A krónikus fájdalom, a fájdalom  hatása és súlyossága fizikai korlátozottsággal élő idős embereknél – Van nemi különbség?

Hairi, N. N., Cumming, R. G., Blyth, F. B., Naganathan, V. (2013). Chronic pain, impact of pain and pain severity with physical disability in older people – Is there a gender difference? Maturitas, 74, 68-73.

Az összefoglalót készítette: Gelencsér Dóra

Az általam választott cikk legfontosabb törekvése annak megállapítása volt, hogy található-e nemi különbség a krónikus fájdalom, a fájdalom hatása és súlyossága, illetve a fizikai korlátozottság/akadályozottság kapcsolatában idős emberek esetén.

A fizikai korlátozottság egy rendkívül nagy hatással bíró tényező, mely kapcsolatban van a függetlenség elvesztésével, az alacsony életminőséggel, az egészségügyi ellátás fokozott igénybevételével, a hospitalizációval, sőt a halállal is. Ausztráliában – ahol ez a vizsgálat is zajlott – a 65 évnél idősebb személyek több mint fele átéli az akadályozottság valamely formáját, mely befolyásolja a személyek mindennapos aktivitását. A krónikus fájdalom pedig, annak ellenére, hogy a fejlett országok idősebb polgárainak 18-57%-át érinti, még mindig alulvizsgált. A krónikus fájdalom hatással van az idősebb emberek hangulatára, életminőségére, valamint növeli a fizikai korlátozottság kialakulásának kockázatát.

Szakirodalmi adatok alapján a nők nagyobb valószínűséggel számolnak be krónikus fájdalomról, valamint fájdalmukat gyakoribbnak és intenzívebbnek mutatják be, mint a férfiak. Ezzel ellentétben a szakirodalmak eredményei a nemi különbségekről a fájdalom és a korlátozottság kapcsolatának tükrében ellentmondóak. Cunningham és munkatársai nem találtak nemi különbséget a mindennapi aktivitás váz- és izomrendszeri fájdalom okozta akadályozottságában. Stubbs és mtsai arról számoltak be, hogy krónikus váz- és izomrendszeri fájdalom esetén a nők nagyobb korlátozottságról számoltak be a fájdalommal összefüggésben, mint a férfiak. Keefe és mtsai hasonló eredményt kaptak osteoarthritises betegeknél, ahol a nők szintén nagyobb fájdalomról és korlátozottságról számoltak be, mint férfitársaik. Egy magyarországi kutatásban Réthelyi és munkatársai azt találták, hogy a nők több fájdalommal kapcsolatos korlátozottságról számoltak be. Ezzel szemben Hirsh és mtsai azt kapták eredményül, hogy az akadályozottság inkább a férfiak fájdalmával van kapcsolatban.

A vizsgálatban résztvevők az ausztráliai New South Wales államban élő, 65 évnél idősebb személyek közül két fokozatból álló rétegzett mintavételi eljárással kerültek ki. Ahhoz, hogy egy személy megfelelő legyen, be kellett töltenie a 65. életévét, magánlakásban kellett laknia és rendelkeznie kellett telefon hozzáféréssel. A hallási nehézségekkel küzdőket, illetve a siketeket kizárták a vizsgálatból. Az interjúkat 1999 augusztusa és decembere között, 5 nyelven – angol, arab, kínai, görög és olasz – vették fel, ami előtt egy levélben leírták a felmérés céljait és módszereit.

A vizsgálatban szereplő konstruktumok meglétét a személyeknek az interjúban elhangzott kérdéseire adott válaszai alapján határozták meg. A krónikus fájdalom jelenlétének vizsgálatára például a következő kérdést használták: „Az interjú előtti hat hónapban tapasztalt fájdalmat legalább 3 hónapon keresztül minden nap?”, majd amennyiben a válasz igen volt a következő kérdés arra irányult, hogy akadályozta-e ez a fájdalom a napi aktivitásban. A válaszok alapján három kategóriát alakítottak ki: nincs krónikus fájdalom, van krónikus fájdalom, de nem jelent akadályt és van krónikus fájdalom, mely akadályt jelent. Azok esetében, akik beszámoltak krónikus fájdalomról, rákérdeztek annak súlyosságára is, és ezzel további kategóriákra osztották a résztvevőket: nincs krónikus fájdalom, gyenge-enyhe fájdalom, mérsékelt, a negyedik kategória pedig az erős-súlyos krónikus fájdalom. A kimeneti változó a fizikai korlátozottság volt, amit hat a mindennapi aktivitással összefüggő kérdés segítségével mértek fel (pl: „Képes-e elvégezni a házimunkákat?”, „Van-e szüksége segítségre a személyes higiénia során, például a fürdéshez vagy öltözéshez?”, stb.). A vizsgálatba néhány lehetséges zavaró változót is bevontak, mint életkor, nem származási ország, iskolai végzettség, pszichológiai distressz, szubjektív egészség és szociális aktivitás.

A statisztikai elemzések kivitelezésére a SAS 9.1-es verzióját alkalmazták.  Néhány fontosabb leíró statisztikai adatot kiemelnék: a legtöbb résztvevő 65-74 évesek közül került ki, valamit ausztrál származású volt (7071 fő ausztrál, és csupán 1809 fő származott más országból). Khi² próbát használtak a gyenge fizikai funkcionálás megléte és hiánya közti bármilyen eltérés felmérésére. Az egyes kapcsolatok feltárására végzett próbákat külön-külön végezték férfiak és nők esetén. Talán kevésbé meglepő eredmény, hogy a szociálisan inaktív személyek esetében magasabb volt a fizikai korlátozottság előfordulása, mint a szociálisan aktív személyek esetén (55,7% vs. 38,2%).

Összesen 8881 személy végezte el a telefonos interjút, amivel a válaszráta 70,7%-osnak adódott. A mintában 3836 (43%) nő és 5045 (57%) férfi. A nők idősebbek és szociálisan aktívabbak voltak, valamint magasabb arányban szenvedtek pszichológiai distressztől, mint a férfiak. Továbbá a nők inkább számoltak be krónikus fájdalomról, fájdalom okozta akadályozottságról a mindennapi életben, illetve súlyosabb fájdalomról. A fizikai korlátozottság prevalenciája magasabb volt nők, mint férfiak esetén (52% vs. 33%), valamint a fájdalom súlyosságának mértékével kapcsolatban is. Az előrehaladott életkor, az alacsony iskolai végzettség (az iskola elhagyása 15 évesen), a szociális inaktivitás, a magas pszichológiai distressz szint és az alacsony szubjektív egészség kapcsolatban állnak a fizikai korlátozottsággal. A nők magasabb arányban számoltak be fizikai korlátozottságról, ha a korábban leírt három fájdalomtípus közül bármelyiktől szenvedtek, mint a férfiak. Férfiak esetében a szociodemográfiai változók bevonása nem változtatta meg a krónikus fájdalom és a fizikai korlátozottság kapcsolatának nagyságát, bár a pszichológiai distressz és a szubjektív egészség hozzáadása csökkenést eredményezett. Nők esetében is hasonló mintázat rajzolódott ki, a krónikus fájdalom és a fizikai korlátozottság közti kapcsolat nagyságának legjelentősebb csökkenését a pszichológiai disterssz és a szubjektív egészség változók bevonása okozta. A fájdalom súlyossága és a fizikai korlátozottság között járulékos kapcsolat volt megfigyelhető, az előfordulási arány az erős-súlyos kategória esetén volt a legnagyobb és fokozatosan csökkent a mérsékelten át a gyenge-enyhe kategóriáig.

Összefoglalásként elmondható, hogy a tanulmány azt találta, hogy több nő, mint férfi számol be fizikai korlátozottságról, aminek az előfordulása sokkal nagyobb mértékű azon férfiak és nők esetében, akik beszámolnak krónikus fájdalomról, vagy súlyos fájdalomról, mint azoknál, akik nem vagy csak alacsonyabb mértékű fájdalomról tesznek jelentést. A regresszió analízis kapcsolatot mutatott mind a krónikus fájdalom, mind az akadályt jelentő fájdalom, mind a fájdalom súlyossága és a fizikai korlátozottság között. Nemi különbséget azonban nem sikerült kimutatni a krónikus fájdalom három típusa – nincs krónikus fájdalom, van krónikus fájdalom, de nem jelent akadályt és van krónikus fájdalom, mely akadályt jelent – és a fizikai korlátozottság kapcsolatában. A pszichológiai tényezők és a szubjektív egészség a fizikai akadályozottság több következményét magyarázták férfiak esetén, mint nőknél.

A tény, hogy nem találtak nemi különbséget a krónikus fájdalom és a gyenge fizikai funkcionálás között rendkívül érdekes, mivel a nők hajlamosak gyakoribb és intenzívebb fájdalomról beszámolni, csakúgy mint nagyobb fizikai korlátozottságról. Valószínűsíthető, hogy a fájdalomról való beszámolás különbségeit a nemek között az eltérő szocializáció és társadalmi elvárások okozhatják. A fájdalommal kapcsolatos kutatásokban a krónikus fájdalom és az akadályozottság kapcsolatát gyakran pszichológiai distressz mediálhatja.

A tanulmány erősségei közül mindenképpen kiemelendő a minta nagy elemszáma (8881 fő), illetve a szigorú mintavételi eljárás, amit alkalmaztak. A válaszadókat nem kérdezték arról, hogy a fájdalom volt-e az oka a fizikai korlátozottságuknak. A tanulmány fontos korlátja azonban, – csakúgy, mint minden keresztmetszeti kutatásé – hogy az eredmények általánosíthatósága nem biztosított.

Végezetül megállapítható, hogy jelen tanulmány nem talált nemi különbséget a krónikus fájdalom és a fizikai korlátozottság kapcsolatára vonatkozóan, mely kapcsolatot pszichológiai tényezők mediáltak. A szerzők ezen kívül kiemelik, hogy fontosnak tartanák krónikus fájdalommal élő idős emberek esetében, hogy a fizikai korlátozottság és a pszichológiai distressz felmérése része legyen az orvosi rutin vizsgálatnak.