A  szubjektív szociális státusz: meghatározói és kapcsolata az egészség-betegséggel a Whitehall Study II-ben

 Singh-Manoux, A,  Adler, N.E., & Marmot M.G. (2003): Subjective social status: its determinants and its association with measures ofill-health in the Whitehall II study. Social Science & Medicine  56, 6, 1321-1333.

Készítette: Soós Emese

Bevezetés

A szubjektív szociális státuszt úgy definiálják, mint „egy személy hiedelmei arról, hogy ő maga hol áll a hierarchiában” (Davis, 1956), amely az egyénnek a saját szocio-ökonomikus struktúrában elfoglalt helyének percepciójára utal. Jelen kutatás célja kettős, egyrészt:

1.      A szubjektív szociális státusz és betegség közötti kapcsolat vizsgálata, különös tekintettel arra, hogy a szocio-ökonomikus helyzet (socio-economic status= SES)  (foglalkozás, iskolázottság, jövedelem) hagyományos mérőeszközzel mérve, milyen mértékben magyarázza e jelenséget.

2.      A szubjektív szociális státusz meghatározóinak azonosítása.

A szerzők arra alapozzák az általam összefoglalt kutatást, hogy a szociális pozíció a betegségek előfordulásának és a halálozásnak is előrejelzője. Továbbá, ma már ismert tény, hogy az egészség minősége a jövedelemmel párhuzamosan növekedik – a legmagasabb SES-sel (szocioökonomikus státusz) jellemezhető személyek nem csupán azoknál rendelkeznek jobb egészséggel, akik alacsony, de a közepes SES-sel jellemezhetőknél is. Az egészség egyenlőtlenségére négy magyarázatot kínálnak a témában végzett kutatások:

1.      műtermék magyarázat

2.      a természetes és szociális szelekció

3.      materialista/strukturális modell

4.      kulturális/behaviorista modell

A szociális faktor (nem feltétlenül statisztikai értelemben) egészségben játszott szerepét bonyolítja maga az egészség, valamint a szociális egyenlőtlenség multidimenzionális jellege is. A szubjektív státusz egydimenziós jellegéről már van bizonyíték. Két kutatási irány alapozta meg azt a feltevést, amely szerint a szubjektív státusz az egészség előre jelzője lehet:

Egyik irány a jövedelem egyenlőtlen megoszlása és a halálozás közötti kapcsolat kérdéskörét vizsgálja, a bizonyítékok másik forrása az állatkísérletekből származik, kiemelve a szociális hierarchia és a betegség kapcsolatának jelentőségét. A szubjektív státusz fogalma sokkal többet takar, mint „relatív szociális pozíció”, amely inkább csak a jövedelemre vonatkozó kutatások mellékterméke. A szubjektív státusz nem csupán az egyén jelenlegi szocio-ökonomikus helyzetét foglalja magában, hanem a múltbeli helyzetét, valamint a jövőre vonatkozó várakozásait is. Így szubjektív státusz magában foglalja az egyén családi helyzetét, lehetőségeit és életének nagy változásait is.

            Egy ide kapcsolódó fogalom a szubjektív társadalmi kategória identitás­­, amely nők esetében tartalmazza a saját foglalkoztatottsági helyzetet, az iskolázottság szintjét és a férjük objektív kategóriáját. Hasonló fogalmak a szubjektív társadalmi kategória identitás, a szociális struktúra és a a szubjektív szociális státusz- a kutatás eredményessége érdekében a válaszadóknak hasonló fogalmi definíciókkal kell rendelkeznie a fenti fogalmakról, csak úgy, mint a társadalom különböző osztályairól is („dolgozó osztály”, „középosztály”).

E kutatás a szociális státusz egészségben játszott szerepét hivatott vizsgálni egy új mérőeszköz segítségével. A kutatás lényege, hogy a szubjektív szociális státusz és az egészség öt mutatójának (angina, cukorbetegség, légzőszervi betegségek, észlelt általános egészség és GHQ depresszió) összefüggéseit, és a kapcsolat mértékét az szocio-ökonomikus helyzet hagyományos fogalmainak segítségével vizsgálja. 

A kutatás másik célja, hogy meghatározza, hogy az emberek milyen kritériumok alapján adják maguknak szociális státusz egy-egy címkéjét. Valószínűleg magában foglal összehasonlító-értékelő folyamatokat, és mások által tükrözött ítéleteket is. A kutatás elsődleges elméleti kérdése, hogy vajon az emberek a szocio-ökonomikus státusz hagyományos meghatározói, úgy, mint vagyon, vagy egyéb összetevők, mint például pszichológiai jóllét az, ami a szubjektív státusz kialakítását meghatározza.

Résztvevők és módszerek

Résztvevők

A Whitehall II kutatás célcsoportja a londoni, 35-55 év közötti irodai dolgozók voltak, akik 20 különböző Civil Közszolgálati helyen dolgoznak. Végeredményben 73%-os válaszadási aránnyal a végső a minta 10 308 résztvevőből állt, amelyből 6895 férfi és 3413 nő. Első sorban értelmiségiek, mégis a válaszadók a munkakörök széles skáláját töltik be irodai segítő munkástól egészen az felső pozíciókig. Az éves fizetések skálája 62 000-től 3061-ig terjed. Az első fázisban a szűrés részeként volt egy klinikai vizsgálat, és önkitöltő kérdőív, amely demográfiai jellemzők, egészség, életmód faktorok, munka jellemzői, társas támogatottság életeseményekre vonatkozó kérdéseket foglalta magában. Ezt követően már négy adatfelvételre sor került, a legutolsóra, ötödikre 1997 és 1999 között, amelynek eredményeit a szerzők ebben a cikkben közlik. A válaszadási arányt befolyásolta foglalkozás szintje- az alacsonyabb státusú személyek kevésbé vettek részt a követéses vizsgálatban.

Mérőeszközök

Szubjektív szociális helyzet mérésére egy önkitöltős skálát használtak, amely egy 10 fokú létra mintájára készült. A résztvevők instrukciót kaptak arra vonatkozóan, hogy képzeljék el, hogy ez egy létra, amely azt képviseli, hogy a társadalom egyes tagjai hol állnak egymáshoz képest. A legjobb helyzetben élők a tetején, a legrosszabban élők az alján helyezkednek el.

Objektív szocio-ökonomikus helyzet

Foglalkozás

A közigazgatási foglalkoztatási kategóriák alapján kellett meghatározniuk a jelenlegi és utolsó beosztásukat. A közigazgatás 12 különálló nem ipari kategóriát határoz meg – egyes kategóriákat egy csoportba vonva összesen hat kategóriát határoztak meg.

Iskolai végzettség

A végzettséget öt nagy kategóriává alakították, így végül a következőket kapták:

1, nincs hivatalos oktatás; 2, alacsony középfokú oktatás; 3, magasabb fokú középiskolai oktatás; 4, egyetemi diploma; 5. magasabb egyetemi képzettség.

Személyes jövedelem

Összesen hat csoportot alakítottak ki, a válaszadókat arra kérték, hogy nevezzék meg az anyagi helyzetükhöz legközelebb állót. Az éves időszakban bejövő jövedelem értéke 9.999 fonttól 70.000 fontig terjed.

Háztartás jövedelme

A teljes háztartás jövedelme éves szinten beleértve a személyes jövedelmet is. Az eredeti 11 kategóriából végeredményben hatot alakítottak ki, amelyek értéke a „kevesebb, mint 999 font” és a több mint „200.000 font” között helyezkedik el.

Háztartás vagyona

A résztvevőknek meg kellett becsülniük, hogy milyen értékben rendelkeznek vagyontárgyakkal (ház, autó, lakókocsi, hajó, ékszerek). A kategóriák legkisebb értéke „kevesebb, mint 4.999 font”, a legnagyobb „több mint 500.000 font”.

Egészség mérőeszközei

Az anginát a Rose Angina Questionnaire-rel mérték (Rose, Blackburn, Gillum & Prinneas, 1982). A diabétesz megállapítását orvosi diagnózis révén érték el. A légzőszervi megbetegedések vizsgálatát a Medical Research Council kérdőívével végezték el (MRC,1965). Az észlelt általános egészségi állapotot a következő kérdéssel mérték fel: „Általában, azt mondaná, hogy az egészsége kitűnő/nagyon jó/jó/megfelelő/rossz?”A GHQ depressziót a GHQ 30 négy tétele segítségével mérték fel (pl.: „úgy gondolt magára, mint egy értéktelen ember). A GHQ depressziót depressziós tünetek együttesének kell tekinteni, és nem összekeverendő a klinikailag diagnosztizált depresszióval.

Élettel való elégedettség mérőeszközei

Anyagi biztonság érzete (4 pontos Likert skála, bizonytalantól a biztosig), elégedettség az életszínvonallal (7 fokú Likert skála a nagyon elégedetlentől a nagyon elégedettig), anyagi hiány (5 pontos Likert skálán), általános élettel való elégedettség (7 fokú Likert skála a nagyon elégedetlentől a nagyon elégedettig).

Pszichológiai jóllét mérőeszközei

Hét mérőeszköz segítségével mérték fel: reménytelenség, munkahelyi kontroll, általános kontroll az életben, mentális egészség, éberség?, ellenségesség, optimizmus.

Statisztikai elemzés

Az betegség mérésére szolgáló skálák számára a populációra jellemző előfordulási adatok meghatározottak életkor szerint. Logisztikai regressziós modellt állítottak fel, és kétértékű változókat hoztak létre, amelyek segítségével tesztelhető, hogy szubjektív státus és az egészség kapcsolatának szignifikanciája. Hogy a betegségek előfordulása mitől függően oszlik el egyenlőtlenül, azt a Relatív Egyenlőtlenség Index (RII) segítségével határozták meg. Ez azt fejezi, hogy a létra alján (szubjektív szociális státus) elhelyezkedő személyek milyen eséllyel betegednek meg. A regressziós modelleket külön nőkre és férfiakra is kialakították.

            Az analízis második szintjén többszörös regresszió elemzést az eredeti 16 bejósló változón, amelyben a szubjektív státusz az eredmény.

Eredmények

            A populációban mért angina, diabétesz, légzőszervi megbetegedések, észlelt általános egészség és GHQ depresszió előfordulási arányát mutatja. A trendre vonatkozó teszt szerint az alacsonyabb szubjektív státusz nőknél és férfiaknál egyaránt magasabb életkori csoportok szerinti betegség előfordulási aránnyal jár együtt. Nőknél ez nem jár együtt a légzőszervi megbetegedések esetében.

            A 2. táblázat a férfiak esetében a szocio-ökönomikus helyzet három mutatójának egy szinten tartása előtti és utáni helyzetet. A szubjektív státusz férfiaknál mindegyik egészségi mutatóval összefüggésben van, ami arra utal, hogy az alacsonyabb szubjektív státusú férfiak szignifikánsan több anginát, diabéteszt, légzőszervi megbetegedést, rossz észlelt egészséggel és depressziót tapasztalhatnak. A Relatív Egyenlőtlenségi Mutató (a továbbiakban RII) a legkisebb a légzőszervi betegségek, és a legnagyobb az észlelt általános egészség esetében.

            A foglalkoztatottság szintjének egy szinten tartása a diabétesz előfordulását a szubjektív státusz szerint nem változtatja meg. A többi egészségi mutató esetében a foglalkoztatottság hatása 47%-71% között mozgott. A jövedelem egy szinten tartása révén kiderült, hogy az angina, a légzőszervi betegségek és az észlelt általános egészség kapcsolata a szubjektív státussal szignifikáns. Azonban az összes szocio-ökönomikus helyzetre vonatkozó mérőeszköz egy szinten tartásával csak az angina és a szubjektív státus összefüggése eredményezett szignifikanciát.

            Nők esetében a szubjektív státusnak szignifikáns a kapcsolata az egészségi mutatók közül a diabétesszel, az észlelt általános egészséggel, a GHQ depresszióval, valamint szinte szignifikáns a kapcsolat az angina előfordulásával. Azonban nincs mérhető összefüggés a légzőszervi megbetegedés és a szubjektív státus között. Nők esetében a foglalkoztatottság szintje éppen úgy hatással van a nőkre diabétesz esetén, mint a férfiak esetében. Hasonlóan, a depresszióval is összefüggésbe hozható a foglalkoztatottság szintje. A végzettség szintje nőknél közel szignifikáns kapcsolatot mutat a az anginával, és az RII szignifikáns növekedéséhez vezet, így kiderült, hogy a depresszió-szubjektív státus összefüggése. Ez annak köszönhető, hogy nőknél a magasabb iskolázottság a depresszió nagyobb előfordulási arányával függ össze. A jövedelem összefüggése a mért változóval kapcsolatban csak az angina esetében szignifikáns. A többi egészségi mutató nem áll kapcsolatban az éves jövedelemmel.

            Összefoglalva, a szubjektív státus, itt alkalmazott egy tételes mérőeszköze megmutatta, hogy az értelmiségi/vezetői munkát végző személyek esetében összefügg a szociális státus és az egészségi állapot. A végzettség, foglalkoztatottság szinte, valamint a jövedelem eltérő szempontjai a szociális egyenlőtlenségnek, és eltérő kapcsolatban állnak az egyes egészségi mutatókkal.