Prevenciós programok a testképzavar és a táplálkozási zavarok csökkentésére
O’Dea, J. A., & Yager, Z. (2008). Prevention programs for body image and eating disorders
on University campuses: a review of large, controlled interventions. Health Promotion International, 23 (2)
pp.173-189
Az
összefoglalót készítette: Halász Alexandra Anna
A
testkép több évtizede meghatározó témája a pszichológiai témájú tudományos
diskurzusnak. A legalább több évtizede ismert problémák, így a bulimia és
anorexia nervosa mellett újabb és újabb zavarok kerülnek felfedezésre, így
például a testdiszmorfiás zavar vagy a testépítés-függőség. Amellett, hogy test
tárgyiasítása tagadhatatlanul a modern nyugati kultúra részévé vált, és így
kifejezett hatással van az egyes emberek énképére és önértékelésére, mára
bizonyítottá vált az is, hogy mindez nem csak a nőket, hanem a férfiakat is
érinti – sőt, születtek már tanulmányok a gyerekek testképéből adódó
problémákról[1] is. A
testképzavarok és a hozzájuk kapcsolódó jelenségek kezelése mellett egyre
többen kutatják a megelőzés lehetőségeit, amely alatt főképp egészségre
nevelést és a saját testkép elfogadását célzó programokat érthetjük.
A
testkép és a táplálkozás zavarai hallgatók körében
Yager és O’Dea 2008-ban megjelent cikke egyetemi
diákok körében felmért prevenciós kísérleteket tekint át, hogy összevesse a
különböző módszerek hatékonyságát, kijelölve a leghasznosabbakat a jövőbeli
egészségvédő programok számára. A vizsgálat apropóját az elmúlt évtizedek
amerikai és ausztrál kísérleti adatai adták, melyek szerint az egyetemre járó
nők 70-94%-a szeretne soványabb lenni, közülük 80-90% diétázik a cél elérése
érdekében. Különböző diagnosztizálható zavarok az amerikai egyetemista nők akár
19%-ánál is megjelennek, míg 61%-uk szubklinikális, azaz a diagnosztikai
kritériumokat nem teljesítő táplálkozási zavarral küzd – ezek közé sorolható
például a krónikus diétázás, vagy a bulimiára jellemző falás- és
tisztítórohamok váltakozása. A táplálkozási zavarokat tapasztalók 5-10%-a
ugyanakkor férfi: egy ausztrál kutatás alapján a férfi hallgatók 21%-ánál
tapasztalhatók a táplálkozási zavarokra jellemző minták. Náluk inkább a
tömegnövelés, az izmosabb test elérése a cél, és emiatt olyan egészségre
ártalmas szokások terjednek közöttük, mint a túlzásba vitt súlyemelés,
testépítés és a szteroidhasználat.
Nem csak a problémák fokozott előfordulása miatt
hangsúlyos az egyetemi környezet: a prevenció hatásosabb lehet olyan
körülmények között, ahol lehetőség van a diákok figyelemmel kísérésére,
diagnosztizálására, és a prevenció beépíthető a kurzusokba csoportos
feladatokként vagy megvalósítható a kollégiumokban is. Az egyik probléma
azonban, hogy bár a ’80-as évektől léteznek ilyenfajta prevenciós programok, nagy
részük eddig nem ért el kiemelkedő sikereket. A másik, hogy mindezen
programokat szinte kizárólag nők bevonásával tesztelték – egyetlen mintában
szerepeltek férfiak is, azonban a kísérletnek nem volt hozzájuk igazított
változata, a várt hatás érthető okokból elmaradt. A szerzők csupán két
hasznosnak bizonyuló megközelítést találtak, amelyek bizonyítottan sikeresek
voltak, és a további programok kidolgozásában is hasznosak lehetnek.
Hatékony
eszközök és további lehetőségek
A kísérletek elemzései és egyéb, témába vágó
cikkek alapján a szerzők összeállították azoknak az elemeknek a listáját,
amelyek sikeresebbé tehetik a külső elfogadására és a táplálkozási zavarok
visszaszorítására irányuló programot.
Kognitív
disszonancia
Az egyik bizonyítottan hatékony módszer a
probléma disszonanciaalapú megközelítése, amelynek alapját Festinger kognitív
disszonancia elmélete adja. Eszerint, ha inkonzisztencia vagy disszonancia áll
fenn a személy egészséggel kapcsolatos hiedelmei és a viselkedése között, az
emiatt keletkező feszültség arra fogja késztetni, hogy megváltoztassa
attitűdjeit vagy cselekedeteit. Az ilyen jellegű programok a sovány ideál
internalizációját veszik célba, hogy csökkentsék a testtel való
elégedetlenséget és így a táplálkozási zavarok kialakulásának esélyét. Az egyik
ilyen kísérletben arra kérték a kísérletben szereplő hallgatókat, hogy
tervezzenek oktatási programot középiskolás lányok számára a vékony ideál
internalizációja ellen, így a hallgatók mintegy önkéntesen helyezkedtek maguk
is erre az álláspontra. Egy későbbi vizsgálatnál bizonyították, hogy minél
nagyobb a megjelenő disszonancia, annál inkább csökken a táplálkozási zavar
patológiája. A legfrissebb kutatásoknak pedig sikerült azonosítani azt a
központi tényezőt a módszerben, amely egymagában is elég a program
sikerességéhez: a véleményváltozás publikus felvállalását.
Médiatudatosság
Egy másik hatékony módszer a médiatudatosság
alapú intervenció. A média minden formája a nők felé a vékony, a férfiak felé
az izmos, kidolgozott test ideálját közvetíti és erősíti meg. A
médiatudatosságot erősítő programok kritikus személetre való oktatással
ellensúlyozzák a közvetített ideálok hatását. A módszer gyerekeknél és
serdülőknél pozitív eredményekkel járt, míg a hallgatók esetében a
pszichoedukatív és kognitív viselkedésterápián alapuló programok nem idéztek
elő viselkedésbeli változást. Ez akkor változott meg, amikor a programok a
fentebb tárgyalt disszonanciát is felkeltették a hallgatóságban. Úgy tűnik
tehát, hogy ez utóbbi elengedhetetlen része a tökéletes test ideáljának
lebontásában és a táplálkozási zavarok csökkentésében, illetve kialakulásuk
megakadályozásában.
Egészségpromóció
A disszonanciára építő módszer és a
médiatudatosság elősegítése mellett a szerzők javasolják az egészségpromóciós foglalkozások
beépítését a tanrendbe az önértékelés javítása céljából. Ez azért fontos, mert
az alacsony önértékelés jelentősen megnöveli a testképzavar, valamint a
táplálkozási zavarok és veszélyes diéták előfordulásának esélyét a férfiak és a
nők körében is. Ezen kívül az önértékelés szorosan összefügg az énhatékonyság
érzésével is, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az adott személy
képesnek érezze magát arra, hogy változtasson a viselkedésén. Mivel gyerekeknél
és kamaszoknál már bevált az egészségpromóciós foglalkozások beépítése,
valószínűleg egyetemi hallgatók körében is hatékonynak bizonyulhat.
Online
felületek
A szerzők ajánlják még a számítógép- és internetalapú
módszerek bevonását is az üzenetközvetítésbe, különleges lehetőségnek tartva
azt. Több érvet is felsorakoztatnak emellett: egyrészt azért jó ennek a
médiumnak a bevonása, mert az internetes anyagok bárhonnan, bármikor
elérhetőek, és a legtöbb egyetem fel van szerelve számítógépekkel, amiket a
hallgatók használhatnak. Másrészt, egy internetes fórum anonimitást is
biztosít, így a hallgatók könnyebben beszélnek problémáikról a segítőknek.
Harmadrészt, az internetes segítő csoportok egyre népszerűbbé válnak a
legkülönbözőbb problémák kezelésében és az ezt követő felépülési szakaszban is.
Végül pedig a diákok állapota könnyen figyelemmel kísérhető online kérdőívek
segítségével, és lehetővé teszi személyre szabott programok kialakítását is.
Az
eddig megjelent, számítógépes technika bevonásával készült kísérletekről szóló
cikkek nagyrészt a ’Student Bodies’ egészségpromóciós program hatásait
vizsgálják. Ez egy interaktív program, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó
a saját ütemében haladjon az egészséges életmódra tanító anyaggal. Egy másik
hasonló program, a ’Food, Mood and Attitude’ szintén interaktív szoftver
formájában volt elérhető, egyetemista nők esettanulmányain alapult, és
sikeresnek bizonyult a veszélyeztetett és kevésbé veszélyeztetett csoportoknál
egyaránt.
Yager
és O’Dea saját programja
Yager
és O’Dea mindezek alapján megtervezte saját egészségvédő programját, amely
kombinálja a fentebb leírt elemeket: disszonancia- és médiatudatosság-alapú
program számítógépes technika bevonásával és az önértékelés növelésének
elősegítésével. A cél a pozitív testkép kialakítása, valamint a testtel való elégedetlenség,
a diétázás és a táplálkozási zavarok előfordulásának csökkentése egyetemista
férfiaknál és nőknél egyaránt. A jelen írás fókuszában lévő cikk publikálása
(2008) idején zajló kísérletükben három csoportot alkotnak a résztvevők, akik
mindannyian edzők vagy testneveléstanárok. A szerzők azért választották éppen
őket, mert különösen veszélyeztetett csoportba tartoznak testképzavar és
táplálkozási zavarok szempontjából. A kísérlet első évében egy kontrollcsoport
tisztán didaktikus, információalapú kurzuson vesz részt. A második évben az
egyes számú intervenciós csoport ehhez hasonló oktatást kap, alacsony szintű
diosszonanciát okozó elemekkel és kisebb mértékű önértékelés-erősítéssel
kiegészítve. A harmadik évben a másik intervenciós csoport az előző elemekben
magasabb hatásfokkal részesül, és az online felületeket is bevonják (oktatás,
vitafórum).
A
program eredményei
A
szerzők hat hónapos utánkövetést terveztek a kísérlethez, és a program
eredményeit O’Dea és Yager 2010 októberében publikálták. Az eredmények szerint
a kontrollcsoportnál értelemszerűen nem jelentkezett számottevő változás,
azonban a két intervenciós csoportnál igen. Az egyes számú csoportban szignifikáns,
vagy azt közelítő, míg a kettes számú csoportnál egyértelműen szignifikáns javulást
tapasztaltak nem csak a program elvégzése után, hanem a hat hónappal későbbi
vizsgálat során is. A férfiak esetében csökkent a táplálkozási zavarok mértéke,
nőtt az általános önértékelés, és csökkent a még izmosabb test iránti vágy. A
nőknél szintén csökkent a soványabb test iránti vágy, javultak az eredmények a
táplálkozási zavarok felméréseinél is, ellentétben a kontrollcsoporttal,
amelyben a táplálkozási zavarok egyre jelentősebbé váltak.
Irodalomjegyzék
O’Dea, J. A., & Yager, Z. (2008). Prevention programs for body image and eating disorders
on University campuses: a review of large, controlled interventions. Health Promotion International, 23 (2)
pp.173-189
O’Dea, J. A., & Yager, Z. (2010). A controlled
intervention to promote a healthy body image, reduce eating disorder risk and
prevent excessive exercise among trainee health education and physical
education teachers. Health Promotion International, 25 (5) pp. 842-852
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése