Diabétesz és  ön-menedzsment fejlesztő program (DESMOND) hatékonysága 3 éves utánkövetéssel 2es típusú diabéteszes betegeknél

Khunti, K., Gray, L.,Skinner, T., Carey, M., Realf, K., Dallosso, H., et al (2012) Effectiveness of a diabetes education and self management programme (DESMOND) for people with newly diagnosed type 2 diabetes mellitus: three year follow-up of a cluster randomised controlled trial in primary care. BMJ, 344: e2333.

Az összefoglalót készítette: Melles Virág Írisz

A cikk célja megállapítani, hogy a DESMOND elnevezésű strukturált program, amely újonnan diagnosztizált 2es típusú diabéteszes személyek számára készült, hatásosnak bizonyul-e három év távlatából is.

Bevezetés

A 2es típusú diabétesz krónikus hiperglikémiával járó súlyos betegség, amelynek előfordulási gyakorisága egyre növekszik. Hosszú távon olyan szövődményekkel járhat, mint vakság, végtagamputáció, kardio-vaszkuláris megbetegedések. Hagyományosan gyógyszeres kezelést írnak elő, melynek célja a hiperglikémia stabilizálása és a kardio-vaszkuláris kockázatok csökkentése. Az ezzel a betegséggel együttélő személyek számára egészségük érdekében a gyógyszerezés mellett fontos odafigyelniük egyéb tényezőkre, is, mint például a fizikai aktivitás vagy a diéta. Ezért fókuszálnak a diabéteszesek számára kialakított programok az önmenedzselésre, az önmagunkért vállalt felelősség aktív vállalásához szükséges skillek fejlesztésére. Az amerikai diabétesz egyesület, és más társaságok ajánlása szerint a diagnózis megkapásával egy időben, azonnal fel kell hívni a betegek figyelmét az ilyen jellegű programokra.

Egy ezek közül a DESMOND (Diabetes education and self management for ongoing and newly diagnosed). A program angol nyelvterületen (UK, Írország, Gibraltár, Ausztrália) 103 egészségügyi szervezetnél elérhető, 753 kiképzett vezető segítségével. A tanulmány a résztvevők alapértékeit veszi, és ezeket hasonlítja össze az egy évvel későbbi testsúly, dohányzás, betegséghiedelmek, depresszió és kardio-vaszkuláris értékekkel. Jelen kutatás azt is megvizsgálta, milyen hosszú távú eredménnyel jár, ha a diagnózis felállítását követő 6 hétben a beteg egy 6 órás tréningen vesz részt.

Módszer

A személyeket a diagnózis után maximum 6 héttel kérték fel, hogy vegyenek részt a kutatásban. Kizárták azokat, akik nem töltötték be a 18ik életévüket, komoly mentális problémával küzdöttek, nem tudtak rést venni a programon, vagy más kutatás résztvevői voltak. Minden résztvevő három éven át tartó követésben részesült, kivéve, ha valamilyen okból visszautasította azt.

 

A program

A strukturált program pszichológiai elméletekkel és a szakirodalom által alátámasztott, és a beteg környezetére alapoz. Csoportos foglalkozás előre megírt keretekkel. Regisztrált egészségügyi dolgozók vezették, akik egy tréningen sajátították el a program lényegét. A program 6 órás, 1 teljes vagy két fél napot vett igénybe, minden alkalommal 2 tréningvezetővel. Főleg az életmóddal kapcsolatos döntésekkel foglakoztak, mint táplálkozási szokások, fizikai aktivitás, szív és érrendszeri rizikótényezők. A cél az önmagukért vállalt felelősség tudatosítása és az énhatékonyság erősítése volt, elérhető célok megfogalmazásával.

A résztvevőknek a három éves felmérés előtt 2 héttel postán küldtek értesítést és a kitöltendő kérdőívet. Ha nem érkezett válasz, úgy 3 hét múlva emlékeztető követte az első levelet.

 

A kimeneti változók

A programot követő 6., 8. és 12. hónapban, illetve 3. évben történt felmérés. A biomedikális adatok közül a glycated haemoglobin (HbA_1c) szint, vérnyomás, koleszterinszint, és más faktorok, testsúly és derékméretre kérdeztek rá. A kérdőívek az életmóddal, dohányzással, fizikai aktivitássa, életminőséggel, és egészséggel összefüggő életminőséggel foglalkoztak. Betegségpercepciós kérdőív vizsgálta a betegek megértését, becsült kontrollját a diabétesszel kapcsolatban, emocionális distressz és depresszió-felmérés is történt.

Eredmények:

A kezdeti résztvevők 90,2%a  volt elérhető 3 év múlva, és 68-85%uktól sikerült a szükséges fiziológiai iletve kérdőíves adatokat összegyűjteni. A lemorzsolódók a statisztikai elemzés alapján idősebbek, alacsonyabb súlyúak, alacsonyabb depresszió-értékekkel rendelkezők voltak.

A fiziológiás értékek tekintetében a 3 éves követésben nem találtak szignifikáns különbséget azokhoz a betegekhez képest, akik csak az általános ellátásban vettek részt.

Az életmóddal kapcsolatos vizsgált változók közül a fiziaki aktivitásban nem volt különbség, a betegésggel kapcsolatos hiedelmek szignifikáns változást, jobb megértést mutattak. A depresszió értékek  nem változtak.

Megbeszélés:

A három éves követéssel megállapítottuk, hogy a biomedikális és életmóddal kapcsolatos mutatókon nem detektálható hosszú távú változás, de a betegséggel kapcsolatos hiedelmekkel kapcsolatban igen. A tanulmány nem tudott kimutatni cardiovaszkuláris előnyöket azokkal a betegekkel kapcsolatban, akik nem csak az általános ellátásban, hanem a tréningeken is részt vettek. Az ilyen hosszú távú hatások kimutatása azonban különlegesen nehéz feladat. A diabétesszel való megküzdés során különösen nagy jelentősége van annak, hogy a beteg önmenedzselés, mentális egészség, a betegséggel kapcsolatos tudás és megértés területén megfelelően magas szinten álljon. Ezt a tréningek fejlesztették, és ez lehet kapcsolatban azzal, hogy nem mutattak a betegségük nagyságának észlelt növekedésével együtt növekvő distresszt. Ezzel együtt a DESMOND program természetesen csak egy komplex egészségügyi ellátó rendszer részeként értelmezhető, és további kutatásokra van szükség a program hatékonyságát és továbbfejlesztését illetően is.

Konklúzió

A tanulmány tehát kimutatta,hogy a DESMOND elnevezésű program frissen diagnosztizált felnőtt 2estípusú diabéteszes betegek számára, amelynek során 6 órás tréningen vettek részt, nem mutatott hosszú távú hatást a biomedikális és életmóddal kapcsolatos kimeneti változók tekintetében, de némi változást elért a betegséggel kapcsolatos hiedelmekkel. Az eredmények hosszútávú, folyamatos program működtetését indukálják, amelynek időintervalluma és tartama további kutatások témáját kell hogy képezze. További kutatások azt is kimutathatják, hogy a megnövelt óraszám valószínűleg növeli a mutatókon mért változás mértékét is, illetve még hosszabb távot vizsgálva az idő és a hatékonyság kapcsolatának pontos természetét is felfedhetik.

A „Healthy Buddies”, egy  iskolai, kortárs vezette, egészségfejlesztő program hatékonysága általános iskolákban

Campbell A. C.,Barnum D., Ryden V., Ishkanian S., Stock S., Chanoine J.-P. (2012): The effectiveness of the implementation of Healthy Buddies, a school-based peer-led health promotion program in elementary schools Can J Diabetes 36, 181-186

Az összefoglalót készítette: Benedek Noémi

Bevezetés 

            Az inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának legfontosabb környezeti előidézője a magas kalória bevitel és a mozgásszegény életmód, amely az elhízáshoz vezet. Kanadában 1981 óta a testtömeg index (BMI) 0.1 kg/m2-es növekedése figyelhető meg fiú és lány gyermekeknél egyaránt, a legtöbb korosztályban. Jelenleg a 2 és 17 év közötti gyermekek 26%-a túlsúlyos vagy elhízott. Az utóbbi két évtizedben az elhízottság járványszerű terjedése gyermekek és serdülők körében a 2-es típusú diabétesz incidenciájának növekedéséhez vezetett. A 2-es típusú cukorbetegség prevenciója tehát a túlsúly megelőzését és kezelését kell, hogy megcélozza. Mivel a már kialakult túlsúlyt rendkívül nehéz kezelni, a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni.

            Az iskolai környezet megfelelő helyszín lehet az egészségfejlesztő üzenetek gyerekeknek – és szüleiknek - való átadására. A gyerekek sok időt töltenek az iskolában, így gyakorolhatják is a tanultakat. Az iskolában zajló aktivitások az összes jelenlévő gyerekhez eljutnak szocioökonómiai státusztól, etnikumtól vagy lakóhelytől függetlenül. Az egészségfejlesztő intervenciók a diákok tudását bővítik, amely remélhetőleg az attitűdre és a viselkedésre is hatással van.

            A WHO (World Healh Organization) arról számol be, hogy az iskolai egészségfejlesztő intervenciók akkor hatékonyak, ha multifaktoriálisak, intenzívek, az egész iskolát bevonják és legalább egy évig tartanak. Továbbá középiskolában a program sikeressége attól is függ, hogy olyan személy hajtja-e végre, aki nem az osztály tanára és a program támogatja-e az inaktivitás csökkentését.

            A „Healty Buddies” programot Brit Kolumbiában fejlesztették ki és 2002 és 2004 között ki is próbálták két iskolában. A „Healty Buddies” iskolai, tanárok által irányított, de kortársak által levezetett egészségfejlesztő program, amely azáltal, hogy információt nyújt, és a pozitív attitűdöt illetve viselkedést támogatja, hozzásegíti az általános iskolás gyerekeket, hogy egészségesebb életet éljenek. A program az egészséges életmód 3 komponensét hangsúlyozza: fizikai aktivitás, egészséges étkezés és egészséges testkép kialakítása. A program az összes gyereknek megfelelő súlytól függetlenül. Az idősebb 4.-7. osztályos diákok egy egészséges életmódról szóló leckét kapnak egy tanártól, amit aztán megtanítanak a fiatalabb „pajtásuknak” (óvodától 3. osztályig). Ebben a randomizált vizsgálatban a beavatkozást egy külsős tanár végezte. A kontrollcsoporthoz képest az intervencióban résztvevő diákok nagyobb fejlődést mutattak az egészséges életmóddal kapcsolatos tudás, viselkedés és attitűdök terén. Óvoda-3. osztályos gyerekeknél lassabb vérnyomás emelkedést, 4.-7. osztályosoknál lassabb testtömeg index növekedést tapasztaltak.

            A „Healthy Buddies” programot már dél Manitoba vidéki területein is alkalmazták, ahol hatékony volt a súlygyarapodás és a derékbőség csökkentésében olyan bennszülött közösségekben, ahol a túlsúly és elhízottság előfordulása 36%. A program bevezetését más területeken, továbbá külföldön: Németországban és a Kelet Mediterrán térségben is tervezik.

            Jelen kutatás elsődleges célja az volt, hogy megvizsgálja a program hatékonyságát a diákok egészséges életmódról való tudása, viselkedése, szokásaik és attitűdjük által a nem randomizált kontrollhoz viszonyítva. Annak a változtatásnak a hatását is mérik, hogy fenntarthatóság céljából nem külsős, hanem az intézmény saját tanárai hajtják végre a programot. A magasságban, súlyban, BMI-ben, vérnyomásban és szívritmusban bekövetkező változásoknak a konkrét leírását is célul tűzték ki, továbbá a tanárok és diákok elégedettségének mérését.

Módszer         

            45 állami általános iskola vezette be a „Healthy Buddies” programot egy tanéven keresztül. 21 egészséges életmód leckét tanítanak egy tanévben. A tanév kezdetén 4.-7. osztályos tanulókat óvodás-3. osztályos diákokkal párosítanak össze. Mindegyik héten a 4.-7. osztályos diákok egy 45 perces egészséges életmód leckét kaptak közvetlenül az intervenciós tanártól. A 4.-7. osztályos diákok ezután az óvodás-3. osztályos diákjaiknak 30 percben megtanítják a tananyagot többféle módszert alkalmazva (játékok, bemutatások, művészeti tevékenység). Az év első felében a pár tagjai között a kapcsolatkialakítás illetve elmélyítés van előtérben, valamint az egészséges életmód 3 fő összetevőjét veszik át. A tanév második felében az egészséges életmóddal kapcsolatos kihívásokkal és ezen akadályok leküzdésével foglalkoznak (pl. média). Mindegyik pár kétszer 30 percet tölt fizikai aktivitással a gimnáziumban, ilyenkor a két osztály egyik tornázik. A párokat évente egyszer változtatják és a kevésbé alkalmas idősebb diákokat jobb vezetői készséggel rendelkező idősebb diákokkal párosítják össze.

            Költségvetési keret miatt a felmérést nem végezték el mind a 45, csupán az önként jelentkező 6 iskolában.

            A finanszírozás típusa miatt kontrollcsoportot nem tudtak bevonni a vizsgálatba. Azonban két további iskolát vontak be, ahol nem történt intervenció és ahol felvették a kérdőíveket a tanév elején és végén.     

Eredmények

            Óvodás-3. osztályos gyerekek között az egészséggel kapcsolatos tudás szignifikánsan növekedett az intervenciós, de nem az összehasonlításként szolgáló iskolákban.  4.-7. osztályos tanulók között szignifikáns növekedés volt tapasztalható a tudás pontszámokban mind az intervenciós, mind az összehasonlító iskolákban. Az eredményekben való változás szignifikánsan különbözött az intervenciós iskolákban az összehasonlító iskolákhoz képest mind az óvoda-3. osztály, mind a 4.-7. osztályos diákok körében.

            Viselkedés pontszámokban nem voltak szignifikáns különbségek intervenciós és összehasonlításként szolgáló iskolák között.

            Óvoda-3. osztályos gyerekek körében az egészséges szokások pontszám szignifikánsan növekedett az intervenciós, de nem az összehasonlító iskolákban.

            Az intervenciós iskolákban mind az 5 kérdésre adott válasz szignifikánsan javult, míg az összehasonlító iskolákban csak a 2. és 4. kérdésnél volt tapasztalható javulás, bár a megfigyelt változásokban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az összehasonlító és intervenciós iskolák között.

            Mint, ahogy várható volt, a testsúly, magasság, és BMI szignifikánsan növekedett minden korosztályban.

            A legtöbb óvoda-3. osztályos gyereknek vagy pozitív, vagy semleges véleménye volt a programról. Szerették, hogy az osztályuk része a programnak, úgy érezték, hogy a programnak köszönhetően egészségesebbek lettek, szerettek az idősebb barátjukkal dolgozni, és úgy érezték, hogy az idősebb haver segített nekik a hatékonyabb tanulásban. Hasonlóképpen a 4.-7. osztályos gyerekeknek is tetszett a program, úgy érezték, hogy felvértezte őket egy egészségesebb életstílusra, jobb egészséggel kapcsolatos döntéseket hoznak, és sokat tanultak azáltal, hogy ők voltak az idősebb „pajtás”.

            A tanárok úgy vélték, hogy a program hasznos volt a gyerekek egészségi problémáinak megszólításában, hogy a gyerekek nagyobb tudatosságot mutatnak és az attitűdjeikben és viselkedésükben is történt változás a sikeres egészségfejlesztés érdekében.

Diszkusszió    

            A kutatás korlátai közé tartozik, hogy nem volt formális kontroll csoport, illetve az önként jelentkező iskolákat mérték, ami torzításhoz vezethet. Összességében a „Healthy Buddies” Brit Kolumbia különböző iskolai környezeteiben való széleskörű bevezetése és általános iskolai tanárok általi kivitelezése hatékonynak bizonyult, és úgy tűnik, hogy hosszabb távon is fenntartható lenne. A „Healthy Buddies” nem csak a 4.-7., hanem az óvodás-3. osztályos gyerekek között is fejleszti az egészségről való ismereteket, ami pozitív hatást gyakorolhat a viselkedésre, attitűdökre és szokásokra.  

A pozitív és negatív affektusok mediáló hatásai a  perfekcionizmus és a testi egészség összefüggésében

Nejad, E. H., Besharat, M. A., Haddadi, P., Abdolmanafi, A. (2011). Mediation effects of positive and negative affects on the relationship between perfectionism and physical health.  Procedia - Social and Behavioral Sciences, 30, 176-181.

Az összefoglalót készítette: Tisza Kálmán

A kutatók a negatív és pozitív affektusok mediáló hatását vizsgálták a perfekcionizmus és testi egészség dimenziói közötti kapcsolatban egy általános mintán. 234 vizsgálati személy (131 nő, 103 férfi) töltötte ki a Teherán Multidimenzionális Perfekcionizmus Skálát (TMPS), Pozitív és Negatív Affektus Skála (PANAS) illetve a Testi Egészség Leltárat (PHI).

Az eredmények alapján elmondható hogy a negatív és pozitív affektusok ellentétes hatást fejtettek ki a testi egészség és a perfekcionizmus kapcsolatára. Kijelenthető, hogy a negatív érzelmek mediáló hatása nagyobb volt, mint a pozitívoké.

Bevezetés

A pszichológiai –és különösen a személyiségpszichológiai- változók testi egészséggel illetve betegséggel való összefüggésének vizsgálata nagy múltra tekint vissza az egészségtudományok és a pszichológia területén. A perfekcionizmus régóta ismert személyiségtényező a betegségek biopszichoszociális megközelítése területén. Számos tanulmány támasztotta alá a kapcsolatot a perfekcionizmus és a mentális egészség között. Többek között a perfekcionizmus és hangulatzavarok (Flett, Besser, Hewitt, & Davis, 2007; Sherry, Law, Hewitt, Flett, & Besser, 2008), szorongásos zavarok (Laurenti, Bruch, & Haase, 2008; Stoeber, Feast, & Hayward, 2009), öngyilkossági gondolatok (Rusmassen, O’Connor, & Brodie, 2008), obszesszív-kompulzív zavarok (Kagan, Cakir, Lihan, & Kandemir, 2010; Moretz, & McKay, 2009), evészavarok (Boone, Soenence, Braet, & Goossens, 2010; Soares, Maia, Pereira, Gomes, Marques et al., 2009; Welch, Miller, Ghaderi, & Vaillancourt, 2009) és személyiségzavarok (Besharat, 2007) területén. Jóllehet a perfekcionizmus testi betegségekkel való összefüggése csak a közelmúltban került a kutatók érdeklődésének homlokterébe. Kutatások bizonyították, hogy a perfekcionizmus összefügg a testi betegségekkel, a visszatérő fájdalommal, alvási zavarokkal, fejfájással, fizikai fájdalommal, és a krónikus fáradtság szindrómával is.

            A perfekcionizmus, mint személyiségvonás multidimenzionális struktúrát alkot: a hibamentesség, a teljesítmény iránti szigorú kritériumok együtt a saját viselkedés kíméletlen elemzésével és a hibákra való fokozott érzékenységgel közösen alkotják ezt a jellemvonást. Frost és munkatársainak Multidimenzionális Perfekcionizmus Skálája (MPS-F, 1990) hat dimenziót különít el: hibák feletti aggodalom, személyes standardok, szülői elvárások, szülők kriticizmusa, cselekedetekkel kapcsolatos kételyek, és szervezettség. Ezen dimenziók mentén, a hibák feletti aggodalom és a cselekedetekkel kapcsolatos kételyek kapcsolhatóak igazán szorosan a betegségek kialakulásához. Hewitt és Flett Multidimenzionális Perfekcionizmus Skálája (MPS-H; 1991; Flett, & Hewitt, 2002) három dimenziót különít el: személyes perfekcionizmus, másokkal szembeni perfekcionizmust és társadalmilag előírt perfekcionizmust. Általánosan elmondható, hogy a személyes perfekcionizmus jobban összekapcsolható az egészségi faktorokkal, mint a társadalmilag előírt perfekcionizmus . A másokkal szembeni perfcekcionizmussal kapcsolatos kutatások ellentmondásos eredményeket hoztak.

Született néhány kutatás a perfekcionizmus és az egészség kapcsolatáról. A Teherán Multidimenzionális Perfekcionizmus Skálát használva (TMPS; Besharat, 2009), Ofoghi és Besharat (2010) kimutatta hogy, a személyes perfekcionizmus pozitív hatással van az egészségre, azáltal, hogy serkenti a személyeket testi és szellemi képességeik fejlesztésére.

Tanulmányukban kimutatták, hogy a társadalmilag előírt perfekcionizmus negatív hatással van a mentális egészségre. Hadjistavropoulos és mtsai. (2006) megerősítették, hogy azok a személyek, akik jelentős elvárásokat tapasztalnak magukkal szemben (társadalmilag elvcárt perfekcionizmus) jelentősen erősebb visszatérő fájdalomról számolnak be. Molnár és mtsai. (2006) általános mintán végzett kutatásai bizonyították, hogy azok a személyek, akik magas személyes perfekcionizmussal jellemezhetőek jobb mentális egészségnek örvendenek, míg a társadalmilag elvárt perfekcionizmus alacsony energiaszinttel és nagyobb fáradtsággal járt együtt.

A perfekcionizmus dimenzióinak és a testi egészség-betegség összefüggésének vizsgálatakor a központi kérdés, hogy mely tényezők mediálják ezt a folyamatot. A legújabb tanulmányok alátámasztják a perfekcionizmus és az effektusok kapcsolatát (Flett et al., 2007; Sherry et al., 2008). Macedo és mtsai. (2009) szignifikáns kapcsolatot találtak a társadalmi perfekcionizmus és a negatív érzelmek illetve a depresszió között.

Sagar és Stoeber (2009) leírták hogy  kapcsolat van a társadalmi perfekcionizmus és a kudarc utáni negatív érzelmek között. A személyes perfekcionizmus ezzel szemben pozitív affektusokkal társul (Molnár és mtsai., 2006).

Másrészről bizonyos tanulmányok bizonyították a kapcsolatot a negatív affektusok és az egészségügyi panaszok, betegségek között. (Butler, Whalen, Jamner, 2009). A pozitív affektusok és az egészség kapcsolatát vizsgáló eredmények ellentmondásosak.  Míg bizonyos kutatók nem találtak kapcsolatot közöttük (Watson, & Pennebaker, 1989), addig mások szignifikáns kapcsolatokról számoltak be (Dockray & Steptoe, 2010).

A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján a perfekcionizmus dimenziói valószínűleg a pozitív és negatív affektusokon keresztül fejtik ki hatásukat az egészségre (Molnar et al., 2006). Korábbi kutatások eredményei alapján a személyes és társadalmilag előírt perfekcionizmus és az egészség kapcsolatát negatív és pozitív affektusként lehet elkönyvelni, egymástól különállóan. A másokra irányuló perfekcionizmus esetében azonban –empirikus bizonyítékok hiányában- nem beszélhetünk ilyen kapcsolatról, jóllehet ezen jelenség is vizsgálat tárgyát képezi a tanulmányban.

Módszer

Vizsgálati személyek

254 teheráni nő és férfi vett részt a vizsgálatban a beválasztási és kizárási kritériumok az alábbiak voltak:

A. Beleegyezés a vizsgálatba.

B. Egyetemi diploma

C. 25 és 50 év közötti életkor

D. Nem szedett gyógyszert mentális vagy testi betegségére a vizsgálat alatt.

18 személyt kellett kizárni a vizsgálatból, mert nem töltötték ki teljesen a rendelkezésükre bocsátott teszteket.

Mérőeszközök

Teherán Multidimenzionális Perfekcionizmus Skála (TMPS; Besharat, 2009) – 30 itemes kérdőív, 5 pontos Likert-skálákkal

Pozitív és Negatív Affektus Skála (PANAS; Watson, Clarke, & Tellegen, 1988)- 20 itemes skála 10 negatív és 10 pozitív tétellel, 5 pontos Likert-skálákkal

Testi  Egészség Leltár (PHI)- 24 kérdés, 4 dimenzióra bontva: fizikai tünetek, orvosi látogatások száma, észlelt egészség, betegséggel töltött napok száma. 4 fokú Likert-skálákat használ

Eredmények

A Pearson-korreláció eredményei arra utalnak, hogy a személyes perfekcionizmus pozitív korrelációt mutat a pozitív affektusokkal és testi egészséggel, továbbá negatív korrelációt mutat a negatív affektusokkal. A társadalmilag előírt perfekcionizmus ezzel szemben negatív korrelációt mutat a pozitív affektusokkal és egészséggel és szignifikáns pozitív korrelációt a negatív affektusokkal. A másokra irányuló perfekcionizmus egyik faktorral sem mutatott szignifikáns korrelációt.

Az eredmények megerősítik a szerzők hipotéziseit a perfekcionizmus és az egészség kapcsolatáról.

A  szubjektív szociális státusz: meghatározói és kapcsolata az egészség-betegséggel a Whitehall Study II-ben

 Singh-Manoux, A,  Adler, N.E., & Marmot M.G. (2003): Subjective social status: its determinants and its association with measures ofill-health in the Whitehall II study. Social Science & Medicine  56, 6, 1321-1333.

Készítette: Soós Emese

Bevezetés

A szubjektív szociális státuszt úgy definiálják, mint „egy személy hiedelmei arról, hogy ő maga hol áll a hierarchiában” (Davis, 1956), amely az egyénnek a saját szocio-ökonomikus struktúrában elfoglalt helyének percepciójára utal. Jelen kutatás célja kettős, egyrészt:

1.      A szubjektív szociális státusz és betegség közötti kapcsolat vizsgálata, különös tekintettel arra, hogy a szocio-ökonomikus helyzet (socio-economic status= SES)  (foglalkozás, iskolázottság, jövedelem) hagyományos mérőeszközzel mérve, milyen mértékben magyarázza e jelenséget.

2.      A szubjektív szociális státusz meghatározóinak azonosítása.

A szerzők arra alapozzák az általam összefoglalt kutatást, hogy a szociális pozíció a betegségek előfordulásának és a halálozásnak is előrejelzője. Továbbá, ma már ismert tény, hogy az egészség minősége a jövedelemmel párhuzamosan növekedik – a legmagasabb SES-sel (szocioökonomikus státusz) jellemezhető személyek nem csupán azoknál rendelkeznek jobb egészséggel, akik alacsony, de a közepes SES-sel jellemezhetőknél is. Az egészség egyenlőtlenségére négy magyarázatot kínálnak a témában végzett kutatások:

1.      műtermék magyarázat

2.      a természetes és szociális szelekció

3.      materialista/strukturális modell

4.      kulturális/behaviorista modell

A szociális faktor (nem feltétlenül statisztikai értelemben) egészségben játszott szerepét bonyolítja maga az egészség, valamint a szociális egyenlőtlenség multidimenzionális jellege is. A szubjektív státusz egydimenziós jellegéről már van bizonyíték. Két kutatási irány alapozta meg azt a feltevést, amely szerint a szubjektív státusz az egészség előre jelzője lehet:

Egyik irány a jövedelem egyenlőtlen megoszlása és a halálozás közötti kapcsolat kérdéskörét vizsgálja, a bizonyítékok másik forrása az állatkísérletekből származik, kiemelve a szociális hierarchia és a betegség kapcsolatának jelentőségét. A szubjektív státusz fogalma sokkal többet takar, mint „relatív szociális pozíció”, amely inkább csak a jövedelemre vonatkozó kutatások mellékterméke. A szubjektív státusz nem csupán az egyén jelenlegi szocio-ökonomikus helyzetét foglalja magában, hanem a múltbeli helyzetét, valamint a jövőre vonatkozó várakozásait is. Így szubjektív státusz magában foglalja az egyén családi helyzetét, lehetőségeit és életének nagy változásait is.

            Egy ide kapcsolódó fogalom a szubjektív társadalmi kategória identitás­­, amely nők esetében tartalmazza a saját foglalkoztatottsági helyzetet, az iskolázottság szintjét és a férjük objektív kategóriáját. Hasonló fogalmak a szubjektív társadalmi kategória identitás, a szociális struktúra és a a szubjektív szociális státusz- a kutatás eredményessége érdekében a válaszadóknak hasonló fogalmi definíciókkal kell rendelkeznie a fenti fogalmakról, csak úgy, mint a társadalom különböző osztályairól is („dolgozó osztály”, „középosztály”).

E kutatás a szociális státusz egészségben játszott szerepét hivatott vizsgálni egy új mérőeszköz segítségével. A kutatás lényege, hogy a szubjektív szociális státusz és az egészség öt mutatójának (angina, cukorbetegség, légzőszervi betegségek, észlelt általános egészség és GHQ depresszió) összefüggéseit, és a kapcsolat mértékét az szocio-ökonomikus helyzet hagyományos fogalmainak segítségével vizsgálja. 

A kutatás másik célja, hogy meghatározza, hogy az emberek milyen kritériumok alapján adják maguknak szociális státusz egy-egy címkéjét. Valószínűleg magában foglal összehasonlító-értékelő folyamatokat, és mások által tükrözött ítéleteket is. A kutatás elsődleges elméleti kérdése, hogy vajon az emberek a szocio-ökonomikus státusz hagyományos meghatározói, úgy, mint vagyon, vagy egyéb összetevők, mint például pszichológiai jóllét az, ami a szubjektív státusz kialakítását meghatározza.

Résztvevők és módszerek

Résztvevők

A Whitehall II kutatás célcsoportja a londoni, 35-55 év közötti irodai dolgozók voltak, akik 20 különböző Civil Közszolgálati helyen dolgoznak. Végeredményben 73%-os válaszadási aránnyal a végső a minta 10 308 résztvevőből állt, amelyből 6895 férfi és 3413 nő. Első sorban értelmiségiek, mégis a válaszadók a munkakörök széles skáláját töltik be irodai segítő munkástól egészen az felső pozíciókig. Az éves fizetések skálája 62 000-től 3061-ig terjed. Az első fázisban a szűrés részeként volt egy klinikai vizsgálat, és önkitöltő kérdőív, amely demográfiai jellemzők, egészség, életmód faktorok, munka jellemzői, társas támogatottság életeseményekre vonatkozó kérdéseket foglalta magában. Ezt követően már négy adatfelvételre sor került, a legutolsóra, ötödikre 1997 és 1999 között, amelynek eredményeit a szerzők ebben a cikkben közlik. A válaszadási arányt befolyásolta foglalkozás szintje- az alacsonyabb státusú személyek kevésbé vettek részt a követéses vizsgálatban.

Mérőeszközök

Szubjektív szociális helyzet mérésére egy önkitöltős skálát használtak, amely egy 10 fokú létra mintájára készült. A résztvevők instrukciót kaptak arra vonatkozóan, hogy képzeljék el, hogy ez egy létra, amely azt képviseli, hogy a társadalom egyes tagjai hol állnak egymáshoz képest. A legjobb helyzetben élők a tetején, a legrosszabban élők az alján helyezkednek el.

Objektív szocio-ökonomikus helyzet

Foglalkozás

A közigazgatási foglalkoztatási kategóriák alapján kellett meghatározniuk a jelenlegi és utolsó beosztásukat. A közigazgatás 12 különálló nem ipari kategóriát határoz meg – egyes kategóriákat egy csoportba vonva összesen hat kategóriát határoztak meg.

Iskolai végzettség

A végzettséget öt nagy kategóriává alakították, így végül a következőket kapták:

1, nincs hivatalos oktatás; 2, alacsony középfokú oktatás; 3, magasabb fokú középiskolai oktatás; 4, egyetemi diploma; 5. magasabb egyetemi képzettség.

Személyes jövedelem

Összesen hat csoportot alakítottak ki, a válaszadókat arra kérték, hogy nevezzék meg az anyagi helyzetükhöz legközelebb állót. Az éves időszakban bejövő jövedelem értéke 9.999 fonttól 70.000 fontig terjed.

Háztartás jövedelme

A teljes háztartás jövedelme éves szinten beleértve a személyes jövedelmet is. Az eredeti 11 kategóriából végeredményben hatot alakítottak ki, amelyek értéke a „kevesebb, mint 999 font” és a több mint „200.000 font” között helyezkedik el.

Háztartás vagyona

A résztvevőknek meg kellett becsülniük, hogy milyen értékben rendelkeznek vagyontárgyakkal (ház, autó, lakókocsi, hajó, ékszerek). A kategóriák legkisebb értéke „kevesebb, mint 4.999 font”, a legnagyobb „több mint 500.000 font”.

Egészség mérőeszközei

Az anginát a Rose Angina Questionnaire-rel mérték (Rose, Blackburn, Gillum & Prinneas, 1982). A diabétesz megállapítását orvosi diagnózis révén érték el. A légzőszervi megbetegedések vizsgálatát a Medical Research Council kérdőívével végezték el (MRC,1965). Az észlelt általános egészségi állapotot a következő kérdéssel mérték fel: „Általában, azt mondaná, hogy az egészsége kitűnő/nagyon jó/jó/megfelelő/rossz?”A GHQ depressziót a GHQ 30 négy tétele segítségével mérték fel (pl.: „úgy gondolt magára, mint egy értéktelen ember). A GHQ depressziót depressziós tünetek együttesének kell tekinteni, és nem összekeverendő a klinikailag diagnosztizált depresszióval.

Élettel való elégedettség mérőeszközei

Anyagi biztonság érzete (4 pontos Likert skála, bizonytalantól a biztosig), elégedettség az életszínvonallal (7 fokú Likert skála a nagyon elégedetlentől a nagyon elégedettig), anyagi hiány (5 pontos Likert skálán), általános élettel való elégedettség (7 fokú Likert skála a nagyon elégedetlentől a nagyon elégedettig).

Pszichológiai jóllét mérőeszközei

Hét mérőeszköz segítségével mérték fel: reménytelenség, munkahelyi kontroll, általános kontroll az életben, mentális egészség, éberség?, ellenségesség, optimizmus.

Statisztikai elemzés

Az betegség mérésére szolgáló skálák számára a populációra jellemző előfordulási adatok meghatározottak életkor szerint. Logisztikai regressziós modellt állítottak fel, és kétértékű változókat hoztak létre, amelyek segítségével tesztelhető, hogy szubjektív státus és az egészség kapcsolatának szignifikanciája. Hogy a betegségek előfordulása mitől függően oszlik el egyenlőtlenül, azt a Relatív Egyenlőtlenség Index (RII) segítségével határozták meg. Ez azt fejezi, hogy a létra alján (szubjektív szociális státus) elhelyezkedő személyek milyen eséllyel betegednek meg. A regressziós modelleket külön nőkre és férfiakra is kialakították.

            Az analízis második szintjén többszörös regresszió elemzést az eredeti 16 bejósló változón, amelyben a szubjektív státusz az eredmény.

Eredmények

            A populációban mért angina, diabétesz, légzőszervi megbetegedések, észlelt általános egészség és GHQ depresszió előfordulási arányát mutatja. A trendre vonatkozó teszt szerint az alacsonyabb szubjektív státusz nőknél és férfiaknál egyaránt magasabb életkori csoportok szerinti betegség előfordulási aránnyal jár együtt. Nőknél ez nem jár együtt a légzőszervi megbetegedések esetében.

            A 2. táblázat a férfiak esetében a szocio-ökönomikus helyzet három mutatójának egy szinten tartása előtti és utáni helyzetet. A szubjektív státusz férfiaknál mindegyik egészségi mutatóval összefüggésben van, ami arra utal, hogy az alacsonyabb szubjektív státusú férfiak szignifikánsan több anginát, diabéteszt, légzőszervi megbetegedést, rossz észlelt egészséggel és depressziót tapasztalhatnak. A Relatív Egyenlőtlenségi Mutató (a továbbiakban RII) a legkisebb a légzőszervi betegségek, és a legnagyobb az észlelt általános egészség esetében.

            A foglalkoztatottság szintjének egy szinten tartása a diabétesz előfordulását a szubjektív státusz szerint nem változtatja meg. A többi egészségi mutató esetében a foglalkoztatottság hatása 47%-71% között mozgott. A jövedelem egy szinten tartása révén kiderült, hogy az angina, a légzőszervi betegségek és az észlelt általános egészség kapcsolata a szubjektív státussal szignifikáns. Azonban az összes szocio-ökönomikus helyzetre vonatkozó mérőeszköz egy szinten tartásával csak az angina és a szubjektív státus összefüggése eredményezett szignifikanciát.

            Nők esetében a szubjektív státusnak szignifikáns a kapcsolata az egészségi mutatók közül a diabétesszel, az észlelt általános egészséggel, a GHQ depresszióval, valamint szinte szignifikáns a kapcsolat az angina előfordulásával. Azonban nincs mérhető összefüggés a légzőszervi megbetegedés és a szubjektív státus között. Nők esetében a foglalkoztatottság szintje éppen úgy hatással van a nőkre diabétesz esetén, mint a férfiak esetében. Hasonlóan, a depresszióval is összefüggésbe hozható a foglalkoztatottság szintje. A végzettség szintje nőknél közel szignifikáns kapcsolatot mutat a az anginával, és az RII szignifikáns növekedéséhez vezet, így kiderült, hogy a depresszió-szubjektív státus összefüggése. Ez annak köszönhető, hogy nőknél a magasabb iskolázottság a depresszió nagyobb előfordulási arányával függ össze. A jövedelem összefüggése a mért változóval kapcsolatban csak az angina esetében szignifikáns. A többi egészségi mutató nem áll kapcsolatban az éves jövedelemmel.

            Összefoglalva, a szubjektív státus, itt alkalmazott egy tételes mérőeszköze megmutatta, hogy az értelmiségi/vezetői munkát végző személyek esetében összefügg a szociális státus és az egészségi állapot. A végzettség, foglalkoztatottság szinte, valamint a jövedelem eltérő szempontjai a szociális egyenlőtlenségnek, és eltérő kapcsolatban állnak az egyes egészségi mutatókkal. 

Életesemények  és változó fizikai aktivitás mintázatok nőknél különböző életszakaszokban

Brown, W. J, Heesch, K. C., Miller, Y. D. (2009) Life Events and Changing Physical
Activity Patterns in Women at Different Life Stages. Annals of Behavioral Medicine, 37, 294-305.

Az összefoglalót készítette: Hutter Marianna

 BEVEZETÉS

A fizikai aktivitást (a továbbiakban: FA) vizsgáló kutatások korábban főleg az individuális demográfiai és pszichológiai faktorokra koncentráltak, mint amilyen például az életkor, a nem, a motiváció, az attitűd, az énhatékonyság. Mostanában viszont egyre inkább fókuszba kerülnek a környezeti és szociális tényezők is, hiszen a FA-ról származó tudásunk jórészt a szociális ökológiai elméleten alapszik. Eszerint a társas faktorok is nagyban meghatározzák a viselkedést.

Eddig relatíve kevés tanulmány vizsgálta, hogy az emberek változó életkörülményei vagy specifikus életesemények hogyan hatnak a FA mintázataira. A kutatások azt mutatják, hogy a FA szintje csökkenést mutat a növekvő életkorral, illetve kapcsolatban áll az életkorral összefüggő életeseményekkel. Mindezek mellett úgy tűnik, hogy a személyes kapcsolatok változásai is kihatnak a FA-ra. Egy 3 éven át zajló kutatás eredményei szerint az USA-ban élő nők közül azok, akik egyedülállók maradtak, nagyobb FA-ról számoltak be, mint azok, akik férjhez mentek. Férfiak esetében a válás és a megözvegyülés járt csökkent FA-sal. Egy 18 éves utánkövetéses svéd vizsgálat szerint az együttélés volt az alacsony FA rizikója, míg egy 10 évig tartó amerikai kutatás szerint a házasoknak szignifikáns pozitív változás következett be a FA-ában az egyedülállókhoz képest.

Ellentmondásosak a bizonyítékok a változó családi struktúrával kapcsolatban is. Umberson szerint nincs kapcsolat a FA és aközött, hogy a nőnek van-e 16 éven aluli gyermeke. Viszont a 16 évnél nagyobb gyerekkel rendelkező nők aktívabbnak bizonyultak, mint a gyermektelen nők. Egy kisebb kanadai tanulmány szerint a FA csak kis változást mutatott a várandósság, a szülési szabadság és a munkához való visszatérés kapcsán. Ezzel ellentétben azoknál a svéd tinédzsereknél nőtt az inaktivitás veszélye, akiknek gyermekük született (de ez csak a lányokra volt igaz, a fiúkra nem).

Jelen cikk az Ausztráliai Longitudinális Vizsgálat a Nők Egészségéről (angolul: Australian Longitudinal Study on Women’s Health, ezért rövidítése a továbbiakban: ALSWH) című tanulmány eredményein alapszik. Az ALSWH korábbi eredményei azt sugallják, hogy az olyan életesemények, mint a férjhez menetel, a szülés vagy a munkába állás csökkentik a FA-t. Az adatok egy másik elemzése megerősítette, hogy a párkapcsolat, ahol a felek összeköltöznek és a gyermekvállalás egyaránt együttjárnak az alacsonyabb FA-sal.

Ezen tanulmány az ALSWH korábbi eredményei alapján vizsgálja a FA változásait és az FA változások kapcsolatát a specifikus életeseményekkel egy 3 évet felölelő időszakon át fiatal, középkorú és idősebb nők mintáján. Hipotézise: azok az életesemények, amelyek befolyásolják a nők időgazdálkodását, kapcsolatban állnak a FA változásával a vizsgált 3 éves periódus során.

 MÓDSZER

Az ALSWH egy prospektív vizsgálat, mely a nők egészségét és jóllétét érintő tényezőket igyekszik feltárni. Három kohorszot követ nyomon 1996-tól*: 18-23 évesek korosztálya (fiatalok), 45-50 évesek (középkorúak) és 70-75 évesek (idősek). A résztvevő nők mintáját a nemzeti egészségbiztosítási adatbázisból választották véletlenszerűen. A vizsgálatban az etikai szempontok betartását természetesen figyelembe vették: elfogadta a Newcastle Egyetem etikai bizottsága és minden egyes alanytól megkapták az aláírt informált beleegyezést a kutatók.

Jelen kutatásban 7 173 fiatal, 8 762 középkorú és 6 600 idős nő adatait dolgozták fel (miután jó néhány személyt a hiányos kérdőívkitöltés miatt ki kellett zárni a csoportokból), akik két időpontban is kitöltötték a tesztet. Az első (T1) és második (T2) kitöltés közt 3 év telt el.

 A FA-sal kapcsolatban annak gyakoriságával és időtartamával kapcsolatosan tettek fel kérdéseket, illetve az intenzitás szerint három kategóriát különböztettek meg: 1. gyorsabb tempójú sétálást (rekreációs vagy edzési céllal, esetleg azért, hogy eljusson egyik helyről a másikra) 2. mérsékelt intenzitású szabadidős FA-t (pl. tenisz, torna, úszás, tánc) és 3. erőteljes intenzitású FA-t. A résztvevők csak olyan mozgásélményről számolhattak be, amit a héten végeztek és legalább 10 percen át vagy tovább tartott.

A FA-t lepontozták: az adott héten mozgással töltött percek számát súlyozták a mozgás intenzitásával, majd ezek alapján három kategóriát állítottak: nem aktívak (<40), alacsony aktivitásúak (40 és 600 között), aktívak (600 <). Az FA változásait a tesztek alapján ezekbe a csoportokba sorolhatjuk: konzisztensen nem mozgók (egyik kérdőívnél sem mutatott FA-t), konzisztensen alacsony aktivitásúak (mindkettőnél ezt az eredményt kapta), csökkenő aktivitásúak (a második kérdőívkitöltésnél alacsonyabb aktivitást mutatott, mint 3 éve), növekvő aktivitásúak (nőtt az aktivitása az előző időponthoz képest).

A kohorsz-specifikus életesemények vizsgálatához a kutatók a Norbeck’s Life Events Questionnaires-t használták. Mindezek mellett vizsgálták a nők testsúlyát is, illetve szociodemográfiai tényezőket, mint például lakóhely, legmagasabb tanulmányok, háztartási jövedelem (utóbbit az idősebb nőknél nem).

STATISZTIKA

Az adatokat kohorszonként külön analizálták. Hogy minél több adat kerülhessen az elemzésbe, a hiányzó kategóriákat hoztak létre minden szociodemográfiai változóhoz, amennyiben az adatoknak több mint az 5 %-a hiányzott.

A fiatal és középkorú nők mintájából azokat, akik T1 időpontban azt állították, hogy előfordult velük az utóbbi 12 hónapban egy bizonyos életesemény (pl. gyermekszülés), kizárták az elemzésből az adott életeseményre vonatkozóan.

Az életesemények és a változó (csökkenő vagy növekvő) FA közötti a kapcsolatot logisztikai regresszióanalízissel vizsgálták. Az elemzések statisztikai szignifikanciája p < 0.05 volt. Kivitelezésükhöz az SPSS 15.0 verzióját használták.

 EREDMÉNYEK

 A FA arányai

A fiatal nők sportolási aránya változatlannak bizonyult a T1 és T2 mérések során (kb 10% inaktív, míg több mint 54%-uk magas aktivitású). 36,3%-uk volt aktív és 2,6%-uk volt a nem mozgók kategóriájában mindkét alkalommal.

A középkorúak kohorszában 17,1% volt inaktív és 45,4 % aktív a T1 időpontban, míg a T2 –nél 54,4% mutatott aktivitást. 17,6% került át csökkenő FA kategóriába, míg 26,5% magasabb aktivitásúba. Csak körülbelül a nők egyharmada volt aktív mindkét időpontban. 16 %-uk maradt a kezdeti alacsony aktivitású kategóriában és mindössze 7%-uk volt teljesen inaktív mindkét időpontban.

Más kohorszokhoz viszonyítva az idősekében volt a legmagasabb a nem mozgók aránya a T1 mérésnél (29,8%), míg az aktívak (39%) aránya is alacsonyabb a többihez mérten. A két felmérés között 26,1%-uk került alacsonyabb aktivitású kategóriába, míg 16,8% magasabba. Ezek a változó arányok szinte pont az ellenkezőit mutatják, mint ami a középkorúaknál megfigyelhető. Csak 23,3 %-uk maradt konzisztensen aktív.

Életesemények és változó FA

A fiatal nőknél a leggyakoribb változások az otthon elhagyása (27,9%), a férjhez menetel vagy összeköltözés valakivel (26,9%), munkába állás (17,9%) és a családalapítás (15,9%), illetve majdnem 30%-uk számolt be csökkenő jövedelemről. Míg a FA csökkenése öt életeseménnyel (házasság, első vagy második gyermek születése, csökkenő jövedelem, válás/különköltözés) mutatott statisztikailag jelentős összefüggést, a növekedésé mindössze két tényezővel bizonyult szignifikánsnak: distresszt keltő zaklatás a munkahelyen, új személyes kapcsolat kezdete). Szignifikánsan alacsonyabb volt a FA növekedésének az esélye azoknál, akik szültek, akiknek a gyermekük valamilyen súlyos fogyatékkal vagy betegséggel élt, csökkent a jövedelmük vagy az otthonukon kívül kezdtek dolgozni.

A középkorú nőkkel történő leggyakoribb életesemények a következők voltak: unoka születése (43,7%), menopauza (43,7%) és egy közeli családtag betegsége (28%) vagy halála (24,2%). Az alacsonyabbá váló FA veszélyét szignifikánsan növelte, ha a nőt fizikai erőszak érte vagy egy családtagját letartóztatták, míg csökkentette, ha házastársa vagy partnere hűtlenségéről számolt be vagy elért valamilyen jelentős személyes teljesítményt. Növelte az FA-t a nyugdíjba menetel, a változó munkahelyi körülmények, a jelentős személyes teljesítmény, a házastárs vagy partner halála és a csökkent jövedelem. A növekvő FA valószínűségét csökkentette az unoka érkezése.

Az idős nők körében előforduló leggyakoribb életesemények: halál (24,6%), nagyfokú hanyatlás valamilyen közeli családtag egészségi állapotában (17,9%) és jelentős személyes betegség/sérülés (13,7%) vagy műtét (13,7%). Három életesemény mutatott szignifikáns kapcsolatot a csökkenő FA-sal: személyes betegség/sérülés, műtét és intézetbe való költözés.

Ennél a kohorsznál nem volt olyan életesemény, amely szignifikánsnak bizonyult volna a növekvő FA-sal. A középkorúakkal ellentétben a házastárs halála nem függött össze aktivitásváltozással.

DISZKUSSZIÓ

A kutatás hipotézisével összhangban valóban sok olyan faktor bizonyult szignifikánsnak a FA változásával kapcsolatban, amelyek kihatottak a fiatal nők időbeosztására: munkakezdés, házasság, gyerek. Az ebben az életszakaszban csökkenő FA magyarázható azzal, hogy a nők hajlamosak családjuk igényeit a sajátjaik elé helyezni.

Ugyanakkor a mozgás mint coping is segít a stresszes életeseményekkel való megküzdésben, gondoljunk csak vissza arra, hogy a munkahelyi zaklatás növelte a FA-t. Ennek a megküzdési aspektusnak pozitív egészséggel kapcsolatos implikációi vannak.

A fiatal nőkkel ellentétben a középkorúaknál egy általános növekedési trend volt megfigyelhető a FA-ban: több mint negyedük lépett magasabb FA kategóriába. Itt is részben megállja a helyét az időbeosztásra vonatkozó hipotézis, hiszen akik elvesztették a házastársukat többet tudtak később magukkal foglalkozni és mozogni, míg ha újabb gondoskodó szerepbe léptek (pl. mint nagymama), csökkent az aktivitásuk. Míg a fiatal nőknél a csökkent jövedelem a kevesebb mozgást valószínűsítette, itt pont a fordítottját találjuk. Ennek oka lehet, hogy a csökkent jövedelem kevesebb munkaórával jár vagy magát a nyugdíjazást jelenti, így tehát több idő szabadul fel egyéb tevékenységekre (ez a magyarázat szintén támogatja az idői hipotézist). Ugyanakkor nem magyarázható idői tényezővel a kapcsolat a társ hűtlensége és a FA változása között. Itt a mozgás ismét mint megküzdési válasz kap szerepet.

Az idősebb kohorszban, ahogy arra számítani lehetett, sokkal nagyobb volt a mozgáshiány aránya. Itt az eredmények nem kapcsolódtak össze a megváltozott időbeosztással: ehelyett inkább erős kapcsolat mutatkozott a FA és az egészségügyi problémák között (pl. a mintából sok nőnek volt arthritise, szívbetegsége vagy asztmája). Hiába javasolt sok betegség esetén a mozgás, sokan tartanak az idősebbek közül ennek esetleges negatív következményeitől.

Jelen tanulmány legnagyobb erőssége az igen nagyméretű, szerteágazó minta és a prospektív jellege, míg legmarkánsabb korlátja, hogy az adatok önbevalláson alapulnak. Továbbá azt is figyelembe kell venni az adatok értelmezésénél, hogy miután többszörös összehasonlításokat végeztünk, lehetséges, hogy néhány szignifikáns kapcsolat valójában véletlenszerű. Ezért az itt talált összefüggéseket további tanulmányoknak is meg kell még erősíteniük.

Összegezve tehát a FA változása kötődik a specifikus életeseményekhez. Ezek gyakran időhiánybeli korlátokat állítanak a mozgás elé, de emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nők „törődés-etikáját” sem, tehát azt, hogy családjuknak vagy munkahelyi kötelezettségeiknek rendelik alá a szabadidejüket. Ezeken túl a mozgás, mint megküzdési forma szerepe sem elhanyagolható.

Ezért fontosak az ilyen és ehhez hasonló kutatási eredmények: segíthetnek abban, hogy megfelelő stratégiát dolgozzunk ki a nők különféle életszakaszaiban jelentkező kihívásaira oly módon, hogy ezek mellett is meg tudják őrizni az optimális FA-ukat.

* A fordító megjegyzése: a vizsgálat a mai napig tart, sőt, meghosszabbították 2016-ig. További részletek a kutatásról itt találhatóak: http://www.alswh.org.au/

Pozitív konstruktumok az egészségpszichológiában: Három folyóirat tartalmi elemzése

Putting the positive into health psychology: A content analysis of three journals

Christa K. Schmidt, Trisha L. Raque-Bogdan, Sarah Piontkowski és Kathryn L. Schaefer, Journal of Health Psychology 2011. Eredeti online publikáció 2011. február 23.

Az összefoglalót készítette: Gyurics Gergely

Absztrakt

Ez a tartalomelemzés azt vizsgálta, hogy mennyire tartalmaznak pozitív pszichológiai konstruktumokat három vezető pszichológiai folyóirat kutatásai. Felállítottak egy listát az egészségpszichológiával kapcsolatos konstruktumokról, és ezek megjelenését vizsgálták az említett folyóiratokban. Az eredmények alapján az elmúlt években éles emelkedés látszott, de még így is csak a kutatások három százaléka tartalmazott nyíltan pozitív konstruktumokat (114 a vizsgált 3789-ből). Megállapították és körüljárták az egészségpszichológiában legjobban és legkevésbé vizsgált pozitív konstruktumokat. Ez az analízis betekintést enged a pozitív egészségpszichológiába, és azonosítja a fejlődési irányvonalakat.

Kulcsszavak

Egészség pszichológia, metodológia, pozitív pszichológia, szisztematikus áttekintés, jólét.

Bevezetés

A WHO 1946-ban így határozta meg az egészség fogalmát: „teljes pozitív fizikai, mentális és szociális jólét, nem pusztán a betegség hiánya.” A jólét optimalizálásnak teoretikai fontossága tehát már évtizedek óta átjárja az egészségpszichológiát, mégis hiány van empirikus kutatásokból a jólét területén, illetve a jólét és az egészség kapcsolatának körüljárásában. 2008-ban Seligman megalapította a pozitív egészségpszichológiát, melynek fókuszában az emberi funkciók optimális szintje, és felderíti a pozitív pszichológia és a szubjektív, biológiai és funkcionális fizikai egészségváltozók kapcsolatát. Seligman hipotézise szerint a pozitív egészség olyan individuális és rendszerszintű kimenetekhez köthető, mint hosszabb élettartam, alacsonyabb egészségköltségek és jobb betegség prognózis.

Bár ezt az irányzatot újnak tűntetik fel, egyes pozitív konstruktumok, mint az egészség és az öröm szubjektív megélése, társas kapcsolatok, már régóta jelen vannak az egészségpszichológiában. Ugyanakkor a közelmúltban az egészségpszichológiában megnövekedett pozitív pszichológiai érdeklődés, és az ennek következtében lefojtatott kutatások egy része elkapkodott és félrevezető lehet. Ha tisztán meg akarjuk határozni, hogy mi tartozik a pozitív egészség területéhez, hasznos lehet megállapítani a létező empirikus alapokat, beleértve azt, hogy a pozitív konstruktumok milyen formában jelentek meg eddig az egészségpszichológiában. Ezen felül egy tartalomelemzéssel megállapítható az „erősségek szótára”, ami az egészségpszichológián belül létezik. Ezzel a módszerrel megállapítható, hogy mely létező konstruktumok szorulnak finomításra, hagyhatók el, vagy igényelnek nagyobb hangsúlyt a pozitív egészség tisztább körvonalazódásának érdekében.

Pozitív pszichológia az egészségpszichológiai kutatásokban

Bár az optimális emberi működés gondolatkörét akár a korai filozófusokig is visszavezethetjük, a második világháború utáni pszichológiai növekedés főleg a betegségek gyógyítása felé tendált, és el az általános egészség és kiteljesedés gondolatától. Ennek ellenére a prevenció háttérgondolatként mindig is megmaradt, és az 1990-es években újra felszínre tört. Nagyjából ekkor jelent meg a pozitív pszichológia is, melyet akkor így definiáltak: „a pozitív szubjektív élmény, pozitív egyéni vonások és pozitív intézmények tudománya, melyek ígérete az életminőség emelése, és megelőzni a patológiákat, melyek akkor bukkannak fel, mikor az élet sivár és értelmetlen”.

Azon felül, hogy az egyszerű gyógyításon túlmutató prevenciót képviseli, a pozitív pszichológia egyik célja tudományos leírása specifikus erősségeknek, melyek pufferként szolgálnak betegségekkel szemben, és tartós védelmet nyújtanak a nehézségek ellen.

Bár ebben az explicit formában az 1990-es években fogalmazódott meg a pozitív pszichológia, korábbi megelőző kutatások már rendelkezésre álltak. Az egészség biopszichoszociális modellje például már javasolta az egyén szubjektív egészségfelfogásának, szociális és pszichológiai védőfaktorainak figyelembe vételét. A betegségközpontúságon túlmutatni kívánó kutatások között szerepelnek jól ismert egészség-mutatók, mint a szubjektív életelégedettség, társas támogatás, szociális, fizikai, mentális funkcionálás. Ezen változók tekintetében elegendő empirikus adat állt rendelkezésre, hogy átfogó metaelemzéssel jelentősebb következtetéseket is levonhassunk. Például egy 81 vizsgálaton alapuló metaelemzés kimutatta, hogy nagyobb társas támogatás jobb kardiovaszkuláris, endokrin és immunműködéshez vezetett. Az elemzéseket végző szerzők rá tudtak mutatni a témával kapcsolatos metodológiai – mérési és operacionalizálási – hibákra, és ezek megoldására javaslatokat tettek, amik tovább segítették a kutatásokat.

Az egészség történelmileg domináns megközelítése ugyanakkor sokáig a betegség hiánya volt, és ez sajnos rányomta bélyegét a kutatásokra. Sok, a pozitív pszichológiával kapcsolatos konstruktumot vizsgáltak betegségek, kockázatkereső magatartás és negatív egészségkimenetel kontextusában. A beinduló kutatások azonban demonstrálták, hogy a nap során minket ért pozitív és negatív események, inkább affektív élmények az emberi tapasztalás külön dimenzióiként foghatók fel, mintsem ugyanazon kontinuum két végpontjának. Pozitív affektusok a negatívaktól függetlenül korreláltak egészségmutatókkal olyan vizsgálatokban, mint megfázás veszélyeztetettség, élettartam HIV-pozitív férfiaknál, és a stresszeseményt követő vérnyomás visszaesésnél. Más vizsgálatok rámutattak, hogy a negatív egészségmutatók (elhízás, rokkantság) ismerete nem nyújt betekintést a pozitív mutatók (pl. jólét) meglétére és formájára. Sőt, olyan konstruktumok vizsgálata, mint a poszttraumatikus növekedés és az értelemkeresés rámutattak a pozitív konstruktumok jelenlétére erősen negatív életkontextusban! Kijelenthetjük tehát, hogy az egészségpszichológiának hasznára válhat a pozitív egészség fogalmának mélyebb tisztázása.

A vizsgálatnak három célja volt:

1.       megállapítani, hogy a kutatók mennyire voltak képesek megállapítani a pozitív egészség mibenlétét.

2.       megállapítani egy listát a pozitív egészséggel kapcsolatos konstruktumokról, és megvizsgálni, melyek szorulnak bővebb vizsgálatra.

3.       további irányvonalakat megállapítani a pozitív egészségpszichológia fejlődéséhez.

Módszer

Nem betegségspecifikus, nagy olvasottságú, nagy impaktfaktorú folyóiratok közül választották a következő hármat: Journal of Health Psychology (JHP), Health Psychology (HP), és az International Journal of Behavioral Medicine (IJBM). Mindhárom magazin publikált már legalább egy pozitív pszichológiai cikket, foglalkozik prevenció kapcsán a pszichoszociális, szociokulturális és környezeti faktorokkal, betegségek kialakulásával és kezelésével, ezen kívül mindhárom újság impakt értéke 3,652. Átfogó nemzetközi kutatási területeket kínáltak, melyek segítettek megtalálni egy egyensúlyt az USA-külföldi publikációkban, elkerülve a túlreprezentációt.

Keresési kifejezések tekintetében Lopez et al. (2006) kutatásához nyúltak vissza, mely vezető tanácsadói folyóiratok tartalomelemzéséből állított össze egy harmincegy pontos pozitív pszichológiai konstruktum listát. Ebből az egészségpszichológia számára releváns, jól operacionalizálható huszonegy kifejezést vettek át. (A kihagyott elemek irrelevánsak vagy rosszul operacionalizálhatóak.) Második körben pozitív pszichológiai alapműveket – Seligman szakkönyveit, pozitív pszichológiai szaklapok random cikkeit – átnézve találtak még harmincegy kifejezést, ezzel összesen ötvenkét tagú listát alkotva.

2008 augusztusában a megállapított keresőszavakat végigfuttatták a három folyóiraton, a PsycInfo adatbázisban, és a duplikációkat kiszűrve végül az összesen publikált 3789 cikkből 1367 cikket találtak relevánsnak vizsgálat szempontjából. A két elsődleges kutató először ötven példacikket vizsgált meg, hogy megállapítsák az elemzéshez szükséges kódolást, majd az 1367 cikk címét, absztraktját és módszerét, hogy kizárják azokat a cikkeket, amik nem illenek bele a kritériumokba. (Például negatív kontextusban operacionalizálták a pozitív pszichológiai konstruktumot, vagy tartalmazták a konstruktumot, de nem tartották operacionalizálhatónak.) Ezután két másik kutatót is bevontak, akiket az első ötven cikk alapján kiképeztek az elemzésre. Páronként, ötvenesével vizsgálták a cikkeket, és ahol nézeteltérés akadt, ott folytatták a párbeszédet, amíg megegyezésre nem jutottak. A párok cserélődtek, hogy elkerüljék a beállítódást. Háromszáztizenhárom cikket tartottak meg ezek alapján, melyek valóban pozitív pszichológiára fókuszáltak. A második szakaszban mindegyiknek átvizsgálták a teljes szövegét. Két csoportba osztották őket:

1.       Fókusza legalább egy pozitív pszichológiai konstruktum.

2.       Fókusza nem pozitív pszichológiai, de mér legalább egy pozitív pszichológiai konstruktumot.

Csoportosítottak még az alapján, hogy az eljárás kvantitatív vagy kvalitatív, a populáció alapján (egészséges, beteg, gondozó, stb.), betegség típusa, korosztály, stb.

Végül a kutatók számba vették a releváns cikkekben megjelenő pozitív konstruktumokat. (Minden említett konstruktumot, nem csak a mérteket.)

Eredmény és diszkusszió

Első ránézésre a három folyóirat cikkeinek harmada érinti a pozitív pszichológia konstruktumait, közelebbi vizsgálat után azonban kiderült, hogy alig három százalékuk foglalkozik velük érdemben. A háromszáztizenhárom megtalált cikkből összesen száztizennégynek volt fő témája a pozitív pszichológiai konstruktum, a maradéknak másodlagos pontja. Sok publikáció azért esett ki, mert a konstruktumokat valójában betegség-kontextusba ágyazva vizsgálták. A háromszáztizenhárom cikk 88%-át 1996 után publikálták. Az 1996-2000-es és a 2001-2005-ös kiadási szakaszok között 227%-os növekedés volt az optimális emberi működést vizsgáló cikkek számában. Ebből kitűnik, hogy az egészségpszichológusok elköteleződtek a téma mélyebb megértésének irányába, és komolyan megkezdték kutatásaikat.

A leggyakrabban említett változók között szerepelt a társas támogatás (174 cikk), coping (160 cikk), jólét (149 cikk), én-hatékonyság (113 cikk), életminőség (104 cikk), kontrolhely (92 cikk) pozitív affektusok (86 cikk), alkalmazkodás (83 cikk), kezelési együttműködés (70 cikk), és önértékelés (69 cikk). Némely konstruktumra egyetlen találat sem adódott, ilyen például az altruizmus, vezetői szerep, savoring, és az önmegértés. Némelyet csak egy cikkben, pl. autenticitás, bátorság, flow és alázatosság. Akadt, amit csak két cikkben, például megbocsátás és mindfulness.

A társas támogatás, coping, jólét és énhatékonyság azok a konstruktumok, melyeket mélyebben vizsgáltak az egészség pszichológiában, és melyekről az eredmények azt mutatják, hogy relevánsak a testi betegségek megértésében. Ugyanakkor ezen vizsgálatokról gyakorta derül ki, hogy kevésbé az optimális működésre voltak kihegyezve, mint inkább a betegségkutatásokat reprezentálják. Jövőbeli vizsgálatoknak ki kell térniük arra, hogy a társas támogatás, coping, jólét és énhatékonyság hogyan járulnak hozzá egy egészséges ember életéhez.

Az analízis második köréből kilátszik, hogy egyes konstruktumok, mint az optimizmus, pozitív affekciók, értelemkeresés, remény, életértelem, gyakran kerültek döntően pozitív értelmezési keretbe. Ezen témák a pozitív pszichológia vezető kutatási területei közé tartoznak.

Több konstruktumot kevéssé vizsgált az egészségpszichológia, ilyen például az önelfogadás, aminek kutatása épp csak elkezdődött; illetve a hála, melynek pozitív pszichológiai kutatásai rendelkezésre állnak, de egészségpszichológiai vonatkozásban még nem járták körül, pedig logikusnak és relevánsnak tűnik a fizikai jólét szempontjából. A pozitív pszichológia kutatási területei gyorsan nőnek, szükséges, hogy a pozitív pszichológiai egészség és a fiziológiai egészség kapcsolatát mélyebben vizsgáljuk.

Bár az egészségpszichológiai szakirodalom ilyen irányú bővítése izgalmasnak tűnik, ugyanakkor érdemes a kritikusok véleményét is figyelembe venni. Coyne és Tennen (2010) például felhívják a figyelmet az értelemkeresés túlbecsülésére, és rámutatnak, hogy akadnak egymással ütköző vizsgálati eredmények, illetve nehézségek az értelemkeresés, mint konstruktum definiálására. Több figyelmet érdemel tehát a pontos és precíz mérőeszközök kialakítása is.

Seligman beszél erős empirikus és teoretikus korrelációkról a pozitív konstruktumok, jólét és életelégedettség, illetve a mentális egészség között. A kapcsolatnak erős teoretikus alapja van, amit az empíria is kezd megerősíteni, ugyanakkor a kutatások még mindig gyerekcipőben járnak. Gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy mely állításokat tudunk igaznak, sejtünk igaznak, és melyek szorulnak jobb definiálásra és körüljárásra, hogy a pozitív egészség koncepcióját jobban megérthessük.

A beteg és egészséges vizsgálati populációk egyensúlya egy erős oldala a pozitív egészségpszichológiai kutatásoknak. Kicsit több, mint a vizsgálati populációk fele küszködött valamilyen diagnózissal (42,5% az egészséges populáció). Az egyensúly további fenntartása biztosíthatja, hogy a kutatás mindenkinek javára válhasson.

Implikáció

További fejlődésre és körvonalazódásra van szükség a pozitív egészség vizsgálatában. A kutatóknak túl kell lépniük azon a kereten, amelyben az egészséget a betegség hiányaként fogják fel. Amennyiben egy vizsgálat célja pozitív konstruktum, akkor azt akként kell operacionalizálni. Továbbá rengeteg konstruktumot tulajdonképpen érintetlenül hagyott még az egészségpszichológia. Ezeknek relevanciája eltérő lehet, de ennek megállapítására is további kutatásokra lesz szükség. Jelen kutatás rámutat a vezető területekre, ugyanakkor kiemel néhányat, amiknél további erőfeszítésekre lesz szükség.

Családi kapcsolatok és poszttraumás  növekedés mellrákos pacienseknél

Svetina, M., Nastran, K., (2012) Family relationships and post-traumatic growth in breast cancer patients. Psychiatria Danubia 24(3), 298-306.

Az összefoglalót készítette: Varga Anna

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a traumatikus tapasztalatok nem csak distresszt okozhatnak, hanem pozitív változásokat is az egyén életében. Traumatikus eseményt átélők 40-70%-a számol be valamilyen, az eseményből származó haszonról, mint például változások a szelfben, kapcsolatokban, spiritualitásban, élet filozófiában valamint a prioritásokban. Pozitív életváltozások lettek dokumentálva olyan traumatikus események mellékhatásaként, mint az égési sérülések, szexuális zaklatások, hajó katasztrófa, tornádó, bombázás, nemi erőszak, szívinfarktus, multiple sclerosis vagy a rák.

Az a folyamat, mely során jelentést tulajdonítunk egy traumatikus eseménynek a poszttraumás növekedés (PTN). A poszttraumás növekedés három területen mutatkozik meg:

1.       Az emberek az életfilozófiájukban történő változásról számolnak be

2.       Megváltozik, ahogyan saját magukra tekintenek

3.       Az emberek arról számolnak be, hogy a kapcsolataik javulnak

Ugyanakkor a poszttraumás növekedés nem egy univerzális jelenség. Habár számos elmélettel próbálták már magyarázni a poszttraumás növekedés jelenségét még mindig bizonytalan, hogy miért élnek meg egyesek növekedést a trauma után és miért van, hogy mások nem.  Az erről készült modellek inkább leírják a jelenséget, mint megmagyaráznák az okát, így kevés nyújt kielégítő betekintést a növekedés folyamatába. Különböző faktorok járulhatnak hozzá a PTN-hez úgy, mint a nem, kor, traumatikus esemény, személyiség vonások, megküzdési stratégiák és társas támogatás. A fiatalok, csak úgy, mint a nők hajlamosabban a PTN-re, míg a szocioökonómiai státusz nem mutat vele kapcsolatot. A szociális faktorok szintén fontos előrejelzői lehetnek a PTN-nek. A családi státusz nem mutat kapcsolatot a PTN-nel, ugyanakkor a szociális kapcsolatok minősége, mely az érzelmi és instrumentális támogatásban mutatkozik meg, jobban hat a PTN-re mint a szociális státusz önmagában. Ezen eredmények mellett kutatták még a megküzdési stratégiákat: adaptív megküzdési mechanizmusok használata, mint a probléma központú megközelítés vagy a érzelmi támasz keresése, magas PTN-t jelez előre.

 A rákos betegeknél, mind a diagnózis, mint a kezelések hatásai megterhelőek, ugyanakkor az ezekből származó distressz nem csak a betegeket, hanem a családjaikat is érinti. Tanulmányok eredményei arra mutatnak rá, hogy bizonyos esetekben nem csak a rákban szenvedő betegek hanem az őket ápoló családtagok is beszámolnak a trauma hatásairól, így akár a PTN-ről is.

Habár arról eleget tudunk, hogy milyen kapcsolati tényezők járulnak hozzá a PTN-hez (például emocionális és intrumentális támasz), arról meglepően keveset tudunk, hogy a család milyen aspektusai és folyamatai jelzik előre a PTN-t. Jelen tanulmány fő célja tesztelni azt a feltevést, hogy a családon belüli folyamatok és azok eredményei, mint a család rugalmassága, összetartása, kommunikációja, a családdal való elégedettség jobban előre jelzi-e a PTN-t, mint a megelőző tanulmányokban vizsgált megküzdési stratégiák, a család karakterisztikumai (kor, szocioökonómiai státusz) vagy a betegség státusza.

A feltételezés teszteléséhez mellrákban szenvedőktől gyűjtöttünk adatokat saját magukról illetve családjaikról és különböző hierarchikus regresszió analíziseket alkalmaztunk. A tanulmány egyaránt fontosnak tartja a családtagok valamint a betegek vizsgálatát, hiszen a rákkal való megküzdés sokkal inkább családi feladat, mint egyéni probléma. A kutatásból származó tudás közvetlenül felhasználható lehet a mellrákkal való megküzdés pszichológiai támogatásában.

A tanulmányban 225 mellrákos paciens vett részt, ebből 200 vállalta a részvételt, 10 résztvevő nem válaszolt az összes kérdésre, így végül 190 résztvevőt számlál a tanulmány. A résztvevők 31 és 83 év közöttiek. Az adatokat az Onkológiai Paciensek Szlovéniai Társaságának csoportgyűlésein gyűjtötték össze. A kérdőívek kitöltésének idejét nem limitálták, a kitöltési idő átlagosan 45-60 perc volt. A tanulmányban résztvevő nők nagy része nyugdíjas (67%). A képzettségük megfelel a populáció képzettségének azonos életkorban. (alapfok- 35%, középfok- 46%, felsőfok- 19%). A minta 76%-a házas vagy élettársi kapcsolatban él, 5%-a elvált, 14%-a özvegy és 5%-a egyedülálló. Majdnem minden résztvevőnek (96%) van gyermeke. A résztvevő nők 46%-a tünetmentes legalább 5 éve, 23% -a szintén kevesebb, mint 5 éve tünetmentes, 24% -a kezelés alatt áll, 6% pedig a daganat kiújulását tapasztalta. 

       A poszttramás növekedés a Post Traumatic Growth Invertory-val mérték. Ez egy 21 tételes önbeszámolós kérdőív, melynek tételeit 6 pontos Likert-skálán lehet megválaszolni (0-Nem tapasztaltam ezt a változást krízisem eredményeként, 5-Nagyon erősen éreztem ezt a változást krízisem eredményeként) Magas pontszámok pozitív növekedést jeleznek.

       A családi kapcsolatok mérésére a FACES IV csomagot használták, mely 42 itemes önbeszámoló kérdőív, itemenként 5pontos skálával értékelhető. A tesztnek több skálája van, ezek közül csak a család kohéziójára, rugalmasságára, kommunikációjára és a családdal való elégedettségre vonatkozókat vizsgálták a tanulmányban.

       A megküzdési stratégiákat a Coping Response Inventory segítségével mérték. A teszt 48 itemet tartalmaz, melyek elkerülő és megközelítő kognitív és viselkedéses stratégiákat írnak le. A válaszok során a kitöltőket arra kérték, hogy gondoljanak vissza a stresszes helyzetre és az akkori gondolkodásukhoz és viselkedésükhöz igazítsák a válaszukat.  a válaszokat egy 4 pontos Likert sálán adhatták meg.

        A fent említettek mellett a tanulmányban nézték meg a kort, családi állapotot, gyerekek számát, képzettséget, vallási beállítottságot, a kezelés hosszát valamint a betegség aktuális állapotát.

       Jelen tanulmány egyedülállóan járul hozzá a mellrákkal küzdő paciensek poszttraumás növekedésének a megértéséhez megküzdési stratégiák és családi kontextusban. 

        Az eredmények azt mutatják, hogy a kor, betegség állapota, vallási beállítottság és a betegség státuszával összefüggő változók nem hatnak a PTN-re mellrákosok körében. Ez az eredmény nem teljesen támasztja alá a korábbi tanulmányokat, a vallási beállítottság és a kor tekintetében a megelőző tanulmányok eltérően vélekednek.

       Eredmények azt is megmutatják, hogy az olyan szociális jellemzők, mint a családtagok jelenléte vagy a családi állapot önmagában nem hat a PTN-re. Látens faktorok, mint a kommunikáció a családban és a családdal való elégedettség sokkal inkább hatást gyakorolnak a PTN-re mellrákosok körében. Ez az eredmény nem számít újnak, előző tanulmányok már kimutatták, hogy a megfelelő emocionális támogatás sokkal inkább valószínűsít a poszttraumás növekedésre, mint az instrumentális támogatás vagy a családi állapot.

       Meglepő eredmény, hogy a családi kommunikáció közvetítő szerepet játszik a családdal való megelégedés és a poszttraumás növekedés között.  Ez a családi folyamatok és a PTN közötti kapcsolat mechanizmusával kapcsolatban számos kérdést felvet.  A családdal való megelégedés lelassítja a PTN folyamatát? A PTN hatására történő változások az életfilozófiában és a kapcsolatokban megváltoztatnák az egyén nézőpontját a saját családjával kapcsolatban? A PTN hatására a betegek tisztábban látják a családi problémákat és ezáltal kevésbé lesznek elégedettek a családi kapcsolataikkal? Vagy egy harmadik faktor, mint például egy személyiség vonás, megküzdési stratégia, tapasztalat, a betegség természete mind változtatná a PTN-t illetve a családdal való elégedettséget? Jelenleg a létező tanulmányok nem nyújtanak egyértelmű választ a fenti kérdésekre. Arra azonban rámutatnak a tanulmányok, hogy a családdal való elégedettség nem tartja vissza az egyént attól, hogy a distresszhez sikeresen adaptálódjon, mert a vigasz és támogatás sokkal inkább megtalálható a szubjektív családi jólétben, mint az egyén személyes stresszel való megküzdésében vagy az életfilozófiájában.  Ugyanakkor a családon belüli kommunikáció és az érzelmek megosztása növelheti a poszttraumás növekedés valószínűségét, hiszen segít a betegeknek aktívan harcolni a rák ellen és megküzdeni a dühvel és a félelemmel.

Probléma azonban, hogy nem tisztázott, hogy a kommunikáció, az elégedettség valamint a poszttraumás növekedés közül melyik eredmény és melyik a kiindulópont. A legtöbb modellben a családdal való elégedettséget és a PTN-t tekintik különböző pszichológiai folyamatok eredményének. Jelen tanulmány arra enged következtetni, hogy a PTN az eredmény, míg a családdal való elégedettség a kiindulópont, ezt támasztja alá Johnson és munkatársai 2010es tanulmánya, melyben azt találta, hogy a családdal való elégedettség előre jelzi az élettel való megelégedettséget agyi traumát elszenvedők esetében.  A kapcsolat pontos megértése érdekében a témakörben további kutatások szükségesek.

       A tanulmány gyakorlati érdeklődése, hogy hogyan segíthetnek ezen eredmények a betegeknek és családtagjaiknak megküzdeni a mellrákkal, különös tekintettel a betegség és kezelés érzelmi hatásaira.  Az érzelmi támasz, a megfelelő kommunikáció a családban a pozitív hozzáállás egy megfelelő keretet, biztos alapot és lehetőséget ad ahhoz, hogy a beteg még aktívabban megküzdjön a distresszel, a fellépő negatív érzelmekkel valamint a traumatikus eseménnyel. Az eredmények biztatóak az egyedül élők számára is, habár a család a legbiztosabb erőforrás és támasz a betegséggel való megküzdéshez más emberek is nyújthatnak megfelelő támogatást és segíthetik a poszttraumás növekedés elérését. 

Ezek alapján javasolt nem csak a beteget, hanem fontos másik személyeket is bevonni a pszichológiai kezelésbe, hiszen nekik jelentős szerepük van a szubjektív jólét érzésében és a poszttraumás növekedés elérésében. Ugyanakkor a fontos másiknak és a családtagoknak kettős szerepe van: nem csak támaszt nyújtanak és segítik a beteget, hanem maguk is szenvednek a betegség hatásaitól, ők is átélik a stresszel való megküzdést és akár a PTN-t is. Így a pszichológiai intervenció az egész családot célozza, és azt hogy az egész család megtapasztalja a jóllét érzését és legyen még pozitívabb, mint hogy egyedül a beteg erősségeire koncentráljon.

       Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a tanulmánynak mind elméleti mind gyakorlati vonatkozásai is vannak.  A családi faktorok, mint a kommunikáció és az elégedettség a megküzdésen felül is jól előre jósolják a poszttraumás növekedést.  Másodszor, a kommunikáció közvetít a családdal való elégedettség és a poszttraumás növekedés kapcsolatában. Harmadszor, a családdal való elégedettség negatívan hat a poszttraumás növekedésre, ha a családi kommunikáció hatása ki van szűrve. A tanulmány vitatja, hogy a családdal való elégedettségnek pozitív és negatív hatása is lehet a poszttraumás növekedésre, ugyanakkor a jelenség mögötti mechanizmus még nem tisztázott, így további kutatások szükségesek.