A valahová tartozás szükséglete  és az akut tünetek kapcsolata serdülők körében

Begen, F., Turner-Cobb, J. (2011) The need to belong and symptoms of acute physical health in early adolescence. Journal of Health Psychology, 17(6) 907-916.

Az összefoglalót készítette: SzujóAdrienn

Absztrakt

 Jelen tanulmányban az önértékelés és a szociális valahová tarozás szerepét vizsgálták fiatalok (11-14 évesek) egészségével kapcsolatban. A vizsgálat során standardizált önbeszámolós kérdőíveket használtak, melyek a következő változókat mérték: valahová tartozás (iskolai, otthoni és közösségi szinten), önértékelés, akut testi tünetek és általános hangulat. A vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a magasabb pontszámot elért valahova tartozás kevesebb testi tünettel hozható összefüggésbe, mindazonáltal az önértékelés és a pozitív szociális kapcsolatok szerepe is igen jelentős.

Kulcsszavak

egészség, serdülőkor, hangulat, önértékelés, valahova tartozás.

  Az egyén egészségének és szociális kapcsolatainak összefüggése már számos tanulmány témáját képezte a pszichológia irodalmában. A társas támogatás hatása a stresszorokkal és így az immunrendszerrel kapcsolatban szintén gyakran vizsgált terület. Mindazonáltal Dickerson (2008) szerint az ember alapszükségletei közé tartozik a társas világban való valahova tartozás érzése, így tehát egyértelmű e konstruktum pszichés egészségre és ezáltal  egészségre gyakorolt jelentős hatása. Baumeister és Leary ’valahová tartozás’ elmélete szerint az embereknek alapvető szükséglete, hogy pozitív és támogató emberi kapcsolatokat tudjanak kialakítani és fenntartani; és ezek a biztonságos és tartós kapcsolatok kihatással vannak a szubjektív jóllétre. Ugyanakkor a szociális elutasítás és kirekesztés rontja a közérzetet: az észlelt valahová tartozás csökkenti a kortizol szintet,ugyanakkor a társas kirekesztés vagy elutasítás növeli és ezáltal blokkolja az immunrendszert. Számos elmélet bizonyítja, hogy a ’valahová tartozás’ tehát alapvető emberi szükséglet (Deci és Ryan, 1995; Maslow 1970).

  Mindazonáltal a valahová tartozáson kívül az önértékelés is hatással van az egészségre. Jelen kutatásban az önértékelés szerepét is tüzetesebben megvizsgálták és nagyobb hangsúlyt fektettek  – számos, a témában releváns kutatással ellentétben- az észlelt valahová tartozás pozitív hatásaira. (A témát vizsgáló tanulmányok jelentős része ugyanis a szociális elutasítás negatív hatásaira fókuszál.)

  Jelen kutatás célja tehát, hogy a ’valahová tartozás’ különböző színterein (otthon, iskola és egyéb közösségek) elért pontszámok illetve összességében a ’valahová tartozás’ milyen kapcsolatban áll, hogyan befolyásolja a testi tünetek észlelését, az egészséget. Mindezt a serdülők körében végezték, ugyanis ebben az életszakaszban a valahová tartozásnak bizonyítottan komoly szerepe van a jövőre nézve: befolyásolja a további pszichés fejlődést illetve az egyetemen elért eredményeket is. Ugyanakkor a valahová tartozás hiánya különböző viselkedési diszfunkciókat és szerhasználatot implikálhat.

Hipotézisek

1. Az ’összesített’ valahová tartozás kapcsolatban van az önbeszámolókon alapuló tapasztalt egészségügyi tünetekkel illetve a pozitív/negatív hangulattal.

2. A valahová tartozáson belül különböző típusok különíthetők el, a környezet, színtér alapján: iskola, otthon és egyéb közösségek. Ezen típusok is más-más módon befolyásolják a tüneteket és a hangulatot.

3. Az önértékelés mediáló szerepet tölt be a tekintetben, hogy a valahová tartozás mely szintjei hogyan hatnak az egészségre és a hangulatra.

Módszer

  A vizsgálatban 11 és 14 év közötti angol középiskolás fiatalok vettek részt. A vizsgálat első lépéseként az iskola vezetőségével és természetesen a szülőkkel konzultáltak, majd az igazgató és a szülők beleegyezésével megkezdődött a kérdőívek kitöltése: 159 diák vett részt a vizsgálatban: 70 fiú és 89 lány. Az átlag életkor 13,45 év (11,18-14,81) volt. További demográfiai adatok a cikk 1. sz. táblázatában találhatók.

Felhasznált mérőeszközök

  Az észlelt testi tünetek felmérésére a 33 kérdésből álló Cohen-Hoberman Inventory of Physical Symptoms (CHIPS) kérdőív 21 kérdését használták fel, melyben 0-4 skálán kellett értékelni a felsorolt tünetek észlelését. Az eredeti kérdőívből azért volt szükséges kizárni néhány kérdést, mert azokat alkalmatlannak tartották a vizsgált populáció szempontjából.

  A pozitív illetve negatív hangulat feltérképezésére a Positive and Negative Affect Schedule (PANAS, Watson és mtsai,1988) kérdőívet használták, mely 10-10 kérdésből áll, külön pozitív és negatív hangulati skálát is tartalmaz.

  Az önértékelés mérésére a Rosenberg-féle Önértékelési Skálát (1965) alkalmazták.

  A valahová tartozás különböző típusait más-más tesztekkel igyekeztek azonosítani: az iskolai valahová tartozást a Goodenow által kidolgozott, 18 kérdéses Psychological Sense of School Membership kérdőívvel, a helyi közösségekhez való tartozást a Bollen és Hoyle által létrehozott Perceived Cohesion Scale-ből vett 3 kérdéssel, míg az otthon észlelt kohéziót a 9 itemből álló, igaz-hamis válaszlehetőségeket tartalmazó Family Cohesion Scale segítségével. Az összesített valahová tartozást pedig a fenti típusok kombinálásából állapították meg faktoranalízis segítségével.

Eljárás

  A vizsgálatban való részvételhez szükséges volt iskolai és szülői beleegyezés. A szülők és a tanárok informált beleegyező nyilatkozatban jelenthették ki, hogy gyermekük részt vehet-e a kutatásban. A kérdőívcsomagokat tanári segítséggel osztották ki, és minden kérdés felolvasásra került az érthetőség kedvéért.

Eredmények

  A vizsgálat a következő eredményeket hozta: az összesített valahová tartozás szintjén elért magasabb pontszám kevesebb testi tünet észlelésével jár és a negatív hangulat is kevésbé jellemző, ugyanakkor e két tényező kapcsolatában az önértékelés jelentős befolyással bír. Szignifikánsan kevesebb fizikai tünetről számolnak be azok, akiknél az otthoni és a közösségi valahová tartozás magasabb pontszámot ér el, míg az iskolai szinten való valahová tartozás különös befolyással van a pozitív hangulatra.

Diszkusszió

  Az eredmények alátámasztják a korábbi kutatások eredményeit, hiszen e vizsgálat során is kiderült, hogy a valahová tartozás befolyással bír az egészségügyi állapotra és a hangulatra is. Az eredmények megegyeznek Baumeister és Leary elméletével (1995), melyben ők is megállapították, hogy az egészséget igenis jelentősen befolyásolják a szociális kapcsolatok és a valahová tartozás érzése. Azok, akik magasabb szintű valahová tartozást élnek meg kevesebb testi tünetről számolnak be, kevésbé jellemző rájuk a negatív hangulat és magasabb pontszámokat érnek el a pozitív hangulat skálán. Az otthon és a közösség szintjén megélt valahová tartozás kapcsolatban áll a testi tünetek észlelésével; hangulat szempontjából pedig az otthon tapasztalt valahová tartozás különösen fontos a negatív hangulat kialakulása szempontjából, míg a pozitív hangulat szempontjából inkább az iskolai kapcsolatok bírnak komoly jelentőséggel. Észlelt elutasítás vagy a valahová tartozás hiányában több testi tünet jelentkezik és ez esetben a betegségek kialakulása is gyakoribb. A tanulmány továbbá kiemeli, hogy a pszichés működésre komoly hatással van mind a valahová tartozás érzése és a szociális elutasítás is. Vizsgálatukban sikerült kiemelniük az önértékelés igen fontos szerepét is, továbbá azt is, hogy az egészséggel kapcsolatos szociális és érzelmi funkciók serdülőkorban igen fontosak, hiszen az egészség megőrzése már ebben a korban is kiemelkedő jelentőséggel bír. További longitudinális vizsgálatok szükségesek még a téma alaposabb vizsgálatához, hiszen a szociális támogatás – mely szintén komoly befolyással van az egészségre- e tanulmányban nem került fókuszba. Ezen felül kiemelik azt is, hogy a jövőbeli kutatások során érdemes lenne orvosi vizsgálat beiktatása is, ezáltal ugyanis kiküszöbölhető lenne az önbeszámolókon alapuló kérdőívek torzító hatása.