Túlsúlyos gyermekek és serdülők súlygyarapodást csökkentő kórház alapú,
családközpontú intervenciójának megvalósíthatóságának vizsgálata
D. Dreimane, D.
Safani, M. MacKenzie, M. Halvorson, S. Braun, B. Conrad, F. Kaufman, (2007). Feasibility
of a hospital-based, family-centered intervention to reduce weight gain in
overweight children and adolescents. Diabetes Research and Clinical Practice
75 (2007) 159–168
Az összefoglalót készítette: Nagy Dorottya
Cél: a kórház alapú,
családközpontú életmód program (Kids ’N Fitness=KNF) hatásainak értékelése 7-17
éves túlsúlyos gyerekek egészségére és testsúlyára vonatkozóan.
Résztvevők: 264 túlsúlyos
gyerek (137 nő, 73% spanyol), átlagéletkoruk 11,5 év +- 2,1 év; nem lehetett
olyan fizikai problémájuk, ami miatt a testedzést nem tudták volna elvégezni;
ill. feltétel volt 85 percentilis fölötti BMI (ami a túlysúlyt jelzi), a CDCP
(Center for Disease Control and Prevention) táblázata alapján. A v.sz.ek a
saját (Los Angeles-i) kórházi személyzet, háziorvosok, iskolai-egészségügyi
személyzet ajánlása által kerültek a programba, minden gyerekhez tartozott egy
felnőtt kísérő a családjukból. A v.sz-ek választottak maguknak a testedzés
gyakorlására és az étkezésre vonatkozó személyes célokat, amelyeket végigvittek
a program során. Alkalmanként 20 személy vett részt az üléseken, amelyeket
évente négyszer indítottak. 6 év alatt 417 túlsúlyos, vagy veszélyeztetett
túlsúlyos gyerek került be a programba.
Módszer: A Kids ’N Fitness
program 12x90 perces üléseket tartalmaz ambuláns kezelésben, amelybe beleértendő
a táplálkozásra és testmozgásra vonatkozó edukáció viselkedésváltoztatással és
a család bevonása. A v.sz.-ek naplót vezettek és gyerek egészség kérdőívet (Child
Health Questionnaire) töltöttek ki, amit a program előtt, alatt és után is
felvettek. (Az elő és utóprogramban súly, magasság, BMI, nyugalmi vérnyomás,
glükóz tolerancia, éhomi szérum inzulin és teljes koleszterin, triglicerin,
HDL, LDL értékeket is mértek.)
A vizsgálatnak volt egy 1998-ban lefuttatott elődje, amely 8 hetesre volt
tervezve, és amely alapján megállapították, hogy ez az idő nem biztosítja az
elvárt eredményeket. 2002 őszén elindították a 12 hetes verziót, ami során 115
v.sz. várólistára került anyagi, személyzeti ill. financiális okok miatt, és az
ő adataikból következtettek a súly és BMI értékek ingadozására a pre-program
ideje alatt.
Az ülések kb. 45 perces testedzésből és ugyanennyi ideig tartó
edukációból álltak. Az edzések alatt a szülők az elhízás következményeiről, a
társas támogatás fontosságáról és az egészséges életmód hatásairól szóló
előadáson vettek részt, ahol biztosították a spanyol-angol fordítást. Az
edzések a gyerekeknek különböző tevékenységek kipróbálásából és kiválasztásából
állt: séta, foci, tánc, jégkorong, röpi, amelyeket módosított formában
gyakoroltak (pl. hogy mindenki aktívan közreműködjön, a focit több labdával
játszották).
Az edukáció során a táplálkozás alapelveit (ételpiramis, megfelelő
mennyiségi adagok, cukor és koleszterintartalmú ételek fogyasztásának
csökkentése, ételcímkék értelmezése stb.) ismertették a gyerekekkel.A viselkedésváltozatást
célzó foglalkozás során képzett orvosok és szociális munkások a család
életmódbeli szokásaira irányították a figyelmet, promotálták, hogy hetente
legalább 3x30-et fizikai aktivitással töltsenek, és tartsák a foglalkozások
alatt közösen megbeszélt diétát.
A beavatkozás eredményei: A súly és BMI ingadozásának monitorozása,
BMI, és BMI z-értéke alacsonyabb lett a program alatt, mint a megfigyeléses,
program előtti fázisban. A v.sz.-ek testsúly-értéke és BMI indexe a 12 hetes
programban szignifikáns csökkenést mutatott (mint a 8 hetes programban).
Az érzelmi
jóllét és viselkedés pozitív korrelációban állt a súlycsökkenéssel. (p=0.005)
Következtetés: A pozitív
egészségi eredmények arra utalnak, hogy a családközpontú programokban való
részvétel, ahol hangsúlyozva vannak az egészséges étkezési stratégiák, a
csapat-orientált fizikai aktivitás és magatartásváltoztatás, hatékonyan javítja
a súlyváltozás dinamikáját és pszichés működést.
A KNF program célja egy városi ambuláns kezelés létrehozása volt,
amelyben a gyerekek és családjaik interaktív, aktivitás-alapú edukációban
részesültek. A heti csoportfoglalkozások és házifeladatok otthoni befejezésén
keresztül az étkezési szokások javítását, iskola utáni fizikai aktivitás
növelését, az egészségtelen viselkedések megváltoztatását tűzték ki célul. A
tananyag része volt a csoportban való aktív részvétel fokozása, ami nem
foglalta magában az egyéni ill. szülő-gyerek együttes ülést/foglalkozást. Egy
hasonló tanulmány (Goldfield és mtsai., 2001) bizonyította, hogy a család-alapú
viselkedéses intervenció önmagában költséghatékonyabb a gyermekkori elhízás
kezelésében, mint a vegyes csoportos plusz egyéni kezelések együtt.
Akik több ülésen vettek részt, súly és BMI értékük egyaránt csökkent, így
tehát a 12 hetes programban magasabb a BMI és a hozzá kapcsolódó z-érték
csökkenése. A 12 évesnél idősebb v.sz-eknél ugyanez a helyzet, talán mert az
idősebb gyerekek jobban felfogják és meg tudják ragadni az elhangzott
információk lényegét, és több potenciális lehetőségük van arra, hogy meghozzák
életmódjukkal kapcsolatos döntéseiket (ide tartozhat, hogy ők maguk, vagy
szüleik motiváltabbak voltak arra, hogy szélesebb tudásuk legyen az egészséges
életmódról).
Összességében
javult a szülők elképzelése gyerekeik egészségére és jóllétére vonatkozóan,
szerintük gyerekeik egészségesebbek, aktívabbak és képességeikben
előrehaladottabbak lettek a programban való részvétel során.
A mindkét populációra vonatkozó pozitív trend ellenére csak a 8-hetes
csoportban javult szignifikánsan a mentális egészség mutatója, ami az érzelmi
akadályok ill. önbecsülés mutatóinál nem mondható el. Ahogy várható volt, az
érzelmi jóllét az idősebb v.sz.eknél javult jelentősen, akik a program alatt
több súlyt adtak le. A 12 hetes program részvevőinél szignifikánsan javult a
családi kohézió, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a szülők és gyerekek
több időt tölthettek együtt, több alkalmuk volt az aktivitásokban való
részvételre, mint a 8 hetes csoportban.
A tanulmány legfőbb korlátja a v.sz. kiesésének magas aránya volt, ami
nem szokatlan jelenség az egészségfejlesztő programok kapcsán. Vizsgálatuk
különböző kihívások mentén szerveződött: a v.sz-ek relatív alacsony
szocioökonómiai státuszúak voltak, nem kaptak pénzbeli jutalmat a részvételért
(sokan nem is tudták kifizetni a részvételt, mert társadalombiztosítási
támogatás nem állt rendelkezésre, a vizsgálatot a kutatási alap fedezte),
hetente ingázniuk kellett a csúcsforgalom idejében a kórházba, és a
foglalkozások gyakran egybeestek az iskolai és nyári szünetekkel. Egyéb
problémát jelentettek az utazási és nyelvi hiányosságok (jelenlevő fordítók és
kétnyelvű edukációs anyagok ellenére), valamint a szabadidős tevékenységekhez
használatos tér hiánya, ill. az utánkövetés lehetősége önkéntes volt, amit
valószínűleg a motiváltabbak használtak ki.
A kórház-alapú programmal szemben egy állandó közösségi-iskolai
programban, ahol a v.sz.-ek egész gyerekkorukon át folyamatosan találkoznak a
szükséges strukúrával, visszajelzésekkel és pozitív megerősítésekkel, segíthet
az egészséges életmód fenntartásában. Kiegészítő stratégiákra is szükség van,
amely a túlsúlyos gyerekek családjainak segít, akik nem készek vagy motiváltak
egy súly-management programban való részvételre.
Összességében a KNF segített csökkenteni ill. fenntartani az elért testsúlyt.
Látva, hogy az elhízás egyre jobban terjed, biztosítani kell olyan nem
fenyegető környezetben zajló (lsd. mint a fent leírt) programokat, amelyek
hasznosak lehetnek a felnőttkori elhízás és egyéb egészségi kockázatok
megelőzésére.
Más országokban, mint például Németország, az állami
társadalombiztosítás-támogatásban benne foglaltatik többek között a krónikus
betegségek (lsd. túlsúly, diabétesz, asztma, neurodermatitis) kórházi,
bentlakásos kezelése. Háziorvosi beutalóval a gyerekek/és szüleik 4-8 hetes
kezelésben részesülnek, amit hasonló, a cikkben bennefoglalt elvek alapján
végeznek, és amelynek az a különlegessége, hogy
8 éves kortól a gyerekek egyedül, szülői jelenlét nélkül is részt vehetnek
a programban.
Ebben az intézményben 1 évig önkéntesként dolgoztam, ezért is csatolom a
honlap címét, a cikket is ebből a megfontolásból választottam.
Az, hogy melyik program milyen hatékonyságú nyilvánvalóan függ attól,
hogy mely országról beszélünk, milyen populációról stb., mindenesetre a cikkek
és tapasztalatom alapján is a prevenció (amely lehetőleg a társadalom minden
szintjére elér) lenne a leg(költség)hatékonyabb módszer arra nézve, hogy a
későbbiekben kezelhető(bb)ek lehessenek a hosszú távú következmények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése