Hozzájárul-e a középiskolák által  szervezett sporttevékenységben való részvétel a későbbi fizikai aktivitás mértékéhez különböző szociális háttér mellett?

Walters, S. M. D., Barr-Anderson, D. J, Wall, M., Neumark-Sztainer, D., (2009) Does Participation in Organized Sports Predict Future Physical Activity for Adolescents from Diverse Economic Backgrounds? Journal of Adolescent Health 44, 268–274

Az összefoglalót készítette: Hende Borbála

Az eredmények azt mutatják, hogy a serdülőkori mozgáshiánnyal összefüggő betegségek (2-es típusú diabétesz, elhízás, depresszió) szoros összefüggést mutatnak a szocioökonómiai státusszal (továbbiakban SES) is. A SES és fizikai aktivitás kapcsolatának feltérképezése döntő jelentőségű a rizikócsoportok azonosítása és megfelelő prevenciós programok kidolgozása szempontjából. Pubertás korban a sportolással töltött idő meredek csökkenést mutat a középiskola első évétől az érettségiig. Ezen tendencia megállítása és visszafordítása jelentős hatást gyakorolna a fiatalok egészségére, alkohol- és cigarettafogyasztására, iskolai teljesítményére, és mentális egészségére. Ugyanakkor az alacsony SES-sel jellemezhető fiatalok nagyobb valószínűséggel maradnak ki a sporttevékenységekből anyagi vagy logisztikai okok miatt. Jelen vizsgálat célja kettős: keresztmetszeti vizsgálat során feltárni a SES, a szervezett sportban való részvétel és az egyéb  fizikai aktivitás összefüggésének mintázatát, illetve egy 5 éves után-követéses vizsgálatban megfigyelni a sportban való részvétel hatását a mozgás gyakoriságára későbbi életkorban, különös tekintettel a nemi és SES különbségekre.

Módszer

Minnesota állambeli középiskolák 10.-ik osztályosai töltötték ki az EAT I kérdőívet az 1998/99-es tanévben (n=3138, átlagéletkor: 15,9 év). A 2003/04-es évben újra megkeresték a résztvevőket e-mailben és megkérték őket az EAT II kitöltésére. Ekkor a megkérdezettek 68%-a töltötte ki érvényesen a tesztet (n=1710, átlagéletkor: 20,4 év). A kérdések a kalória bevitelre, a fizikai aktivitás mértékére és a testsúlyra vonatkoztak.

Mérőeszközök

Sportolás felmérése dichotóm változóval: nem sportol (ha az elmúlt 12 hónapban 0 db csapat tagja volt), sportol (1,2,3 csapat tagja volt). Az utóvizsgálatban ezt nem kérdezték meg, mert az adott kultúrában a középiskolás évek múltán amatőr szinten nincs mód a szervezett (= csapat) sportban való részvételre.

MVPA (közepestől erős intenzitású fizikai aktivitás): egy átlagos héten a sportolással töltött idő és a testmozgás intenzitásából képzett érték.

Szocioökonómiai adatok: nem, életkor, szülői SES (legmagasabb végzettség, foglalkoztatottság – munkanélküli, fél állás, teljes állás -, iskolai kedvezményes étkezésre jogosultság)

Statisztikai elemzés:

Célja, hogy megvizsgálja:

1)      a SES befolyásolja az iskolai csoportos sportaktivitást (1. mérés) és a heti átlagos MVPA-t (2. mérés) egyaránt

2)      az iskolai csapatsportban való részvétel bejósolja a későbbi MVPA mértékét

3)      az MVPA szintje függ a korábbi csapat sportokban való részvételtől és a SES-től

4)      az MVPA  szintje a korábbi sport mértékéből és a SES interakciójából alakul

Minden kérdés esetében regressziós analízisnek vetették alá a mérés időpontját (1999 vagy 2004), a SES szintjét (alacsony, közepesen alacsony, közepes, közepesen magas magas) és  a sportban való részvételt (dichotóm változó: 0 vagy 1). Az etnikai eloszlás vizsgálatának eredménye: 59.5%  fehér, 16.8% ázsiai, 13.3% afrikai-amerikai, és 10.4% egyéb. A SES megoszlása: 17.8% alacsony, 18.9% közepesen alacsony, 26.6% közepes, 23.3% közepesen magas, és 13.3% magas.

Eredmények

   Az első mérési időpontban a SES pozitív, lineáris kapcsolatban állt a sportban való részvétellel mindkét nem esetében. Ugyanígy a második mérési időpontban az MVPA is szignifikánsan magasabb értékeket mutatott a SES magasabb szintjei mellett mind a lányok, mind a fiúk körében.

  Szintén bizonyítást nyert, hogy az iskolai csapat sportokba jobban bevonódó gyerekek fiatal felnőttként is szignifikánsan többet sportolnak, mint inaktív társaik.

  A longitudinális eredményekkel kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a fiatal felnőttek kevesebbet mozognak, mint a középiskolások nemtől és SES-től függetlenül. A csökkenés mintázata azonban nem szabályszerű: a középiskolában nem sportoló fiúk későbbi MVPA szintje nem tér el szignifikánsan a középiskolában mért értéktől, míg a középiskolában sportoló fiúk MVPA szignifikánsan alacsonyabb értéket mutat 5 év elteltével. A középiskolában sportoló lányok MVPA szintje szignifikánsan nagyobb mértékben (majdnem kétszer annyira) csökken, mint az egykor sportoló fiúk esetében. A középiskolában aktív fiúk átlagosan heti 1.7 órával sportolnak kevesebbet 5 év múlva, míg a lányoknál a csökkenés mértéke heti 2.6 óra. Az idő elteltével tehát a sportolók és nem sportolók közti különbség egyre csökken – a sportolók lesznek inaktívabbak. A SES moderátor hatással bír a csökkenésre a fiúk esetében: a magasabb SES-sel jellemezhető fiúk esetében alacsonyabb az MVPA csökkenés, heti 2.6 óra helyett 2.1 óra hetente. Másrészt a magas SES-sel rendelkező, a középiskolában inaktív fiúk 5 évvel később ugyanolyan MVPA szintet mutatnak, mint az egykor sokat sportoló társaik. Az ő esetükben tehát MVPA növekedésről beszélhetünk. A lányok esetében a SES nem gyakorol hatást a sportolás mértékére.

Diszkusszió

   A SES szignifikáns mértékben befolyásolja a középiskolások csapatsportba való bevonódásának mértékét és a fiatal felnőttek MVPA értékét mindkét nem esetében. A nem sportoló fiúk kivételével, mind a sportoló fiúk, valamint sportoló és nem sportoló lányok esetében meredeken csökken az MVPA szintje a középiskolás időszakot követő 5 évben. Az egykor aktívan sportolók esetében élesebb az esés, mint a középiskolában alacsony MVPA-ú gyerekeknél. A SES fiúk esetében moderátor hatással bír az MVPA csökkenésére: a magas SES-sel jellemezhető, középiskolában inaktív fiúk 5 évvel későbbi MVPA szintje meghaladja a középiskolában aktív, magas SES-ű társaikét. A SES szignifikáns hatása iskoláskorban valószínűleg az alacsonyabb státuszúak nehézkes felszerelésbeszerzésén és utazásán keresztül érvényesül, míg fiatal felnőttkorban ezen a fiatalok kapacitásai a pénzkeresésre, önfenntartásra, vagy az otthoni teendőkre korlátozódnak, mintsem a sportra, mozgásra. Ezek a fiatalok családjukban nem találkoznak aktívan sportoló modellekkel és nem is buzdítják őket az iskolában szervezett sportokban való részvételre.

   A korábbi kutatásokkal összhangban látható, hogy az iskolában szervezett sporttevékenységekben való részvétel elősegíti a középiskola elvégzése utáni aktív életmódot. Ugyanakkor az első olyan tanulmány, ami fiúkat és lányokat is vizsgál, amerikai mintán, és az érettségi után is követi az aktivitásukat. Az iskola elvégzését követően a sportaktivitás jelentősen csökken a fiatalok körében. Az egykori sportoló és nem sportoló diákok közti különbség az érettségi utáni ötödik évben jelentősen csökken. Az iskolai sportolás során elsajátított képességek csak minimális mértékben járulnak hozzá a későbbi fizikai aktivitáshoz. A SES ebben a tekintetben is moderátor tényező: a magasabb szocioökonómiai státusszal bírók (első sorban fiúk) magasabb MVPA szinttel rendelkeznek a vizsgált életkorok bármelyik pontján. A magas SES tehát protektor tényezőnek tekinthető a mozgásszegény életmód szempontjából.

  A kutatás erőssége, hogy nagy mintán, több etnikai csoport bevonásával, hosszú időn át tanulmányozta az iskolai sporttevékenység hatásait. Annak felismerése, hogy a mozgás, sportolás gyakorisága SES alapján rétegződik, hasznos információ intervenciók tervezésekor.

  Hátrányai közé tartozik az önbevallás, mint adatforrás, és az, hogy az egyetem alatti szervezett sporttevékenységekről nem kértek információt a résztvevőktől. Az MVPA-t felmérő kérdések alacsony száma és rövidsége szintén torzított adatokhoz vezethetett. Például a munkavégzésből adódó mozgásokat figyelmen kívül hagyja, holott pont e tekintetben kompenzálhatják az alacsony SES-sel jellemezhetők a szabadidős sportolásbeli lemaradásukat. Végül pedig mivel a kutatás nem kérdezett rá az életstílusra, a megadott adatok átmenetinek is tekinthetők, például gyermekvállalás vagy több főiskolai képzés együttes végzése alatt a testmozgás minimálisra csökkenhet. Így nem jósolható be, hogy a középiskolában sportolók és nem sportolók közt után-követéses vizsgálatában a két csoport fizikai aktivitása közötti különbség nő vagy csökken.

További kutatások

A továbbiakban érdemes lenni specifikálni a különböző sporttevékenységek hosszú távú hatásait. Például adatok vannak arra nézve, hogy az egyéni állóképességet igénylő sportok (terepfutás, síelés, úszás) hosszabb távú aktivitást eredményeznek, mint a kevésbé megerőltető mozgásformák. Fizikailag aktív fiatal felnőttek kvalitatív elemzése alapján lehetőség nyílik megfelelő intervenciós program tervezésére középiskolások és korabeliek számára, különös tekintettel az alacsony szocioökonómiai státuszú fiatalokra.

Gyakorlati implikációk

Bár az iskolai sporttevékenységekben való részvétel csökkenti a későbbi inaktivitás mértékét, ennél fontosabb a középiskolások bátorítása a szabadidő játékos formában       aktív eltöltésére, hiszen  a jövőben ez fog hozzájárulni a mozgásszegény életforma elkerüléséhez.