Életesemények  és változó fizikai aktivitás mintázatok nőknél különböző életszakaszokban

Brown, W. J, Heesch, K. C., Miller, Y. D. (2009) Life Events and Changing Physical
Activity Patterns in Women at Different Life Stages. Annals of Behavioral Medicine, 37, 294-305.

Az összefoglalót készítette: Hutter Marianna

 BEVEZETÉS

A fizikai aktivitást (a továbbiakban: FA) vizsgáló kutatások korábban főleg az individuális demográfiai és pszichológiai faktorokra koncentráltak, mint amilyen például az életkor, a nem, a motiváció, az attitűd, az énhatékonyság. Mostanában viszont egyre inkább fókuszba kerülnek a környezeti és szociális tényezők is, hiszen a FA-ról származó tudásunk jórészt a szociális ökológiai elméleten alapszik. Eszerint a társas faktorok is nagyban meghatározzák a viselkedést.

Eddig relatíve kevés tanulmány vizsgálta, hogy az emberek változó életkörülményei vagy specifikus életesemények hogyan hatnak a FA mintázataira. A kutatások azt mutatják, hogy a FA szintje csökkenést mutat a növekvő életkorral, illetve kapcsolatban áll az életkorral összefüggő életeseményekkel. Mindezek mellett úgy tűnik, hogy a személyes kapcsolatok változásai is kihatnak a FA-ra. Egy 3 éven át zajló kutatás eredményei szerint az USA-ban élő nők közül azok, akik egyedülállók maradtak, nagyobb FA-ról számoltak be, mint azok, akik férjhez mentek. Férfiak esetében a válás és a megözvegyülés járt csökkent FA-sal. Egy 18 éves utánkövetéses svéd vizsgálat szerint az együttélés volt az alacsony FA rizikója, míg egy 10 évig tartó amerikai kutatás szerint a házasoknak szignifikáns pozitív változás következett be a FA-ában az egyedülállókhoz képest.

Ellentmondásosak a bizonyítékok a változó családi struktúrával kapcsolatban is. Umberson szerint nincs kapcsolat a FA és aközött, hogy a nőnek van-e 16 éven aluli gyermeke. Viszont a 16 évnél nagyobb gyerekkel rendelkező nők aktívabbnak bizonyultak, mint a gyermektelen nők. Egy kisebb kanadai tanulmány szerint a FA csak kis változást mutatott a várandósság, a szülési szabadság és a munkához való visszatérés kapcsán. Ezzel ellentétben azoknál a svéd tinédzsereknél nőtt az inaktivitás veszélye, akiknek gyermekük született (de ez csak a lányokra volt igaz, a fiúkra nem).

Jelen cikk az Ausztráliai Longitudinális Vizsgálat a Nők Egészségéről (angolul: Australian Longitudinal Study on Women’s Health, ezért rövidítése a továbbiakban: ALSWH) című tanulmány eredményein alapszik. Az ALSWH korábbi eredményei azt sugallják, hogy az olyan életesemények, mint a férjhez menetel, a szülés vagy a munkába állás csökkentik a FA-t. Az adatok egy másik elemzése megerősítette, hogy a párkapcsolat, ahol a felek összeköltöznek és a gyermekvállalás egyaránt együttjárnak az alacsonyabb FA-sal.

Ezen tanulmány az ALSWH korábbi eredményei alapján vizsgálja a FA változásait és az FA változások kapcsolatát a specifikus életeseményekkel egy 3 évet felölelő időszakon át fiatal, középkorú és idősebb nők mintáján. Hipotézise: azok az életesemények, amelyek befolyásolják a nők időgazdálkodását, kapcsolatban állnak a FA változásával a vizsgált 3 éves periódus során.

 MÓDSZER

Az ALSWH egy prospektív vizsgálat, mely a nők egészségét és jóllétét érintő tényezőket igyekszik feltárni. Három kohorszot követ nyomon 1996-tól*: 18-23 évesek korosztálya (fiatalok), 45-50 évesek (középkorúak) és 70-75 évesek (idősek). A résztvevő nők mintáját a nemzeti egészségbiztosítási adatbázisból választották véletlenszerűen. A vizsgálatban az etikai szempontok betartását természetesen figyelembe vették: elfogadta a Newcastle Egyetem etikai bizottsága és minden egyes alanytól megkapták az aláírt informált beleegyezést a kutatók.

Jelen kutatásban 7 173 fiatal, 8 762 középkorú és 6 600 idős nő adatait dolgozták fel (miután jó néhány személyt a hiányos kérdőívkitöltés miatt ki kellett zárni a csoportokból), akik két időpontban is kitöltötték a tesztet. Az első (T1) és második (T2) kitöltés közt 3 év telt el.

 A FA-sal kapcsolatban annak gyakoriságával és időtartamával kapcsolatosan tettek fel kérdéseket, illetve az intenzitás szerint három kategóriát különböztettek meg: 1. gyorsabb tempójú sétálást (rekreációs vagy edzési céllal, esetleg azért, hogy eljusson egyik helyről a másikra) 2. mérsékelt intenzitású szabadidős FA-t (pl. tenisz, torna, úszás, tánc) és 3. erőteljes intenzitású FA-t. A résztvevők csak olyan mozgásélményről számolhattak be, amit a héten végeztek és legalább 10 percen át vagy tovább tartott.

A FA-t lepontozták: az adott héten mozgással töltött percek számát súlyozták a mozgás intenzitásával, majd ezek alapján három kategóriát állítottak: nem aktívak (<40), alacsony aktivitásúak (40 és 600 között), aktívak (600 <). Az FA változásait a tesztek alapján ezekbe a csoportokba sorolhatjuk: konzisztensen nem mozgók (egyik kérdőívnél sem mutatott FA-t), konzisztensen alacsony aktivitásúak (mindkettőnél ezt az eredményt kapta), csökkenő aktivitásúak (a második kérdőívkitöltésnél alacsonyabb aktivitást mutatott, mint 3 éve), növekvő aktivitásúak (nőtt az aktivitása az előző időponthoz képest).

A kohorsz-specifikus életesemények vizsgálatához a kutatók a Norbeck’s Life Events Questionnaires-t használták. Mindezek mellett vizsgálták a nők testsúlyát is, illetve szociodemográfiai tényezőket, mint például lakóhely, legmagasabb tanulmányok, háztartási jövedelem (utóbbit az idősebb nőknél nem).

STATISZTIKA

Az adatokat kohorszonként külön analizálták. Hogy minél több adat kerülhessen az elemzésbe, a hiányzó kategóriákat hoztak létre minden szociodemográfiai változóhoz, amennyiben az adatoknak több mint az 5 %-a hiányzott.

A fiatal és középkorú nők mintájából azokat, akik T1 időpontban azt állították, hogy előfordult velük az utóbbi 12 hónapban egy bizonyos életesemény (pl. gyermekszülés), kizárták az elemzésből az adott életeseményre vonatkozóan.

Az életesemények és a változó (csökkenő vagy növekvő) FA közötti a kapcsolatot logisztikai regresszióanalízissel vizsgálták. Az elemzések statisztikai szignifikanciája p < 0.05 volt. Kivitelezésükhöz az SPSS 15.0 verzióját használták.

 EREDMÉNYEK

 A FA arányai

A fiatal nők sportolási aránya változatlannak bizonyult a T1 és T2 mérések során (kb 10% inaktív, míg több mint 54%-uk magas aktivitású). 36,3%-uk volt aktív és 2,6%-uk volt a nem mozgók kategóriájában mindkét alkalommal.

A középkorúak kohorszában 17,1% volt inaktív és 45,4 % aktív a T1 időpontban, míg a T2 –nél 54,4% mutatott aktivitást. 17,6% került át csökkenő FA kategóriába, míg 26,5% magasabb aktivitásúba. Csak körülbelül a nők egyharmada volt aktív mindkét időpontban. 16 %-uk maradt a kezdeti alacsony aktivitású kategóriában és mindössze 7%-uk volt teljesen inaktív mindkét időpontban.

Más kohorszokhoz viszonyítva az idősekében volt a legmagasabb a nem mozgók aránya a T1 mérésnél (29,8%), míg az aktívak (39%) aránya is alacsonyabb a többihez mérten. A két felmérés között 26,1%-uk került alacsonyabb aktivitású kategóriába, míg 16,8% magasabba. Ezek a változó arányok szinte pont az ellenkezőit mutatják, mint ami a középkorúaknál megfigyelhető. Csak 23,3 %-uk maradt konzisztensen aktív.

Életesemények és változó FA

A fiatal nőknél a leggyakoribb változások az otthon elhagyása (27,9%), a férjhez menetel vagy összeköltözés valakivel (26,9%), munkába állás (17,9%) és a családalapítás (15,9%), illetve majdnem 30%-uk számolt be csökkenő jövedelemről. Míg a FA csökkenése öt életeseménnyel (házasság, első vagy második gyermek születése, csökkenő jövedelem, válás/különköltözés) mutatott statisztikailag jelentős összefüggést, a növekedésé mindössze két tényezővel bizonyult szignifikánsnak: distresszt keltő zaklatás a munkahelyen, új személyes kapcsolat kezdete). Szignifikánsan alacsonyabb volt a FA növekedésének az esélye azoknál, akik szültek, akiknek a gyermekük valamilyen súlyos fogyatékkal vagy betegséggel élt, csökkent a jövedelmük vagy az otthonukon kívül kezdtek dolgozni.

A középkorú nőkkel történő leggyakoribb életesemények a következők voltak: unoka születése (43,7%), menopauza (43,7%) és egy közeli családtag betegsége (28%) vagy halála (24,2%). Az alacsonyabbá váló FA veszélyét szignifikánsan növelte, ha a nőt fizikai erőszak érte vagy egy családtagját letartóztatták, míg csökkentette, ha házastársa vagy partnere hűtlenségéről számolt be vagy elért valamilyen jelentős személyes teljesítményt. Növelte az FA-t a nyugdíjba menetel, a változó munkahelyi körülmények, a jelentős személyes teljesítmény, a házastárs vagy partner halála és a csökkent jövedelem. A növekvő FA valószínűségét csökkentette az unoka érkezése.

Az idős nők körében előforduló leggyakoribb életesemények: halál (24,6%), nagyfokú hanyatlás valamilyen közeli családtag egészségi állapotában (17,9%) és jelentős személyes betegség/sérülés (13,7%) vagy műtét (13,7%). Három életesemény mutatott szignifikáns kapcsolatot a csökkenő FA-sal: személyes betegség/sérülés, műtét és intézetbe való költözés.

Ennél a kohorsznál nem volt olyan életesemény, amely szignifikánsnak bizonyult volna a növekvő FA-sal. A középkorúakkal ellentétben a házastárs halála nem függött össze aktivitásváltozással.

DISZKUSSZIÓ

A kutatás hipotézisével összhangban valóban sok olyan faktor bizonyult szignifikánsnak a FA változásával kapcsolatban, amelyek kihatottak a fiatal nők időbeosztására: munkakezdés, házasság, gyerek. Az ebben az életszakaszban csökkenő FA magyarázható azzal, hogy a nők hajlamosak családjuk igényeit a sajátjaik elé helyezni.

Ugyanakkor a mozgás mint coping is segít a stresszes életeseményekkel való megküzdésben, gondoljunk csak vissza arra, hogy a munkahelyi zaklatás növelte a FA-t. Ennek a megküzdési aspektusnak pozitív egészséggel kapcsolatos implikációi vannak.

A fiatal nőkkel ellentétben a középkorúaknál egy általános növekedési trend volt megfigyelhető a FA-ban: több mint negyedük lépett magasabb FA kategóriába. Itt is részben megállja a helyét az időbeosztásra vonatkozó hipotézis, hiszen akik elvesztették a házastársukat többet tudtak később magukkal foglalkozni és mozogni, míg ha újabb gondoskodó szerepbe léptek (pl. mint nagymama), csökkent az aktivitásuk. Míg a fiatal nőknél a csökkent jövedelem a kevesebb mozgást valószínűsítette, itt pont a fordítottját találjuk. Ennek oka lehet, hogy a csökkent jövedelem kevesebb munkaórával jár vagy magát a nyugdíjazást jelenti, így tehát több idő szabadul fel egyéb tevékenységekre (ez a magyarázat szintén támogatja az idői hipotézist). Ugyanakkor nem magyarázható idői tényezővel a kapcsolat a társ hűtlensége és a FA változása között. Itt a mozgás ismét mint megküzdési válasz kap szerepet.

Az idősebb kohorszban, ahogy arra számítani lehetett, sokkal nagyobb volt a mozgáshiány aránya. Itt az eredmények nem kapcsolódtak össze a megváltozott időbeosztással: ehelyett inkább erős kapcsolat mutatkozott a FA és az egészségügyi problémák között (pl. a mintából sok nőnek volt arthritise, szívbetegsége vagy asztmája). Hiába javasolt sok betegség esetén a mozgás, sokan tartanak az idősebbek közül ennek esetleges negatív következményeitől.

Jelen tanulmány legnagyobb erőssége az igen nagyméretű, szerteágazó minta és a prospektív jellege, míg legmarkánsabb korlátja, hogy az adatok önbevalláson alapulnak. Továbbá azt is figyelembe kell venni az adatok értelmezésénél, hogy miután többszörös összehasonlításokat végeztünk, lehetséges, hogy néhány szignifikáns kapcsolat valójában véletlenszerű. Ezért az itt talált összefüggéseket további tanulmányoknak is meg kell még erősíteniük.

Összegezve tehát a FA változása kötődik a specifikus életeseményekhez. Ezek gyakran időhiánybeli korlátokat állítanak a mozgás elé, de emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nők „törődés-etikáját” sem, tehát azt, hogy családjuknak vagy munkahelyi kötelezettségeiknek rendelik alá a szabadidejüket. Ezeken túl a mozgás, mint megküzdési forma szerepe sem elhanyagolható.

Ezért fontosak az ilyen és ehhez hasonló kutatási eredmények: segíthetnek abban, hogy megfelelő stratégiát dolgozzunk ki a nők különféle életszakaszaiban jelentkező kihívásaira oly módon, hogy ezek mellett is meg tudják őrizni az optimális FA-ukat.

* A fordító megjegyzése: a vizsgálat a mai napig tart, sőt, meghosszabbították 2016-ig. További részletek a kutatásról itt találhatóak: http://www.alswh.org.au/