Poszttraumás növekedés gyermekkori abúzust elszenvedő férfiak körében

Poszttraumás növekedés gyermekkori abúzust elszenvedő férfiak körében 

Easton, S. D., Coohey, C., Rhodes, A. M., & Moorthy, M. V. (2013). Posttraumatic growth among men with histories of child sexual abuse. Child maltreatment, 18 (4), 211-220.

Készítette: Molnár Melina

Absztrakt

A hosszú távú mentális egészségügyi problémák ellenére a gyerekkori szexuális abúzus áldozatai sok pozitív változásról számolnak be például az élet megbecsülése, személyes erősség és az interperszonális kapcsolatok területén. Jelen tanulmány olyan faktorokat vizsgál, melyek abúzus által érintett férfiak poszttraumás növekedéséhez kapcsolódnak. A növekedés érdekében az áldozatoknak meg kell érteniük az abúzus életükre gyakorolt hatását és a szigorú nemi normákat elhagyni. További vizsgálatok szükségesek a jövőben

Bevezetés

A fiú gyerekekkel való szexuális visszaélés globális egészségügyi probléma. A WHO tanulmányai szerint a férfiak 5-10% -a számolt be gyerekkori szexuális bántalmazásról. Negatív pszichés és fizikai hatásai jól dokumentáltak és gyakran felnőttkorban is érezhetőek. Azonban pozitív következmények is ismertek már. Ilyen az élet megbecsülése, személyes erősség megtapasztalása, interperszonális kapcsolatokban történő javulás. Ezeket a változásokat hívjuk poszttraumás növekedésnek. Korábbi vizsgálatok ezzel kapcsolatban inkább a nők körében jellemzőek. Bebizonyították, hogy az abúzus áldozataivá vált nők által megtapasztalt növekedés hasonlít másféle traumák túlélőinek növekedéséhez. Azt is találták emellett, hogy átlagos populációt vizsgálva a nők gyakrabban számolnak be növekedésről, mint a férfiak. Ez a különbség részben azért lehet, mert a nők a traumatikus eseményt aktív módon dolgozzák fel, megküzdési stratégiájuk része a társas támogatás keresése. Ebben a tanulmányban nem klinikai mintán vizsgálták a férfiak poszttraumás növekedésének különböző faktorait. Ezen férfiak nagy részét egyház tagjai bántalmaztak. Különösen azt vizsgálták a kutatók, hogy a tapasztalat megértése és mások válaszainak észlelése milyen kapcsolatban áll a növekedéssel. Emellett négy potenciálisan fontos faktort is bevezettek, amit még nem vizsgáltak ilyen áldozatoknál: a hagyományos maszkulin normákhoz való hozzájárulás, fordulópont megtapasztalása, a bántalmazás óta eltelt idő, az egyház egyik tagja általi abúzus.

Poszttraumás növekedés

Komoly stresszel járó tapasztalatok - amikor a személy jólléte súlyosan fenyegetett- lehetőséget nyújt arra, hogy növekedéssel reagáljunk rá. Általában három területen nyilvánul meg a pozitív hatás: szelf, életfilozófia (értelem és spiritualitás), kapcsolatok (növekvő empátia, altruizmus). Kutatók azt találták, hogy a pozitív hiedelmek és értelem, ami a trauma életükre történő hatásával kapcsolatos, facilitálja a felépülést és hozzájárul a pszichológiai jóllét növeléséhez. Számos kutatás emeli ki a betolakodó gondolatok jelentőségét. Ezek olyan nem szándékos, gyakran stresszt indukáló gondolatok a traumával kapcsolatban, melyek arra motiválják a túlélőt, hogy adjanak jelentést a történésnek, rekonstruálják azt, hogyan gondolnak a traumára, önmagukra és másokra. A társas támogatás is fontos szempont, mely segíti a megküzdési mechanizmusokat.

Maszkulin normák

A nemi szerep normái olyan szabályok és sztenderdek, melyek utat mutatnak a férfiak és nők viselkedésének. Maszkulin normák elvárásokat határoznak meg például az érzelmi kontrollal, dominanciával, státusszal kapcsolatban. Míg a nők arra szocializálódtak, hogy másokra támaszkodjanak, addig nyugati társadalomban a férfiakat az erő és az érzelmi kontroll jellemzi. Sokszor nem mernek segítséget kérni a normák követése miatt, mivel egy másik férfi által történő nemi erőszak ellentmondásban van a homoszexualitással kapcsolatos szankciókkal. Annak érdekében, hogy a szexuális abúzus tényét elfedjék, extrém sztereotipikus viselkedést mutatnak, mint például az agresszió. A jelenlegi kutatás azt várja, hogy a férfi normákhoz való konformitás negatív kapcsolatban van a poszttraumás növekedéssel.

Fordulópont

A traumatikus gyerekkori élmények, mint egy szexuális bántalmazás, sok esetben kapcsolatban vannak a hosszan tartó mentális egészségügyi problémákkal és a kockázatos egészség viselkedéssel. Azoknak, akik ilyet élnek át, fordulópont lehet az, hogy a párjuk terápiára küldi őket. A fordulópont egy kulcs motívuma a pozitív változásnak: a felépülés vagy gyógyulás útjára lépés. Ez segít megújítani a reményt és a célokat, bátorságot ad az élethez és a szeretethez.

Abúzus óta eltelt idő

Kutatók azt találták, hogy egy családtag elveszítését követő poszttraumás növekedés az idő előrehaladtával nőtt. Ennek az lehet az oka, hogy az idő múlásával egyre több lehetőség nyílik arra, hogy megbízható, támogató partnerrel, barátokkal megossza élményét, beszéljen róla.

Egyházi elkövető

Az egyházi személyek által elkövetett szexuális abúzus különösen ártalmasak az áldozat számára, mivel olyan potenciális forrásait érinti a növekedésnek, mint támogatás és erő. Az áldozatok dühöt és tehetetlenséget éreznek az egyház és Isten felé azért, mert nem védték meg őt az abúzus ellen. A kutatók azt várják, hogy azok a személyek, akik egyházi személy áldozatai lettek, kisebb poszttraumás növekedést érnek el.

Hipotézis: A megértés, a fordulópont megtapasztalása, az eltelt idő hossza pozitív kapcsolatban vannak a növekedéssel. A maszkulin normákhoz való hűség és az egyházi személy által tapasztalt abúzus negatív kapcsolatot mutatnak a növekedéssel.

Módszer

A résztvevőket három nemzeti túlélő szervezettől toborozták: Survivors Network of those Abused by Priests (SNAP), MaleSurvivor, 1in6. Ezek a szervezetek a szexuális bántalmazás áldozatainak segítését szolgálják. A résztvevőket (18 év fölöttiek, akik szexuális abúzus áldozatai) egy internetes kutatási oldalra irányították, mely oldal tartalmazott egy üdvözlő üzenetet, beleegyező levelet, szelektáló kérdéseket. 487 férfi felelt meg a kritériumoknak. Az átlagéletkor 50 volt. A résztvevők majdnem kétharmada élt partnerrel, a fele egyetemi diplomával rendelkezett. Átlagosan 10 évesen lettek abúzus áldozatai, kétharmaduk egyházi személy által, a többiek családtag vagy másik fiatal, tanár, szomszéd, ismeretlen felnőtt által. A résztvevők 20 százalékát egyszer, 26 %-át 2-5 alkalommal, 8 %-át több, mint 10 alkalommal bántalmazták.

Mérőeszközök

Poszttraumás Növekedés Kérdőív (PTGI) egy 21 itemből álló önbeszámolós mérőeszköz, mely a pozitív változás felmérésére szolgál, melynek öt dimenziója van: új lehetőségek, másokhoz kapcsolódás, személyes erősség, spirituális változás, élet megbecsülése. Minden állításnál meg kell becsülniük a változás mértékét 5-ös skálán (0-5).

A szexuális abúzus élményének megértését 6 item használatával mérték. Az állításokkal való egyetértés mértékét kellett jelölniük a következő témákban: ki volt a hibás, hogyan reagáltak mások a történtekre, milyen hatással van az érzelmeire és viselkedésére. A válaszokat 6 pontos Likert skálán jelölték.

Az észlelt támogatást 3 itemmel mértek. A kérdések következők voltak: „Gyermekkorában mondta bárki, hogy hitt önnek? Érzelmileg támogatták önt? Bátorították, hogy kezelést kérjen? ...” A válaszlehetőségek: igen/nem.

A maszkulin normákat a Conformity to Masculine Norms Inventory (CMNI) segítségével becsülték meg, 11 norma mentén, mint pl: dominancia, erőszak, nők feletti erő. 4-es Likert skálán kellett bejelölniük, hogy mennyire értenek egyet a normákra vonatkozó állításokkal.

A fordulópont vizsgálata 1 item által történt. Azt kellett megítélniük, tapasztalták- e azt, hogy hirtelen a gyógyulás és egészség fejlesztésére szánták magukat.

Az eltelt időt és az elkövetőt a beszámolók alapján könnyen tudták azonosítani.

Eredmények

Az eredmények azt mutatták, hogy az abúzus megértése (hogyan kapcsolódik a bántalmazás az érzelmeihez és viselkedéseihez) magasabb szintű növekedéssel volt összefüggésben. Ez konzisztens korábbi vizsgálati eredményekkel.

A történtek utáni észlelt támogatás nincs kapcsolatban a növekedéssel. Ez az eredmény meglepő, inkonzisztens a korábbi tanulmányok eredményeivel, melyek azonban globális társas támogatást és társas hálót vizsgáltak. Ez a témakör azonban fontos marad a jövőben is, mivel hosszú távú hatásai vannak a mentális egészségre, ezen kívül az áldozat és a támogató fél közötti kapcsolat talán befolyásolhatja a növekedést.

A maszkulin normák követése és a növekedés között negatív kapcsolatot találtak. Habár a kutatás résztvevői nem követtek szigorú normákat, mégis észlelhető az összefüggés. Az érzelmi kontroll normája például interferálhat a megértés képességével.

A fordulópont megtapasztalása pozitívan kapcsolódik a növekedéshez. Ezzel kapcsolatban azonban számos további kutatás szükséges még.

Az abúzus óta eltelt idő hossza nincs kapcsolatban a növekedéssel. Feltehetőleg inkább az idő kihasználása releváns. Például egy olyan fiatalnál, aki annak szenteli az idejét, hogy megértse a történteket, nagyobb növekedés mutatkozik.

Az egyházi elkövetők áldozataira nem igaz az, hogy kisebb növekedést mutatnak. Ennek oka az is lehet, hogy azon áldozatoknak, akiknek elkövetőik ugyancsak magasabb pozícióban voltak (pl. tanár), hasonló módon sérült bizalmuk.

Limitációk

A kutatás résztvevőinek egy része csatlakozott nemzetközi túlélő szervezetekhez, másik része nem. Ez befolyásolja azt, milyen gyorsan érik el a poszttraumás növekedést. Nem sztenderdizált mérőeszközöket alkalmaztak például az észlelt támogatás vagy a megértés témakörben. Emellett torzító hatással bír az önbeszámolós formátum. Mivel az átlagéletkor 50 és sok item évtizedekkel korábban történt eseményekre kérdez rá, a memória romlásának torzító hatása lehet. A keresztmetszeti vizsgálat következtében nem vonhatunk le megbízható konklúziót független változók és poszttraumás növekedés kapcsolatáról. Éppen ezért érdemes lenne longitudinális kutatás keretein belül vizsgálni ezeket az összefüggéseket. Ezen kutatás alapot nyújthat a jövő kutatásainak, melyek szükségesek annak érdekében, hogy a szexuálisan bántalmazott férfiak életminőségét javíthassuk.