Öngyilkosság prevenció fiataloknak – mentális  egészség tudatosító program: levont tanulságok a Saving and Empowering Young Lives in Europe (SEYLE)

nemzetközi kutatásból

Wasserman, C., Hoven, C., Wasserman, D., Carli, V.,  Al-Halabi, S., Apter, A., Bobes, J., Balazs J., Cosman, D.,Farkas L., Feldman, D., Fischer, G., Graber, N., Haring, C., Herta, C., Losue, M., Kahn, J. P., Keeley, H., Klug, K., McCarthy, J., Varnik, A., Varnik, P., Tubiana, A., Ziberna, J., Sarchiapone, M., Postuvan, V.

 (2012). Suicide prevention for youth - a mental health awareness program: lessons learned from the Saving and Empowering Young Lives in Europe (SEYLE) intervention study, BMC Public Health 12:776

Az összefoglalót készítette: Ivánovics Petra

Absztrakt

A tudatosító programot az EU által kezdeményezett Saving and Empowering Young Lives in Europe (SEYLE) intervenciós tanulmány részeként tervezték meg, hogy bemutassa a serdülők mentális egészségét 11 európai országban (Ausztria, Észtország, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Izrael, Olaszország, Románia, Szlovénia, Spanyolország), emellett segítse őket a problémamegoldó képességeik fejődésében és ösztönözze őket annak felismerésére, ha segítségre van szükségük, vagy rászoruló kortársaiknak.

Ennek a leíró tanulmánynak a koordinátorai kitöltöttek a program végrehajtása után egy nyitott végű kérdőívet. Az ő válaszaikat összegzi a cikk, elemzi és közli.

Az eredmények azt mutatják, hogy a program javította a kortársak megértését és támogatását. A serdülők nem csak tanultak a mentális egészségről miközben részt vettek a tudatosító programban, hanem többségük nagyon élvezte is a tapasztalatot.

A mentális egészség tudatosító programok sikerességére hívják fel a figyelmet. Segítség és együttműködés szükséges mind az iskolák, tanárok, mind a helyi politikusok és más érdekeltek részéről, hogy a jövőben még hatékonyabb programok valósulhassanak meg.

Fiatalok, serdülők, mentális egészség, iskola, tudatosító program, szuicid prevenció, SEYLE, intervenció

Az öngyilkosság egy összetett jelenség, így a megelőzését is ehhez kell igazítani. Az egyén és a társadalom szintjén egyaránt szükség van rá. Akadály, hogy nehéz azonosítani a kockázatos személyeket, ezért szükséges a nyilvánosság tájékoztatása és ösztönzése a tudatosságra a mentális egészség terén. Fokozott éberség érdekében az öngyilkosság megelőző stratégiákat kulturálisan is figyelembe kell venni, illetve a helyi attitűdöt is, hogy pontosan lehessen megcélozni az öngyilkosság megelőző mentális egészségre vonatkozó beavatkozást. Emellett elengedhetetlen az érzelmek monitorozása és a fájdalom és gyász figyelembe vétele egyén és közösség szintjén, hogy észlelhessük az öngyilkossági szándékot.

A stigmatizáció miatt az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó személyek, különösen a fiatalok elkerülik a szakemberrel történő konzultációt. Ezért is különösen fontos egy fiataloknak szóló prevenciós program.

A SEYLE program

A SEYLE egy randomizált-kontroll intervenciós vizsgálat (RCT), ami a hatáskülönbséget vizsgálta 3 különböző egészség-tájékoztató intervenciós program és kontrollcsoport között, ahol minimális intervenciós beavatkozást nyújtottak. Az intervenciós program tartalma:

1.Tudatosság Program - az egészségfejlesztő program, amelynek célja, hogy felvértezze a tanulókat növelve a tudatosságukat a mentális egészség terén, valamint hogy az egészséges / egészségtelen viselkedés megkülönböztetésére tanítsa őket, és készségeik fejlesztése, amik csökkenteni képesek az egészségtelen viselkedést.

2. QPR (kérdés, meggyőzés, referálás), - a kapu- program célja, hogy oktatásban részesítse a
tanárokat és más iskolai személyzetet, hogy képesek legyenek a veszélyeztetett serdülők azonosítására,  és  javasolják nekik a mentális egészségügyi szolgáltatásokat.

3.Felmérés – szakemberek általi átvilágítás, a magas kockázatú tanulók megtalálása érdekében, akik kiszűrik a mentális betegséget és / vagy öngyilkossági viselkedést. A program tartalmaz egy áttételi eljárást, ahol az azonosított veszélyeztetett tanulók speciális mentális egészségügyi ellátásban részesülnek.

4. Minimális Beavatkozás (kontroll csoport) - a tanulóknak információs anyagok kiosztása
(plakátok, szórólapok), amely alapvető információkat tartalmaznak a mentális egészséget illetően (pl. figyelmeztető jelek, és a mentális betegségekről, hogyan és hol kell segítséget kérni.) Ez a szolgáltatás az intervenció a kontrollkarban.

Tudatosító program a SEYLE programban

Ez a program kifejezette 14-16 éves serdülőknek lett kifejlesztve, azáltal hogy különböző tanulási módokat felhasználva segíti a fiatalokat keresztül a nehéz témákon. Kombinálja a kognitív és érzelmi tréning programokat. Míg a kognitív tréninggel a mentális egészségről és zavarokról tanulnak, addig az érzelmi tréningben szerepjátékokon keresztül dolgozzák fe az érzékeny témákat. A 4 hetes interaktív program során ösztönző környezet kialakítása az előírt, a tanárok és iskolai személyzet bevonása nélkül. Szakképzett oktató vezeti a tréninget legalább egy asszisztenssel. A serdülők lehetőséget kapnak arra, hogy kortársaiktól tanuljanak, mialatt személyes tapasztalatokon keresztül próbálhatják ki a problémamegoldó technikákat és az újonnan elsajátított képességeket a szerepjátékokban.

A program előtt egy alapfelmérés történik, majd egy nyitó alkalommal kezdődik, és 3 szerepjátékos alkalom után végül egy záró találkozással, megbeszéléssel zárul. Minden alkalom 45-60percig tart és 10-15 diák vesz részt egy csoportban. Minden tanuló kap egy 25 oldalas tájékoztatót, amit kifejezetten a SEYLE program Tudatosító programjához készítettek, fordítottak és visszafordítottak, amikor szükséges volt a kulturális különbségek miatt. A következő témákat tartalmazza a tájékoztató:

1.      A mentális egészség tudatosítása

2.      Önsegítő tanácsok

3.      Stressz és krízis

4.      Depresszió és szuicid gondolatok

5.      Segítségnyújtás rászoruló barátnak

6.      Kapcsolat, segítségkérés

Az alkalmak során a résztvevők megismerkednek az alapvető mentális egészséggel kapcsolatos problémákkal, fejlesztik problémamegoldó képességeiket, és felmérik mi lehet az oka és következménye adott helyzetekben a viselkedésüknek, megtanulják elkülöníteni a problémát és kezelni a direkt és indirekt bevonódást. Gyakorolják az empátiát és hogyan tudnak ellen állni a társak nyomásának, bullyingnak. Végül ismét átnézik az első órán tanultakat, megbeszélik a tapasztalatokat és lezárják a tréninget a tájékoztató kiosztásával, ami tartalmazza a helyi segítségnyújtó, támogató rendszerek telefonszámait, címeit, ahova fordulhatnak a diákok, ha szükségük van rá.

Eljárás

A programot követően a koordinátorokkal kitöltetett nyitott végű kérdőív a következő kérdéseket tartalmazta:

1.      Mit kedvelt leginkább a Tudatosító programban?

2.      Mit kedvelt legkevésbé a Tudatosító programban?

3.      Mit kedveltek a diákok leginkább a Tudatosító programban?

4.      Mit kedvetek legkevésbé a diákok a Tudatosító programban?

5.      Hogyan viszonyultak az iskolák és a tanárok a a Tudatosító programhoz?

6.      Mit változtatná meg a Tudatosító programban ha tehetnéd?

7.      Milyen részt volt szükséges beépíteni kulturális okok miatt a te specifikus országodban?

8.      Mi volt a különbség a résztvevő iskolák közt? Osztályok közt? Részvételi szándékban, részvételben, gondolati szinten stb.

9.      Mekkora erőfeszítést tett a szervezet a Tudatosító program kivitelezésekor?

10.  Mi a véleményed, megérte az erőfeszítést a végeredmény?

Két független kódoló kódolta a válaszokat, csoportosan (23-25 fő) megbeszélték és egyeztették a jelentőség teli mondatokat. Ez alapján a kódolók újra értékelték a kódolást, majd ezek után vetették csak össze az eredményeket és alakítottak ki konszenzust.

Eredmények

A program erősségei: Minden országban említésre kerültek a specifikus kulturális eltérések a mentális egészséget illetően, és ezek megvitatásra is kerültek a program során. 6 országban (Ausztria, Észtország, Németország, Magyarország, Olaszország, Szlovénia) még mindig gyakori, szégyent kiváltó a stigmatizáltság.

Kiderült az értékelt eredmények alapján, hogy a fiatalok a szerepjátékot az érzelmeik megbeszélésére és egyfajta kifejezésére használták. A serdülők különösen nagyra értékelték a lehetőséget, hogy beszélhettek olyan témákról mint problémamegoldás, depresszió, szorongás, bullying, stressz, krízis, terhesség, szülőkkel tanárokkal való konfliktus, öngyilkos viselkedés. Franciaországban az egészség pozitív oldalai is szóba kerültek, míg a spanyolországi tapasztalatok azt mutatták, hogy a rosszabb szociális körülményekkel rendelkező diákok több komoly témát hoztak be a szerepjáték során. Magyarországon és Izraelben gyakori volt a distressz a diákok részéről, hogy nincs kivel beszélniük ezekről a témákról. A program során a diákok mélyebben megismerték egymást és felismerték, hogy nincsenek egyedül problémáikkal, amiket nem osztottak meg korábban egymással (Magyarország). Minden ország pozitív kimenetelről számolt be, a diákok megtapasztalták, hogy fontos társaik segítése, támogatása illetve milyen módokon tudják ezt hatékonyan kivitelezni. A program erősebb osztálykötelékek kialakulásához is vezetett, ami javította az egész iskola-klímát a diákok visszajelzései alapján is. A szerepjátékok során résztvevők félelmei is felszínre kerültek, amire sikerült megnyugtatóbb átkeretezést találni. Írországban a fiúk a tájékoztató hatására beszéltek anyjukkal a félelmeikről és aggodalmaikról, amiért a szülők hálájukat fejezték ki.

A koordinátorok beszámoltak a serdülők fejlődéséről a problémamegoldó képességek terén, amit a 4 hét alatt tapasztaltak, és arról a változásról, hogy a mindennapi életre is képesek lettek átvinni a mentális egészséggel kapcsolatos problémák megoldása során tanultakat.

Szerették a résztvevők, ha a koordinátorok nyitott gondolkodásúak, inkább fiatalok voltak, akikkel könnyű volt kapcsolatot teremteni.

Hiányosságok a Tudatosító program során illetve a jövőre vonatkozó tapasztalatok

Alapvető probléma volt az időhiány. Általánosságban 2 órát igényeltek volna a résztvevők a 45-60perc helyett. Illetve az RCT dizájn megvalósításából származó nehézségek, hogy minden téma hasonló figyelmet kapjon mindenhol, és bizonyos problémákat nehéz volt megértetni ilyen rövid idő alatt a résztvevőkkel, ez tehát nagy kihívást jelentett a koordinátoroknak. Épp ezért nagyon pontos leírás készült a koordinátoroknak, hogyan kell dolgozniuk a diákokkal, de ez egyben a rugalmasság kárára is ment adott esetben. A megbeszélés folyamatossága sokszor sérült a diákok felmerülő érzelmei miatt. Világossá vált, hogy a kulturális különbségekre (stigmák, nem, kifejezésmódok, egészségügyi infrastruktúra, védőtényezők stb.) nagy figyelmet kell fordítani, de e mellett a személyes történeteknek is teret kell adni.

Általánosságban a program jól beépíthető a gyakorlatba. A mentális egészség működésének és a vele kapcsolatos problémák megértésének mélyre ható következményei vannak társadalmi szinten. Ezért jövőbeni elvárás, hogy hasonló mentális egészség és az öngyilkosság megelőző felvilágosító programok szerepeljenek Európa-szerte az iskolák tanterveiben.