Pozitív konstruktumok az egészségpszichológiában: Három folyóirat tartalmi elemzése

Putting the positive into health psychology: A content analysis of three journals

Christa K. Schmidt, Trisha L. Raque-Bogdan, Sarah Piontkowski és Kathryn L. Schaefer, Journal of Health Psychology 2011. Eredeti online publikáció 2011. február 23.

Az összefoglalót készítette: Gyurics Gergely

Absztrakt

Ez a tartalomelemzés azt vizsgálta, hogy mennyire tartalmaznak pozitív pszichológiai konstruktumokat három vezető pszichológiai folyóirat kutatásai. Felállítottak egy listát az egészségpszichológiával kapcsolatos konstruktumokról, és ezek megjelenését vizsgálták az említett folyóiratokban. Az eredmények alapján az elmúlt években éles emelkedés látszott, de még így is csak a kutatások három százaléka tartalmazott nyíltan pozitív konstruktumokat (114 a vizsgált 3789-ből). Megállapították és körüljárták az egészségpszichológiában legjobban és legkevésbé vizsgált pozitív konstruktumokat. Ez az analízis betekintést enged a pozitív egészségpszichológiába, és azonosítja a fejlődési irányvonalakat.

Kulcsszavak

Egészség pszichológia, metodológia, pozitív pszichológia, szisztematikus áttekintés, jólét.

Bevezetés

A WHO 1946-ban így határozta meg az egészség fogalmát: „teljes pozitív fizikai, mentális és szociális jólét, nem pusztán a betegség hiánya.” A jólét optimalizálásnak teoretikai fontossága tehát már évtizedek óta átjárja az egészségpszichológiát, mégis hiány van empirikus kutatásokból a jólét területén, illetve a jólét és az egészség kapcsolatának körüljárásában. 2008-ban Seligman megalapította a pozitív egészségpszichológiát, melynek fókuszában az emberi funkciók optimális szintje, és felderíti a pozitív pszichológia és a szubjektív, biológiai és funkcionális fizikai egészségváltozók kapcsolatát. Seligman hipotézise szerint a pozitív egészség olyan individuális és rendszerszintű kimenetekhez köthető, mint hosszabb élettartam, alacsonyabb egészségköltségek és jobb betegség prognózis.

Bár ezt az irányzatot újnak tűntetik fel, egyes pozitív konstruktumok, mint az egészség és az öröm szubjektív megélése, társas kapcsolatok, már régóta jelen vannak az egészségpszichológiában. Ugyanakkor a közelmúltban az egészségpszichológiában megnövekedett pozitív pszichológiai érdeklődés, és az ennek következtében lefojtatott kutatások egy része elkapkodott és félrevezető lehet. Ha tisztán meg akarjuk határozni, hogy mi tartozik a pozitív egészség területéhez, hasznos lehet megállapítani a létező empirikus alapokat, beleértve azt, hogy a pozitív konstruktumok milyen formában jelentek meg eddig az egészségpszichológiában. Ezen felül egy tartalomelemzéssel megállapítható az „erősségek szótára”, ami az egészségpszichológián belül létezik. Ezzel a módszerrel megállapítható, hogy mely létező konstruktumok szorulnak finomításra, hagyhatók el, vagy igényelnek nagyobb hangsúlyt a pozitív egészség tisztább körvonalazódásának érdekében.

Pozitív pszichológia az egészségpszichológiai kutatásokban

Bár az optimális emberi működés gondolatkörét akár a korai filozófusokig is visszavezethetjük, a második világháború utáni pszichológiai növekedés főleg a betegségek gyógyítása felé tendált, és el az általános egészség és kiteljesedés gondolatától. Ennek ellenére a prevenció háttérgondolatként mindig is megmaradt, és az 1990-es években újra felszínre tört. Nagyjából ekkor jelent meg a pozitív pszichológia is, melyet akkor így definiáltak: „a pozitív szubjektív élmény, pozitív egyéni vonások és pozitív intézmények tudománya, melyek ígérete az életminőség emelése, és megelőzni a patológiákat, melyek akkor bukkannak fel, mikor az élet sivár és értelmetlen”.

Azon felül, hogy az egyszerű gyógyításon túlmutató prevenciót képviseli, a pozitív pszichológia egyik célja tudományos leírása specifikus erősségeknek, melyek pufferként szolgálnak betegségekkel szemben, és tartós védelmet nyújtanak a nehézségek ellen.

Bár ebben az explicit formában az 1990-es években fogalmazódott meg a pozitív pszichológia, korábbi megelőző kutatások már rendelkezésre álltak. Az egészség biopszichoszociális modellje például már javasolta az egyén szubjektív egészségfelfogásának, szociális és pszichológiai védőfaktorainak figyelembe vételét. A betegségközpontúságon túlmutatni kívánó kutatások között szerepelnek jól ismert egészség-mutatók, mint a szubjektív életelégedettség, társas támogatás, szociális, fizikai, mentális funkcionálás. Ezen változók tekintetében elegendő empirikus adat állt rendelkezésre, hogy átfogó metaelemzéssel jelentősebb következtetéseket is levonhassunk. Például egy 81 vizsgálaton alapuló metaelemzés kimutatta, hogy nagyobb társas támogatás jobb kardiovaszkuláris, endokrin és immunműködéshez vezetett. Az elemzéseket végző szerzők rá tudtak mutatni a témával kapcsolatos metodológiai – mérési és operacionalizálási – hibákra, és ezek megoldására javaslatokat tettek, amik tovább segítették a kutatásokat.

Az egészség történelmileg domináns megközelítése ugyanakkor sokáig a betegség hiánya volt, és ez sajnos rányomta bélyegét a kutatásokra. Sok, a pozitív pszichológiával kapcsolatos konstruktumot vizsgáltak betegségek, kockázatkereső magatartás és negatív egészségkimenetel kontextusában. A beinduló kutatások azonban demonstrálták, hogy a nap során minket ért pozitív és negatív események, inkább affektív élmények az emberi tapasztalás külön dimenzióiként foghatók fel, mintsem ugyanazon kontinuum két végpontjának. Pozitív affektusok a negatívaktól függetlenül korreláltak egészségmutatókkal olyan vizsgálatokban, mint megfázás veszélyeztetettség, élettartam HIV-pozitív férfiaknál, és a stresszeseményt követő vérnyomás visszaesésnél. Más vizsgálatok rámutattak, hogy a negatív egészségmutatók (elhízás, rokkantság) ismerete nem nyújt betekintést a pozitív mutatók (pl. jólét) meglétére és formájára. Sőt, olyan konstruktumok vizsgálata, mint a poszttraumatikus növekedés és az értelemkeresés rámutattak a pozitív konstruktumok jelenlétére erősen negatív életkontextusban! Kijelenthetjük tehát, hogy az egészségpszichológiának hasznára válhat a pozitív egészség fogalmának mélyebb tisztázása.

A vizsgálatnak három célja volt:

1.       megállapítani, hogy a kutatók mennyire voltak képesek megállapítani a pozitív egészség mibenlétét.

2.       megállapítani egy listát a pozitív egészséggel kapcsolatos konstruktumokról, és megvizsgálni, melyek szorulnak bővebb vizsgálatra.

3.       további irányvonalakat megállapítani a pozitív egészségpszichológia fejlődéséhez.

Módszer

Nem betegségspecifikus, nagy olvasottságú, nagy impaktfaktorú folyóiratok közül választották a következő hármat: Journal of Health Psychology (JHP), Health Psychology (HP), és az International Journal of Behavioral Medicine (IJBM). Mindhárom magazin publikált már legalább egy pozitív pszichológiai cikket, foglalkozik prevenció kapcsán a pszichoszociális, szociokulturális és környezeti faktorokkal, betegségek kialakulásával és kezelésével, ezen kívül mindhárom újság impakt értéke 3,652. Átfogó nemzetközi kutatási területeket kínáltak, melyek segítettek megtalálni egy egyensúlyt az USA-külföldi publikációkban, elkerülve a túlreprezentációt.

Keresési kifejezések tekintetében Lopez et al. (2006) kutatásához nyúltak vissza, mely vezető tanácsadói folyóiratok tartalomelemzéséből állított össze egy harmincegy pontos pozitív pszichológiai konstruktum listát. Ebből az egészségpszichológia számára releváns, jól operacionalizálható huszonegy kifejezést vettek át. (A kihagyott elemek irrelevánsak vagy rosszul operacionalizálhatóak.) Második körben pozitív pszichológiai alapműveket – Seligman szakkönyveit, pozitív pszichológiai szaklapok random cikkeit – átnézve találtak még harmincegy kifejezést, ezzel összesen ötvenkét tagú listát alkotva.

2008 augusztusában a megállapított keresőszavakat végigfuttatták a három folyóiraton, a PsycInfo adatbázisban, és a duplikációkat kiszűrve végül az összesen publikált 3789 cikkből 1367 cikket találtak relevánsnak vizsgálat szempontjából. A két elsődleges kutató először ötven példacikket vizsgált meg, hogy megállapítsák az elemzéshez szükséges kódolást, majd az 1367 cikk címét, absztraktját és módszerét, hogy kizárják azokat a cikkeket, amik nem illenek bele a kritériumokba. (Például negatív kontextusban operacionalizálták a pozitív pszichológiai konstruktumot, vagy tartalmazták a konstruktumot, de nem tartották operacionalizálhatónak.) Ezután két másik kutatót is bevontak, akiket az első ötven cikk alapján kiképeztek az elemzésre. Páronként, ötvenesével vizsgálták a cikkeket, és ahol nézeteltérés akadt, ott folytatták a párbeszédet, amíg megegyezésre nem jutottak. A párok cserélődtek, hogy elkerüljék a beállítódást. Háromszáztizenhárom cikket tartottak meg ezek alapján, melyek valóban pozitív pszichológiára fókuszáltak. A második szakaszban mindegyiknek átvizsgálták a teljes szövegét. Két csoportba osztották őket:

1.       Fókusza legalább egy pozitív pszichológiai konstruktum.

2.       Fókusza nem pozitív pszichológiai, de mér legalább egy pozitív pszichológiai konstruktumot.

Csoportosítottak még az alapján, hogy az eljárás kvantitatív vagy kvalitatív, a populáció alapján (egészséges, beteg, gondozó, stb.), betegség típusa, korosztály, stb.

Végül a kutatók számba vették a releváns cikkekben megjelenő pozitív konstruktumokat. (Minden említett konstruktumot, nem csak a mérteket.)

Eredmény és diszkusszió

Első ránézésre a három folyóirat cikkeinek harmada érinti a pozitív pszichológia konstruktumait, közelebbi vizsgálat után azonban kiderült, hogy alig három százalékuk foglalkozik velük érdemben. A háromszáztizenhárom megtalált cikkből összesen száztizennégynek volt fő témája a pozitív pszichológiai konstruktum, a maradéknak másodlagos pontja. Sok publikáció azért esett ki, mert a konstruktumokat valójában betegség-kontextusba ágyazva vizsgálták. A háromszáztizenhárom cikk 88%-át 1996 után publikálták. Az 1996-2000-es és a 2001-2005-ös kiadási szakaszok között 227%-os növekedés volt az optimális emberi működést vizsgáló cikkek számában. Ebből kitűnik, hogy az egészségpszichológusok elköteleződtek a téma mélyebb megértésének irányába, és komolyan megkezdték kutatásaikat.

A leggyakrabban említett változók között szerepelt a társas támogatás (174 cikk), coping (160 cikk), jólét (149 cikk), én-hatékonyság (113 cikk), életminőség (104 cikk), kontrolhely (92 cikk) pozitív affektusok (86 cikk), alkalmazkodás (83 cikk), kezelési együttműködés (70 cikk), és önértékelés (69 cikk). Némely konstruktumra egyetlen találat sem adódott, ilyen például az altruizmus, vezetői szerep, savoring, és az önmegértés. Némelyet csak egy cikkben, pl. autenticitás, bátorság, flow és alázatosság. Akadt, amit csak két cikkben, például megbocsátás és mindfulness.

A társas támogatás, coping, jólét és énhatékonyság azok a konstruktumok, melyeket mélyebben vizsgáltak az egészség pszichológiában, és melyekről az eredmények azt mutatják, hogy relevánsak a testi betegségek megértésében. Ugyanakkor ezen vizsgálatokról gyakorta derül ki, hogy kevésbé az optimális működésre voltak kihegyezve, mint inkább a betegségkutatásokat reprezentálják. Jövőbeli vizsgálatoknak ki kell térniük arra, hogy a társas támogatás, coping, jólét és énhatékonyság hogyan járulnak hozzá egy egészséges ember életéhez.

Az analízis második köréből kilátszik, hogy egyes konstruktumok, mint az optimizmus, pozitív affekciók, értelemkeresés, remény, életértelem, gyakran kerültek döntően pozitív értelmezési keretbe. Ezen témák a pozitív pszichológia vezető kutatási területei közé tartoznak.

Több konstruktumot kevéssé vizsgált az egészségpszichológia, ilyen például az önelfogadás, aminek kutatása épp csak elkezdődött; illetve a hála, melynek pozitív pszichológiai kutatásai rendelkezésre állnak, de egészségpszichológiai vonatkozásban még nem járták körül, pedig logikusnak és relevánsnak tűnik a fizikai jólét szempontjából. A pozitív pszichológia kutatási területei gyorsan nőnek, szükséges, hogy a pozitív pszichológiai egészség és a fiziológiai egészség kapcsolatát mélyebben vizsgáljuk.

Bár az egészségpszichológiai szakirodalom ilyen irányú bővítése izgalmasnak tűnik, ugyanakkor érdemes a kritikusok véleményét is figyelembe venni. Coyne és Tennen (2010) például felhívják a figyelmet az értelemkeresés túlbecsülésére, és rámutatnak, hogy akadnak egymással ütköző vizsgálati eredmények, illetve nehézségek az értelemkeresés, mint konstruktum definiálására. Több figyelmet érdemel tehát a pontos és precíz mérőeszközök kialakítása is.

Seligman beszél erős empirikus és teoretikus korrelációkról a pozitív konstruktumok, jólét és életelégedettség, illetve a mentális egészség között. A kapcsolatnak erős teoretikus alapja van, amit az empíria is kezd megerősíteni, ugyanakkor a kutatások még mindig gyerekcipőben járnak. Gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy mely állításokat tudunk igaznak, sejtünk igaznak, és melyek szorulnak jobb definiálásra és körüljárásra, hogy a pozitív egészség koncepcióját jobban megérthessük.

A beteg és egészséges vizsgálati populációk egyensúlya egy erős oldala a pozitív egészségpszichológiai kutatásoknak. Kicsit több, mint a vizsgálati populációk fele küszködött valamilyen diagnózissal (42,5% az egészséges populáció). Az egyensúly további fenntartása biztosíthatja, hogy a kutatás mindenkinek javára válhasson.

Implikáció

További fejlődésre és körvonalazódásra van szükség a pozitív egészség vizsgálatában. A kutatóknak túl kell lépniük azon a kereten, amelyben az egészséget a betegség hiányaként fogják fel. Amennyiben egy vizsgálat célja pozitív konstruktum, akkor azt akként kell operacionalizálni. Továbbá rengeteg konstruktumot tulajdonképpen érintetlenül hagyott még az egészségpszichológia. Ezeknek relevanciája eltérő lehet, de ennek megállapítására is további kutatásokra lesz szükség. Jelen kutatás rámutat a vezető területekre, ugyanakkor kiemel néhányat, amiknél további erőfeszítésekre lesz szükség.