Miért lehet rossz, ahogyan élünk a mentális  egészség szempontjából és mit tehetnénk ezzel kapcsolatban: Válaszok a 21. század közegészségügyi kihívására

Henderson, G. (2012). Why the way we are living may be bad for our mental well-being, and what we might choose to do about it:Responding to a 21st Century public health challenge. Public Health, 26, S11-S14.

Az összefoglalót készítette: Uzsák Zsuzsanna

Absztrakt

A gazdasági recesszió hatására a mentális megbetegedések száma nő és a mentális jóllét aránya csökken, a cikk hangsúlyozza: eljött az ideje annak, hogy megkritizáljuk a fejlődést, amit elértünk, és újraértékeljük mit jelent a „rossz életminőség” fogalma. Továbbá fontolóra kell vennünk: mi a közegészségügy feladata a 21. században. A cikk három különböző területre fókuszál: a közegészségügy kihívásaira, a társadalmi kihívásokra, és egyúttal javaslatot tesz a lehetséges megoldásokra. A cikk amellett érvel, hogy a mentális jóllét – egyaránt egyéni és közösségi konstruktum - egy közegészségügyi forrás, amelyet mostanáig lebecsültek a hagyományos közegészségügyi megközelítések. Az írás hangsúlyozza egy integráltabb megközelítésmód alkalmazásának szükségességét a közegészségügy területén és a fizikai, mentális egészség és a jóllét összehangolását az egyedülálló cél érdekében, azaz, hogy egy mentálisan egészségesebb társadalom jöhessen létre.

Bevezetés

2001 óta, mióta a WHO leírta, hogy a mentális egészség része a teljes egészgének, sokan próbálják megérteni pontosan milyen szerepe is lehet a mentális egészségnek és a jóllétnek a teljes egészségben. 2008-ban az Egyesült Királyság kormányának Foresight Poject-je kimondta, hogy a mentális egészség és jóllét megalapozzák az egyéni, családi, közösségi és a nemzeti gazdasági produktivitás virágzását és a szociális kohéziót. Fejleszteni az egészséget, és más szociális és gazdasági kedvezményeket tenni, annyit jelent, mint elősegíteni a szociális igazságosságot, becsületességet és olyan körülményeket teremteni, amelyben az embereknek nagyobb befolyásuk van saját életük felett.

A jóllét koncepciója és a mentális egészséggel való kapcsolata

A jóllét egy komplex és dinamikus definíció, mely folyamatosan fejlődik és bontakozik ki. Az Egyesült Királyságban az egészségnek az alábbi elfogadott definíciója van használatban: „az elme és a test pozitív állapota, a biztonság és a megküzdés képességének érzése, valamint a másokhoz, közösségekhez és a tágabb környezethez való kapcsolódás érzése”.  Ez a definíció közel áll a Friedli által használt mentális egészség definíciójához: „Mentális egészség alapvető eleme a rugalmasságnak, az egészségmegőrzésnek. A pozitív alkalmazkodás képessége, amely lehetővé teszi a viszontagságokkal való megküzdést”.  A szakirodalom afelé halad, hogy kettéválassza a jóllét fogalmát: A hedonikus jóllét az átmeneti érzelmekre utal, mint az élettel való elégedettség és a boldogság. A jóllét másik fajtája olyan dolgokra fókuszál, mint a képességek, jelentésadás, célok; ez tartósabb, mint a hedonikus jóllét. Keyes kutatása szerint, ha a kettő egybeesik, akkor beszélhetünk a mentális egészség virágzásáról.
Számos modell létezik, melynek célja, hogy leírja a populáció mentális egészségét. Például a Huppert modell (2005), miszerint a mentális egészség állapota négy kategóriára különíthető el: a virágzás, mérsékelt mentális egészség, lankadás, mentális probléma. Már kis változások segíthetnek a populáció mentális egészségének megváltoztatásában, csökkenthetik a mentális betegségek prevalenciáját és növekedést eredményezhetnek a mentális egészség jótékony hatásait illetően. Ugyan a populáció nagy részének nincs mentális betegsége mégis fontos, hogy figyelembe vegyük a jóllét fejlesztésének a lehetőségeit és a populációs görbét elmozdítsuk úgy, hogy a népesség nagyobb hányada megtapasztalhassa a mentális egészség virágzó állapotát. Keyes és Tudor egy kettős kontinuum modellt ajánl a jóllét értelmezésére. A modell két egymást keresztező, pszichometriailag különböző tengelyből épül fel, miszerint a mentális betegség hiánya nem feltétlenül jelenti a mentális egészség meglétét. Ez a modell is felveti a közegészségüggyel kapcsolatos kihívásokat. Ahogyan Huppert (2008) érvel, ha a mentális egészség és mentális betegség függetlenek egymástól, akkor az őket meghatározó tényezők is függetlenek egymástól.   Mentális egészség és a jóllét közegészségügyi prioritás. A közegészségügynek bővülő szerepe van abban, hogy fejlessze és védje a személyi, családi, közösségi és nemzeti mentális egészséget. Ennek a szerepnek a sikeressége a mentális egészség és jóllét megértésén és megbecsülésén fog múlni. Ez szükségelteti, hogy a fizikai egészségen túl figyeljünk a mentális egészségre és jóllétre és észrevegyük, hogy ezek a társadalom magjai, amik a társadalom által egyaránt gyarapíthatóak és rombolhatóak.

A 21. század kihívása

Növekszik a bizonyítékok száma, miszerint napjainkban úgy élünk, hogy az nem mozdítja elő emocionális, szociális és pszichológiai jóllétünket. A szerző szerint a jóllét a modernitás járulékos áldozata, háttérbe szorulnak olyan értékek, mint célok, közösség vagy kollektivitás. Az individualizmus fokozatosan fontosabb lesz, mint a kollektivizmus és a normál szomorúság fokozatosan patologikussá válik, erőteljesen megjelennek a depresszív patológiák. Ennek a modern identitásnak hatása van a társadalmi jóllétünkre.  Kapcsolataink nagy része materiális alapon nyugszik, és ez a közösségi pszichológia és a szociális jóllét ellen hat. A gazdasági elemzések szerint annak dacára, hogy a GDP emelkedett az elmúlt 50 évben, a jóllét érzése és az élettel való elégedettség nem követte ezt a növekedést. Ez globális jelenség. 

Felülemelkedi a kihíváson

Lenyűgöző bizonyítékok vannak a jóllét fejlesztésének pozitív hatásaira a gazdasági fejlődést és a széles társadalmi előnyöket illetően. A befektetés sokszorosan megtérül. Olyan előnyökre tehetünk szert, mint a mentális betegségek és öngyilkosságok arányának csökkenése és a fizikai egészség fejlesztése. Továbbá a jóllét fejlesztése segíti és fenntartja a kórházi rehabilitációt, ezzel csökkenti a társadalombiztosítás terheit és csökkenti a halálozást. A szélesebb társadalmi előnyöket tekintve elmondható, hogy a jóllét fejlesztése javítja a tanulmányi eredményeket, fejleszti a kognitív és tanulási képességeket, csökkenti az egészségkárosító magatartást, növeli a produktivitást és a munkaerő megtartást és csökkenti a betegszabadságok arányát, illetve az antiszociális viselkedést. Továbbá csökkenti a bűncselekményeket és az erőszakot valamint fejleszti a szociális kapcsolatokat és a szociális életben való részvételt.  A politikának döntő szerepe van a közegészségügy megreformálásában. Ugyanakkor ez a szerep korlátozott Hunt és Black szerint, mivel a jóllét úgy fejleszthető, ha közösségi szinten is teszünk érte. Paritt és Johnson szerint nem elég, hogy adatokat és példákat gyűjtünk, hanem konkrétan meg kell céloznunk azokat a társadalmi tényezőket, amelyek döntőek az egészség és jóllét szempontjából. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy szignifikáns haladást a közegészségügy erősségeire és a helyi önkormányzatokra támaszkodva érhetünk el.

Összefoglaló megjegyzések

A közegészségügynek fel kell nőnie ahhoz a kihíváshoz, hogy a mentális egészség és a jóllét a szerves részét képezze a jövő közegészségügyének. Sok érv van, ami megmutatja, hogy az integrált tevékenység megtérül. Ezzel szemben arra is figyelnünk kell, hogy a társadalom is lelkesedjen az új szociális modellért és magáévá tegye ezt a kezdeményezést. Nemzeti szinten az újonnan alakuló angol közegészségügynek megvan a potenciálja arra, hogy erőteljes stratégiai vezető szerepet biztosítson ennek a napirendi pontnak, a régi rendszer erős berögződéseivel szemben. A megfigyeléseknek továbbra is kulcsszerepe van az adatgyűjtésben, egyeztetésében és elemzésében támogatva a haladást. A helyi egészség és jólléti bizottságok szerepe jelentős fejlődési potenciállal rendelkeznek a következő területeken: értékek és szükségletek összegzése, helyi stratégiák és cselekvési tervek fejlesztése; tényeken alapuló bizottsági döntéshozatal; a gazdaságilag és szociálisan előnyös intervenciók. Szükséges, hogy biztosítsuk azt, hogy a mi megközelítésünk az egészség és a jóllét integrált megközelítését tükrözze, ami azt jelenti, hogy figyeljünk azokra a faktorokra, amik megakadályozzák az embereket abban, hogy virágzó egészségi állapotba kerüljenek. Ez egy olyan kihívás, amit nem hagyhatunk figyelem nélkül, miközben a közegészségügy következő szintjére lépünk.