Iskolai programok a testkép fejlesztése és az evészavarok megelőzése

Iskolai egészségfejlesztő stratégiák a testkép fejlesztése és az evészavarok megelőzése kapcsán

O’Dea, J. A. (2004). School-based health education strategies for the improvement of body image and prevention of eating problems. An overvies of safe and successful intreventions,  Health Education, 105. http://www.emeraldinsight.com/journals.htm?issn=0965-4283

Az összefoglalót készítette: Uram Dóra

Bevezetés

A testképet és evészavarokat célzó egészségfejlesztő és preventív iskolai programok elterjedtsége egyre nő a gyerekek és serdülők körében. Ennek oka, hogy a testtel való elégedetlenség gyakran egészségkárosító súlykontroll technikákkal társul (pl. önhánytatás, böjtölés, hashajtózás, szteroid használat és túlzásba vitt testedzés). Az anorexia a serdülő lányok 0,5-1%-át, a bulimia 3-5%-ukat érinti; még a szubklinikai evészavarok prevalenciája a fent említettnél jóval nagyobb, 10-20%-ra tehető. Ráadásul diétázás, zsírfóbia, testképpel kapcsolatos aggodalmak, súlyvesztési kísérletek és súlyos evészavarok már egészen fiatal, hét éves gyermekeknél dokumentálhatók. Ugyan a nők és serdülő lányok körében előfordulásuk nagyobb valószínűségű, manapság a férfiak és fiatal fiúk közt is egyre gyakrabban detektálhatók. Esetükben a testmérettel és formával kapcsolatos aggodalmak kerülnek előtérbe, valamint a tömegnöveléssel kapcsolatos viselkedésformák (radikális tömegnövelő étrend, nem megfelelően végzett súlyemelés, sztedoid abúzus). Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a testtel való elégedetlenség hátterében alacsony önértékelés és depresszió állhat.

Nem csak egészségkárosító, de magas gazdasági és társadalmi költségvonzattal, valamint rövid és hosszú távú fizikai, pszichológiai társas problémákkal társulnak a tárgyalt zavarok.

A testkép és evészavarok kapcsolata a túlsúllyal gyermekkorban

Közismert, hogy világszerte nő a túlsúllyal küzdő gyermekek száma; a diétázás és kockázatos testsúly-csökkentő technikák révén pedig szoros kapcsolat valószínűsíthető az evészavarokkal. Azok a gyerekek, akik extrém fogyási kísérletekbe kezdenek, csak állandósítják a diétázás - túlevés - testsúlygyarapodás ördögi körét. Vizsgálatok támasztják alá, hogy a diétázó lányok nagyobb mértékben kitettek az elhízás kockázatának, mint a nem diétázó társaik, függetlenül a tanulmány kezdetekor mért aktuális testsúlyuktól. Mindezek okán a testkép fejlesztését és az evészavarokat, valamint elhízást célzó programok célja az egészséges étkezés és fizikai aktivitás elősegítése.

Elsőként: „ne ártsunk”

Az iskolai edukatív programok tervezői – tanárok, egészségfejlesztők, dietetikusok, iskolai adminisztrátorok, ápolók, kutatók, döntéshozók, termékfejlesztők, marketingesek – számára a legfontosabb alapelv a „ne árts”. Az elhízást célzó programok témája kapcsán „véletlenül” is előtérbe kerül a testsúllyal kapcsolatos aggodalom, és a súlyvesztési kísérletek témája. Ezzel szemben az evészavarok megelőzésére kialakított stratégiák szuggesztív módon hozzák felszínre az önhánytatás, éhezés, hashajtózás, diétás tabletták, dohányzás testsúlycsökkentésben betöltött szerepét. Azok a prevenciós programok, melyek evészavarban szenvedő hírességek példáját használják demonstrációs céllal, tudattalanul is normalizálhatják a diétázást, és a soványságideált. Az ételek marketingje, reklámkampányai és a szülők, tanárok akaratukon kívül is erősíthetik bizonyos élelmiszerrel (pl. zsír, gyorséttermi étel, cukor) kapcsolatos félelmeket, a negatív üzeneteken keresztül pedig bűntudatot, szégyent és félelmet ébreszthetnek.

Az evészavarok megelőzését és a pozitív testképet céltó intervenciók

A tárgyalt áttekintések (review) olyan tanulmányok összegzésén alapulnak, amelyben legalább 100 fő vett részt, és volt kontroll csoport (21 releváns intervenciót azonosítottak USA-ból, Kanadából, Ausztráliából, Izraelből, Svájcból, Olaszországból).

Az 1995 előtti kutatások leginkább az evészavarokról való ismeretek bővítését célozták, a diétázás veszélyeiről, tápértékekről, a tökéletesnek tartott test kulturális sztereotípiáiról nyújtottak bővebb ismeretet – ám mindezek ellenére nem idézték elő az evészavarok előfordulásának csökkenését. Egy korai, és a bulimiás tendenciát csökkentő tanulmányban súlykontrollal kapcsolatos viselkedésváltozást, a média elemzéséhez szükséges képességeket és asszertivitást tanítottak.

Média-„műveltséggel” kapcsolatos intervenciók

Ezen programok célja megtanítani a fiataloknak, hogy felismerjék, a média mesterségesen mutatja be a „tökéletes” emberi testet „tökéletes” női és férfi képek felhasználásával, amik szinte kivétel nélkül sztereotipikusan karcsúak és izmosak. Az intervenció lényege, hogy a diákok médiahasználattal kapcsolatos tudatossága növekedjen, a szuggesztív üzeneteket felismerjék. Ennek köszönhetően nő énhatékonyságuk, a súllyal kapcsolatos társas normákra nagyobb befolyást tudtak gyakorolni.

9-10 évesek körében a táplálkozással, diétázással kapcsolatos ismeretek szélesítése nem vezetett viselkedéses változásokhoz, de az elhízottakkal kapcsolatos attitűdök, hiedelmek fejlődését eredményezte.

A médiával kapcsolatos edukációs programok lényege közismertté tenni, hogy az ott látható képek nem valósághűek, és gyakran úgy manipulálják őket, hogy a tökéletesség látszatát keltsék. Ezáltal a serdülők elutasítják a manipulált, sablonos, sztereotipan ábrázolt testideálokat, és nő az önelfogadásuk mértéke. A változás oka lehet kognitív természetű (az edukáció hatására elutasítják a soványságideálhoz kapcsolt szociális normákat), és fejlesztheti a program célzottan az önértékelést, önelfogadást.

Az önértékelés növelés a testkép javítása és az evészavar elkerülése érdekében

A stabil önértékeléssel rendelkező gyermekek és serdülők képesek azonosítani saját gyengeségeiket, fejlesztendő területeiket, mindeközben pedig alapvetően elégedettek önmagukkal. A pozitív énkép és erős önértékelés révén a tinédzserek könnyebben el tudják fogadni testalkatukat, testformáikat, méreteiket, és reziliensek, valamint rezisztensek lesznek a médiában bemutatott ideálokkal szemben. Jobban megbirkóznak a csúfolódással, kritikákkal, stresszel, szorongással – vagyis mindazon faktorokkal, melyek az evészavarokkal összefüggésbe hozhatók.

A pozitív énkép kialakítása nem csak a fizikai megjelenés értékelésére van hatással, hanem csökkenti a gyermek perfekcionista rögeszméit, és a hitet, hogy tökéletesnek kell lenni, vagy a tökéletességre kell törekedni, hogy értékeljenek, elfogadjanak és szeressenek mások.

Egy iskolai önértékelés program – „mindenki különböző”

A kilenc hetes program elsődleges célja az önértékelés javítása az énkép szántalan aspektusának feltárásával és értékelésével. Ennek köszönhetően az énkép forrása nem csak a fizikai megjelenésre összpontosul. Fontos eleme, hogy elősegíti az öntiszteletet, toleranciát és csökkenti a perfekcionista elvárások szubjektív fontosságát; a program központi témája az egyediség értékelése, elfogadása. A fő üzenet: mindenki különböző, és senki sem tökéletes.

A középiskolai tanárok tréningjének célja a gyerekközpontú, kooperatív és interaktív oktatási stílus elsajátítása volt, hogy elősegíthessék a csapat- és csoportmunkát, játékokat (pl. dráma), vikariáló tanulást, visszajelzések cseréjét egy biztonságos, tisztelettudó és pozitív osztálytermi környezetben, ahol a diákok azt élik meg, nem „bukhatnak” el.

A mindenki különböző program szignifikánsan javította a testképpel való elégedettséget, valamint csökkentette a soványság iránti késztetést, az egészségtelen diétázási szokásokat. Az intervenciót követően a társas elfogadottság (társas nyomás, népszerűség), fizikai megjelenés és teljesítmény kevésbé számított fontosnak; ezzel szemben a szoros baráti kapcsolatos és visszajelzések értékelődtek fel. Ezek az eredmények a 12 hónappal későbbi utánkövetéskor is megfigyelhetőek voltak. A program érdekessége, hogy egyaránt hatékony fiúk és lányok testképének fejlesztésére akár túlsúllyal küzdenek, akár más típusú evészavar veszélye valószínűsíthető náluk. Ebben a kulcs feltehetően a test-tudatosság, testtel való foglalkozás mértékének csökkentése, ezáltal a fizikai és társas aktivitás elősegítése.

Célok	Módszerek, technikák	Milyen úton érhető el az eredmény?
Stresszel való megküzdés módjainak azonosítása	Csoportos megvitatás – diákok által javasolt megküzdési formák Relaxációs, vizualizációs technikák (házi feladatok, hangfelvételek) Stressz-kontroll előnyeinek megvitatása (diákok szemszögéből)	A stressz-kezelés egészséges formáinak bátorítása, a társas, tanári, családi, szülői támogatás azonosítása, harag kifejezése és kommunikálása A relaxáció pozitív testtudatosságot alakít ki, pozitív fizikai érzéseket ébreszt és segíti a stressz-kontrollt Házi feladatok a pozitív stressz-kezeléssel kapcsolatban
A pozitív énkép felépítéséhez szükséges készségek	Az énkép összetevőinek bővítése (fizikai és személyes tulajdonságok mentén) „Mindenki különbözős és senki sem tökéletes” tudatosítása Pozitív tulajdonságok azonosítása Pozitív visszajelzések adása-elfogadása Pozitív önértékelés, egyediség értékelése	Több aspektus beépítése az énképbe – így csökken a fizikai megjelenése hangsúlyossága. Elősegíti a sokféleség elfogadását, és érzékenyít az előítéletekkel és csúfolódással szemben. Csökkenti a merev mindent-vagy-semmit típusú gondolkodást. Jelentős mások bevonása Kritika hatásainak csökkentése, pozitív támogatás elfogadása több forrásból
Egyediség (saját és társaké) feltárása – önreklám	A társadalmi sztereotípiák visszautasítása, megvitatása	Karcsúság/izmosság-ideál elutasítása
Önelfogadás és mások elfogadása	Az emberek közti különbözőség elfogadása	Média-üzenetek és ezzel kapcsolatos tudatosság
Kommunikációs készségek felfedezése, gyakorlása és fejlesztése	Társas támogatás (drámajátékok, szerepjátékok, megvitatás)	Önkifejezési készségek fejlesztése, érzelmek kifejezése, társas és családi kommunikáció

Összegzés

Az edukációs programok tervezésekor legfontosabb szempont az iatrogenezis (nem szándékosan okozott károsodás). Szem előtt tartandó, hogy a testkép és önértékelés nem csak az iskolai tanterv és tanítási stílus (autoriter versus tanuló-központú, interaktív) függvénye, hanem hatással vannak tá a társak, családi attitűdök, tanárok és iskolai környezet, közösségi tényezők (média, reklámok, sportolási lehetőségek), valamint a kultúra (feminista mozgalmak, kulturális sztereotípiák, társas normák, súlyhoz és testalkathoz kapcsolódó stigmák).

A teljes iskolai oktatáspolitika és házirend módosítása során megfontolandó szempont a csúfolódás és kötekedés ellenes irányelvek beépítése, ezáltal olyan környezet megteremtése, ahol a különböző testformák, alakok változatosan előfordulhatnak nagyobb tolerancia mellett.

A környezet holisztikus megközelítésére összpontosító prevenciós programok alaptétele, hogy a teljes közösség bevonása (iskolai házirendek, előírások, erkölcsi megfontolások) nélkülözhetetlen. Egy kanadai balettiskola célkitűzése így szól: „Olyan iskolai környezetet teremtünk, ahol a tanulók a serdüléssel és éréssel járó folyamatokat kényelmesen érezhetik meg, miközben biztonságban érzik magukat és pozitívan élhetik meg testüket a különbözőségük ellenére.”

A projekt során az iskolai személyzet összetételén változtattak, valamint a fókusz a testalakról az állóképességre és erőnlétre helyeződött át; a tanárok nem tehettek a testhez kapcsolódó megjegyzést a diákjaikra vonatkozóan, bevezették a csúfolódás ellenes politikát, egy tanár mindig rendelkezésre állt, ha valaki a testével való aggodalmairól szeretett volna beszélni. Ezeken felül a tanári testületnek is tartottak edukációs órákat a pubertáskori normál fejlődés stádiumairól, a testképpel kapcsolatos előítéletekről és az önértékelés fejlődéséről. Az ideális programok a növekedéssel járó változások pozitív aspektusaira, az egészséges táplálkozásra, és a normális és elfogadható sokféleségre hívják fel a tanulók figyelmét. Ennek keretében olyan foglalkozások is megvalósíthatók, ahol egészséges ételeket készítenek és kóstolnak – fontos, hogy ne az étel zsírtartalma legyen a központi téma, valamint ne a mozgásszegény életmód egészségtelen és veszélyes aspektusai kerüljenek középpontba.

Végül egy rövid összefoglalás a javasolt stratégiákról:

Fókuszált intervenciós terület	Javasolt stratégiák
Iskola, oktatás	Normális fejlődés, növekedés, egészséges táplálkozás, fanatikus diéták vizsgálata, önértékelés fejlődése (alultápláltság veszélyei, bio-pszicho-szociális szemlélet) A társas nyomás csökkentésére alkalmas készségek kifejlesztése, hogy elkerülhetőek legyenek az egészségtelen testsúly-kontroll technikák (hánytatás, hashajtózás, túlzott testedzés) Tanárok tréningje és tudatosság-növelés (szerepjátékok, média felhasználása)
Iskolai etikai szabályzat	A csúfolódás, bullying és előítéletek kezelésére szolgáló iskolai kultúra, szabályzatok és gyakorlatok vizsgálata
Iskolai környezet	Elérhető ételek, büfé-kínálat vizsgálata Az iskolai étkezéssel kapcsolatos üzenetek felmérése Az iskolai sportolási lehetőségek akadályainak azonosítása
Iskola – és közösségi szolgáltatások	Kollaboratív kapcsolat a családokkal, közösségi egészségfejlesztőkkel, fiatalokkal foglalkozó szervezetekkel Szülők, nővérek, szociális munkások, coachok, tánctanárok, újságírók bevonása