A fogyás  fenntarthatósága internetes intervención keresztül középkorú túlsúlyos nők esetében

Cussler, E.C., Teixeira, P.J., Going, S. (2008): Maintenance of Weight Loss in Overweight Middle-aged Women Through the Internet. Obesity 16 5, 1052-1060.

Az összefoglalót készítette: Czégényi Boglárka

Bevezetés

Az elhízás mértéke az utóbbi 30 évben óriási méreteket öltött az Egyesült Államokban. Mai napig vitás kérdésnek számítanak az elhízásból adódó egészségügyi következmények, az azonban bizonyos, hogy az ellátás költségei folyamatosan emelkednek, és jó eséllyel még fognak is, hiszen a túlsúlyos gyerekek ahogy idősebbek lesznek, egyre több problémával szembesülhetnek. Az elhízás kutatással foglalkozók próbálnak olyan súlycsökkentő módszereket kidolgozni, melyekkel hosszú távon sikerül fenntartani a kívánatos testtömeget. Annak ellenére, hogy a különféle testsúlycsökkentő programok csak 5-10 %-os súlyveszteséget eredményeznek, egészségügyi hasznosságuk mégis lényegesnek mondható. Sokakat elriaszthat, hogy egy-egy fogyókúrás epizód után a leadott tömeg 60%-át (vagy még annál is többet) visszahízzák. Az sem mindegy, hogy egy személy mennyi ideig alkalmaz egy adott fogyókúrás módszert, milyen tápanyagokat visz be  a szervezetébe, illetve hogy milyen motivációs tényezők játszanak szerepet az adott egyén testsúlycsökkentési magatartásában. A gyógyszeres kezelések sokszor hatékonyabbak lehetnek más módszereknél, esetükben azonban megnőhet a belgyógyászati szövődmények kockázata.

Perri és mtsai (1989) összehasonlítottak egy 20 és egy 40 hetes testsúlycsökkentő programot, és arra a megállapításra jutottak, hogy a hosszabb és folyamatosabb  társas támogatás erősebben segít fenntartani és megszilárdítani a kívánt testsúlyt. A személyes, „face to face” kapcsolatoknak  a kontroll megtartásában kiemelkedő szerepe van, azonban ezek költsége elképesztően magas. Az interneten keresztül, e-mail-es módon fenntartott kapcsolat kevésbé személyes, ám a technika adta különféle lehetőségeknek köszönhetően igazán alkalmas arra, hogy egy többlépcsős program megvalósíthatóvá váljon általa. Az internet alapú súlycsökkentéssel kapcsolatban számos, egymásnak ellentmondó eredmény született. Harvey-Berino et al. (2004) életképes eszköznek gondolja ezt a megoldást az elért testsúly fenntartására, Bessell et al. (2002) azonban megkérdőjelezte ezt a hatékonyságot.

Jelen kutatás, amely az „Egészséges Súly Az Életért” program címet viseli, randomizált kontroll elrendezésben végzett vizsgálatot olyan középkorú nőkkel, akiknél az internet alapú intervenciót hasonlították össze az önvezérelt fogyókúrás technikával. Előzetes elvárásuk az volt, hogy az internetes megsegítés hatékonyabb eszköz hosszútávon a testsúly megtartásában, mint a saját menedzselésű fogyókúra.

Módszer, résztvevők

Az „Egészséges Súly Az Életért” egy 2 éves életmódra vonatkozó intervenciókat tartalmazó program, melyben a fogyás és az így elért súly fenntartása volt a fókuszban. 4 hónap irányult a testsúlycsökkentésre, 12 pedig a fenntartásra. A vizsgálatba olyan 40 és 55 év közötti nők kerülhettek be, akiknek a BMI-je 25 és 38 közötti értéket vett fel. Ezen túl kikötés volt, hogy ne dohányozzanak, illetve ne szenvedjenek semmilyen életvitelt nehezítő betegségben. Fontos volt továbbá, hogy az internetes csoport tagjainak a vizsgálat idejére legyen elérhető internet hozzáférése. 161 nő jelentkezett előzetesen a programban való részvételre, közülük 136 fő fejezte be a 4 hónapig tartó kognitív viselkedésterápián alapuló „face to face” intervenciós periódust. A testsúly fenntartását megcélzó 12 hónapos megsegítést már csak 111-en csinálták végig (52 fő az internetes csoportban, 59 pedig az önvezéreltben).

Az első, 4 hónapon át tartó szakaszban hetente találkoztak a résztvevők, egy-egy 150 perces csoportos ülésen. A vizsgálati személyeket 6 csoportba osztották, így egy csoportban egyszerre 26 ember dolgozott együtt. Az alkalmakon a következő témákkal foglalkoztak mélyrehatóbban: fizikai aktivitás, a táplálék tápértékének és minőségének megválasztása, szociális kapcsolatok és a test-lélek összeköttetés kérdésköre. Személyre szabottan meghatározták minden résztvevőnek, hogy az energiabevitelt milyen mértékben kell csökkentenie, hogy hetente átlagosan 0,5 kg-ot tudjon fogyni. A fizikai aktivitást és annak változását lépésszámlálóval követték nyomon, és azt célozták meg, hogy a személyek kis adagokban, de folyamatosan terhelve legyenek, és épüljön be a mindennapjaikba a mozgás. Az egészséges táplálkozásra vonatkozóan javaslatokat tettek az adagok csökkentésére, a napi étkezési alkalmak háromra való redukálására, ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy az éhezést kerüljék a résztvevők, mert az nagy mértékben megterheli a szervezetet. A szociális támogatás a csoporton belüli új, segítő kapcsolatokon keresztül fejtette ki a hatását. Megosztották egymással a résztvevők eddigi tapasztalataikat, pozitív példaképeket kerestek, és az is előfordult, hogy pl. együtt látogattak el egy fitness rendezvényre, ezzel is segítve egymást a kitartó munkában. A wellness skill-ek elsajátítása során hangsúlyt kaptak az olyan témák is, mint fizikai és emocionális jóllét, karrier, környezeti és spirituális dimenziók, így ezek kapcsán került elő a test-lélek összeköttetés kérdése.

A vizsgálat következő szakasza a testsúly fenntartására irányult, amely esetében a 6 meglévő csoportból 3-at véletlenszerűen az internetes feltételbe, míg a többieket az önmaguk által irányított csoportba soroltak be. Az utóbbi feltételhez tartozók a későbbiekben semmilyen extra segítséget nem kaptak, annyi azonban megengedett volt számukra, hogy az előző 4 hónapban elsajátított készségeket továbbra is gyakorolják és azt sem tiltották meg, hogy a tagok egymás között kommunikáljanak. Az internetes csoportban külön időt szenteltek a vizsgálatvezetők arra, hogy megtanítsák a résztvevőket az alkalmazandó programok használatára, és ellenőrizték,   hogy mindenkinek a saját gépén működik-e a rendszer. A későbbiekben a vizsgálati személyeket a következő módokon segítették: csoportos és egyéni e-mailek, hirdetőtáblák, chat-szobák, stb. Őket arra kérték, hogy vezessenek naplót  a bevitt kalória mennyiségéről, a fizikai aktivitásukról és aktuálisan a test-lélek egyensúlyi állapotáról.  Ezen túlmenően azt a feladatot kapták, hogy minden héten ugyanazon a napon, ugyanabban az időben mérjék meg a súlyukat,  hetente négy alkalommal figyeljenek a diétájukra, és legalább hetente háromszor végezzenek mozgásos feladatokat, majd ezeket az eredményeiket legalább hetente egyszer dokumentálják a saját profiljukon. A vizsgálatvezetők a fizikai aktivitásra vonatkozóan többféle mozgásos feladatsort is felajánlottak, hogy ne mindig ugyanazt a gyakorlatsort kelljen ismételni a személyeknek. A diéta betartása úgy vált követhetővé, hogy egy élelmiszer piramisban elrendezve jelentek meg az adott személy által elfogyasztott tápanyagok, így a résztvevő is jól láthatta, hogy mi az, amiből többet vagy éppen kevesebbet kellene bevinnie a szervezetébe. Az internetes kommunikáció fenntartását egy szakmai stáb segítette, és ha bármilyen jellegű kérdés felmerült a vizsgálati személyek részéről, akkor rendelkezésre álltak, valamint ösztönözték őket arra a legújabb aktualitások folytonos megosztásával, hogy minél többször lépjenek be egy héten a webes felületre.

A mérésekre a vizsgálat kezdetekor, az első részt követően (azaz 4 hónap után), valamint 16 hónap után került sor. Tizedes jegy pontossággal mérték a testsúlyt, testmagasságot, valamint a BMI-t és testzsír százalékot.  A tömeg meghatározásakor ügyeltek arra, hogy a személyek könnyű anyagból készült ruhát viseljenek, valamint ne legyen rajtuk cipő. A fizikai aktivitás értékelését egy hét napos testmozgás interjúval végezték, önbevallásos módon. A mozgás tekintetében az erősség volt mérvadó (vagyis, hogy közepes vagy magas intenzitású-e a mozgásforma) és nem pedig önmagában az, hogy az adott személy mennyi időn keresztül csinálja a tevékenységet. Ennek a felméréséhez az anyagcsere ráta által adott értéket (1 kcal / kg testtömeg / óra) használták fel. A tápanyag bevitelt random kiválasztott 9 napon ellenőrizték, melyből 3 a kezdeti, 3 a 4 hónapos képzést követő, míg szintén 3 a 16 hónapos utánkövetési adatokból került ki. A vizsgálatvezetők ügyeltek arra, hogy ezek a három napos alkalmak tartalmazzanak egy hétvégi napot és két nem egymás utáni hétköznapot. A diéta sikerességét a tápanyagbevitel analizálása után határozták meg, hozzáértő szakemberek segítségével.

Statisztikai próbák, eredmények

24 nő esetében merült fel az a probléma, hogy idő előtt abbahagyták a vizsgálatot, így náluk a végső testtömegként a befejezés előtti utolsó mérést tudták felhasználni. Ezeknek az eredményeknek a korrekciójára a BOCF (Baseline Observation Carried Forward) módszert alkalmazták. Számoltak intraclass korrelációt, vizsgálták a központi tendenciát, az eloszlást és a homoszkedaszticitást a kezdeti időszakban, 4, majd 16 hónap után. Ahhoz, hogy a három időszakban elért különböző eredményeket össze tudják vetni a különböző intervenciót kapó csoportokban, GLM próbát alkalmaztak. Spearmen korrelációval hasonlították össze a kétváltozós kapcsolatokat az internetes intervenciót kapó és nem kapó csoportokban, ezen kívül az internetes mérések analíziséhez nemparametrikus eljárásokat használtak. Többszörös lineáris regresszióval nézték meg az internetes csoportban, hogy a különböző beavatkozó eljárások hogyan befolyásolták az elért testsúly sikeres fenntartását.

A 6 csoportban nem mutatkozott szignifikáns különbség a 4 hónapos fogyasztó programot követően a kezdeti állapothoz képest a súlyveszteségben, az energia felhasználásban, valamint a bevitelben. Az internetes csoportok a csak edukációban részesülő csoporthoz képest az esetek többségében valamivel pozitívabb eredményeket kaptak a 4-16 hónapig tartó utánkövetéses időszakban, bár a kapott értékek nem tekinthetők szignifikánsnak. (Pl.: az önirányított csoportban: a testsúly mean+/-S.E.= 1+/- 4,6 kg ; energia bevitel/kcal/nap/ mean+/- S.E.= 91+/- 330 kcal; az internetes csoportokban ugyanez: mean+/-S.E.= 0.7+/- 5,4 kg; mean+/-S.E.= 74+/- 371 kcal). Összességében a fogyás sikeressége alig tér el a két fent említett csoportban, ugyanis mindkét esetben az a tendencia figyelhető meg, hogy a bekerülést követő 4. hónap után a kiindulási testsúly kb. 6 %-át veszítették el a résztvevők, és a 16. hónap végére is kb. 5%-os szinten tudták tartani ezt az értéket, ami sikeresnek mondható. Az internetes csoportokban a legtöbb bejegyzést a résztvevők a fizikai aktivitás témakörben tették, ezt követték a diétázással kapcsolatos hírek, majd a heti súlyváltozás, a legkevésbé népszerű témakör pedig a „a te heted” nevet viselő opció volt. Ezen témák látogatottsága nem csak összességében, hanem a heti rendszerességgel történő dokumentálásban is az előbb említett módon sorakozott fel.

Diszkusszió

Az eredmények összességében nem mutattak szignifikáns különbséget a visszahízás, a gyakorlatoknak köszönhető energia felhasználás, illetve az energiabevitel tekintetében az internetes, valamint az önmenedzselt csoportban.  A kapott értékek talán annak is köszönhetők, hogy az internetes csoportban többekben nyugtalanság érzést okozott az internethasználat, így abból a csoportból nagyobb is volt a lemorzsolódás (21,2%),  mint az internetet nem használók esetében (14,5%). A statisztikai adatok arra utalnak, hogy az Egyesült Államokban a nők ugyanolyan arányban használják az internetet, mint a férfiak, és a főiskolát végzettek 80%-ának ez nem is okoz problémát, a jelen kutatásban ennek ellenére ez  mégis megjelent mint frusztrációt okozó tényező. Az eredményeket az is nagy mértékben torzíthatta, hogy az önvezérelt csoport tréninget követő időszakára nem volt a kutatóknak egy szisztematikusan kidolgozott protokollja, így például könnyen lehet, hogy az önvezérelt csoport tagjai közti e-mail váltások, mintegy önsegítő csoportként funkcionáltak, így a társas támogatási hatás a konkrét beavatkozást követően az ő esetükben is fennmaradt. A tanulmány egy másik korlátja, hogy a program, amellyel dolgoztak, a nagyon kis testtömeg eltérést nem volt képes detektálni, így ez is torzításhoz vezethetett. Sajnos arra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, hogy egy adott website fejlettsége és jellemzői, vajon milyen mértékben gyakorolnak hatást a felhasználóra a testsúlycsökkentés/megtartás sikerességére vonatkozóan, pedig érdemes lenne ezt is megvizsgálni. Érdekesség, hogy bár a diétázáshoz tartozó bejegyzések felületét vizuálisan vonzóvá tették (tápanyag piramis), mégis a fizikai aktivitásra vonatkozóan született több bejegyzés, amit azzal magyaráznak, hogy a résztvevők számára valószínűleg kevésbé volt megterhelő azokra a zárt kérdésekre válaszolni, melyek a mozgásos tevékenységekkel kapcsolatban merültek fel, mint a nyitott elemeket tartalmazó diétázási kérdésekre.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy függetlenül, hogy valaki az internetes vagy a saját maga által irányított csoportba került-e, a 12 hónapos utánkövetési időszakban sikeresen képes volt megtartani a kívánt testsúlyát. Az internetes eszközök használata a jelen tanulmányban abból a szempontból bizonyult hasznosnak, hogy a fizikai aktivitás növelhető volt általa, a diétázással kapcsolatban azonban ilyenfajta hasznosságot nem találtak a vizsgálat vezetői.