
A szülői és az
iskolai felvilágosítások mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a kortársak
hatását sem, amelyet ebben a vizsgálatban nem mértek.
Javaslatok
A szerzők úgy
látják, hogy a szülői és az iskolai felvilágosítást kiegészíthetné illetve
frissíthetné az orvosok által nyújtott felvilágosítás is. Ők nemcsak a
serdülőknek tudnának így segíteni, hanem támogatnák a szülőket is ebben a
feladatban, hiszen a vizsgálat megmutatta, hogy sok múlhat a szexuális
felvilágosítás megfelelő időzítésén és tartalmán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése