2015. december 9., szerda


Szorongásos és  depresszív tünetek, valamint szomatikus betegségek szorongásos zavarral  jellemezhető felnőttek körében

Andrea N. Niles, Halina J.Dour, Annette L. Stanton, Peter P. Roy-Byrne, MurrayB.Stein, Greer Sullivan, Cathy D. Sherbourne, Raphael D. Rose, Michelle G. Craske (2014): Anxiety and depressive symptoms and medical illness among adults with anxiety disorders. Journal of Psychosomatic Research (78) 109-115.

Készítette: Török Alexandra

Absztrakt
Célkitűzés: A szorongás számos kóros egészségi állapothoz kapcsolódik, jelenleg azonban csak kevés tanulmány vizsgálja azt, hogy a tünetek súlyossága hogyan kapcsolódik a kóros állapotok komorbiditásához.
Terv: A jelen tanulmány a szorongás és a depresszió súlyossága, valamint az éppen aktuális kóros egészségi állapotok közötti kapcsolatot értékeli olyan felnőttek körében, akiket szorongásos zavarral diagnosztizáltak.
Módszer: 989 pánikkal, generalizált szorongással, szociális szorongással, és poszttraumás-stresszzavarral diagnosztizált páciens számolt be szorongásos és depresszív tünetei súlyosságáról, továbbá 11-féle egészségi állapotuk diagnózisáról.
Eredmények: A szorongásos és depresszív tünetek súlyossága erős kapcsolatot mutatott a kóros egészégi állapotok növekvő számával a kontroll változók figyelembe vétele mellett, és ez a kapcsolat olyan erősnek bizonyult, mint a BMI és a betegség közötti kapcsolat. Az asztma, a szívbetegség, a hát problémák, a fekély, a migrénes fejfájás, valamint a látással kapcsolatos problémák esélye szintén növekvő tendenciát mutatnak a szorongásos és a depresszív tünetek súlyosságának növekedésével. A szorongásos tünetek önmagukban kapcsolatot mutattak a fekéllyel, míg a depresszív tünetek a szívbetegséggel, a migrénnel, továbbá a látással összefüggő problémákkal mutattak kapcsolatot.
Konklúzió: Ezek az eredmények hozzátesznek a fizikális problémákkal együttjáró szorongásos zavarok egyre bővülő kutatási fejleményeihez, és arra mutatnak rá, hogy a szorongásos és depresszív tünetek nagyobb figyelmet igényelnek, ami a betegséggel való kapcsolatukat illeti.

A megemelkedett szorongás jelentős rizikófaktornak számít számos olyan kóros egészségi állapotra nézve, mint például a kardiovaszkuláris, az autoimmun, és a neurodegeneratív betegségek, továbbá jelentős kockázati tényezőként említhető meg a korai halálozás tekintetében is. A szorongásos zavar szerepe a depresszióhoz képest meglehetősen elhanyagolt, már ami a különböző betegségekhez való kapcsolódásukat illeti, holott a szorongásos zavarok a legjelentősebb pszichológiai zavaroknak tekinthetőek. A szorongás sikeresen kezelhető, ennek hatására pedig a fizikai funkcionálás is fejlődik. A jelenlegi tanulmány célja, hogy megvizsgálja a kapcsolatot a szorongásos és a depresszív tünetek súlyossága, valamint a kóros egészségi állapotok között szorongásos zavarral diagnosztizált páciensek mintáján.
Egy nagyobb közösségi mintán (N = 42249) elvégzett vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a különböző szorongásos zavarokkal diagnosztizált betegek esetében sokkal valószínűbben fordulnak elő különféle kóros egészségi állapotok, mint például az elhízás, a diabétesz, az asztma, a magas vérnyomás, az ízületi gyulladás, a fekély, a hát-, illetve nyak fájdalmak, a szívbetegség, a fejfájás, a többszörös fájdalmak, továbbá a látás romlása.
A szorongás és a betegségek közötti kapcsolatot megmagyarázhatják mögöttes biológiai folyamtok, mint az allosztatikus töltés, a gyulladás, a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese reaktivitása, és más neuroendokrin válaszok. Valószínű, hogy a szorongás és a betegség között kétirányú a kapcsolat.
A szorongásos és a depresszív zavarok nagymértékben komorbidak, továbbá a tüneteik átfedést is mutatnak. A szorongás és a depresszió átfedésének ellenére az eddigi tanulmányok azt támasztották alá, hogy a szorongás és a depresszió egymástól függetlenül áll kapcsolatban kóros betegségekkel, az viszont még mindig nem egyértelmű, hogy a komorbid szorongásos és depresszív zavarok nagyobb kockázatot jelentenek-e.
A kérdésfelvetés érvényessége ellenére a jelenlegi kutatásnak számos korlátja van. Először is, még egyetlen tanulmány sem vizsgálta azt, hogy a szorongásos és a depresszív tünetek súlyossága hogyan kapcsolódik az éppen aktuális fizikális betegségekhez a szorongásos zavarral jellemezhető személyek körében. Annak ellenére, hogy nem következtethetünk kauzális viszonyra a változók között, keresztmetszeti kapcsolat mutatkozik a szorongásos és depresszív tünetek súlyossága, valamint a kóros állapotok között. Másodsorban azok a tanulmányok, amelyek vizsgálják a szorongást a kóros betegségek kontextusában, többnyire egyszerre csupán egyetlen kóros állapotot vonnak vizsgálat alá. Ezzel a megközelítéssel azonban nem vizsgálható az, hogy a szorongás hogyan kapcsolódik összetett kóros állapotokhoz. Harmadrészt a vizsgálat – a tanulmányok többségéhez hasonlóan – önbevalláson alapuló mérőeszközöket alkalmazott a szorongásos és a depresszív tünetek felmérésére, így ez torzíthatja az eredményeket.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy azon személyek esetében, akik kettő vagy több kóros egészségi állapottal jellemezhetőek nagyobb mértékű szorongásos tüneteket mutatnak, mint azok, akik esetében nem áll fenn kóros egészégi állapot. A vizsgálatnak tulajdonképpen három célja volt. Elsősorban annak a vizsgálata, hogy a szorongásos, valamint a depresszív zavarok komorbiditása kapcsolatban áll-e a magasabb általános, valamint specifikus jelenlegi zavarral. A kutatás második célja a szorongásos, valamint depresszív tünetek súlyossága, és az általános zavar magas szintje, valamint a jelenlegi specifikus zavarok közötti kapcsolat vizsgálata volt. Harmadrészt a kutatás a szorongásos, valamint depresszív tünetek egyedi hozzájárulását vizsgálta a zavar szintjeire, továbbá a specifikus zavarokra nézve.

Módszer
Résztvevők
A vizsgálatban 989 alapellátásban részesülő páciens vett részt. A legfiatalabb 18, míg a legidősebb résztvevő 75 éves volt. Az adatgyűjtés 2006 júniusa és 2008 áprilisa között történt több együttműködő kutatóintézet segítségével.
Toborzás
A résztvevőket az alapellátást biztosító szolgáltatók, valamint a klinikai ápoló személyzet közvetlenül javasolta. Ezt követően egy öt kérdést tartalmazó szorongást vizsgáló kérdőív, az Összesített Szorongás Súlyossága és Értékvesztés Skála (Overall Anxiety Severity and Impairment Scale [OASIS]) segítségével választották ki a potenciális résztvevőket.
Beválasztási kritérium
A résztvevőknek meg kellett felelniük a DSM-IV kritérium-rendszere alapján az alábbiak közül egy vagy több zavar, a pánikzavar, a generalizált szorongásos zavar, a szociális szorongásos zavar, vagy a poszttraumás stressz zavar kritériumainak és legalább 8 pontot kellett elérniük az OASIS skálán – amelyen a mérsékelt és a klinikailag jelentős szorongásos tüneteket 0-től 20-ig értékelhetjük.
Kizárási kritérium
A vizsgálat kizárási kritériumai a következők voltak: az instabil vagy életet fenyegető kóros állapotok, a kognitív zavar, az aktív szuicid szándék vagy terv, a pszichózis vagy a bipoláris I. zavar, továbbá a pszichoaktív szerrel való visszaélés, illetve a drogfüggőség.
Mért konstruktumok
Kontroll változók
 Tekintettel arra, hogy a demográfiai tényezők és az egészségmagatartással kapcsolatos tényezők kapcsolódnak a betegséghez, ezek kontroll változókként szerepeltek az elemzésekben.
Demográfiai adatok
Felmérésre kerültek a vizsgálat során a nemre, a korra, az etnikumra, az iskolázottságra, továbbá a családi állapotra vonatkozó adatok is.
Általános egészséggel kapcsolatos tényezők és viselkedés
Ide sorolható mért konstruktumok voltak a vizsgálat során az alkoholfogyasztás gyakorisága, a dohányzás, a testmozgás gyakorisága, továbbá a magasság és a súly értéke a testtömeg-index meghatározása érdekében.
Pszichológiai diagnózisok és tünetek
·         M.I.N.I. (Mini-International Diagnostic Interview)
A M.I.N.I. egy 120 itemes, strukturált diagnosztikus interjú, amely 17 zavar vizsgálatára terjed ki, figyelembe véve a DSM-IV és a BNO-10 kritériumait.
·         Pszichológiai komorbiditás
A M.I.N.I. értékei alapján a résztvevők 4 kategóriába sorolódtak be: egy szorongásos diagnózissal (n=161), többszörös szorongásos zavarral (n=149), egy szorongásos zavarral és egy depressziós vagy disztímiás zavar diagnózissal (n=275), továbbá többszörös szorongásos zavarral és egy depressziós vagy disztímiás diagnózissal (n=404) jellemezhető személyek csoportjaiba.
·         Rövid Tünet Leltár – szorongás alskála (Brief Symptom Inventory [BSI])
A BSI egy önbevalláson alapuló, 18 tételt tartalmazó mérőeszköz, amely a szorongásos, szomatikus, valamint depresszív tüneteket méri.  A jelenlegi elemzésekben mindössze a 6 tételes szorongás alskála eredményei kerültek vizsgálatra, a szorongás általános mérése céljából.
·         Testi tünetek Kérdőív – depresszió (Patient Health Questionnaire [PHQ-9])
A PHQ-9 szintén egy önbevalláson alapuló kérdőív, amely 9 tételt tartalmaz. A tételek a depresszív tüneteket mérik a DSM-IV diagnosztikus kritérium-rendszere alapján.
Szorongásos és depresszív tünetek együttesen
A szorongásos és depresszív tünetek összesítése a BSI és a PHQ pontok átlagolásával állt elő. Erre a szorongásos és a depresszív tünetek nagymértékű átfedése miatt volt szükség.
Függő változók:
Specifikus kóros állapotok
A kóros állapotok egy telefonos interjú keretében kerültek felmérésre. A felmérésbe bekerült 16 betegséggel kapcsolatban a résztvevőknek arra kellett válaszolniuk, hogy fennállt-e az életük során bármelyik a kóros állapotok közül. A 16 betegségből 11 került vizsgálatra az elemzésekben, ezek: asztma, magas vércukorszint vagy diabétesz, magas vérnyomás, ízületi gyulladás vagy reuma, szívinfarktus, koszorúér megbetegedések, torokgyulladás, pangásos szív panaszok vagy más szívbetegségek, hát problémák, gyomorfekély, idült gyulladásos bélbetegségek, bélhurut vagy colitis ulcerosa, pajzsmirigy betegség, migrénes fejfájás és látással kapcsolatos problémák.
Statisztikai elemzés
Az elemzéseket kétféle függő változón végezték el a kutatók: a kóros állapotok számán, valamint valamennyi kóros állapot jelenlétének és hiányának figyelembe vételén. Az elemzések során használt statisztikai próbák voltak: negatív binominális regresszió robosztus standard hibákkal, továbbá a logisztikus regresszió. Minden elemzés kontrollált volt az életkorra, nemre, etnikumra, iskolázottsági szintre, családi állapotra, az alkoholfogyasztás gyakoriságára, a testtömeg-indexre, a dohányzásra és a testmozgás gyakoriságára nézve.

Eredmények
A kontroll változók és a kóros állapotok közötti kapcsolat
A kapcsolat vizsgálata többszörös lineáris regresszióval történt. A magasabb életkor, az afrikai amerikai vagy kaukázusi etnikum, az alacsonyabb iskolázottság, az egyedülálló státusz, a kevésbé gyakori alkoholfogyasztás, a magasabb testtömeg-index, és a kevés testmozgás szignifikáns kapcsolatot mutatott az egyidejűleg fennálló többszörös kóros állapotok jelenlétével.
Minden kontroll változó – a dohányzás kivételével – szignifikáns kapcsolatot mutatott legalább egy kóros állapottal, továbbá a magasabb életkor, és a magas testtömeg-index bizonyult a leggyakrabban szignifikáns kapcsolatot mutató változónak a betegségek kockázatának szempontjából, a többszörös logisztikus regresszió eredményei alapján.
Komorbid pszichológiai diagnózisok és kóros állapotok
Összes kóros állapot: A szorongás és a depresszió komorbiditása szignifikáns kapcsolatot mutatott számos kóros állapottal minden kontroll változót figyelembe véve. Az eredmények azt mutatják, hogy azok a résztvevők, akik összetett szorongásos zavarral és egy komorbid depresszív zavarral jellemezhetőek 1,3-szer több kóros állapottól szenvednek, mint azok a páciensek, akik csak egy szorongásos zavarral jellemezhetőek (előfordulási arány = 1,27, 95% CI = 1,11 – 1,46, p = 0,001).
Specifikus kóros állapotok: Egyedül a látással kapcsolatos problémák esetében mutatkozott szignifikáns eredmény a komorbiditás tekintetében, vagyis azon résztvevők esetében, akik összetett szorongásos zavarral és egy komorbid depresszív zavarral jellemezhetőek 2,6-szer nagyobb az esélyük arra, hogy látással összefüggő problémáktól szenvednek, mint azon résztvevők esetében, akik összetett szorongásos zavarral jellemezhetőek depresszív zavar jelenléte nélkül (előfordulási arány = 2,58, 95% CI = 1,48 – 4,50, p = 0,001).
Összesített szorongásos és depresszív tünetek és kóros állapotok
Összes kóros állapot: A tünetek összesített mértéke szignifikáns kapcsolatot mutatott számos kóros állapottal minden kontroll változót figyelembe véve (előfordulási arány = 1,15, CI = 1,10 – 1,20, p < 0,001).
Specifikus kóros állapotok: A tünetek együttese kapcsolatot mutatott az asztma (p = 0,039), a szív infarktus (p = 0,038), a hát problémák (p = 0,001), a fekély (p = 0,001) a migrén (p = 0,011), és a látási problémák (p < 0,001) megnövekedett előfordulásával. A vizsgálatba bevont további betegségek és a tünetek együttese között nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat.
A szorongásos és a depresszív tünetek egyedi kapcsolatai a kóros állapotokkal
Összes kóros állapot: A szorongásos és a depresszív tünetek egymástól függetlenül is számos kóros állapottal mutattak kapcsolat minden kontroll változó figyelembe vétele mellett (szorongás előfordulási aránya = 1,06, CI = 1,00 – 1,11, p = 0,036; depresszió előfordulási aránya = 1,11, CI = 1,06 – 1,17, p < 0,001). Egy, a mintán lefutatott post-hoc lineáris összehasonlító elemzés eredménye alapján elmondható, hogy a depresszív tünetek, valamint a kóros állapotok közötti kapcsolat nem bizonyul szignifikánsan erősebbnek, mint a szorongásos tünetek és a betegségek közötti kapcsolat (különbség = -0,06; CI = -0,15 – 0,03; p = 0,198).
Specifikus kóros állapotok: A súlyosabb szorongásos tünetek, a depresszív tünetek kontrollálását követően, kapcsolatot mutattak a gyomorfekély (p = 0,021), továbbá a súlyosabb depresszív tünetek, a szorongásos tünetek kontrollálását követően, kapcsolatot mutattak a szív infarktus (p = 0,021), a migrén (p = 0,004) és a látási problémák (p < 0,001) megnövekedett valószínűségével.

Diszkusszió
A korábbi kutatásokhoz hasonlóan, jelen vizsgálat eredményei is azt támasztották alá, hogy azok a páciensek, akik szorongásos és depresszív tünetekkel egyaránt jellemezhetőek, rosszabb fizikális állapotban vannak, valamint magasabb szintű affektív diszregulációval jellemezhetőek, mint azok, akik vagy csak szorongásos, vagy csak depresszív tünetekről számolnak be.
A szorongásos tünetek a depresszív tünetektől függetlenül kapcsolódnak a fekélyes megbetegedésekhez. Ezt az állítást nem csak a jelenlegi tanulmány, hanem egy újabb kutatás is alátámasztja, amely a bélbaktériumok és az agy közötti kapcsolatot vizsgálta, s amely arra utal, hogy a bélbaktériumoknak egy direkt hatása érvényesül a szorongásos viselkedésre nézve egerekben. A kutatók állítása szerint ez megmagyarázhatja a magas fokú komorbiditást a gyulladásos bélbetegségek, valamint a colitis ulcerosa és a pszichiátriai zavarok között.
A depresszív tünetek egyedi hatásai a szív infarktusra, valamint a migrénre nézve az előző kutatási eredményekkel összehasonlítva nem egyértelműek. Az előző kutatások ugyanis az említett betegségek és a szorongásos tünetek között is találtak kapcsolatot. A diszkrepancia valószínűleg a minta sajátossága, valamint a mérőeszközök tulajdonságai miatt áll fenn. A jövőben meghatározó tárgya lehet a kutatásoknak a szorongásos tünetek súlyossága és a diagnosztikus státusz interakciós hatásának a vizsgálata az éppen aktuális kóros állapotok mentén.
A depresszió kapcsolatát a látási nehézségekkel már több kutatás is alátámasztotta. Ezek közül az egyik vizsgálat azt találta, hogy a depresszió szignifikáns kapcsolatot mutatott a funkcionális optikai veszteséggel. A kapcsolatban szerepet játszó mechanizmusokként azonosították az értékes tevékenységek, valamint a mozgásképesség elvesztését, az eleséstől való félelmet, továbbá az étvágy és az alvás megváltozását.
A jelenlegi tanulmánynak számos korlátja van. Elsősorban a vizsgálatban elemzett adatok önbevalláson alapuló kérdőívekből és interjúkból származtak. Éppen ezért a jövőben javasolt lenne a vizsgálat megismétlése objektív mérőeszközökkel. Másodsorban, a vizsgálat eredményei nem prospektívek, éppen ezért nem határozható meg a kapcsolatok iránya. A kutatás további limitációjaként említhető meg, hogy a vizsgálatban nem különítettek el a kutatók sem kontrollcsoportot, sem olyan csoportot, aki nem vállalta a szükséges kezeléseket. A jövőbeni kutatások szempontjából ez szintén fontos tényező lehet.

Következtetésképpen, jelen tanulmány az elsőnek tekinthető, amely a szorongásos zavarral jellemezhető páciensen körében vizsgálja a szorongásos és depresszív tünetek súlyossága, valamint a súlyos kóros egészségi állapotok közötti kapcsolatot. Ez a kapcsolat a vizsgálat eredményei alapján legalább annyira erősnek bizonyult, mint a testtömeg-index és a betegség közötti kapcsolat. A jövőbeni kutatásoknak a szorongásos és depresszív tünetek, valamint a kóros egészségi állapotok közötti kapcsolat vizsgálata során fontos figyelembe venni biológiai, viselkedéses és pszichológiai mechanizmusokat egyaránt annak érdekében, hogy megmagyarázhatóvá váljon a kapcsolat természete. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése