Veszélyes vizeken: Rizikótényezők, felelősség és
bizonytalanság az iskolai öngyilkosság-prevenciós programokban
White, J., Morris, J. (2010). Precarious spaces: Risk,
responsibility and uncertainty in school-based suicide prevention programs. Social Science & Medicine, 71,
2187-2194.
Az
összefoglalót készítette: Láng Adrienn
Bevezető
Iskolák,
mint az öngyilkosság prevenciójának terei
Az iskolai öngyilkosság prevenciós programok az 1980-as
években jelentek meg, válaszul a fiatalok körében (15-19 éves) elkövetett
öngyilkosságok számának növekedésére. Az öngyilkosság ekkor a második vezető
halálok volt a fiatalok körében (a közlekedési baleseteket követve). Ezek az
iskolai prevenciós programok számos formát öltöttek: univerzális, tudatosságot
növelő programok, iskolai szűrő programok, társas támogatottság-növelő és
készségfejlesztő programok, valamint többszintű, kombinált programok.
Korábbi
erőfeszítések és eredmények
Az elmúlt évek során
számos kísérlet született a különböző iskolai prevenciós programok hatékonyságának
értékelésére. Ezek a programok általában a diákok ismeretének növelését, és
segítségkereső viselkedésének bátorítását célozták meg. Az ellentmondásos
eredmények ellenére, a kutatások többsége azt mutatja, a programok növelik a
diákok öngyilkossággal kapcsolatos tudását, valamint hatással vannak az
öngyilkossággal kapcsolatos attitűdökre is. Az elmúlt húsz évben publikált
tanulmányok túlnyomó többsége esetében azonban számos módszertani probléma
merül fel. A legfontosabb és legáltalánosabb probléma az, hogy bár a
kutatásokban elemzik a programok hatékonyságát, azt azonban már nem vizsgálják,
hogy a program mely eleme felelős a
szignifikáns eredményekért. További nehézségeket jelent, hogy a kutatások nagy
része megmarad az értelmezés és elemzés azon szintjén, hogy konklúzióként
megjegyzik: „az eredmények nagyon korlátozottak, további kutatások
szükségesek”.
Ezek az eredmények nem is meglepőek, tekintve a fiatalkori
öngyilkosság problematikájának komplexitását. Figyelembe véve a serdülők
érzelmi életének komplexitását, azokat a módokat, amellyel létezésük értelmét
keresik ebben a korban, valamint a kulturális különbségeket az „értelmes élet”
konceptualizálásában, nem várható el, hogy bármely egyszerű stratégia
eredményes legyen a serdülőkori öngyilkosság prevenciójában. Éppen ezek a
jellemzők – sokféleség, komplexitás, bizonytalanság, kapcsolati tényezők
fontossága – jelenthetik ugyanakkor egy újfajta megközelítés, vagy
re-konceptualizálás alapjait az öngyilkosság prevenciójában.
Konceptualizáltabb megközelítések felé
Számos jelenlegi megközelítéssel és kutatással szemben, e
megközelítés szerint az öngyilkosság prevenciójának nem kizárólag az egyirányú,
szakértői tudás átadásán kell alapulnia. A témában kiemelkedő kutatók nagy
része úgy véli, a bizonyítékokon alapuló kutatások hiányát elsősorban a
kutatási elrendezések szigorításával lehet orvosolni. azonban Legalább ilyen
hatékony lehet azonban, a kutatások egy új típusának bevezetése, amely a diákok
prevenciótól függetlenül jelenlévő tudására, valamint a jelentés-alkotás kapcsolati
vonatkozásaira fókuszál. E kutatás leginkább azokhoz a megközelítésekhez áll
közel, melyek diszkurzív, poszt-strukturalista, és konstruktivista szempontból
közelítik meg az öngyilkosság témakörét. Az Észak-amerikai kultúrkör domináns
diskurzusa egy rendkívüli, korlátozott, és medikalizált jelenségként
konceptualizálja az öngyilkosságot. Az alábbi kutatás egyik legfontosabb
célkitűzése, hogy a serdülőkori öngyilkosságnak egy alternatív olvasatát
mutassa meg, ezáltal új lehetőségeket nyisson meg a prevenciós programok
számára.
A
vizsgálat
Program, kontextus és résztvevők
A program résztvevői egy vancouver-i középiskola 11. osztályos
tanulói voltak (20-25 tanuló egy osztályból). A prevenciós programok
többségéhez hasonlóan a legnagyobb hangsúly az ismeretek átadására, valamint a
segítségkérés bátorítására volt helyezve. Specifikus témák a prevenciós program
keretében: distressz forrásai serdülők körében, megküzdés és
stressz-menedzsment, figyelmeztető jelek felismerése, segítségkérés módjai. A
prevenciós program rövid előadásokból, kiscsoportos megbeszélésekből, valamint
egy 20 perces DVD film levetítéséből állt össze. A filmben olyan fiatalok
számoltak be élményeikről, akik korábban öngyilkosságot kíséreltek meg. A
program négy blokkból állt, minden blokk másfél óra hosszú. A vizsgálat ideje
alatt öt különböző edukátort (akik párban dolgoztak) figyeltek meg, továbbá
minden ülést videón rögzítettek. A programot tartó edukátorok, valamint hat
önként vállalkozó diák ezután egy interjún is részt vettek (2x1 óra).
Elemzés
Az egyes üléseket és az interjúkat videón rögzítették, ezek
elemzését egy kvalitatív elemzést végző szoftver segítségével végezték el. Az
elemzés elsődleges szempontja az volt, hogy vajon hogyan valósult meg a program a szociális interakciók során? A cél
azoknak a kulturális forrásoknak és szociális gyakorlatoknak az azonosítása
volt, amelyekre a résztvevők támaszkodtak a program megvalósulása során. A
kvalitatív elemzés során elsősorban az öngyilkosság és a rizikótényezők
diszkurzív megkonstruálására, valamint a résztvevők retorikai jellemzőire
fókuszáltak.
Eredmények
1.
A rizikótényezők
domináns konstrukciói
Az öngyilkossággal kapcsolatos elképzelések a résztvevők
(diákok és edukátorok) többsége esetében megegyeztek a domináns nyugati
nézőponttal. A leggyakoribb konceptualizáció szerint az öngyilkosság egy
elképzelhetetlenül szomorú, tragikus és sajnálatos személyes/egyéni esemény, ami leggyakrabban a depresszióval, vagy a
személyre nehezedő kezelhetetlen mértékű stresszel áll kapcsolatban.
2.
Depresszió
és mentális betegségek
A diákok körében a témáról való gondolkodásban, az
öngyilkosság szinte minden esetben közvetlen kapcsolatban állt a depresszióval.
A diákok elképzelései és magyarázatai az öngyilkosságról gyakran megegyeztek az
edukátorok elképzeléseivel, ezáltal a programban tervezett témákkal is. Ez azt
is jelentette, hogy a diákok öngyilkossággal kapcsolatos ismeretében már az
első blokk előtt is jelen volt minden olyan elem, ami a program végére célként
volt kitűzve. A program elemzése során továbbá számos olyan diszkurzív elem
jelent meg, ami az öngyilkosságot szoros kapcsolatba állította a mentális
betegségekkel (pl. depresszió, szorongás, bipoláris zavar).
3.
Stressz
A másik út, amin keresztül a résztvevők értelmezték az
öngyilkosság kérdéskörét, a stressz volt. Ebben az értelmezésben az
öngyilkosság olyan külső stresszorok és problémák következménye, amelyek
meghaladják a személy megküzdési képességeit, így azok összeadódva, fokozatosan
növelik a stressz-szintet, míg végül a személy – a társas támogatottság hiánya
miatt – nem lát más kiutat, mint végezni a saját életével. A prevenciós
programok nagy része éppen e megközelítést alátámasztva gyakran különböző stressz-kezelési,
megküzdési stratégiák tanítására épül. Annak ellenére, hogy mind a diákok, mind
a programot tartó személyek elismerik, hogy léteznek olyan stresszorok, melyek
kívül esnek a diákok kontrollja alól, a megoldási javaslatok nem képesek
túllépni a stressz-kezelési technikák alkalmazásának tanításán.
4.
Bizonytalanság,
sokféleség és bejósolhatatlanság
A prevenciós program diszkurzív elemzése során gyakran
instabilitás- és bizonytalanságérzés mutatkozott az edukátorok részéről. A
bizonytalanságérzés elsősorban abból származik, hogy nincs egy végső,
univerzális, egyedüli helyes válasz az öngyilkosság miértjére. Az előadóknak
további dilemmákat okoz identitásuk meghatározása, mivel egyszerre tekinthetők
hiteles forrásnak, ugyanakkor korlátozott mértékű tudás-hordozóinak is. Ezt a
dilemmát csak fokozzák az ellentmondásos kutatási eredmények, melyek néhány
esetben kifejezetten veszélyesnek és károsnak találják a prevenciós
programokat. Ez a morális teher és felelősség igen nagy stresszt helyez azokra,
akik ilyen programok lebonyolításában vesznek részt. Ezek a bizonytalanságok és
kételyek gyakran visszatérő témái voltak e programnak is, sok edukátornak
nehezére esett fenntartania szakértői pozícióját.
A program egyik legfontosabb tanulsága azonban mégis az volt,
hogy rámutatott, a diákok sok esetben olyan dolgokat tanultak meg, melyeket
sosem tanítottak nekik. Ezek az információk azonban sok esetben tévesek voltak,
többnyire félreértésekből származtak. Ilyen tévesen levont következtetés volt
például, hogy a serdülőkor maga, potenciális oka a depressziónak és az
öngyilkosságnak („ez része a tinédzserségnek”), valamint, hogy az öngyilkosság
olyas valami, ami elképzelhetetlen és távoli, olyasmi, ami csak valaki mással
történhet meg. Az öngyilkosság nem történhet meg tehát „normális” családokban
(két szülő, biztos anyagi körülmények, barátok, stb.). Ezek olyan témák, melyek
igen ritkán kerülnek felszínre a prevenciós programok során, a diákok téves
következtetései tehát sokszor rejtve maradnak, lehetetlenné téve a korrigálást.
Diszkusszió
Bár a „mentális betegség” diskurzus igen domináns az
öngyilkosság konceptualizálásában, ez korántsem az egyetlen út, ahogyan a
problémakört megközelíthetjük. Amennyiben az öngyilkosságot egy a diskurzus
által létrehozott jelenségnek tekintjük, egyértelműnek tűnik, hogy a jelenség
sosem válik teljes mértékben „leírhatóvá” (nincs egy helyes válasz a miértekre),
mivel nincs olyan változatlan lényegi eleme, ami stabil alapjává válhatna a
fogalomnak. Éppen ebből fakadóan a bizonyítékokon alapuló kutatások nem
lehetnének az egyetlen módjai e komplex jelenség vizsgálatának. Az ilyen típusú
kutatások ugyanis veszélyesen leegyszerűsítik az öngyilkosság prevenciójának
kérdéskörét, mivel figyelmen kívül hagyják a jelentés-alkotás kapcsolati
vonatkozásait, annak perszonális, és interperszonális jellemzőit.
Az öngyilkosság re-konceptualizálásával újfajta lehetőségek
nyílnának a prevenciós programok területén, így például a hagyományos,
biztonságos párbeszédeket felválthatná egy új típusú élénkítő párbeszéd, ahol a
diákoknak lehetőségük nyílna reflektálni az öngyilkosság sokféle és változó
konceptualzációjára (pl. morális bűn, személyes választás, egyéni jog, mentális
betegség következménye, tanult viselkedésforma, kapcsolati válasz). Az ilyen
típusú párbeszédek azért is lennének kiemelkedő jelentőségűek, mert általuk
felszínre kerülhetnének a diákok tévesen levont következtetései, ezáltal
lehetőség nyílna azok korrigálására is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése