A reziliencia és a  szívósság kapcsolata a sportolói teljesítménnyel és a mentális egészséggel sportolói mintán

Salehi Nezhad, M. A., & Besharat, M. A. (2010). Relations of resilience and hardiness with sport achievement and mental health in a sample of athletes. Procedia Social and Behavioral Sciences, 5,757–497. doi:10.1016/j.sbspro.2010.07.180.

Készítette: Pálfi Krisztina

Bevezetés

A sportolói teljesítménnyel kapcsolatos kutatások alapvetően a stresszel kapcsolatos faktorokra és szituációkra és a sportolók stresszre adott megküzdési módjaira fókuszáltak. A teljesítményt és a sikert a sportban többnyire tipikusnak mondható stresszorok befolyásolják (Anshel, Williams & Williams, 2000; Sheard, 2009). Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a sporttal kapcsolatos stresszel való hatékony megküzdés képtelensége káros hatással van a sportoló teljesítményére és személyes elégedettségére (Gaudreau & Blondin, 2002).

Többek között a pozitív pszichológia is megfelelő elméleti modellként szolgál a sporttal kapcsolatos stresszel való megküzdés vizsgálatára. A reziliencia egy olyan konstruktum, mely a pszichológia számos területét gyarapította, úgy mint az egészség vagy pozitív pszichológiát is (Yi-Frazier,Smith, Vitalino, Yi, Mai, Hillman & Weinger, 2009). A reziliencia számos jelentéssel bírt az előzetes kutatásokban, úgy mint az adaptáció dinamikus folyamata kedvezőtlen és kellemetlen élményekhez (Luthar & Cicchetti, 2000; Masten, 2001).  De általában az individuális kapacitásra vonatkozik stresszel teli eseményekkel szemben (Yi-Frazier et al., 2009), továbbá a működés egyfajta módjára, mely előrejelzi a pozitív adaptációt kockázat vagy kedvezőtlen körülmények fennállásakor, két feltétel esetén: a, kockázatnak való kitettség b, pozitív adaptáció (Ong, Bergeman  & Boker, 2009). Egyéb definíciókban hívhatják stresszel szembeni rezisztenciának (Garmzy, 1985) vagy poszttraumatikus növekedésnek (Tedeschi, Park & Calhoun, 1998). Bonanno (2004) alapján a reziliencia több mint az élet stresszes eseményeinek túlélése és nem egyenértékű a sebezhetetlenséggel (Philippe, Lecours & Beaulieu-Pelletier, 2009), de összhangban van a sikeres szabályozással (Donnellan, Conger, Mc Adams & Neppl, 2009), a viselkedés szabályozásával (Leve, Fisher &Chamberlain, 2009) és egy előzetes egyensúlyhiányos állapot utáni egyensúlyra való törekvéssel (Richardson, 2002).

A jelenlegi elméletek úgy tekintenek a rezilienciára mint egy multidimenzionális konstruktumra, mely magába foglal belső változókat mint temperamentum, személyiség és egyéni különbségek (Mancini & Bonanno, 2009; Campbell-sills, Cohan & Stein, 2006), és külső változókat mint a  szociális környezet egy adott neurológiai funkcionálással, mely mediáló tényezőként működik ( Leve et al., 2009; Davis, Luecken, Lemery-Chalfant, 2009). Mancini és Bonanno (2009) olyan reziliencia modellt javasolnak, melyben egyéni különbségek, értékelési folyamatok, társas támogatás és megküzdési stratégiák determinálják a reziliencia valószínűségét. Habár a rezilienciát, a konstruktum elsődleges kutatásai alapján, a különleges emberek kizárólagos karakterisztikumának tekintették, mégis számos embernél figyelhető meg különböző fejlődési szinteken, beleértve a gyermek-, serdülő- és felnőttkort is (Davis et al., 2009), kialakítva a rendes, normatív humán erőforrásokat a lelkekben, agyban,és testekben egy család és közösségük számára (Donnellan et al., 2009).

Az emberek gyakran mutatnak rezilienciát egyes csapásokkal szemben, ahelyett hogy rágódnának a rossz dolgokon, melyek az életükben történnek (MacAdams, 2008). Tágabb értelemben véve a reziliencia nem csak egyének, hanem családok és közösségek számára is alkalmazható (Zautra, 2009). Történetileg, a reziliencia vizsgálatok hatásköre főleg a fejlődési vizsgálatokban emelkedett ki, melyek a korai gyermekkort és felnőttkort tanulmányozták (Ong et al., 2009). Mindez most kiterjedt a kora közép és késő felnőttkorra (Fawa & Tomba, 2009). Klinikai pszichológusok mostanában vizsgálták a rezilienciát olyan helyzetekben, mint gazdasági nehézség, szociális egyenlőtlenség és diszkrimináció, pszichológiai trauma, veszteség, gyász, depresszió és fájdalom (Davis et al., 2009; Donnellan et al., 2009; Keyes, 2009; Mancini & Bonanno, 2009; Southwick, Vythilingam & Chamey, 2005; Zautra, Johnson, & Davis, 2005). A konzisztens eredmények megerősítik a pozitív és protektív hatásait a rezilienciának a stresszel szembeni ellenállásban (Ong et al., 2009), a  sikeres alkalmazkodásban (Donnellan et al., 2009), a pozitív érzelmekben (Philippe et al., 2009), a másokkal való kapcsolatok jobb minőségében (Bonanno, Papa, Moskowitz, & Folkman, 2005), a szubjektív jóllétben ( Burns & Anstey, 2010), a fizikai és pszichológiai jóllétben (Davis et al., 2009; Fava & Tomba, 2009) és még a betegségből való felgyógyulás sebességében is(Yi-Frazier et al., 2009).  Ezzel ellentétben, a reziliencia alacsony szintje kapcsolatba hozható a vulnerabilitással, a jóllét alacsony szintjével, pszichológiai zavarokkal, maladaptív megküzdési viselkedéssel és a negatív védelmezéssel (Campbell-sills et al., 2006; Fava & Tomba, 2009; Philippe et al., 2009; Yi-Frazier et al., 2009).

A másik pszichológiai konstruktum, mely döntő a sportolói teljesítményben, a szívósság. A szívósság három, egymással kapcsolatban levő diszpozíció jelenléte által meghatározott: elkötelezettség, kontroll és kihívás (Kobasa, Maddi, & Kahn, 1982; Maddi, Harvey, Khoshaba, Lu, Persico, & Brow, 2006). A szívósság egyfajta pufferként működik a major élethelyzeti stresszorokkal szemben (Maddi et al., 2006). Magas fokú szívósság kapcsolatba hozható az alacsonyabb szintű pszichológiai distresszel és a magasabb életminőséggel (Hoge, Austin, &

Pollack, 2007), továbbá a magasabb szívóssággal rendelkező egyén jellemezhető a megemelkedett elköteleződéssel, kontroll érzésével és kihívással (Johnsen, Eid, Pallesen, Bartone, & Nissestad, 2009). Ez egy olyan pszichológiai stílus, amely kapcsolatban áll a rezilienciával, jó egészséggel és a jó teljesítménnyel számos stresszes feltétel esetén. Valószínűleg egy értékes személyiség stílusként fogható fel magas követelményeket állító helyzetekben és foglalkozásokban (Bartone, Roland, Picano, & Williams, 2008).  Egy korábbi kutatás alapján a szívósság egy diszpozicionális faktorként működik a teljesítmény,  ill. a fizikai és mentális egészség  megőrzésére és javítására a stresszes körülmények ellenére (Maddi et al., 2006). A sportpszichológia területén néhány vizsgálatot végeztek, melyben a szívósság hatását vizsgálták a sportteljesítménnyel összefüggésben  ( Maddi & Hess, 1992; Golby & Sheard, 2004).  A reziliencia és a szívósság jelentőségének ellenére a sportpszichológiában egyenlőre kevés vizsgálat folyik és az eredmények elsődlegesek.

Ennek a vizsgálatnak három elsődleges célja (hipotézise) van:

1.  Pozitív kapcsolat van a reziliencia, a szívósság és a sportolók teljesítménye között.

2. A reziliencia és a szívósság pozitív összefüggést mutatnak a sportolók pszichológiai jóllétével.
3. A reziliencia és a szívósság negatív kapcsolatban van a pszichológiai distresszel.

Módszer

Résztvevők

149 sportoló (96 férfi, 43 nő) a Teheráni Egyetem Testneveléstudományi Karáról és egyéb sport klubokból. Az átlag életkor 23 év, 23,3  év a férfiaké és 22,24  év a nőké.

Eszközök

Connor-Davidson Reziliencia Skála (CD-RISC): 25 kérdésből áll, melyeket 5-fokú Likert skálán kell megítélni 0 és 4 között. A minimum és maximum érték 0 és 100. összesen 5 alskálása van: személyes kompetencia/kitartás, bizalom az ösztönökben/negatív hatások toleranciája, a változás pozitív fogadása/biztonságos kapcsolatok, kontrol és spiritualitás.

Szívósság Skála (HS): 40 itemet tartalmaz, melyek kiadják a teljes szívósság pontszámot, ill. a 15 itemes alskálákra jellemző pontszámot is: elhivatottság, kontroll és kihívás. A pontozás 4 fokú Likert- skálán történik 0 és 3 között.

Mentális Egészség Leltár (MHI): 34 itemből áll, melyek magukba foglalják a pszichológiai jóllétet és distresszt. Az értékelés 5 fokú Likert-skálán történik 1 és 5 között.

Sportolói teljesítmény Skála (SAS): 16 itemből álló önbeszámolós mérőeszköz, melyet az edzők válaszolnak meg. Az értékelés 5 fokú Likert-skálán történik.

Az eljárás menete

A sportolók, akik hajlandóak voltak részt venni a kutatásban, szóbeli beleegyezésüket adták és kitöltötték az önbeszámolós kérdőíveket. A résztvevők tájékoztatva voltak a vizsgálat céljáról és megköszönték nekik a részvételt.

Statisztikai analízis

A felvett adatokon a Pearson-féle korrelációs elemzést hajtottak végre, hogy lássák a kapcsolatot a szívósság, a reziliencia és egyéb változók között. Regresszió analízist alkalmaztunk, hogy felbecsüljék a bejósló változók által megmagyarázott variancia százalékát, továbbá ANOVA-t használtak a rezilienciában és szívósságban mutatkozó különbségek vizsgálatára a kritériumváltozók és nemi különbségek függvényében.

Eredmények

A Pearson-féle korreláció alapján a reziliencia és a szívósság pozitív kapcsolatban áll a sportteljesítménnyel és a pszichológiai jólléttel, és negatív kapcsolatot mutat a pszichológiai distresszel. Az eredmények statisztikailag szignifikánsak (p <0,001). Az eredmények alapján a hipotézisünk igaznak bizonyult. A reziliencia és szívósság pozitív együttjárást mutat a sportolói teljesítménnyel és a pszichológiai jólléttel, ahogy azt az 1. és 2. hipotézisben feltételeztük. A negatív együttjárás a pszichológiai distresszel pedig a 3. hipotézist támasztja alá. Regresszió analízist és ANOVA-t futtattak, hogy meghatározzák a reziliencia és szívósság prediktor változókként való hozzájárulását az a sportolói teljesítmény egyes változóinak variabilitásához. Az eredmények felfedik, hogy a reziliencia és a szívósság a sportolói teljesítményben nyújtott variancia 61 %-ért felelősek, míg a pszichológiai jóllét varianciájának 35 %-ért. Ami a pszichológiai distresszt illeti, a variancia 21 %-ában játszanak szerepet a fentebb említett tényezők. Nemek közötti különbségeket nem lehetett találni, mi több inkább hasonlóságok domborodtak ki.

Következtetések és diszkusszió

A jelenlegi vizsgálat kimutatta, hogy a reziliencia és a szívósság pozitív kapcsolatban áll a sportbeli teljesítménnyel és a pszichológiai jólléttel, továbbá negatív a kapcsolata a pszichológiai distresszel. Mindez be tudja jósolni a sportbeli teljesítménnyel, pszichológiai jólléttel és distresszel kapcsolatos variációkat sportolóknál. Ong et al. (2009) Zautra (2009) és Tugade & Fredrickson (2004) azt indikálják, hogy a reziliencia vonás a hasznos hatásokkal járó pozitív érzelmek termelője, ha stresszes időkben jelen van. A reziliencia magas szintje a pozitív érzelmek kifejezése által segít a sportolóknak megszabadulni a stresszoroktól. A pozitív érzelmek talán képesek biztosítani egy fontos pszichológiai idő-korlátot, fenntartva a folyamatos megküzdési erőfeszítést és helyreállítva a stressz által kimerült vitális erőforrásokat (Ong et al., 2009). Philippe és munkatársai javaslata a pozitív érzelmi emlékezet hálózatépítés (EMN), mely mediálja a kapcsolatot a reziliencia és a pozitív érzelmek létrejötte között szomorúság vagy szorongás beiktatása után. Ezt követve érzelmi reguláció és jobb teljesítmény várható sportolóknál. A reziliencia segít a sportolóknak boldogulni megterhelő helyzetekben, mert támaszkodhatnak a pozitív EMN-re.

Egy másik magyarázat szerint a reziliencia megerősíti az önértékelést és a sikeres megküzdést a kellemetlen élményekkel szemben, tekintettel a tényre, hogy az élethelyzeti stresszorok és az önbecsülés között negatív kapcsolat áll fenn. A reziliencia szabályozáshoz és adaptációhoz vezet az önbecsülés növelése által. Az önbecsülés érintett a stresszel szembeni nagyobb ellenállásban, jobb szabályozásban és megküzdésben sportolóknál (Luria & Torjman, 2009). Stressz rezisztencia, adaptív növekedés, és az emocionális komplexitás erőforrásként szolgálnak kihívás idején. Magas rezilienciával rendelkező sportolók képesek hatékonyan szabályozni a negatív érzelmi arousaljukat a stressz kellős közepén. A személyes jellemzők és egyéni különbségek összefüggésben a rezilienciával tekinthetők a másik magyarázatnak a sportolóknál megfigyelhető pozitív kimenetelért. Ebben az esetben facilitálják az önbecsülésüket kompenzáló és puffer hatásokon keresztül. Ezek a pozitív jellemzők segítenek a sportolóknak növelni a siker valószínűségét a pozitív adaptáció és a viselkedéses szabályozás támogatásán keresztül (Davis et al., 2009).  Az egyéni különbségek a rezilienciában, összefüggésben állnak a sportolók mentális egészségével.

A kompetencia és személyes kitartás alkotják a további faktorait a rezilienciának (Leve et al., 2009; Connor & Davidson, 2003), hozzákötve azt a sportolói teljesítményhez és a sportolók mentális egészségéhez. A szelfkoherencia (SOC), mely a reziliencia egyik feltétele, kapcsolódik a jólléthez és a mentális egészséghez is sportolók esetében (Evans, Marsh, & Weigel, 2008). A jólléttel kapcsolatos kutatások körvonalazzák az érintett kognitív és affektív pszichológiai konstruktumokat, s a reziliencia felfogható egy kognitív pszichológiai erőforrásként is, mely optimalizálja a szubjektív jóllétet növelve a pozitív és csökkentve a negatív affektivitást (Burns & Anstey, 2010). A szívósság és a sporthoz, ill. mentális egészséghez való kapcsolata szintén meghatározott. Az elkötelezettség a sportoló azon képességére utal, hogy képes a sporteseményeket valami értelmesbe és jelentőségteljesbe fordítani (Hoge et al., 2007) és képes az élményt érdekesként és értékesként interpretálni (Johnson et al., 2009), amely növeli a siker valószínűségét. A kontroll érzése és a kihívás a további faktorok, melyek közrejátszanak a szívósságban. A kihívás nem csak azért van jelen, hogy lehetőséget biztosítson a tanulásra és növekedésre nehezebb helyzetekben, hanem mert a sportolók belsőleg motiváltak és megteremtik a saját céltudatosságukat (Barton et al., 2008). A változást természetesnek és egyben lehetőségnek is tartják a növekedésre a negatív és pozitív tapasztalatokból tanultaknak köszönhetően (Maddi et al., 2006), amely kifejezetten fokozza a sportolók teljesítményét. Továbbá a transzformációs vezetés, mely magába foglalja a befolyásolás négy komponensét (egyéni megfontolás, inspiráló motiváció, szellemi stimuláció), alapvetően facilitálható és bejósolható a személyes szívósság által (Johnson et al., 2009), ami pedig a sikeres teljesítményhez köthető. Másfelől a szívósság összefüggésbe hozható az alacsonyabb mértékű pszichológiai distresszel, a magasabb életminőséggel (Hoge et al., 2007), ill. a jó egészséggel és jólléttel (Kobasa et al., 1982).  A transzformációs megküzdési stratégiák a szívóssággal jellemezhető egyéneknél és a szívósság puffer hatása fenntartják és növelik az egészséget sokféle stresszes környezetben, fejlesztve a jóllétet és mentális egészséget, továbbá hatékony funkcionáláshoz vezetnek sportolóknál (Maddi et al., 2006).

Összefoglalva, a jelen kutatás indikálja a reziliencia és szívósság szignifikáns pozitív kapcsolatát a pszichológiai jólléttel és a sportban nyújtott teljesítménnyel összefüggésben, emellett negatív kapcsolatot feltételez pszichológiai distressz mértékével. Ez a tanulmány támogatja a korábbi kutatások eredményeit és a jelenlegi elméleteket a rezilienciával és szívóssággal kapcsolatban. A korábbi vizsgálatokkal összehasonlítható eredmények azt sugallják, hogy edukációs programok elrendelése sportiskoláknak, edzőknek és sportolóknak hozzájárulhat a gyakorlati és hasznos irányelvek elsajátításához, melyek a reziliencia és a szívósság szintjét képesek előmozdítani (Luthar, Cicchetti, & Becker, 2000). Speciális készségek tanulása, mint a probléma megoldás kifejezetten ajánlott (Campbell-Sills et al., 2006)  mivel ez az egyik fő faktora a  reziliencia és szívósság programoknak. Az alacsony reziliens erőforrásokkal rendelkező sportolók azonosítása tájékoztató jellegű lehet a pszichoedukációs megküzdési készségek intervenciója számára, mely a maladaptív megküzdési stratégiák csökkentésére lett megtervezve (Yi-Frazier et al., 2009). További vizsgálatok ajánlottak a rezilienciához és szívóssághoz köthető faktorok vizsgálatára a különféle sportterületeken. A hosszú távú hasznok meghatározásához longitudinális vizsgálatok szükségesek. Emellett prospektív vizsgálatoknak kellene egyidejűleg tanulmányoznia a pszichológiai és biológiai reziliencia/szívósság jellemzőket, ill. a további érintett változókat annak érdekében, hogy tágabb elméleti és gyakorlati következtetések váljanak elérhetővé az elmélet és intervenció terén. A jelenlegi tanulmány korlátait képezik az egyszerű korrelációk a változók között, továbbá az eredmények általánosíthatóságának korlátozottsága, melyeket érdemes figyelembe venni.