A Suboxon fenntartó kezelés korai tapasztalatai Magyarországon

Zsolt Demetrovics, Judit Farkas, József Csorba, Attila Németh, Barbara Mervó,

János Szemelyácz, Enikő Fleischmann, Ákos Kassai-Farkas, Zsolt Petke, Tibor

Oroján, Sándor Rózsa, Péter Rigó, Sándor Funk, Máté Kapitány, Anna Kollár,

József Rácz (2009) Early experiences with Suboxon maintenence therapy in Hungary. Neuropsychopharmacologia Hungarica 11(4).

Az összefoglalót készítette: Kertész Máté

Bevezető

A 2008-as magyarországi epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a kezelésre jelentkező drogbetegek 17%-a intravénás opiát (tipikusan heroin) használó volt.

Az (agonista) fenntartó kezelések célja az olyan közegészségügyi kockázatok csökkentése, amelyek az intravénás heroin használattal járnak együtt (HIV, Hepatitis C fertőzés, a bűnözés, túladagolás), valamint a használók életminőségének, fizikai és mentális egészségének javítása.

Bár Magyarországon széles körben elterjedt a metadon fenntartó kezelés, 2007-ben elérhetővé vált a Suboxon nevű nyelvalatti tabletta, amely 4:1 arányban tartalmaz buprenofint (opiát agonista) illetve naloxont (opiát antagonista).

Szakirodalmi adatok alapján hatékonyabb szernek tűnik, mint a metadon, mivel kevésbé euforizáló és szedáló hatású, nincs mellékhatása (túladagolás), illetve a terápia során az intravénás heroin használat mennyisége szigifikánsan csökken.

Kedvező tulajdonságai miatt az első számú szubsztituciós szerként tartja számon a szakirodalom.

Fentiek ellenére meglehetősen kevés vizsgálat készült a terápia hatékonyságáról. A kutatás célja a Magyarországon újonnan bevezetett Suboxon terápia monitorozása és értékelése volt.

Módszer

Minta, kezelési protokoll

A vizsgálat 2007. november és 2008. március között zajlott. 80 opiátfüggő került be a mintába: 55 férfi (68,8%) és 25 nő (31,2%). Az átlagéletkor 30,2 év (SD=5,48 év).

A terápiát a Suboxone terápia protokolljának iránymutatásai alapján vezették az orvosok. Az optimális dózis megválasztása is az ő feladatuk volt – ez jelen minta esetében átlagosan 19,3 mg (SD=5,3 mg) volt.

A vizsgálat első 30 napjában a résztvevőknek naponta kellett megjelenniük a kezelés helyszínén, ezt követően két vagy három naponta, két hónapot követően pedig hetente.

Mérőeszközök, eljárás

• Addikció Súlyossági Index (ASI)
• SCID-I, SCID-II
• Cloninger-féle Temperamentum- és Karakter kérdőív
• Megküzdési Módok Kérdőív
• retrospektív ADHD kérdőív
• Heroin Sóvárgás Kérdőív
• Beck Depresszió Kérdőív
• Hamilton Depresszió Skála
• Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív
• Hamilton Szorongás Skála
• WHO Jól-lét Kérdőív
• Észlelt Stressz Kérdőív (PSS)

A hat hónapig tartó kezelés során négyszer vették fel a felsorolt kérdőíveket a résztvevőkkel: a kezelésbe lépés előtt közvetlenül (T₀), 1 hónap után (T₁), 3 hónap után (T₂), végül 6 hónap után (T₃).

Eredmények

A 80 résztvevőből 18 személy (22,5%) az első hónapban, 13 személy (16,3%) az első és harmadik hónap közötti időszakban, 17 személy (21,3%) a harmadik és hatodik hónap közötti időszakban esett ki a vizsgálatból – összesen 32-en (40%) vitték végig a hat hónapos programot. A kiesést legmagasabb arányban az első héten figyelték meg: 12 személy (15%) hagyta abba a kezelést.

Az adatokat egymintás t-próbákkal elemezték. Az ASI mind a hét alskáláján szignifikáns pozitív változást mutattak ki az első hónapot követően. Az ezt követő időszakban azonban nem találtak további szignifikáns eltérést az eredményekben. Ugyanez a mintázat figyelhető meg a további mérőeszközök szorongás, hangulat és stressz skáláin – az első hónap szignifikáns javulást mutat, a következő időszak azonban nem mutat szignifikáns változást. A jól-lét és a sóvárgás értékek szintén a fenti mintázatot mutatták.

A kezelésben maradást befolyásoló tényezők feltárásához lineáris regresszió elemzést végeztek a szerzők. Kimeneti változó a kezelésben eltöltött hetek száma volt, az összes mért adat pedig a lehetséges prediktor változó. Három faktort találtak, amely magyarázhatja a kezelésben maradást: magasabb észlelt stressz a PSS skálán, alacsonyabb gyermekkori hiperaktivitás, kevésbé kedvező jogi státusz. A modell a variacia 24,7%-át magyarázza.

Megbeszélés

A kezelésben maradást a magasabb észlelt stressz, alacsonyabb mértékű gyermekkori hiperaktivitás és a több jogi probléma faktorokkal magyarázzák. További elemzések alapján úgy tűnik, hogy depresszív tünetek, amelyek a modellben nem jelentek meg mint prediktor változók, szoros kapcsolatban állnak az észlelt stresszel. Az észlelt stressz, a depresszió és az opiát függőség kapcsolata jól ismert, ahogyan a depresszív tünetek csökkenése a fenntartó kezelések során.

Az eredmények alapján megállapítható továbbá, hogy a pszichoszociális intervenciók növelhetik a kezelésben maradást esélyét. Ez az eredmény erősíti a WHO azon javaslatát, amely szerint a farmakoterápiának legalább minimális mértékű pszichoszociális támogatással kell kiegészülnie. Különösen fontos lehet ez az első hónapot követő időszakban, ahol a korábbi nagymértékű pszichés javulást nem követi hasonló pozitív változás.

A Suboxon terápia tehát ígéretes lehetőségnek látszik, ám fontos megemlíteni, hogy a résztvevők 60%-a nem fejezte be a programot, legtöbbjük már az első hét folyamán kiesett. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a kezelés első hete különösen kritikus időszak a páciensek számára, elsősorban az elvonási tünetek jelentkezése miatt. A megfelelő támogatás biztosításával - amely felkészít az elvonási tünetek jelentkezésére és hangsúlyozza azok átmeneti jellegét – növelhető a hosszú távú kezelésben tartás valószínűsége.