A szexuális egészség egy multidimenzionális modellje

Hensel, D.J., Fortenberry, D.J, (2012) A Multidimensional Model of Sexual Health and Sexual and Prevention Behavior Among Adolescent Women. Journal of Adolescent Health, article in press.

Az összefoglalót készítette: Kiss Anna

A SZEXUÁLIS EGÉSZSÉG meghatározása általában két megközelítésből történik. Az egyik a szexuális úton terjedő betegségek valamint a nem kívánt terhesség megelőzése. A másik pedig az egészséges fejlődés részeként tekinti a szexuális önállóság, az önismeret kialakítását és a szexuális tapasztalatok megélését. Kevés olyan elmélet van, amely mindezt jól integrálná, és a gyakorlatban is bizonyítottan működik. A cikk szerzői ezt a hiányt szeretnék pótolni, és kutatásuk alapján egy integrált modellt javasolnak majd a szexuális egészségről.

Ehhez kiindulási alapnak a következő definíciót javasolják, amit a WHO és a serdülőkre vonatkozó NCASH meghatározásaiból fésültek össze:

A szexuális egészség magába foglalja a szexuális fejlődést, az utódnemzési képességet, valamint annak képességet, hogy komoly kapcsolatokat alakítson ki és tartson fenn a személy. Képes legyen arra, hogy megbecsülje saját testét, hogy mindkét nemmel tiszteletteljes és illő interakciókat tudjon kialakítani, képes legyen érzelmek kifejezésére, szeretetre, intimitásra oly módon, hogy az a saját értékrendjével konzisztens legyen. A felelősségteljes serdülőkori intim kapcsolatok megegyezésen kell, hogy alapuljanak, ne legyenek kizsákmányolók, legyenek őszinték, élvezetesek, és védekezzenek a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek ellen, bármilyen típusú szexuális kapcsolat alkalmával.

A serdülőkori intim kapcsolatok azzal az előnnyel járhatnak, hogy a fiatalok megtanulnak bizonyos készségeket, például a partner igényeivel, vagy akár a fogamzásgátló módszerekkel kapcsolatos kommunikációt, konfliktuskezelést illetve hogy hogyan kell sikeresen lezárni egy párkapcsolatot. Ezek a készségek nem csak önmagukban hasznosak, hanem akár az egész párkapcsolattal való elégedettséget is növelhetik. A szexuális egészség fontos része továbbá az, hogy a serdülők képesek legyenek arra, hogy viselkedéssel kifejezzék saját szexualitásukat. Ez történhet úgy is, hogy a „könnyedebb” érintkezési módok felől, mint ölelkezés, csókolózás, stb., tovább fejlődik a kapcsolat a komolyabb szexuális viselkedés felé, mint az orális szex, és a vaginális szex. A szexuális absztinenciát is a szexualitás kifejeződésének tekintjük.

E kutatás célja, hogy nagyobb összefüggésekben láttassa a szexuális egészség egyes elemeit, megvizsgálva azokat egy nagymintás kutatás adatbázisán. Az elmélet struktúráját és stabilitását vizsgálták, és az próbálták megérteni, hogy a szexuális egészség hogyan hat az absztinenciára, a vaginális és nem vaginális szexuális viselkedésre, fogamzásgátló használatra, óvszerhasználatra, és a szexuális úton terjedő betegségekre. Mindezt serdülő nők körében tették.

A KUTATÁS MÓDSZERE az volt, hogy egy nagyobb kutatásba kapcsolódtak be, amely egy longitudinális kohorsz vizsgálat volt. 237 serdülőkorú nőt vettek be a mintába, akik 90%-ban afrikai-amerikaiak voltak, és egy indianapolisi klinikán egészségügyi szolgáltatást kaptak. A mintába azok kerülhettek be, akik 14-17 év között voltak, és a bekerülés pillanatában nem voltak várandósak. Középosztálybeli, és alsó-középosztálybeli családok gyermekei vettek részt a kutatásban.

A résztvevők interjúkon és orvosi vizsgálatokon estek át, a nagyobb vizsgálat keretein belül is. Jelen kutatáshoz arra kértük őket, hogy soroljanak fel 5 fontos partnert az életükből. Ők lehetnek egyszerűen barátok, párkapcsolati partnerek, és szexuális partnerek is. Egy második találkozás alkalmával nyomon követtük a kapcsolatok alakulását érzelmi, viselkedéses és szexuális szempontból. A vizsgálatba végül azok a fiatal nők kerültek be, akik megfeleltek a feltételeknek, és ezen kívül a teljes szexuális tapasztalati hátterük elérhető volt.

A strukturális egyenletekkel történő modellezés (SEM) módszerét választották a szerzők az adatok statisztikai elemzésére. Három hipotézis igazolására, három elemzést végeztek el:

1.      A szexuális egészség (SZE) elemei, amiket a szexuális egészség részének feltételeznek, milyen kapcsolatban vannak a szexuális egészséggel, mennyire határozzák meg azt. Ezeket az elemeket négy csoportba sorolták: érzelmi, testi, attitűdbeli és társas elemek. Azt feltételezték, hogy ezek az elemek együtt hatást fejteken ki a szexuális egészségre, majd ezen keresztül a viselkedésre.

2.      A második, hogy a szexuális egészség modellje vajon mennyire egységes, és az egyes elemek mennyire illeszkednek a modellbe, kihagytak-e a modellből faktorokat, vagy esetleg vannak-e olyan elemek, amik elhagyhatók a modellből. Azt feltételezték, hogy a szexuális egészség egy multidimenzionális konstruktum.

3.      A harmadik cél az volt, hogy megtudják, hogy a szexuális egészség megléte vajon mennyire jósolja be a viselkedést? Azt feltételezték, hogy a szexuális egészség, és azok elemei befolyásolják a szexuális absztinenciát, a nem vaginális és vaginálisszexet, a fogamzásgátló módszerek használatát valamint a szexuális úton terjedő betegségeket.

Az eredmények azt mutatták, hogy a szexuális egészség összefügg bizonyos elemekkel a vizsgálatból, amelyek tekinthetők a SZE változóinak. A magasabb SZE tehát összefüggésben van a magasabb párkapcsolattal való elégedettséggel (β=,251), magasabb szexuális elégedettséggel (β=,192), a nemi szervek fájdalmának hiányával (β=,304), magasabb elköteleződéssel a terhesség megelőzésére (β=,348), magasabb óvszerhasználati hatékonyság (β=,874), magasabb szexuális önbecsüléssel (β=,385), alacsonyabb szexuális szorongással (β=-,484) és magasabb szexuális autonómiával (β=,691). A kor és az etnikai hovatartozás nem befolyásolták szignifikánsan az elemek bejósló erejét a viselkedésre nézve. A modellt összességében pedig szignifikánsan illeszkedőnek találták az adatbázisra, amely azt jelenti, hogy a szexuális egészség modelljét egy stabil struktúrával rendelkező konstruktumnak tekinthetjük.

Megvizsgálták azt a lehetőséget is, hogy a felsorolt elemeken kívül más faktorok vajon összefüggésben állhatnak-e a szexuális egészséggel?Tehát hogy vannak-e olyan faktorok, amiket az eddigi vizsgált modellből kihagytak? Ehhez két alternatív modellt elemeztek, az egyik esetében kiegészült a látens faktorok listája a partner fizikai tulajdonságaival, egy érzelmi és egy szociális faktorral. A másik alternatív modellt a szexuális kapcsolat érzelmi illetve extrinzik okainak szempontjaival egészítették ki. A két javasolt modell egyike sem illeszkedett az adatbázisra jobban, mint a fent igazolt modell, így ezeket elvetették. A parszimónia elve alapján javasoltak még egy jóval kisebb modellt is, ahol néhány faktort kitöröltek, amelyekről azt feltételezték, hogy ismétlődő jellegűek. Ez a modell sem lett jobb, mint az először javasolt, így ezt tartották meg a továbbiakra.

Az elemzés harmadik lépéseként arra voltak kíváncsiak, hogy a modell mennyire jósolja be a viselkedést.Az eredmények azt hozták, hogy a modell jól bejósolja a szexuális absztinenciát (β=,011), a gyakoribb nem vaginális szexet (β=,089), a gyakoribb vaginális szexet (β=,067), a legutóbbi együttlét alkalmával való óvszerhasználatot (β=,029), a magasabb óvszerhasználati arányt (β=,04), a hormonális fogamzásgátló használatot (β=,020), és a szexuális úton terjedő betegségek hiányát (β=-,016).A szexuális egészség fontos iránymutató paradigmává vált az egészségügyben és a fejlődéslélektanban is. Olyan elméleti alap, ami a pozitív szexuális fejlődést és a kedvezőtlen egészségi kimenetelek megelőzését egyaránt propagálja. E két nézőpont definícióit felhasználva, a strukturális egyenletekkel történő modellezés segítségével operacionalizálták a szexuális egészség multidimenzionális modelljét,adoleszcens nők körében.

AZ ADATOK TEHÁT AZT MUTATJÁK, hogy a szexuális egészség egy empirikusan koherens struktúra, amelyben a szexuális egészség, széles körű viselkedési repertoárral lehet összefüggésben. Ebbe beletartozik a szexuális absztinencia és a vaginális és nem vaginális szex is, valamint a védekezés a nemkívánt terhesség és a betegségek ellen is. Ez az eredmény egy szélesebb körű megértést adhat arra vonatkozóan, hogy a serdülőkori szexuális egészség milyen széleskörű viselkedéses elemekkel járhat együtt. A szexuális jólléthez tehát különféle attitűdök, hiedelmek és viselkedési formák is vezethetnek. Más kutatási eredményekből tudjuk, hogy a szexuális viselkedés típusa és gyakorisága, illetve bizonyos viselkedések kizárása, vagy akár a teljes absztinencia is fontos elemei a szexuális egészségnek, aserdülő párkapcsolatokban.

A JÖVŐ kutatásaival kapcsolatban a szerzők azt javasolják, hogy a vagy-vagy dichotómiát hagyják szemléletileg. Ez a kutatás megválaszolja azt a felvetést, hogy a szexuális egészség serdülőkorban összefüggésben állhat mind a szexuális absztinenciával, mind a szexuális viselkedés különféle formáival.Közegészségügyi szempontból is szemléletváltó értékű e kutatás eredménye, hiszen a szexuális egészség alapvető keretet nyújt a prevenciós programok felépítésében. Radikális szemléletváltásra lehet szükség, mely szerint a szexuális egészség kialakítása a prevenciós programok célja lehet.Végül a kutatás KORLÁTAIT ismegfogalmazták a szerzők.Kiterjeszthető lenne a minta földrajzilag, valamint homoszexuális serdülőkre is. Továbbá fontos észben tartani az eredmények általánosításánál, hogy ez egy keresztmetszeti kutatás, amely a hosszú távú fejlődés eseményeit nem veszi figyelembe.