Fájdalomcsillapítást akadályozó tényezők rákos serdülők körében

Fájdalomcsillapítást akadályozó tényezők rákos serdülők körében

Ameringer, S. (2010). Barriers to pain management among adolescents with cancer. Pain Management Nursing, 11(4), 224-233.

Készítette: György Anna Magdolna

Absztrakt

A fájdalomcsillapítás páciensekhez kapcsolható akadályai, például a hozzászokástól való félelem hátráltathatják a fájdalomról való beszámolást és a fájdalomcsillapítók használatát rákos serdülők körében, azonban ezeket a tényezőket még nem vizsgálták szisztematikusan. Jelen tanulmány célja az Adolescent Barriors Quastionairre (ABQ) pszichometriai jellemzőinek vizsgálata, továbbá a kamaszokat a fájdalomcsillapítók használatában akadályozó tényezők leírása. 60 12 és 17 év közötti serdülő vett részt a vizsgálatban. Pozitív összefüggés mutatkozott az akadályozó tényezők pontszámai és a megküzdés között, azonban a megküzdés nem mediálja az akadályok és a kimenetelek közötti kapcsolatot. Az akadályok nem mutatnak összefüggést az életkorral vagy a nemmel. A vezető akadály a fájdalomról való beszámolással kapcsolatban a szociális aktivitások korlátozottabbá válásától való félelem.

Bevezetés

A fájdalom az egyik leggyakrabban előforduló tünet rákos serdülők körében. Az optimális fájdalomcsillapítás kritikus, mert a kezeletlen fájdalom rosszabb életminőséget eredményez, kapcsolatban áll a lassabb sebgyógyulással, fertőzéssel és a halállal. Ennek ellenére számos tanulmány szerint a fájdalom gyakran nem elégségesen kezelt.

A nem elégséges fájdalomcsillapítás hátterében számos tényező állhat, többek között az egyén részéről a fájdalomcsillapítást akadályozó tévhitek, hiedelmek, például a hozzászokástól való félelem. Ezen akadályok feltérképezéséhez felállítottak egy modellt, amely szerint az egyén részéről jelentkező akadályok tekintélyes hatást gyakorolnak a fájdalommal való megküzdésre, ami hat a kimenetelekre. Az akadályokra, tévhitekre helyezett fókusz segíthet a páciensek megküzdésének jobb megértésében. A vizsgálatok szerint a serdülők a felnőttekhez hasonló tévhitekkel rendelkeznek. Ráadásul a serdülőknek további akadályaik is vannak. Például a serdülők részt akarnak venni a fájdalomcsillapítással kapcsolatos döntési folyamatban, de nem számolnak be a fájdalmukról, mert attól tartanak, hogy véleményük ignorálva lesz, továbbá attól is félnek, hogy szociális tevékenységeik korlátozottabbak lesznek.

Azonban a rákos serdülők körében jelentkező fájdalomcsillapítást akadályozó tényezőket nem vizsgálták eddig szisztematikusan, továbbá nem kapcsolták ahhoz sem, hogyan kezelik a fájdalmukat. A serdülők akadályainak megértése fontos implikációkkal bírhat mind a serdülők, mind családjaik tájékoztatása során. Ezen akadályok felmérésére alkották meg az Adolescent Barrier Quastionairre-t.

Jelen tanulmány célja az ABQ belső konzisztenciájának, teszt-reteszt reliabilitásának és validitásának tesztelése, továbbá a rákos serdülők körében jelentkező, a fájdalomcsillapítást akadályozó tényezők meghatározása. Feltételezték, hogy a megküzdés (fájdalomról való beszámolás, fájdalomcsillapítók használata) mediálja a kapcsolatot az akadályok és a kimenetelek között (fájdalom mértéke, fizikai és pszichoszociális funkcionálás).

Módszer

Résztvevők

A vizsgálatban 60, legalább egy hónapja rákkal diagnosztizált 12 és 17 év közötti serdülő vett részt Wisconsin államból.

Mérőeszközök

1. akadályok

Az akadályokat az ABQ-val mérték, ami egy 45 tételt és 11 alskálát tartalmazó önkitöltős mérőeszköz annak meghatározására, hogy mely serdülők rendelkeznek a fájdalomról való beszámolással és a fájdalomcsillapítók használatával kapcsolatban tévhitekkel. Minden alskála 3 tételt tartalmaz, melyek esetében az egyetértés mértékét 5-fokú Likert-skálán kell megítélni.

2. demográfia és betegséggel kapcsolatos adatok

A betegeket megkérték, hogy szolgáltassanak információkat nemükkel, korukkal, etnikai hovatartozásukkal, diagnózisukkal, diagnózisuk időpontjával és kezelési állapotukkal kapcsolatban.

Megküzdés

1) A fájdalomról való beszámolással kapcsolatos hezitálás és fájdalomcsillapítók használata

3-3 tétellel mérték fel az orvosoknak, nővéreknek, hozzátartozóknak a fájdalomról való beszámolás, illetve a fájdalomcsillapítók használatának gyakoriságát.

2) Megfelelő fájdalomcsillapítás

A Pain Management Index (PMI) (Cleeland, 1993) önbeszámolós kérdőív segítségével mérték fel, hogy a betegek olyan mértékben használnak-e fájdalomcsillapítót, amilyen mértékben szükségük van rá

.

Kimenetelek

1) Fájdalom mértéke

A fájdalom mértékének becsléséhez a résztvevőknek 10-fokú skálán kellett megítélniük az elmúlt hónapban megélt legrosszabb fájdalmukat, a legutolsó fájdalmukat és a mostani fájdalmukat.

2) Életminőség – fizikai funkcionálás

A fájdalom és a fizikai funkcionálás közötti interferenciát a Functional Disability Inventory (FDI) segítségével mérték, melyben a résztvevőknek 15 tevékenységgel kapcsolatban kellett egy 4-fokú skálán megítélniük, hogy mennyi problémájuk adódik ezekkel.

3) Életminőség – pszichoszociális funkcionálás

A pszichoszociális – szociális, emocionális, iskolai – funkcionálást a Pediatric Quality of Life Inventory ™ 4.0 (PedsQL™) (Varni, Seid, Kurtin, 2001) 15 tételével mérték.

Eljárás

A résztvevők szüleit egyrészt nővérek segítségével, másrészt telefonon és levél útján keresték fel. Amennyiben a szülő beleegyezett, kérték a serdülő beleegyezését is a kutatáshoz, majd elküldték nekik a kérdőíveket, majd az erőfeszítéseiket pár dollárral honorálták.

Eredmények

Minta

A serdülők átlagéletkora 14,77 év volt. Legtöbbjük leukémiával, lymphomával vagy csontrákkal diagnosztizált, kezelésük nagyrészt befejeződött. 36,7%-uk számolt be a betegségükkel kapcsolatos fájdalomról az elmúlt egy hónapban.

Reliabilitás

A belső konzisztenciát Cronbach alfával mérték – egy tétel sem gyengítette a belső konzisztenciát. A teszt-reteszt reliabilitáshoz Pearson korrelációt számoltak, mely egy alskálát kivéve megfelelő volt.

Akadályok

Az ABQ esetén a legmagasabb pontszámok az alábbi alskálákon adódtak: a szociális aktivitások korlátozottságától való félelem, nem kívánatos orvosi tesztektől való félelem, a tünetek monitorozására való képességgel kapcsolatos aggodalom és a fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokással kapcsolatos aggodalom.

Konstruktumvaliditás

Az akadályok szignifikáns kapcsolatban álltak a hezitálással, de a hezitálás nem mediálja a kapcsolatot az akadályok és a 3 kimenetel között.

Megbeszélés

Az ABQ a serdülők részéről jelentkező akadályok megbízható mérőeszközének tűnik.

A konstruktumvaliditást támogatja az akadályok és a megküzdés közötti szignifikáns korreláció, azonban a tanulmány hipotézise, miszerint a megküzdés mediálja az akadályok és a kimenetelek közötti kapcsolatot, csak részben nyert igazolást, mivel az akadályok és a megküzdés közötti korreláció szignifikáns, azonban a megküzdés nem mediálja az akadályok és a kimenetelek közötti kapcsolatot.

Minden résztvevő beszámolt akadályokról, melyek hasonlók a felnőttekéhez, azonban rendelkeznek tipikusan a serdülőkorra jellemző problémákkal: például a szociális tevékenységeik korlátozottabbá válásától és a szülői reakcióktól való félelemmel. A legmagasabb pontszám a szociális aktivitások alskálán mutatkozott – a krónikus betegségekben szenvedő serdülők szülei hajlamosak a túlvédésre (pl. Blum, Resnick, Nelson, & St Germaine, 1991), továbbá a szociális aktivitások csökkenése depressziót is eredményezhet (Walter & Williamson, 1999).

Az akadályok nem függnek össze az életkorral, továbbá a serdülők vágynak arra, hogy bevonják őket a fájdalomcsillapítással kapcsolatos döntéshozatalba.

Az ABQ pontszámok nem mutattak különbséget attól függően, hogy milyen régóta élnek együtt diagnózisukkal, ami ellenmond Ljungman & al. (2000) eredményeinek, ami szerint a serdülők úgy vélik, a fájdalom idővel sikeresen csökkenthető.

Meglepő módon a résztvevők többségének fájdalma nem megfelelően kezelt, esetükben nagyobb mértékű fájdalomcsillapítás lenne adkevát, melynek egyik oka az lehet, hogy az orvosok kevésbé hajlamosak opioidokat felírni nekik attól tartván, hogy drogként használják majd őket.

Az eredmények érvényességét akadályozhatja a kis minta, az etnikai diverzitás hiánya, továbbá a megküzdés operacionalizációja. A megküzdésre gyakran kognitív és viselkedéses tevékenységek széles skálájaként tekintenek, azonban itt csak két viselkedésre, a fájdalomról való beszámolásra, illetve a fájdalomcsillapítók használatára értették.

Összességében az ABQ pszichometriai mutatói jók, bár további tesztelés szükséges.

Továbbá a rákos serdülők tévhitei interferálnak a fájdalomcsillapítással. Mindannyiuk beszámolt akadályokról, és a magasabb ABQ pontszámok szignifikáns korrelációt mutattak a megküzdéssel: a fájdalomról való beszámolással és a fájdalomcsillapítók használatával kapcsolatos hezitálással.

Egyelőre tisztázatlan, hogy a szülők részéről tévhitek formájában jelentkező akadályok mennyiben járulnak hozzá a serdülők fájdalomkezeléséhez, a szülők tévhiteinek gyermekeik tévhiteinek alakulására gyakorolt hatásának árnyaltabb megértéséhez további vizsgálatok szükségesek.