A házasság feltételezett előnyei a fizikai egészség lencséjén keresztül megvizsgálva

Rook, K. S., Zettel, L. A. (2005): The purported benefits of marriage viewed through the lens of physical health. Psychological Inquiry, 16, 2/3, 116-121.

Az összefoglalót készítette: Balogh Anna

                Bevezetés

DePaulo és Morris szerint az egyedülálló személyeket kevésbé boldogabbnak és elégedettebbnek gondolják mások a házasokhoz képest. Ráadásul a házasság által nyújtott egyedi előnyökről azt gondolják, hogy szerepet játszanak a házas egyének nagyobb pszichológia jóllétében. DePaulo és Morris alaposan megvizsgálták a gyakran idézett empirikus bizonyítékokat, melyek azt támasztják alá, hogy a házasok pszichológia jólléte magasabb, mint az egyedülállóké. Azt állapították meg, hogy a kutatások számos alkalommal csak két csoportot hasonlítottak össze, a házasokat és a nem házasokat, és elkerülte a figyelmüket az a lehetséges különbség, mely az elváltak, özvegyek és egyedülállók között felmerülhet, akik mind a nem házas kategóriába tartoznak. Ha a nemházas kategóriát szétbontjuk, az eredmények gyakran azt mutatják, hogy az egyedülállók nem különböznek a házasoktól, és ha mégis különbséget találunk, az nemi mintát követ: az egyedülálló férfiak rosszabb mutatókkal rendelkeznek az érzelmi jóllét néhány dimenzióján a házas férfiakhoz képest, a nők között nincs különbség.

A legnagyobb és legmegbízhatóbb családi állapotbeli különbségek akkor kerülnek elő, ha a házasokat és az elváltakat, özvegyeket hasonlítjuk össze. Az eredmények szerint az elváltak és az özvegyek kevesebb boldogságról és nagyobb pszichológiai distresszről számolnak be, mint a házasok. Ezek arra engednek következtetni, hogy a házassági kapcsolat elvesztése áll kapcsolatban a stresszel, ami fenyegeti a személy jóllétét, és nem a házasságból származó előnyök növelik a jóllétet. A választott életút megszakadása csökkenti az egyéni jóllét szintjét, például válás vagy a házastárs elhalálozása esetén.

A házasságot gyakran úgy emlegetik, ami nemcsak a boldogsághoz járul hozzá, hanem a jobb egészségi állapothoz és a hosszabb élethez. Az érzelmi és fizikai egészséget gyakran összetartozónak tekintik, mert a házasságnak köszönhető boldogság és az élettel való elégedettség erősíti az immunfunkciókat, mérsékli a kardiovaszkuláris reaktivitást, és hozzájárul más egészségfokozó fiziológia folyamatokhoz (Burman&Margolin, 1992; Kiecolt-Glaser&Newton, 2001; Robles&Kiecolt-Glaser, 2003).

A cikk célja, hogy DePaulo és Morris kutatását kiterjessze a fizikai egészség több fontos dimenziójára, úgy mint egészségviselkedés, morbiditás, önminősített egészség, betegségből való felépülés, betegséghez való alkalmazkodás, mortalitás. Az egyedülálló egyénekkel összehasonlítva a házasok fizikai egészség tekintetében előnyöket élvezhetnek, de érzelmi egészség szempontjából nem.

A házasság jótékony hatással van a fizikai egészségre?

Ahogy már korábban szerepelt, az a pozitív hatás, amit a házasság szül, hozzájárul az egészségfenntartó fiziológiai folyamatokhoz.  A házasság napról napra szerepkötelezettségekre vonatkozó gondolatokat von maga után, mely olyan belső korlátozásokat mozgósít, melyek megakadályozzák a rizikóviselkedést. A házastársi kapcsolatnak a feladata, hogy mint külső korlátozás kiegészítse ezeket a belső korlátozó mechanizmusokat. A házasfelek monitorozni tudják, vagy akár szabályozni is egymás egészségviselkedését, közbe tudnak lépni egészségtelen viselkedés esetén, és bátorítani az egészséges viselkedést. Ennek a szociális kontroll vagy szabályozó funkciónak köszönhetően lehetőség van a kialakuló betegség valószínűségének csökkentésére, illetve olyan feltételek fejlődését segítik, melyek a viselkedés alapjául szolgálnak (Umberson, 1992). A házasság azonnal hozzáférhető társas támaszt jelent stresszteli időszak alatt, segít csökkenteni az egészségromboló hatását az akut vagy krónikus stressznek (Burman & Margolin, 1992). A házastársi támogatás fontos ugyanakkor azok körében is, akik betegséggel küzdenek, vagy a felépülés fázisában vannak (Kulik & Mahler, 1993). A házasság DePaulo és Morris szerint egy elfogadott társas identitást és státuszforrást biztosít, és az ilyesfajta szimbolikus jutalmak hozzájárulnak az önbecsüléshez, a pszichológiai jólléthez, és a fizikai egészséghez. Más emberek is képesek ilyen egészségfenntartó funkciókat felmutatni, de a házasokra azért igaz ez különösen, mert hosszú távú elköteleződést vállaltak, kölcsönösen függenek a partnerüktől, bensőséges tudással rendelkeznek a partner igényeiről, és azonnal elérhetőek a partnerük számára. Weiss (1974) szerint a házasság a társaság rendelkezésre állását, érzelmi támogatást és instrumentális támogatást jelent.

Egészségviselkedés

Umberson (1992) egy longitudinális vizsgálatban körülbelül 3000 felnőtt bevonásával – mind 24 évesek vagy afölöttiek – a következőket találta: elvált vagy özvegy személyek több problémás egészségviselkedést mutattak (alkoholfogyasztás, dohányzás, alacsony fizikai aktivitás), mint a házasok; egyedülálló férfiaknak a házasokhoz képest alacsonyabb volt a testtömegük; egyedülálló nők nagyobb fizikai aktivitást mutattak. Ha a házasság előmozdítja az egészséges viselkedést, akkor a családi állapot megváltozása a házasság révén fejleszti az egészségviselkedést. Ám Umberson nem ezt találta. Azok a nem házas személyek, akik a vizsgálat 3 éve után megházasodtak, kevés előremozdulást mutattak az egészségviselkedés szempontjából. Azok a házas személyek, akik elváltak, vagy megözvegyültek, az egészséges viselkedés szempontjából szignifikáns csökkenést mutattak. Hogy meghatározza, ez minek köszönhető, összehasonlította a tartósan nem házasokat az újonnan nem házasokkal, és csak az utóbbinál talált romló egészségmagatartást.

Morbiditás

Verbrugge (1979) végzett egy korai vizsgálatot a családi állapot és a morbiditás közötti kapcsolat kimutatására. Nemzetközi adatbázisokban megvizsgálta a résztvevők egészségét. A házasoknak volt a legjobb eredményük, viszont a sorrendben utánuk következők a soha meg nem házasodottak voltak. Az özvegyek harmadikok voltak a rangsorban, az elváltak pedig az utolsók. Verbrugge ezt az eredményt a házastársi kapcsolat elvesztése okozta lélektani stresszel magyarázta, a folyamat az elváltaknak nagyobb konfliktust jelentett, mint az özvegyeknek, ezáltal az elváltak rossz egészségét is magyarázta.

Egy frissebb kutatás Hollandiában (Joung et al., 1997) hasonló eredményekről számolt be. A kapcsolatot vizsgálták az egészség és a családi állapot között nőknél és férfiaknál egy nagy, reprezentatív mintán. Nőknél az elváltaknál nagyobb morbiditási mutatókat találtak, mint a házasoknál, a soha meg nem házasodottaknál, vagy az özvegyeknél. Férfiak körében a házasoknál volt a legalacsonyabb a morbiditás. A megfigyelt különbségeket elvált nőknél a rossz anyagi körülményekkel, a nem házas férfiaknál az alacsony társas támasszal magyarázták.

Önminősített egészség

Ren (1997) vizsgálta az önminősített egészséget, a házasoknál, özvegyeknél és a soha meg nem házasodottaknál hasonló szintet talált, míg az elváltak, külön élők és együtt élő személyek szignifikánsan rosszabb egészségről számoltak be. A különbségek akkor is megmaradtak, ha kontrollálták az életkort, nemet, gyerekek számát, funkcionális korlátokat, képzettségi szintet, bevételt, nemzetiséget, észlelt társas támogatást. Az eredményeket az elváltak, külön élők és együtt élő személyek kapcsolatban való involváltságának szegényességével magyarázták.

Williams és Umberson (2004) egy longitudinális kutatásban vizsgálta a családi állapotbeli átmenetet és a bekövetkező önminősített egészségbeli változásokat. A nem és az életszakasz interakcióját vizsgálták a családi állapotban bekövetkező átmenet tükrében, és kontrollálták a faj, képzettségi szint, bevétel, foglalkoztatottság tényezőket. Először is azt találták, hogy a stabilan házas és a stabilan nem házas felnőttek nem különböznek az egészségük észlelésében, bár az özvegy férfiak némi sérülékenységről számoltak be, ami nem mutatkozott az özvegy nőknél. Amikor a családi állapotban bekövetkezett változásokat vizsgálták, a házas állapotból való átmenet több önminősített egészségi változással járt, mint a házasságba való átmenet, és ez különösen igaz volt a férfiakra. Williams és Umberson azt is találták, hogy a stresszes házasságokból való kilépés az önminősített egészségben javulást eredményezett. Ez egybecseng azzal az eredménnyel, hogy a konfliktusok által sújtott házasság hozzájárulhat a betegséghez, és extrém esetekben bántalmazáshoz és sérülésekhez (Johnson & Ferraro, 2000). A szerzők úgy foglalták össze eredményeiket, hogy az egészségbeli különbségek a házasságban feszülő problémákat tükrözik, nem a házasság előnyeit. Továbbá a házassági feszültségek aláássák a férfiak önminősített egészségét, de a nőkét nem, valamint az életszakasz és a nem interakciója határozta meg a családi állapotban bekövetkező változások hatását.

Betegségből való felépülés vagy betegséghez való alkalmazkodás

A házasokról gyakran azt feltételezik, hogy gyorsabban felépülnek vagy teljesen felépülnek egy betegségből, vagy nagyobb sikerrel alkalmazkodnak krónikus betegséghez, mert a házastárs segíteni tud a mindennapi kezelések elviselésében, bátorít, és érzelmi támaszt nyújt, ha a folyamat fájdalmas vagy lassú. Azok az elváltak és özvegyek, akiknek van gyermekük, tudnak a gyermekükre támaszkodni betegség idején. Feltételezhetően a soha meg nem házasodottak lassabban épülnek fel betegségből, mint a korábban vagy még most is házasok. Gordon és Rosenthal (1995) egy középnyugati egészségügyi központ 40 000 betegének vizsgálatából azt szűrték le, hogy a nem házasoknak a házasokhoz képest hosszabb kórházi tartózkodásaik voltak, több kórházi költségük, és a kórházi halál magasabb rizikója. A különbségek a legkifejezettebbek a soha meg nem házasodott csoportnál voltak, akiknél feltehetően egy házastárs, egy gyerek, vagy mindkettő hiánya nehezítette egy műtétből vagy komoly betegségből való felépülési képességüket.

Leigh és Fries (1991) 263 rheumatoid arthritisben szenvedő beteg vizsgálatakor azt találta, hogy a soha meg nem házasodott egyéneknél nagyobb volt a mortalitás kockázata, mint más családi állapotú személyeknél. Férfiaknál is nagyobb volt a mortalitás kockázata, mint nőknél.

Mortalitás

A szociális integráció kapcsolatban áll a mortalitás csökkent kockázatával. Gove (1973) végezte az első olyan kutatást, amely szétbontotta a nem házas kategóriát. A mortalitás arányokat hasonlította össze soha nem házasodott, özvegy és elvált nők és férfiak körében, azokkal, akik házasok voltak. A házasok esetében alacsonyabb mortalitás rátát találtak, mint a nem házasok alkategóriáiban. A különbség a leghangsúlyosabb elváltak esetén volt, és legkevésbé hangsúlyos a soha nem házasodottak esetén. A nők minden esetben jobb mutatókkal rendelkeztek, mint a férfiak. Gove ezeket úgy értelmezte, hogy a házasfél elvesztése az, ami hozzájárul a megnövekedett mortalitási kockázathoz, különösen férfiaknál. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a férfiaknak több előnyük származik a házasságból, mint a nőknek.

A mortalitás nagyobb kockázata férfiak körében felmerült egy másik kutatásban is, amit brit középkorú férfiak reprezentatív mintáján végeztek (Ebrahim, Wannamethee, McCallum, Walker & Shaper, 1995). Bár a rákban történő elhalálozás kockázata nem volt kapcsolatban a családi állapottal, az egyedülálló férfiaknál nagyobb kockázata volt a kardiovaszkuláris betegség és más betegségek általi halálozásnak. Azok között a férfiak között, akik a 11 éves utánkövetéses időszak alatt vesztették el társukat, az elváltak, nem az özvegyek, nagyobb kardiovaszkuláris és nem-kardiovaszkuláris halálozási kockázatnak voltak kitéve.

Egy másik vizsgálat (Goldman, Koreman & Weinstein, 1995) a kapcsolatot kereste a családi állapot és az egészség között 70 év feletti személyeknél. Csak az özvegyeknél találtak magas mortalitási arányt. A mortalitás és a családi állapot közötti kapcsolat kiterjed a későbbi életre, a férfiak jobban ki vannak téve a házastárs elvesztésével járó kockázatoknak.

Diszkusszió

A tanulmányokból azt lehet levonni, hogy az egyedülállók a házasokhoz képest csak a betegségből való felépülés vagy ahhoz való alkalmazkodás tekintetében vannak hátrányban, de csak kevésbé különböznek az egészségviselkedés, morbiditás és önminősített egészség szempontjából. A legnagyobb családi állapotból származó különbség a jelenleg is házas és a korábban házas csoportok között mutatkozott. Ebből az eredményből az a feltételezés született, hogy a házastárs elvesztéséből fakadó stressz következménye a fizikai egészségre hangsúlyosabb, mint a házasság védő szerepe.

Szükség van még a szignifikáns különbségek meglétének vagy hiányának további kutatására. A szakirodalmat ki kell terjeszteni úgy, hogy a nem házas csoportot tovább bontjuk, és így vizsgáljuk a házasság egészséggel kapcsolatos implikációit. További longitudinális vizsgálatok kellenek, hogy a családi állapotban bekövetkező változások egészséggel való kapcsolatát fel lehessen deríteni.