Vajon motiváló  hatással vannak-e a testmozgásra a vastagbélrákra vonatkozó információk a kórral diagnosztizált páciensek hozzátartozóinál?

McGowan, Erin L., Prapavessis, H (2010): Colon cancer informations as a source of exercise motivation for relatives of patients with colon cancer. Psychology, Health & Medicine (14) 6, 729-741.

Készítette: Vitkovics Dóra

Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a védelemmotiváció elmélet (PMT) keretein belül a vastagbélrákkal küzdő páciensek hozzátartozóinak számára jelentős testmozgásra motiváló tényező lehet-e a betegségről való tényszerű információszolgáltatás. Százhatvanhat inaktív hozzátartozót véletlenszerűen két csoportra osztottak: PMT csoport (intervenció) és nem-PMT csoport (figyelemfelhívás). Kezdetben a résztvevők demográfiai adatait, valamint a vastagbélrákkal és testmozgással kapcsolatos hiedelmeiket, testmozgási szándékaikat értékelő kérdőíveket vettek fel. Egy hétre rá a csoportok két különböző, a tanulmányhoz készült DVD-t néztek meg. Az intervenciós DVD információ az PMT négy összetevője szerint csoportosult: az egyén észlelt sérülékenysége (PV), a veszély egyén által észlelt súlyossága (PS), az egyén az adaptív megküzdési válaszhoz kapcsolódó hatékonysága (RE) valamint az egyén általános énhatékonysága (SE). Ezzel szemben a figyelemfelhívó DVD jóval általánosabb, rákról és táplálkozásról szóló információkat tartalmazott. A DVD-k megtekintése utána a résztvevők rögtön újratöltötték az első alkalommal használt kérdőíveket. A PMT intervenciós csoportba osztott résztvevők jelentős fejlődést mutattak az észlelt sérülékenység (PV), a válasz hatékonysága (RE), az általános énhatékonyság (SE), valamint a mozgási szándékban is, míg a figyelemfelhívó csoport csupán a a válaszhatékonyságban (RE) mutatott fejlődést. Az RE, SE és a PS továbbá jelentős és érdekes hozzájárulást mutatott a későbbi testmozgási szándék bejóslásában.                                                                                                          Összességében a tanulmány eredményei azt mutatják, hogy már egyszeri, a PMT keretbe foglalt tömegtájékoztatási intervenció is képes változtatni az egyén testmozgással és vastagbélrákkal kapcsolatos hiedelmein, csakúgy mint a testmozgási szándékain. Ezen adatok felhasználási lehetőségei és a kutatási irányok további megbeszélések tárgyát képezhetik.

Kulcsszavak: védelemmotiváció elmélet, vastagbélrák, viselkedésre irányuló intervenció, testmozgási szándék

Bevezető

A fejlett országokban világszerte a vastag- és végbélrák elsők közte szerepel a rákkal kapcsolatos halálozási okok listáján. Kanadában a 2009-es évben a betegséggel diagnosztizáltak száma 22000-re becsülhető, ebből 9100 minden kétséget kizáróan halálos kimenetelű, ezzel téve a vastag- és végbélrákos megbetegedést a második leghalálosabb rákos megbetegedéssé az országban. (Kanadai Rákkutató Szövetség, 2009). Több kutatás bizonyította meggyőzően, hogy a testmozgás és fizikai aktivitás jelentősen hozzájárul a betegség kockázatának csökkentéséhez. Ezekből a tanulmányokból kiderül, hogy az átlagos kockázatcsökkenés 40-50 % körüli, de akár a 70%-ot is elérheti. Ez a fordított kapcsolat a testmozgás és a vastagbélrák előfordulása közt akkor is fennmarad, ha egyéb közreható tényezőket, pl.: a táplálékbevitelt és testtömegindexet is figyelembe vesszük. A védelemre lehetséges magyarázatok közt szerepel a testmozgás inzulin-, prosztaglandin- és epesav szabályozó szerepe, melyek mind hatással vannak a vastagbélsejtek növekedésére és szaporodására., valamint mivel a testmozgás csökkenti a salakanyag bélben való tartózkodásának idejét, így csökkenti a karcinogének káros hatását. Látható tehát, hogy nagy szükség van új, innovatív és költséghatékony megoldásokra annak érdekében, hogy a növelje az emberek – főleg a vastagbélrák kockázatának fokozottan kitettek – hajlandóságát a testmozgásra. Mivel a vastagbélrákkal küzdők rokonai fokozottan veszélyeztetettek, számukra ez különösen fontos.

Ezzel kapcsolatban, a kutatókat elkezdte foglalkoztatni, mik lehetnek azok a testmozgás vastagbélrák kockázat csökkentő erejéről szóló információk, amik hatással lehetnek az egyének testmozgáshoz való motivációjára. Jelenleg két, a rogersi védelemmotiváció elmélet keretein belül lefolytatott kutatás létezik. A PMT egy elméleti keret, mely az egészségviselkedés motivációját a betegség megelőzésének perspektívájából vizsgálja, a viselkedés változását pedig a fenyegetettség, azaz észlelt sebezhetőség (PV) és a veszély észlelt súlyossága (PS), valamint a megküzdés értékelése, azaz a válasz hatékonysága (RE) és az énhatékonyság (SE). A fenyegetettség értékeléséhez tartozik az egyén megítélése arról, hogy milyen eséllyel kerülhet egy adott egészségi állapotba (PV) és hogy ennek következményei mennyire lehetnek súlyosak (PS). Ezzel szemben a megküzdés értékelése tartalmazza az egyén azon hiedelmeit, hogy az ajánlott megküzdési stratégia (pl.: testmozgás) mennyire hatékony megelőzője lehet egy adott állapot megelőzésének (RE), valamint az abba vetett hitet, hogy az egyén maga mennyire lesz képes hatékonyan véghezvinni ezt (SE). Összegezve, a PMT szerint a PV, PS, RE és SE befolyásolja az egyén szándékait ( vagy védelmi motivációit) az egészségviselkedésre, majd ez a szándék hat az aktuális testmozgással kapcsolatos viselkedésre. Az első PMT-t használó kutatás, mely a vastagbélrák-megelőző információk testmozgásra buzdító hatását vizsgálta Courneya és Hellsten nevéhez fűződik. Ebben bár az adatok azt mutatták, hogy a résztvevők motiváltabbak lettek, ha azt tudatták velük, hogy a vastagbélrák egy komoly betegség, melynek megelőzésében a testmozgás roppant eredményes, fenntartásokkal kezelendők, mivel a vizsgálat személyek egészséges fiatalok voltak, a nekik szolgáltatott információk nem voltak tényszerűek valamint a végső mérés a testmozgási szándékukra és nem viselkedésükre irányult. Graham, Prapeviss és Cameron (2006) kutatásában a PMT-s csoport a figyelemfelhívó- és kontrollcsoporthoz képest szignifikáns eredménynövekedést mutatott mind a megküzdés értékelésében, mind a testmozgási szándékban. Trendszerű növekedés is megfigyelhető volt a testmozgás gyakorlásában az intervenciót követő két hétben. Látható, hogy mindkét kutatás kivitelezési hibája, hogy nem mérték a résztvevők előzetes hiedelmeit és szándékait, így nem vonható le megfelelő következtetés az intervenció hatásáról.

Így a jelen tanulmány elsődleges célja tehát, hogy megvizsgálja a PMT keretbe ágyazott intervenció hatásosságát a betegséghez és testmozgáshoz kapcsolódó hiedelmek és testmozgási késztetések megváltoztatásában inaktív, vastagbélrákkal diagnosztizált betegek rokonainak körében. Vizsgálja továbbá hogy a négy PMT komponensből melyek jósolják be a testmozgási szándékot. A kutatók úgy vélik, hogy a betegek inaktív rokonai különösen fogékonyak lehetnek a PMT-alapú vastagbélrák és testmozgási információkra családi érintettségük miatt, egyrészt érzelmi okokból, másrészt mivel mind a családi halmozódás, mind az inaktivitás kockázati tényező.

Hipotézisük szerint a a PMT intervencióban résztvevő rokonok magasabb változási pontokat érnek el a kiindulási helyzethez képest mind a négy (PV, PS, RE, SE) összetevőben, mint akik nem ezt kapták. Feltételezik továbbá, hogy mind a négy konstruktum előrejelzi a testmozgási szándékot, bár valószínűleg a megküzdést értékelő konstruktumok bejósló hatása erősebb lesz a fenyegetettséget értékelőnél.

Módszerek

Résztvevők

A résztvevők száma 166 fő (ffi: 58, nő: 110), első- és másodfokú hozzátartozói a vastagbélrákos betegeknek (95%-uk elsőfokú), életkoruk 18 és 62 év közé tehető (átlagéletkor: 44,5). Az inaktivitási kritériumát egy testmozgási kérdőív alapján állapították meg, ennek alapján senkit nem kellet kizárni a kutatásból…

A DVD-k anyaga

Mind az intervenciós, mind a figyelemfelhívó DVD a kutatáshoz készült. Az intervenciós anyag célja mind a négy PMT összetevőt ,,manipulálva” információt szolgáltatni. A három helyi onkológus szakorvostól származó információk tényszerű információt adnak a vastagbélrák veszélyéről (PV), annak súlyosságáról, kezeléséről (PS), a testmozgás kockázatcsökkentő hatásáról (RE), valamint tippeket ad az ehhez szükséges énhatékonyság növeléséhez (SE). A figyelemfelhívó DVD-n szereplő két dietetikus ezzel szemben általános információkat nyújtott a táplálkozás és a rák kialakulásának kapcsolatáról és fő célja, hogy segítse elkülöníteni a célzott intervenció hatását a puszta információnyújtásnál. Mindkét anyag kb. 15 perces.

Kérdőívek

Vastagbélrákkal és testmozgással kapcsolatos hiedelmek

A 16 itemes kérdőív, melyben mind a négy PMT konstruktumhoz tartozik négy kérdés. A kérdések 7-fokú Likert-skálán pontozhatók, a négy alskála belső konzisztenciája megfelelő.

Testmozgási szándékok

Három, a PMT irodalomból jól ismert kérdés, mellyel 7-fokú Likert-skálán értékelhető a testmozgásra való szándék.

Elrendezés, kivitelezés

A kétcsoportos, randomizált kontroll elrendezésű kísérlethez a résztvevők toborzása az intézmény etikai bizottságának jóváhagyása után kezdődött újságok, online és rádió reklámok, poszterek, valamint az ontarioi Családi Vastagbélrák Jegyzék által. Az érdeklődők kezdeti felvilágosítást kaptak a kísérletről, majd az első találkozás alkalmával kérték írásos belegyezésüket valamint alapvető demográfia adataikat (kor, nem, testmozgási készségek, stb.) Ugyanekkor kitöltötték a Vastagbélrákkal és testmozgással kapcsolatos hiedelmek, valamint a Testmozgási szándékok kérdőívet. Egy héttel később a résztvevők 2-8 fős csoportokban megtekintették vagy az intervenciós vagy a figyelemfelhívó DVD-t, ezután újra kitöltötték a már említett két kérdőívet. (A kísérlet lebonyolítása megfelelt a Helsinki Deklarátum, valamint a WHO idevonatkozó alapelveinek).

Eredmények

A két csoport közti demográfiai egyenlőség, mint esetleges befolyásoló tényező megállapítására, khi-négyzet próbát és egyutas ANOVÁ-t használtak. Már a demográfia változók  ( kor, BMI, nem, iskolázottság, etnikum, testmozgási készség foka) között is számos korreláció volt megfigyelhető: a nem és a testmozgási készség (r=0.19, p<0.001), kiindulási szándék (r=0.14,p<0.05), és DVD utáni sebezhetőség (r=0.13,p<0.05) enyhe pozitív korreláció figyelhető meg. Az életkor enyhe negatív korrelációt mutat az iskolázottsággal (r=-0.12, p<0.05) és a kiinduló RE-vel (r= -0.13,p<0.05). Az iskolázottság enyhe pozitív korrelációt mutat a kiinduló PS-sel (r=0.13,p<0.05) és kiinduló RE-vel (r=0.15,p<0.05). A testmozgási készség enyhe negatív korrelációban volt a a BMI-vel (r=-0.28,p<0.001), végül a BMI enyhe negatív korrelációt mutatott a kiinduló SE-vel (r=-0.21,p<0.001).

Vastagbélrákkal és testmozgással kapcsolatos hiedelmek

A bemutatott anyagok PMT konstruktumokra való hatását független, 2 (csoport) x 2 (DVD előtti/utáni)-es, ismételt méréses ANOVÁ-val határozták meg.  A PV esetében erőteljes kölcsönhatás volt kimutatható (F (1,164)=11.03, P<0.001,η²=0.06). A PMT intervenciós csoport pontszáma szignifikánsan emelkedett (p<0.001, η²=0.19) a bemutatás előtti állapothoz képest, addig a figyelemfelhívó csoporté stabil maradt (p=0.930, η²=0.00). Az RE esetében az eredmények szintén jelentős kölcsönhatást mutatnak ( F (1,164)=21.40,p<0.001, η²=0.12). A PMT intervenciós csoport értékei szignifikánsan nőttek a bemutatás után (p<0.001, η²=0.43), ám a figyelemfelhívó csoport értékei is növekedtek (p<0.001, η²=0.14). Az SE-vel kapcsolatban is megfigyelhető volt a szignifikáns kölcsönhatás ( F(1,164)=8.10,p<0,005, η²=0.05). Az intervenciós csoport értékei szignifikánsan emelkedtek a bemutatás előtti értékről az azutánira (p<0.01, η²=0.11), míg a másik csoport értékei szignifikánsan csökkentek (p<0.18, η²=0.02). A PS esetében az egyetlen szignifikáns hatás az idői ( F (1,164)=12.63, p<0.001, η²=0.07), mivel mindkét csoport eredményei növekedtek a bemutatás előttihez képest a bemutatást követően.

Testmozgási szándékok

A testmozgási szándékok esetében szignifikáns kölcsönhatás mutatkozott (F (1,164)=5.55, p<0.05, η²=0.03. A post hoc teszt kimutatta, hogy az intervenciós csoport eredménye szignifikánsan emelkedett (p<0.05, η²=0.10) a bemutatás előtti állapothoz képest, a figyelemfelhívásos csoport értékei stbailak maradtak (p<0.94, η²=0.00).

A PMT konstruktumok és a testmozgási szándékok kapcsolata

Annak meghatározására, hogy a PMT konstruktumok együttjárnak-e testmozgási szándékok változásával, minden változóra számítottak egy standard fennmaradó változási értékek regresszióelemzés segítségével. A független változó a DVD bemutatása előtti, a függő változó pedig az azutáni állapot volt. Az így kapott változási érték mutatja a változás mértékét. A korrelációk azt mutatják, hogy a PMT értékek változása együtt jár a testmozgási szándékok változásával. A regresszióelemzés szerint az SE, RE és PS konstruktumok szignifikáns és egyedi bejóslói a testmozgási szándékoknak.

Diszkusszió

Az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy vastagbélrákról kapott tényszerű tájékoztatás képest növelni a rákbetegek rokonainak testmozgással kapcsolatos motivációit. A hipotézist igazolva, a tanulmányhoz készült intervenciós anyag hatásos volt a résztvevők hiedelmeinek megváltoztatásában a veszélyeztetettséggel (PV), csakúgy, mint a megküzdési értékelésben ( RE, SE), különös tekintettel az adaptív válaszhoz kapcsolódó hatékonyságra (RE). A veszélyeztetettség érzésében (PV) nem volt jelentős eltérés a két csoport közt, ennek okai közt szerepelhet a résztvevők eleve kiemelkedő érintettsége valamint a megfigyelhető plafonhatás. Az, hogy a PV és SE kevésbé volt érzékeny a bemutatott anyagra, a védekező tagadás valamint az inaktivitás miatt csökkentnek érzett énhatékonyság. Bár az elvártaknak megfelelően nőtt a PMT intervenciós csoport testmozgásra való szándéka, sajnos ez nem volt túl jelentős (0.03), ennek lehetséges oka szintén a bemutatás előtti plafonhatásban keresendő.                    Bár a kutatás eredményei sokat ígérőek, természetesen megvannak a maguk értelmezési korlátai, úgy mint a PS változó nem kielégítő manipulálása, a nemi arányok (nők javára) és rokonsági fok (elsőfokú) eltolódása, valamint, hogy a későbbi testmozgási viselkedés mérésére alkalmatlan. A legfontosabb ,,korlát” azonban, hogy a résztvevők nem őket egyénként megszólító megszólító, személyükre szabott információt/útmutatást kaptak, annak ellenére, hogy természetesen a viselkedés megváltoztatásának szempontjából ez lenne a legmegfelelőbb.

Az egészségpszichológia tanításának új  megközelítése: Fókusz a családban lévő szociális munkán

Voseckova, A.; Truhlarova, Z., Levicka, J. (2014) : New approach to teaching of health psychology focusing on social work in the family. Procedia - Social and Behavioral Sciences 132, 324 – 329.

Készítette: Brutóczki Zita

Absztrakt

A cikk szerzői a szociális munkát tanuló diákok egyetemi tanítását vizsgálták. Az egészségpszichológia mint interdiszciplináris tudomány van prezentálva, mely a bio-pszicho-szociális egészségmodellen alapszik. A kutatás célja az, hogy kiderítse, hogy a diákok hogyan percipiálják e tárgy tanulását és előnyeit, illetve hogyan tudják gyakorlatban hasznosítani.

1. Bevezetés

Az egészségpszichológia egy interdiszciplináris tudományterület, melynek az alapja a bio-pszicho-szociális modell. A klasszikus szomatikus modellel ellentétben, főként az egészség (betegség) pszicho-szociális faktoraira fókuszál. Az egészséget befolyásoló pszicho-szociális faktorokat tudományosan már elismerték, de még gyakorlatban nem vizsgálták. Ezért a mi kurzusunk nem egyszerűen csak az elméleti tudás elsajátításáról szól, hanem az egészség bio-pszicho-szociális modell kontextusában lehetőséget ad a diákoknak, hogy egy független nézetet alakítsanak ki a témáról. A tananyag a humanista pszichológia tanain alapszik, illetve a saját PCA (Person Centered Approach) tréning tapasztalatainkon, és a pszichoterápiás gyakorlaton. Úgy véljük, hogy főként a segítőfoglalkozásokban (orvosok, ápolók, szociális munkások) szükséges az interaktív edukáció saját-élmény órák keretein belül, azért hogy a segítők jól tudjanak funkcionálni a professzionális életükben, illetve hogy megőrizzék a mentális egészségüket.

1.1 Person Centered Approach (PCA)

A PCA egy kiemelkedő megközelítés a humanista pszichológiában és pszichoterápiában, mely az amerikai pszichológus, Rogers elméletén alapszik. Rogers és munkatársai három pszichoterápiás attitűdöt hangsúlyoztak. A terápia akkor a leghatékonyabb, ha mind a három faktor megjelenik, és kiegyensúlyozott mértékben van jelen:

-A kliens érzéseinek empatikus megértése

-Kongruencia

-A kliens feltétel nélküli elfogadása

A PCA edukációs dimenziójában egy új fogalmat vezettek be: SCA (Student Centered Approach – Diák Központú Megközelítés). Ezzel az új megközelítéssel a tanár-diák szerepeket újra kell fogalmaznunk. A klasszikus értelemben a tanár omnipotens, az ő kezében van minden hatalom. Ez az aszimmetrikus kapcsolat gyakran a diák teljesítményére van negatív hatással. Ez az új módszer egy kreatív kollektív atmoszférát igyekszik kialakítani, mely elősegíti elfogadni a többi ember érzését, illetve növelni az önbizalmat, és csökkenteni a maladaptív viselkedések megjelenését. Azonban ez együtt jár azzal, hogy a diákoknak nagyobb felelősséget és kontrollt kell tudni vállalni a saját tanulmányaikért.

A PCA-hoz hasonlóan a SCA is az emberi kapcsolatok minőségét igyekszik javítani. Az emberi közelség, legyen az akár tanár-diák kapcsolat, egy pszichoterápiás környezetet tud kialakítani az empatikus megértésnek, hitelességnek és melegségnek köszönhetően. Az ilyen kapcsolatokban egy intenzív odafigyelés van a másik felé, aki elfogadást él meg. Azok a személyek, akiknek ilyen kapcsolatban volt része, saját identitásuk erősödéséről számoltak be. Klasszikus osztályokhoz hasonlítva az SPT csoportokban lévő személyeknél személyes adaptációjuk, kreativitásuk és felelősségérzetük növekedése volt kimutatható.

Továbbá, a PCA tanításban való alkalmazása a mentális higiéniához is hozzájárul. Ez nagyon kiemelkedő az első évesek körében, akik nagy nehézségekkel néznek szembe az egyetemhez való adaptáció közben. Saját magunkkal és a külső környezettel való tapasztalat elősegíti a szelf-fogalom elkülönülését, illetve megerősíti a képességeket, hogy új nehézségekkel sikeresen megküzdjünk. Az adott személy felismeri saját értékét, illetve fejlődik a saját személyisége.

1.2 Az egészségpszichológia kurzus

Az egészségpszichológia tárgya 2011 óta jelen van a Hradec Kralove Egyetemen. „Az egészségpszichológia szociális munkásokért” című óra az első félévben van megtartva, és hat darab három órás blokkokból áll. Az órák első felében az elméleti háttérről beszélnek, majd a gyakorlati részre térnek át. Az első és második szekció a stresszre fókuszál, majd a harmadik rész a szelf-kogníció fejlődésére. Továbbá, alternatív lehetőségeket tárnak fel a szelf-fejlődésre és az önkontrollra. A negyedik blokk pedig speciális szocio-pszichológia skill-ek kialakítására helyezi a hangsúlyt, mely a szociális munkás szocio-pszichológiai kompetenciáját segít kiépíteni.

1.3 Célkitűzések

A fő célja ennek a kutatásnak az, hogy kiderítsük, hogy hogyan látják a diákok ezt a tantárgyat és e kurzus gyakorlati hasznait. A vizsgált minta 48 szociális munkát tanuló diákot tartalmazott, akik felvették az Egészségpszichológia kurzust az első félévükben a 2011/2012 illetve a 2012/2013-as tanévekben.

2. Módszertan

Mind a kvalitatív, mind a kvantitatív módszereket használtuk a vizsgálat folyamán.

2.1 Kvalitatív kutatási módszer

A célja ennek a módszernek, hogy kiderítsük, hogy mit jelentett a diákoknak a kurzus, és hogy mennyire tartották fontosnak. Az alábbi kérdéseket tettük fel nekik:

T1: Mi ennek a tanítási formának a percepciója az edukációs folyamat tekintetében (szintek: információ, attitűd, érzelmek)?

T2: Mi az értelmezése a PCA kurzusnak a szelf-koncepcióval és a szelf-elfogadással kapcsolatban?

T3: Hogyan segíti a kurzus a szociális munka gyakorlati részét?

2.2 Kvantitatív kutatási módszer

A tanulók szubjektív élményein volt a fókusz. A SUPOS7 nevű tesztet használták a tanulók mentális állapotának vizsgálatára, melyet a vizsgálat elején és végén is kitöltettek velük.

Aktivációs blokk:

PE – Mentális jóllét

A – Aktivitás, energia

O – Impulzivitás, relaxáció

N – Rosszkedvűség

U – Aggodalmak

D – Depresszió

S – Levertség

3. Eredmények és diszkusszió

3.1 A kurzus jelentősége a tanulók véleménye szerint

T1: Edukációs szint – a diákok igyekeztek a teoretikus tudást összekötni saját tapasztalataikkal.

T2: Személyiség szint – a diákok magabiztosabbá váltak saját maguk értékelésében, nyugodtabbá váltak, és gyakran hosszú távú érdeklődést mutattak a fejlődés irányába. A tanulók nyomatékosították a csoport kohézióját.

T3: Szociális skillek – a diákok fejlődésről számoltak be a szociális kapcsolatok dinamikájának szabályozásával kapcsolatban, illetve egy összesített szociális készség növekedésről.

3.2 A diákok szubjektív élményeinek tárgyiasítása

A vizsgálat elején és végén felvett tesztek értékelése után az aktivációs blokk (PE+A) értékeinek növekedése volt kimutatható, illetve a dezintegrációs blokk csökkenése volt jellemző. A diákok mentális jólléte és aktivációja növekedett a vizsgálat végére. Statisztikailag szignifikáns változás volt kimutatható az O és U értékeknél.

4. Konklúzió

Több szimultán változás volt megfigyelhető különböző szinteken:

-          a meglévő személyes kapacitások felszabadulása, realisztikus énkép kialakítása és korrekciója, autentikus kapcsolat önmagával illetve másokkal, interperszonális és csoport konfliktusra a megfelelő megoldás megtalálásának elősegítése

-          csoportfolyamatok könnyebb megértése, organizációs készségek, munka és edukációs készségek optimalizációja, szocio-pszichológiai skillek fejlődése, melyekre szükség van a szociális munka gyakorlatában

-          pozitív attitűd kialakulása a mentális egészség irányába, ennek a fejlesztésére és prezervációjára irányuló lehetőségek feltárása, egészséges életmód.

Külső kínai  harcművészetek és az egészség: Harcművészetek az egészségért – a kutatás  átfordítása gyakorlatba.

Michael Huen Sum Lam, Eunice Yuen Lum Kuk, Lobo Hung Tak Louie, Kyle KaYiu Lee (2013): External Chinese Martial Arts and Health in: Shirley S.M. Fong: Martial Arts for Health–Translating Research into Practice. 2013, Foster City, OMICS Group eBooks.

Készítette: Fóris László

Absztrakt

A harcművészet ami magába foglal egy sor tudományt, iskolát és hagyományt, Kínából származik. Manapság ez világhíres sporttá vált. Ez a cikk először bemutatja a Kung Fu-t (harcművészetet) és elkülöníti a külső (kemény) és a belső (lágy) stílusokat, majd ezt követik a tulajdonságok, amelyek a külső stílusokat egyedivé teszik. Miután számba vette a külső (kemény) stílusok (a szöveg szerint stílus, a ford.)egészségügyi előnyeit, ebbe beleértve a fizikai, mentális és szociális előnyöket is, a szerző ismertet néhány alapelvet a kemény stílusok gyakorlásához és a hatásos edző program tervezéséhez.

Bevezetés

A harcművészetek testi, értelmi és spirituális gyakorlatok, amelyek több ezer éves kínai eredettel rendelkeznek. Ezek először a fizikai fenyegetés elleni önvédelem érdekében fejlődtek ki. Chow és Spangler szerint a harcművészet kínőtte magát a kínaiak puszta önvédelemének szükségességéből.

A harcművészet egy általános fogalom, amelybe egy sor ága van (200 körüli) és mindegyiknek megvan a maga speciális iskolája amiket stílusoknak vagy rendszereknek nevezünk. Ezeknek megvannak a saját gyakorlási és filozófiai hagyományaik. Sajnos közülük sok már nem létezik, mert (1) ezen stílusok alapjai nem voltak rendszerezve és följegyezve, (2) néhány konzervatív és a mester csak titokban tanított, (3) néhány mester a magas szintű ismereteket csak a legjobb tanítványoknak adta tovább, akik megfelelő morális alapokkal rendelkeztek.

Mindezek ellenére nénány stílus még mindig híres és számos harcművészeti iskola létezik világszerte. Ma a harcművészetet nem csak önvédelemnek tanulják, hanem a sport, állóképesség, harci képességek, meditáció, személyiség fejlesztés, önbizalom építés gyanánt is és alternatív terápiának tekintik néhány esetben. Egy tanulmányban az Európai Fizikai Oktatási Egyesület (European Phísical Education Association) tagországainak keretében kimutatta, hogy a harcművészetek középiskolákban testnevelés óra keretei között a legtöbb országban bemutatták, míg ez a harmadik legelterjedtebb nem-csapatsport az ausztrál fiatalok között az úszás és a tenisz után.

Ma a harcművészet nem csak a tradicionális kínai harcművészetekre vonatkozik, hanem a japán Judora és Karatéra, a koreai Taekwondora, a nyugati boxra és birkózásra is. Az írásban a szerző harcművészetek alatt a Kung Fu-t érti, ami kínában felcserélhető a Wu Shu kifejezésre.

Módszer

A tanulmány a témában eddig megjelent kutatás eredményeit összegzi. Ezt a kemény/külső Kung Fu stílusok vizsgálatán keresztül teszi és azok előnyös egészségügyi hatásait gyűjti össze, majd ad tanácot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet ezeked a hatásokat fokozni, idealizálni. Az egészségügyi előnyök pedig a következőek, kategóriák szerint: (a) szívérrendszeri/aerob állóképesség, (b) testalkat, (c) izomtömeg, izomerő és mozgás sebesség, (d) egyéb fizikai előnyök, (d) szellemi egészség, (e) szociális előnyök.

Eredmények

Szívérrendszeri/aerob állóképesség: A Kung Fu gyakorlása követi az aerob tréning alapelveit, ami nagy izomcsoportokat von be, hosszú idejű és állandó sebességű ismétlések jellemzik és ennek köszönheti a szívérrendszerre gyakorlot jó hatásait. Egy tanulmány, amely Kam Lau Fu-és Wing Chun módszereket vizsgált, azt derítette ki, hogy a kezdő gyakorlók ugyan olyan gyakorlatoknál több oxigént használtak föl, mint a tapasztaltabb gyakorlók, és a későbbi csoport intenzitása már nem volt elég, hogy előhívja az előnyös szívérrendszeri hatásokat. A végkövetkeztetés az, hogy emlékezni kell az aerob gyakorlatok paramétereire és a megfelelő frekvenciát, időtartamot, intenzitást, és a megfelelő típusú gyakorlatot kell végezni ahhoz, hogy fejlődjön a szívérrendszer állóképessége a kemény stílusú Kung Fu gyakorlástól.

Testalkat: Csak kevés tanulmány vizsgálta a Kung Fu gyakorlás testsúly kontrollra gyakorolt hatását és a legtöbb kombinálta a Kung Fu-t más fizikai tevékenységekkel. Tsang és mtsai. tanulmánya volt az első randomizált, placebo-kontrollált kutatás, ami vizsgálta a a Kung Fu gyakorlás hatásait az elhízott serdülők testalkatára. 6 hónap gyakorlás után (Choy Lee Fut Hung Sing Gwoon módszer) heti háromszor egy órában, nem volt kimutatható szignifikáns testzsír százalék csökkenés a csoportban. A szerzők ezt a gyakorlás szakaszosságának tulajdonítják, azaz az instruktor gyakran javít, magyaráz és mutat be technikákat, ahelyett, hogy a gyakorlók energia ráfordítását maximalizálná. Tehát elmondható, hogy a szakaszos gyakorlás közben a gyakorló nem használ el elég energiát ahhoz, hogy súlycsökkenést érjen el.

Izomtömeg, izomerő és mozgási sebesség: Neto és mtsai szerint a hatásos izomtömeg mértéke, hogy a mozgási energiát az ütközés következtében  a tehetetlen testbe mennyire hatásosan viszi át. A Kung Fu-ban úgy tekinthető mint az a képzelt tömeg, amit a gyakorló a megfelelő időpillanatban és sebességgel el tud mozdítani és az ütközés (ütés v rugás) pillanatában, pont olyan hatást ér el mint amilyet szeretett volna. A tanulmány szerint egy képzett gyakorlónak magasabb hatásos izomtömege van, de fontos a sérülések elkerülése végett megfelelő időben kocentrálni az izommunkát és a végtagok mozgatását. A magasabb hatásos izomtömeg gyorsabb mozgásban is megmutatkozik. Ugyan ebben a tanulmányban a Kung Fu gyakorlók kéz sebessége kétszerese volt a nem gyakorlókénak. Ezt úgy mutatták ki, hogy a Kung Fu gyakorlók minden sebesség esetén hatásosabban adták át ütés közben a mozgásik energiát egy labdának. O’ Donovanék szerint a kung Fu gyakorlók általában is gyorsabban tudják mozgatni a végtagjaikat.

Más fizikai előnyök: Zhao egy tanulmánya vizsgálta a csontok ásványi anyag sűrűségét. Signifikánsan magasabb sűrűséget mutatott ki azoknál, akik ülő munkát végeznek, vagy más sportokat űznek, pl.: kosárlabda vagy távfutás. Mindemellett a tanulmány nem vizsgált genetikai hátteret, kort, étkezési szokásokat, aktivitás szintet az alanyok között, amik okozhatnak eltéréseket a csont ásványianyag sűrűségében. Egyéb jótékony hatások még például az alacsonyabb vérnyomás, jobb hajlékonyság és egyensúly ami segít az esések, botlások elkerülésében. Fontos viszont megjegyezni, hogy a tanulmányok egy része nem különböztette meg a kemény és lágy stílusokat, egyes tanulmányok a Karatét és a Taekwondot is vizsgálták. Más tanulmányok a harcművészetre mint egészre tekintettek, mások pedig nem kontrollálták a mintavételt.

Szellemi egészség: A fizikai előnyökön kívül a szellemi egészségre gyakorolt hatások is kimutathatóak a Kung Fu-t gyakorlók között. A tanulmányok a hosszú ideje gyakorlók között kimutatták a növekvő önbizalmat és magabiztosságot, az agresszió kezelést, a félelemérzet és a veszély érzésének csökkenését, a kedélyállapot javulását és a növekvő szellemi teljesítőképességet valamint koncentrációképességet, az alvási problémák csökkenését, a depresszió csökkenését, a nyomás érzésének, a stressznek, a szorongásnak és az ellenségességnek a csökkenését. A hatások nem azonnaliak, hanem lassan alakulnak ki és akik a leghosszabb ideje gyakorolnak, azok között mutatható ki a magasabb szintű magabiztosság. Trulson és mtsai mutatták ki, hogy az ellenségesség és a szorongás negatívan korrelál az öv szinttel.

Szociális előnyök: A szociális előnyök korrelálnak a fent említett szellemi előnyökkel, amik egy harmonikusabb társadalmi részvételt biztosítanak. A tanulmányok felfedték, hogy a pozitív attitűdök és értékek, amiket a Kung Fu hangsúlyoz például tisztelet, alázatosság, felelősség, kitartás, tisztesség és sportszerűség átvihető és általánosítható a mindennapi élet más területeire is. Columbus és Rices szerint is a Kung Fu gyakorlás egy olyan felszabadító gyakorlat, aminek köszönhetően az akadályok és kihívások az élet más területén is könnyebben legyőzhetőek. Más társadalmi értékek is erősíthetők a Kung Fu által, mint például a becsületesség, közvetlenség, assertivitás, koncentráció és a kommunikációs képességek.

Diszkusszió

A Kung Fu-ban nem azonnaliak az előnyök, mint az aerob kapacitás, csont sűrűség és a pszichológiai előnyök, mint az önbizalom és engedelmesség. Ezekhez hosszú idejű elkötelezettség szükséges. Yun és Clark szerint a gyakorolóknak a belső érzéseik felé kell fordulniuk és a harci szellem felé általában, hogy magasabb szintű képességeket fejlesszenek ki. A Kínai Maling Shaolin Akadémián például több programot is szervez: 1 hónap, 3 hónap, fél év, 1 év. Legalább egy évbe telik, míg a gyakorló megszokja és megtanulja a hagyományokat, elvárásokat és képességeket a Saholin stílusokban és további idő szükséges, hogy ezen képességek kifejlődjenek és ténylegesen is használhatóak legyenek. A Kínai Shaolin templomban a tanulók napi 8 órát edzenek, hétfőtől péntekig. De kétségtelen, hogy ez hagyományos megközelítés, ami az igazi Kung Fu filozófia és képességek fejlesztésére fókuszál.

Másik kérdés a biztonság és a sérülések. Nincs sok információ a Kung Fu gyakorlás során szerzett sérülésekről. Blijd és mtsai. szerint a legtöbb sérülés nem komoly, leginkább zúzódásokról van szó. Woodward szerint is a Kung Fu relatíve biztonságos. Összehasonlítva más sportokkal a sérülések sokkal kisebbek. Szerinte a sérülések mértéke tovább csökkenthető, ha a kezdők kevésbé vannak kitéve ezen lehetőségnek és ha védő felszerelést hazsnálnak, pl: fejvédő, fogvédő, kipárnázás. O’Donavan és mtsai. szerint a törzs stabilitását célzó gyakorlatok is csökkenthetik a sérüléseket, valamint az alsó hát fájdalmakat. Ez azért van így, mert a Kung Fu ban a hasizmok és hátizmok szükségesek a test stabilizálásához az ütés és rugás közben. A jó stabilitás tudja maximalizálni az ezek közbeni erőátvitelt az ellenfélre. A nagyban megnövelt terhelés is megfontolandó, elkerülendő a túledzést, elég időt hagyva az edzések közötti regenerációhoz.

Összefoglalva, már rég ismert, hogy a kínai harcművészetek növelik a fizikai, mentális és sociális jóllétet és lassan világszinten kedveltté válnak. Mégis, a Wu Shu nincs a 28 hivatalos olimpiai sport között, de bemutató sport volt a 2008-as pekingi olimpián. A kemény stílusú Kung Fu jótékony egészségügyi hatásokkal rendelkezik, jó önvédelmi módszer és szórakoztató a gyakorlása. A Kung Fu a megfelelő stílusban, megközelítéssel, instruktorokkal és edzésprogrammal legalább annyi előnnyel járhat, mint más sport vagy gyakorlat.

Tudatalatti folyamatok és az egészség

Sheeran, P., Gollwitzer, P. M., Bargh, J. A. (2013).  Nonconscious processes and health. Health Psychology, 32(5), 460-473.

készítette: Korányi Dóra

Absztrakt: A szerzők az implicit folyamatok fontosságát vizsgálták az egészséggel kapcsolatos döntéshozatalokban, és ehhez egy meta-analízisben szedték össze az eredményeket. A cikk kiemeli, hogy a legtöbb egészség pszichológiai intervenció a kognitív képességekre, megértésre, reflekcióra, és a rizikó megítélésére épül. A szerzők ezzel szemben arra mutatnak rá, hogy az egészséggel kapcsolatos döntések nagy mértékben befolyásolódnak tudatalatti, asszociatív folyamatok által. Kognitív és affektív korrelációs tanulmányokat most már implicit intervenciók eredményeivel is kiegészítették, melyek nagy teret adnak a további kutatásra.

Bevezető: Eleinte az egészséggel kapcsolatos döntéseket irodalmát a kognitív és behaviorista elméletek uralták. Több meta-analízis arra jutott viszont, hogy ezek csak legfeljebb közepes mértékben változtatják meg a döntéseket. Ezután érkeztek a „dual-process” vagyis kettős folyamatok elméletei. Ilyen például a Reflective-Impulsive Model (RIM), mely szerint döntéseinket két belső folyamat vezérli. Az impulzív folyamat gyors és évek alatt összegyűlt tapasztalatra épít és nem tudatos. A reflektív folyamatok lassabbak, tudatosan előhívottak és logikán alapulnak. Az elmélet szerint konfliktus lehet a két folyamat között, és az fog nyerni, amelyik magasabb szintet ér el. Ez amiatt problémás, mert erre a konfliktusra fókuszálva a tudatalatti folyamatok háttérbe kerülhetnek, és a tudatalatti folyamatok előnyös és kártékony hatásai az egészséggel kapcsolatos döntésekre háttérbe szorulhatnak. Ez az összefoglaló kizárólag az implicit tudatra, érzelmekre és motivációkra helyezi a hangsúlyt és azt vizsgálja, hogy az eredmények hogyan lennének hasznára a viselkedés módosítását célzó intervencióknak.

Implicit Kogníció: Az implicit kognició olyan tudás, vagy kognitív folyamat (figyelem, felismerés), amely nem érkezik el az ember tudatos észleléséig. Ilyen figyelem torzulás (attention bias) lehet például dohányzóknál vagy alkohol fogyasztóknál olyan jelek gyorsabb észlelése melyek kapcsolatosak szenvedélyeikkel. Ennek jelenléte egy kísérletben is megnyilvánult. Szavakat mutattak résztvevőknek melyeket aztán gyorsan lecseréltek egy kis körrel a kép valamelyik sarkában, és jelezniük kellett, hogy hol van a kör. Azoknál a szavaknál sokkal gyorsabb volt az reakció idő, melyek alkohollal kapcsolatosak voltak. Kísérletekkel azt is alátámasztották, hogy ez a folyamat viselkedés változást is eredményez. Azok az alkoholisták, akik ki vannak téve alkohollal kapcsolatos jeleknek illetve azok a túlevők, akik egészségtelen ételekre figyelnek könnyebben visszaesnek, viszont azoknál, akiknek az „attention bias” az egészséges ételekre vagy életmódra irányítja a figyelmét, fogyás várható.

Lehetséges intervenciók: A szerzők az  ABMT – Attention Bias Modification Treatment – Figyelem torzulását modifikáló tréning  eredményeit összesítették. A tréningen az ártó stimulációkat egyre rövidebb idő után szakítják meg semleges képekkel. Ez a tréning arra tanítja a résztvevőket, hogy a semleges jelekre figyeljenek oda az alkohollal kapcsolatosak helyett. Több cikk és meta-analízis összegzése után azt látták, hogy a résztvevők rövidebb ideig maradnak figyelmesek az alkohollal kapcsolatos stimulációra, még három hónappal a tréning után is. Ezen kívül rövidebb ideig maradtak kórházban, illetve kevésbé estek vissza.

Egy másik módszerben (Implementation intentions) „ha ezt látom – akkor azt csinálom” módon tréningezik a jelekre való válaszokat. Így ha semleges képet látnak, megtanulják, hogy azon maradjon a figyelmük az ártók helyett. Általában a veszélyes jelekre már automatikusan a hibás választ adják a résztvevők. Ezzel a módszerrel csökkentik a válasz automatizmusát is. Ez is mutatja, hogy bár a tervezés általában a reflektív rendszerben formálódik, sokszor implicit kognitív hatások befolyásolják a végkimenetelt.

Jövőbeli irányelvek: A jövőbeli kutatásoknak érdemes lenne azzal foglalkozniuk, hogy hogy lehet leghatékonyabban eltűntetni az ilyen típusú bias-okat. A szerzők a két fent említett módszer összehasonlításáról elmélkednek; vajon egyformán hatásosak? Mi történik a visszaeséseknél? Lehetne egészséges jeleket „beprogramozni” az egészségtelenek helyett? Ezenkívül, kutatások azt is igazolják, hogy komplexebb döntéshozataloknál is, a figyelem pillanatnyi eltérülése is csökkentheti az eredményt. Sőt még egész komplex döntéshozataloknál is számítanak a tudatalatti folyamatok.

Implicit Affektus: Az implicit attitűdök automatikus érzelmi reakciók, melyek bizonyos asszociációkból fakadnak és egy adott jelre automatikusan aktiválódnak. Ebben a témában leginkább a mérésre helyeződött a hangsúly, hiszen implicit mérőeszközökre van szükség mint például az IAT (implicit asszociációs teszt), az értékelő priming feladat, vagy a szemantikus priming feladat, melyek mind reakció időt mérnek. Az IAT-vel például azt mérik, hogy milyen gyorsan asszociálják a résztvevők a káros képeket pozitív jelzőkkel, vagy fordítva. Például hizlaló ételekre vagy dohányzásra a napsütés – eső párosból melyiket és milyen gyorsan választják.  

Több olyan tanulmány is született, ahol implicit, korai élményekből táplálkozó folyamatok álltak egészséggel kapcsolatos döntéshozataloknál, mint például dohányzás, egészségtelen ételek fogyasztása, testmozgás gyakorisága vagy védekezés szexuális kapcsolatlétesítéskor. Meta-analízisek azt is mutatják, hogy ezek a hatások az explicit attitűdökön fölül kínálnak magyarázatot egyes viselkedésekre. Ez a hatás erősebb volt azoknál, akik gyakran választják az egészségtelen viselkedést. Az implicit attitűdök erejét csökkentő faktorok lehetnek: kognitív kapacitás, önszabályozás, figyelem, impulzus kontroll és egyéb felső funkciók.

Lehetséges intervenciók: A szerzők több példát is hoznak az implicit attitűdöket célzó intervenciókról és sikerességükről. Az eddig használatos fő módszer az értékelő kondicionálás volt, ahol pozitív és negatív jeleket kapcsoltak össze, és ezzel egészséges viselkedést kondicionálnak. Egy ilyen kísérletben hizlaló rágcsálnivalókat mutattak olyan képekkel párosítva, mint elhízás és szívbetegség, a kontrol csoportban pedig üres képekkel párosították őket. Az explicit attitűd nem változott, de az implicit csökkent a rágcsálnivalók iránt, és kimenetelkor a kísérleti csoport inkább választott gyümölcsöt mint jutalom semmint csokoládét. Egy másik módszerben arra tréningezték a résztvevőket, hogy az egészségtelen jeleket elkerüljék és az egészségeset közelítsék. Alkoholistáknak alkohollal kapcsolatos képekre el kellett tolni egy kart, és egyéb italokra maguk felé húzni. Négy 15 perces tréning egymást követő napokon jelentősen csökkentette az alkoholhoz kapcsolatos implicit attitűdöt, sőt a következő egy évben kevesebben is estek vissza (59% vs. 43%).

Ezen kívül hasonló példákat hoznak még olyan intervenciókra is, ahol a munka memória hosszabbításával vagy impulzus kontrollal dolgoznak implicit módon.  Egy másik érdekes tanulmányban arra hoznak példát, hogy ha intenciókat fogalmaznak meg, sokkal jobban változik az implicit attitűdjük mintha célokat fogalmaznának. Például az a mondat, hogy „amint lehetőségem lesz barátságosnak lenni egy skizofrén beteggel, az leszek!” jobban változtatja az implicit attitűdöt (közelebb fog ülni mellé a padon) mintha azt mondaná, hogy „a célom, hogy barátságosabb legyek”.

Jövőbeli irányok: Eddig a hangsúly inkább a mérési eszközökön volt, de a szerzők szerint nagy szükség lenne az elméleti hátteret is jobban kidolgozni. Emellett arra is szükség lenne, hogy az implicit és explicit attitűdök összehasonlításán túl is legyenek tesztek. Ezen a vonalon később több intervenciót is ki lehetne dolgozni. Bár már több moderátort (asszociációk, reflektív kontroll) is találtak a jelenségre, még nem lehet biztosan tudni a háttérben zajló folyamatokat. Egy modell, amit példának hoznak, elkülöníti az impulzív és a reflektív folyamatokat.

A legtöbb eddigi kutatás a témában korrelációs volt, így fontos lenne intervenciókat hatását is kutatni, hogy fel lehessen állítani ok-okozati viszonyt. Kihangsúlyozzák a már említett módszerek, mint például az értékelő kondicionálás, jelentőségét, és hogy kutatással kéne még jobban alátámasztani az intervenció ideális hosszát, a tréning gyakorlatok számát, és a kihullás megelőzését.

A másik fontos vonal, amit hangsúlyoznak, az implicit affektus kontrollálásának további magyarázata és használata az egészség pszichológiában. Három fő kutatási vonalat emelnek ki. Az egyik a tudatos reguláció által fejleszthető tudatalatti reguláció, a másik az intenciók használata („azt fogom csinálni hogy…”), a harmadik pedig a környezeti tényezők hatása az implicit affektusra, például a kinti melegség, vagy egy meleg kávé a szociális melegség érzetre is kihat. A szerzők kihangsúlyozzák, hogy ezek az irány vonalak is jól használhatóak lennének az egészség pszichológiában.

Implicit Motiváció: A legtöbb kutatásban a motiváció mint tudatos döntés kerül elő, de egyre több kísérlet, különösen a priming-ot használók bizonyítják, hogy a motivációnak jelentős része implicit. A priming annyit jelent, hogy a résztvevők olyan jeleket érzékelnek, melyek nem jutnak el a tudatukig, mégis befolyásolják őket a döntéseikben, ezek lehetnek képek, hangok, illatok, jóformán bármi. Azt is vizsgálták, hogy milyen célokra vannak kihatással az ilyen típusú jelek, mint például benyomások, teljesítmény célok és interperszonális célokra is voltak eredmények. Tehát egy tudatalatti jel is részt tud venni tudatos döntések, ambíciók és viselkedések kimenetelében, sőt a hatásuk ugyanakkora, mint a tudatosaké. Sőt, egy kísérletben azt is találták, hogy ugyanazokon a szakaszokon mennek át a résztvevők mind a tudatos célkitűzésnél, mind a priming használatával. Ezen kívül azt is találták, hogy ugyanolyan jellegzetességei vannak, mint a tudatos motivációnak, például ugyanannyira marad fenn akadályok után, folytatják újra ha megszakad, és a cél értékelésénél is.

A nagy különbség a kettő között, hogy az implicit módon motiváltak nem tudják, hogy miért teszik, amit tesznek. Ez ha a tudatos és tudatalatti motiváció megegyezik, akkor nem probléma, de ha nem, és a résztvevő egyszer csak olyan helyzetben találja magát, hogy nem tudja megmagyarázni viselkedését, vákuumot érez és frusztrálódik, emiatt ráugrik az első olyan magyarázatra, ami eszébe jut,  csak hogy enyhítse a frusztrációt.

Implicit motivációról szóló kutatások jelentős betekintést nyújthatnának az egészséges viselkedéssel kapcsolatos döntésekről. Egy ilyen példa az evés cél konfliktus modellje (goal-conflict model of eating). Itt két cél ütközik egymással, az evés öröme, és a diéta eredményessége. Egy kísérletben azt találták, hogy azoknál, akik sokat fogyókúráznak, az evés örömének jelei valóban háttérbe szorítják a diéta eredményességének célját, szemben azokkal, akik nem szoktak diétázni. Egy következő kísérletben azt is találták, hogy azok a diétázók, akik nem sikeresek, valóban felülírják priming hatására a diétás céljaikat, akik viszont sikeresek szoktak lenni épphogy ezek által a jelek által koncentrálnak jobban a súly vesztésre. Hasonló kísérletekkel lehetne feltárni több egészség viselkedés hátterét is.

Lehetséges intervenciók: Egy kutatásban azt találták, hogy azok, akik étel reklámokat láttak 45%-kal többet ettek az utána lévő kóstoláson, mint a kontroll csoport, míg tudatosan nem érezték, hogy bármi hatott volna rájuk. Azonban azt a furcsa eredményt is találták, hogy viszont az aktivitásról szóló priming ahelyett, hogy sportolásra indítani a résztvevőket, szintén az evést növeli a kontroll csoporthoz képest. Emellett bemutatnak két olyan kísérletet is, ahol sikerült az étvágy csökkentést előtérbe helyezni. Például egy kísérletben a boltba bemenet az egyik csoport látott egy karcsú alak megőrzésére alkalmas receptet, a másik nem. Annak a csoportnak a tagjai, akik látták, átlag kevesebbet vettek el a kitett kóstolókból.

Egy másik módja az egészséges viselkedések előtérbe helyezésének a tudatos kezdés. Egy kutatásban azt találták, hogy tudatos célok kitűzése is aktiválódhat mint tudatalatti automatizmus, ha egy második lépésben az illető meg is tervezi, hogy hogyan fog cselekedni. Ha az meg van, akkor már automatizálódhat (implementation intentions). Például, cél lehet: mindig annyival fogok vezetni, amennyi megengedett. Cselekvés megtervezése: ha kanyarhoz közelítek lelassítok. Ezek a „ha/akkor” tervek segítenek a terv valós végrehajtásához. Tehát ezek a tudatos cél kitűzések segíthetnek az ellentétes ingerek legyőzésén.

Jövőbeli irányok: A nagy kérdés a témában, hogy vajon egy tudatalatti priming van-e annyira erős, hogy felülírjon egy már megszokott cselekvést, mint mondjuk a nassolás vagy a dohányzás. A szerzők több olyan példát is hoznak, amiben igen, például egy feladat megoldásánál azok a résztvevők voltak kreatívabbak, akiknek a csoportját úgy hívták, hogy „gondolkodj máshogy”. Egy másik példában a sztereotípiák aktiválását előzték meg egy priming-gal, míg a kontroll csoportnál automatikusan azok jöttek elő.

Tehát lehetne olyan intervenciókat tervezni, amiben ezt felhasználják több féle módon is. Például alkoholisták esetében három út is lehetséges lenne: 1. alkohol fogyasztás csökkentése 2. nem alkoholos italok fogyasztásának előtérbe helyezése olyan helyzetekben, ahol amúgy azt innának. 3. olyan hosszú távú célok primingolása, ami az alkohol fogyasztással szemben áll. Egy kísérletben azt találták, hogy a priming hatás akkor a legerősebb ha pozitív ösztönzésekről szól, tehát lehet, hogy a második vagy a harmadik típusú intervenció lenne a leghatékonyabb. Sőt még azt is találták, hogy pozitív ösztönzők akkor is hatásosak, ha a feladat tőlük független. Például különböző feladatok közben észrevétlenül pénzérméket mutattak a résztvevőknek, és az eredmény azt mutatta, hogy jobban teljesítettek a feladatban mint a kontroll csoport, ahol nem.

Konklúzió: Az egészséggel kapcsolatos viselkedések elméleti háttérét jelentősen lehetne gazdagítani az implicit kognitív, affektív és motivációs folyamatokkal. Először is magyarázatot adhatnának a tudatos intervenciók közepes sikerességére, például, hogy miért esnek vissza amúgy kitartó diétázók vagy absztinens alkoholisták.  Ezeket a folyamatokat figyelembe véve rossz szokások megtörésére is ki lehetne találni intervenciókat. Második előnye lehetne a jobb perdikciós módszerek kifejlesztése, hiszen a tudatos folyamatok önmagukban nem elég jó prediktorok. A harmadik előny pedig a kettős folyamatok figyelembe vételével kialakított intervenciók lehetnek, mint például az értékelő kondicionálás vagy egyéb feljebb említett módszerek.

Ezen folyamatok figyelembe vétele nagyon fontos lehet egészség pszichológusok számára, és talán egyszer még az egészségügy számára is az lesz. 

A  reziliencia és a felépülés támogatása: Irányelvek, klinikai és felépülés  központú stratégiák alkalmazása a szerhasználati problémák, generációk közti újratermelődésének megállításában.

Evans, A.C., Lamb, R. & White, W.L. (2014). Promoting Intergenerational Resilience and Recovery: Policy, Clinical, and Recovery Support Strategies to Alter the Intergenerational Transmission of Alcohol, Drug, and Related Problems. Philadelphia: Department of Behavioral Health and Intellectual disAbility Services. Posted at www.williamwhitepapers.com

Készített: Pelbát Gergely

Bevezető:

2005-ben Philadelphia városa elkezdte átalakítani az egészség-magatartással foglalkozó rendszerét, a reziliencia, felépülés és az ön-meghatározás irányába. Ez a változás jól illeszkedik a Felépülés Központú Modell egyre hangsúlyosabb szerepébe a szerhasználati problémák kezelésében. Az akkut, biopszichoszociális stabilizálás modellje helyett a folyamatos, felépülés központú menedzselés jelent meg a klinikai ellátásban is. A hangsúly itt a személy és család központú intervención van, további figyelembe veszi a probléma kialakulásának környezetét is, hogy az egész közösség hosszú távú egészség javulását érje el. A cikk három fő témát jár körbe. 1: Milyen folyamatokon keresztül történik a szerhasználati problémák generációk közti újratermelődése. 2: Személyes, családi és környezeti, protektív faktorok azonosítása melyek megakadályozhatják ezeket a folyamatokat. 3: Olyan megközelítések és közösségi programok felmutatása, amelyek hosszú távon csökkentik a szerhasználat prevalenciáját a népességben.

Elméleti háttér

                Az addikciókkal foglalkozó irodalomban jól leírt jelenség az addikciós problémák családi halmozódása és transzgenerációs újratermelődése. Minden negyedik 18 éven aluli gyermek valamely szülőjére jellemző a maladaptív szerhasználat. Ezt elszenvedő gyerekeknél nagyobb gyakorisággal jelenek hasonló szokások, ami jelenthet korai alkohol használatot, gyakori nagy ivást, egy vagy több szer problémás használatát, továbbá az ezekből a viselkedésekből adódó problémák gyorsabb megjelenését. Ezen viselkedés rizikófaktorai közé sorolandó az impulzivitás, szenzoros élménykeresés. Szerhasználattal jellemezhető szülők gyermekei vulnerabilitása nagyobb a szerekkel kapcsolatos problémákkal, antiszociális személyiség zavarral, depresszióval szemben. Nagyobb az öngyilkosság, iskolai kudarc, korai terhesség és erőszak elszenvedésének aránya. Ezek a problémák később a párválasztásban is szerepet játszanak, nagyobb eséllyel alakítanak ki kapcsolatot szinten szerhasználó személlyel. Csupán a szülő szerhasználata alapján nem bejósolható a gyermeké de rizikófaktorként jelen van. A probléma meglétét, intenzitását, kiterjedését számos más faktor interakciója, protektív faktorok jelenléte határozza meg. Ezek kihatnak sok más intergenerációs problémára is: egészségi problémák, szegénység, elhanyagolás, abúzus, korai kiesés az iskola rendszerből.

Az alkohol és egyéb drogokkal kapcsolatos problémák kialakulásának mechanizmusai

                Számos genetikai, környezeti, biológiai mechanizmus leírható mely egyénenként és csoportonként változó. Ezen tényező egyedül is hatást gyakorolnak de interakcióban állnak egymással és együtt hatva növelik az egyén kockázati profilját. Genetikai, neurobiológiai háttér: Ikerkutatásokból tudni, hogy a biológiai apa függősége valószínűsíti a későbbi szerhasználati problémák megjelenését. Ezen hatás megjelenéséért számos gén és kromoszóma felelhet, valamint a kifejtett hatást felerősítheti a személy környezete. A kiterjesztett család jellemzői ugyanilyen fontosak lehetnek. Főképp a következő tényezőket vizsgálták: végrehajtó funkciók melyek a döntéshozatalt befolyásolják, atipikus tolerancia, jutalmazó rendszer. A genetikai hatást a pre és postnatális neurológiai inzultus felerősítheti.

Magzati alkohol problémák spektruma

                A magzati alkohol szindróma 1973-as leírása óta, a magzat alkoholnak való kitettségének egyre súlyosabb következményeit írják le. Károsodott agyi funkciók (memória, figyelem, koncentráció, döntés hozatal...) jelennek meg azoknál a személyeknél is akik normál IQ-val jellemezhetők, valamint a szindróma fizikai tüneteivel nem rendelkeznek, sőt nagyobb valószínűséggel alakítanak ki káros fogyasztói szokásokat mint akiknél a probléma súlyosabb. Azon gyermekek akik a magzati alkohol szindróma spektrumán helyezkednek el nagyobb valószínűséggel alakítanak ki káros szerhasználati szokásokat, élnek át hangulat ingadozásokat ami nagyobb mennyiségű használattal jár, csökkennek a szociális készségeik és így kapcsolataik a többi használóra szűkülnek, szülői viselkedésük is sérült, nagyobb valószínűséggel abuzálják vagy hanyagolják el gyermeküket, így növelve a generáción belüli hagyományozás esélyét.

Hasonlóság keresés a párkapcsolatban

                Problémás szerhasználó szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is problémás szerhasználók és nagyobb valószínűséggel keresnek hasonló párt. Ez a genetikai állomány szelekcióját is eredményezheti, így a gyermek genetikailag fogékonyabb lehet a problémára amit csak felerősít a szernek való prenatális kitettség, így fenntartva a probléma hagyományozását.

Ismételten felbukkanó jellemzők és temperamentumok

                Szerhasználati problémával küzdő szülők gyermekeinek nagyobb valószínűséggel lesznek externalizációs problémáik, nagyobb valószínűséggel jelennek meg pszichiátriai problémák ahol a szer mint az öngyógyítás eszköze jelenik meg.

Fejlődési traumák

                Hátrányos helyzetű gyermekeknél (függő szülő, válás, szeparáció) gyakoribb a korai alkohol használat és az ivás megküzdés céljából. Alkoholista szülők gyermekei intenzívebbnek érzik a stresszorokat, szexuális erőszak is gyakoribb szerhasználó szülőknél. A gyermek szerhasználata a PTSD kezelését segítheti a szelfmedikációs elmélet értelmében. A gyermek szerhasználati szokásai később betegséggé fajulnak így a gyermekei is nagyobb valószínűséggel nőnek fel traumatizáló környezetben.

Családi dinamika és gyermeknevelés

                A problémával érintett családoknál gyakoribbak a gyermekekkel szembeni irracionális elvárások, határok gyenge kezelése, alacsony kohézió, gyenge kommunikáció, fordított szerepek, alacsony szülői kompetenciák, abúzus és elhanyagolás. A szülők részéről kisebb elköteleződés, nem megfelelő támogatás, inkonzisztens vagy kemény nevelés, fegyelem megkövetelése, ellenséges kommunikáció, gyenge szabály meghatározás, veszélyes szerekhez való könnyű hozzáférés fenntartása figyelhető meg. Ezek mind növelik a későbbi szerhasználati problémák megjelenését gyermekeknél. A hatásokat a szegénység, kisebbségi származás és a csonka család tovább súlyosbítja. A szigorú alkohol használati szabályok, figyelem és a meleg szülő-gyermek kommunikáció csökkenti a korai alkohol használat és a későbbi problémák megjelenésének valószínűségét. Az alkohol és egyéb szerek használata a serdülő individuációs és szeparációs folyamatát jelezheti, de ez idő alatt a család izolálódik a közösségi erőforrásoktól melyek segíthetnének meggátolni a későbbi problémás szerhasználatot.

Családi modell és összejátszás

                Az irodalom a gyermek azonosulását emeli ki a szülő szerhasználatával ami pozitív elvárásokat alakít ki a gyerekben a használattal kapcsolatban. A szülő összejátszik a gyermekkel abban az értelemben, hogy engedi vagy jutalmazza ezt az azonosulást. A problémát súlyosbíthatja ha a szülő problémája a gyermek kamaszkorát is végig kíséri.

Idősebb testvér hatása

                Problémás szerhasználattal jellemezhető testvér a családban nagyobb hatást fejthet ki mint a szülő, főképp ha a testvér idősebb de közel egykorú, azonos nemű és a két testvér szociális kapcsolatai jelentősen átfednek. A probléma fokozottabb ha a kísérletező szerhasználat serdülő kor előtt vagy kora serdülőkorban kezdődik.

Korai alkohol vagy egyéb drog fogyasztás

                Szerhasználati problémákkal rendelkező szülők gyermekeinek korai szerhasználatát mint láttuk, számos tényező interakciója befolyásolja. A korai szerhasználat előre jelzi a felnőtt szerhasználati problémákat, a függőség gyorsabb kialakulását, a probléma súlyosságát és komplexitását (fizikai és pszichiátriai problémákkal való komorbiditás), a későbbi felépülést segítő szociális támogatás mértékét, alkohollal összefüggő erőszakot és baleseteket, kisebb segítségkérési hajlandóságot és a visszaesés nagyobb mértékét. Az eredmények fényében olyan beavatkozás tervezése szükséges a szerhasználati problémák generációs átadásának megfékezésére melyek meggátolják vagy késleltetik a kezdeti kitettséget az alkohollal vagy egyéb szerekkel kapcsolatos problémákkal szemben, főleg magas kockázatú gyermekeket vagy serdülőket megcélozva.

A családi hagyományok megszakadása

                A családi rituálék eltűnése hozzájárulhat a korai szerhasználati problémák megjelenéséhez. Vallási ünnepek, közös ebédek, a hazatérés-eltávolodás megemlékezése, vakációk fontos szerepet játszanak a szabályok, határok meghatározásában a családban és azon kívül is. Azoknál a gyermekeknél, akiknek szülei szerhasználati problémákkal küzdenek de fenntartják a családi hagyományokat, kisebb eséllyel jelenik meg a maladaptív szerhasználat. Ha ezek a hagyományok nincsenek jelen és általában elfogadják a módosult tudat állapotokat, valamint figyelmen kívül hagyják az ilyen viselkedést, a későbbi problémák súlyosabban jelentkeznek.

Környezeti tényezők

                Szerepet játszhatnak a problémás szerhasználat transzgenerációs fennmaradásában. Környezet okozta distressz, a környék széthullása, közösségi intézmények és a közösség hiánya. Ezek a jellemzők növelik a maladaptív szerhasználat prevalenciáját, a probléma valószínűségét, a szerhasználat promotálásának valószínűségét lokális és kulturális szinten. A problémák koncentráltan jelenhetnek meg emiatt a családokban.

Összegzés

                Genetikai rizikó, anya szerhasználata csecsemőkor alatt, fejlődési vulnerabilitás, magas kockázatú családi és közösségi környezet, inadekvát személyes, családi és közösségi protektív tényezők együtt emelik a komoly és folyamatos maladaptív szerhasználat és az azokkal kapcsolatos problémák kialakulását és fenntartják azt generációkon át. A cél az intervenciók kombinálása mely így képes a rizikó faktorok csökkentésére és a protektív tényezők megerősítése.

Lehetséges protektív tényezők

                A téma kutatása az utóbbi években a rizikó faktorokon kívül az ellenálló képességet is magukba foglalták. A reziliencia, ellenálló képesség definíció szerűen csak akkor fejti ki a hatását ha valamilyen károsító tényező jelen van. Az ellenálló képességek tehát segítenek azoknak a gyermekeknek akik a maladaptív szerhasználat bármely közvetlen vagy közvetett formájától szenvednek. Werner kutatásából tudni lehet, hogy alkoholista szülők esetén a negatív hatást ellensúlyozhatja a gyermek konstitucionális karakterjellemzői és a korai gondoskodó légkör. Pozitív karakterjellemzők melyek gondoskodást váltanak ki, intelligencia, jó kommunikációs készség, teljesítmény orientáció, gondoskodás mások irányába, pozitív énkép. Mylant 5 protektív faktort említ ami megelőzheti a maladaptív szerhasználatot. Gondoskodást kiváltó temperamentum jellemzők, személyes jellemzők melyek haszonra válthatók (akadémiai, sport eredmények), kompetenciát és önbecsülést építő nevelés, kapcsolat egyéb támogató felnőttekkel, lehetőségek melyek kritikus periódusokban, változáskor lépnek elő. Bernard kutatása szerint a magas kockázati szinttel jellemzett gyermekek 50-70% lett egészséges, gondoskodó felnőtt. Ehhez az kell, hogy a család (kötődés, fegyelem, kommunikáció), a gyermek (boldogság, erő, kompetencia, magabiztosság) és a közösség erős legyen. Protektív faktorok lehetnek fordulópontok is (kapcsolatok, események, lehetőségek) amelyek alapvetően és pozitívan megváltoztatják a gyermek kilátásait. De ide tartozik a fiatalabb gyermek és az idősebb alkohol vagy egyéb drog problémával küzdő testvér fejlődési különbsége is, a meleg gondoskodás, szocializáció sikere (családi elvárások és hagyományok megértése), a támogató közösségi csatornák. Meglepő de a szülő felépülése kevéssé hat a gyermek későbbi, maladaptív szerhasználatára. Felépülő szülők gyermekeinek jobb az emocionális és egészségi állapota mint a visszaeső szülők gyermekeinek de a gyermekek problémás szerhasználatában nem adódott különbség. Ezzel az adattal ellentétes eredményeket is találtak, úgy tűnik azonban, hogy azok a gyerekek akiknek testvére iszik, olyan kortárasakhoz közelednek inkább akik isznak, alacsony szocioökonómiai státuszúak, sok környezeti stressznek vannak kitéve nagy valószínűséggel alakítanak ki maladaptív szerhasználói magatartást attól függetlenül, hogy a szülő éppen leszokóban van vagy sem. Eszerint a szerhasználati problémák hagyományozását célzott sorstárs programok lennének szükségesek melyek egyéni, családi, közösségi és társadalmi szinten is működnek.

Intergenerációs közbelépések

                Optimizmusra ad okot, hogy léteznek beavatkozások melyek generációkon keresztül hatnak. Az adatok azt mutatják, hogy a veszélyeztetett családok bevonhatók és megtarthatók hosszabb távú beavatkozásokban és a szülők felépülési lehetőségét növeli ha a családi dinamika pozitív irányba változik és az egész család részt vesz a kezelésben. A szülők felépülésének segítése hatásos módszer lehet. Továbbá, felépülési coachok alkalmazása a gyermekjóléti rendszerben csökkenti a gyermek, szülei általi alkoholnak való kitettségét, növeli a felépülést segítő helyekhez való hozzáférést és a család újraegyesülésének esélyét. Biztató adatokat találtak a magzati alkohol szindrómával kapcsolatban is. Várandós és gyermek vállalást tervező nők, oktatása, segítése, nyomon követése drámain növeli az egészséges magzat születésének esélyét. Stabil, gondoskodó környezet protektív faktor lehet a szerhasználattal szemben magzati alkohol szindrómában szenvedő gyermekeknél. A szülőknél történő beavatkozásnak több módja lehet: szülői hatékonyság növelése, szerhasználattal kapcsolatos nevelési jellemzők feltárása, kezelésbe jutás segítése. Gyermekeket célzó közbelépések: Magas kockázatú csoportból származó gyermekek oktatása az őket érintő veszélyekről. Több komponensű programok, hatékonyabbak mint a szűk fókuszúak, sőt azok ellentétes hatásúak is lehetnek.

Klinikai és felépülés központú stratégiák

1: Az egyéni esetkezelésről áttérni a család vagy a kiterjesztett család integrált segítésére. Szélesebb körű tervezés és hosszabb távú monitorozás, ha kell, a programok ismétlése.  Három fő kérdést tegyünk fel a felépülést kereső személynek. Hogyan segíthetünk önnek elérni és fenntartani a tartós felépülést? Mire van szüksége a partnerének, hogy javíthassa a mostani és majdani fizikai/érzelmi egészségét és biztonságát? Mire van szüksége a gyermekeinek ugyan ehhez? A család minden tagjának érdemes feltenni ezeket a kérdéseket a válaszokat pedig összegezni.

2: A magzat alkoholnak való kitettségének monitorozása. Felkészülni a kognitív és viselkedéses hátrányokra melyek később gátolhatják a felépülést.

3: Minden kezelésben résztvevő szülő felé kommunikálni, hogy gyermekük fokozott kockázatnak van kitéve és nagyobb valószínűséggel lesznek szerhasználati problémáik, továbbá a szülőknek vannak képességeik, hogy ezt a kockázatot csökkentsék. A konkrét lépések megtervezésben támogatást kaphatnak.

4: Minden addikciót kezelő programban érdemes az egész családot bevonni. Az oktatásba, monitorozásba, korai beavatkozásokba, terápiába, sorstárs foglalkozásokba. Minden kezelésen végighaladó család számára biztosítani a visszaesés megelőzést és kezelést ami az erőforrások feltérképezését jelenti gyors válaszok elősegítésére krízis esetén.

5: Fokozott figyelem a gyermekekre a családban. Legalább egy gondoskodó felnőttel való kötődés, pozitív és elérhető példa. A közelség és a támogatás megfelelő egyensúlya, tiszta elvárásokkal. Minőségi időtöltés szülőkkel, családi hagyományok fenntartása. Kompetenciák tanulásának biztosítása. Bátorítás a tervezésre, álmodozásra miközben az erősségeken van a hangsúly. Kapcsolat a kiterjesztett családdal.

6: Alacsony felépülési tőkéjű családok számára is biztosítani, több megközelítés együttműködéséből származó programokat.

7: A felépülés központú modell alkalmazása a fizikai, emocionális egészség, szerhasználati problémák mérésében.

Javaslatok az alkalmazásra, stratégiákra

 A leírt jelenségek tükrében egyszerű ajánlásokat tehetünk az egészség-magatartással, az azzal kapcsolatos irányelvekkel, a finanszírozással és az ellátó rendszerrel kapcsolatban. Csökkenteni a környezeti kockázatot és vulnerabilitást, a stresszt és halmozódását, növelni az elérhető erőforrásokat, mobilizálni a protektív tényezőket. Csupán a szülőkre, betegségre való fókusz nem akadályozza meg a szerhasználati problémák újratermelődését. A cikk a következő ajánlásokat teszi:

1: A családi felépülés és az intergenerációs egészség irányvonalként való kijelölése az egészségügyben.

2: Egy intergenerációs alap létrehozása, amely humán és anyagi tőkét is magába foglal.

3: Növelni és fenntartani a korai beavatkozásra fordítható keretet.

4: A szerhasználati problémákkal küzdő egyéneket és családokat érintő ellátások feltérképezése, segítése és növelése.

5: Klinikai irányelvek kijelölése melyek megszabják a gyermek/család fókuszú beavatkozások minimumát a közösségi ellátásban.

6: Legalább egy gyermek/család központú elem megjelenése minden közösségi ellátásban.

7: Közösségi programok támogatása.

8: Kutatások támogatása.

9: Etnikai és kulturális mozgalmak támogatása.

Összefoglalás:

                A szerhasználattal kapcsolatos problémák hatékonyabb kezelését nem lehet elérni anélkül, hogy a családok és egyének szélesebb igényeit figyelembe vennénk. A központi kérdés nem más mint, hogy a közösségek hogyan tudják erőforrásaikat úgy használni, hogy nem csak a leghátrányosabb helyzetű egyénekre és családokra, a leginkább akut problémákra fókuszálnak. Ehelyett a meglévő erőforrások feltérképezésén túl új erőforrások bevonása szükséges amelyek a szerhasználati problémák újratermelődését próbálják megállítani.