Nem farmakológiai intervenciók és
neuroplaszticitás az Alzheimer-kór korai szakaszában
Herholz, S. C., Herholz R., S. & Herholz, K. (2013):
Non-pharmacological interventions and neuroplasticity in early stage
Alzheimer’s disease. Expert review of neurotherapeutics,
13(11): 1235-45.
Készítette: Pusztai Fanni Sára
Absztrakt: A
szerzők a nem farmakológiai beavatkozások hasznossága mellett érvelnek a kognitív
képességek romlásának gátlásában, illetve az enyhe kognitív zavar és
Alzheimer-kór pszichoszociális aspektusainak fejlesztésében. A mellékhatások
hiánya miatt preventív stratégiaként is alkalmazhatónak tartják. Áttekintést
kínálnak kognitív tréninggel és reminiszcenciával, stimuláló és kihívást
jelentő művészeti és zenei feladatokkal, fizikai aktivitással valamint
elektromágneses stimulációval foglalkozó tanulmányokból. A ’korosodó agy’
neuroplaszticitásának eredményeit ismertetik, valamint a lehetséges
mechanizmusokat, amelyek ezért felelősek. Végül pedig jövőbeli kutatási
kérdéseket és stratégiákat vetnek fel, melyek segítségével a betegség
szakaszától és a páciens igényeitől függő intervenciós és prevenciós programok
alakíthatók ki.
Bevezetés: Az
Alzheimer-kór kezelésében a tradicionális megközelítés a kognitív és a
viselkedéses tünetek kapcsán a gyógyszeres kezelést jelentette. Az eredmények
azonban általában közepesen sikeresnek mondhatók a legjobb esetben is, mivel a
demencia gyógyszeres úton nem bizonyult visszafordíthatónak. Az újabb
gyógyszerek fejlesztésekor a hangsúly a demencia előrehaladásának csökkentésén van,
illetve az enyhe kognitív zavarokkal rendelkező személyek esetében az
előrehaladás meggátlásán (mivel e személyek magasan veszélyeztetettek demencia
kialakulásában).
A gyógyszeres kezelés mellett igen nagy számban gyűltek
össze egyéb, nem gyógyszeres beavatkozási módok, melyek a kognitív és
viselkedéses tüneteket célozzák enyhe kognitív zavarral valamint
Alzheimer-kórral küzdő személyeknél. Ezek a beavatkozások gyakran az általános
életminőség (Quality of Life, QoL) javítását célozzák, az aktív elfoglaltságok,
élvezet és kreativitás bíztatásával. Ezek a nem gyógyszeres kezelési módok
elenyésző mértékben járnak csak együtt mellékhatásokkal, így gond nélkül lehet
őket alkalmazni a kór korai szakaszaiban is, beleértve az elsődleges és másodlagos
prevenciós programokat is. A mellékhatások hiánya erős kontrasztban áll a
gyógyszeres kezelésekben tapasztaltakkal.
A nem gyógyszeres kezelések közül számos neuroplasztikus
változásokat kíván elérni az agyban. Friss kutatások igazolják, hogy tréning és
fizikai aktivitás normál pácienseknél fokozhatja a szinaptikus plaszticitást,
és hosszútávon strukturális változásokat is előidézhetnek. Épp ezért fontos
megvizsgálni, hogy ezek az eljárások az Alzheimer-kór korai szakaszában levő
páciensek esetében is javulást hoznak-e. Három fő koncepció alakult ki:
·
fenntartani és javítani a kognitív képességeket
amelyek hanyatlásnak indultak, célzott kognitív tréninggel,
·
erősíteni a kognitív tartalékokat,
·
neurogenezist facilitálni, főként fizikai
aktivitással.
A tréning céljának megválasztásában két lehetséges
megközelítés létezik:
1.
megcélozni azon agyterületeket, amik a
neurodegeneráció által érintettek;
2.
megcélozni azon funkciókat és területeket,
amelyek relatíve megtartottak, megerősítve a meglevő kapcsolatokat.
A kognitív
intervenciók hatásai egészségesen öregedők valamint enyhe kognitív zavarral
rendelkezők csoportjaiban: A legtöbb áttekintő tanulmány és metaanalízis
összegzése szerint a kognitív beavatkozások képesek eltolni a demenciák
kialakulásának kezdetét, illetve javítani a kogníciót egészséges felnőttek,
enyhe kognitív zavarral, valamint Alzheimer-kórral rendelkező személyek
esetében. Nem minden tanulmány foglalkozott a hosszú távú hatásokkal; amelyek
igen, azok enyhe hatásokat találtak objektív mutatókban, és erős hatásokat
szubjektív, életminőséggel kapcsolatos mutatókban. A nem gyógyszeres
kezeléseket általában hatékonynak találták az intézménybe való kerülés
időpontjának kitolásában, bizonyos tanulmányok pedig arról számolnak be, hogy
ezen eljárások a gyógyszeres kezeléseknek megfelelő eredményeket hoztak a
kognitív képességek megtartásában/fejlesztésében. A gyógyszeres és nem
gyógyszeres kezelések azonban nem egymást kölcsönösen kizárók, sőt, az
eredmények afelé mutatnak, hogy a terápiák kombinációja hatékonyabb, mint az
egyes kezelések önmagukban.
A kognitív tréning
beavatkozások képalkotó eljárásos vizsgálatai: A tréning alkalmak
végeztével funkcionális és strukturális agyi változásokat vizsgálva azt
találták, hogy a frontális cortexben szinte minden egyes tanulmány funkcionális
változásokról számol be. Ez a frontális asszociációs kéreg megtartott
plaszticitására bizonyíték, ami többek közt a kognitív tartalékokért felelős
anatómiai szerkezet. Emellett különböző tanulmányok mind funkcionális, mind strukturális
változásokról gyakran számolnak be a hippocampus, a fali lebeny és a corpus
callosum eseteiben, melyek mind érintett területek demenciában.
Egészséges alanyokban kimutatták, hogy a viselkedéses
változások az agyban magasabb rendű területek változásaival is együtt járnak,
amely az idősödő agyban is meglevő neuroplaszticitást támasztja alá. Pl.
memória tréninggel elért emlékezeti javulást a következő agyi változások
követték: a jobb inzula, a kétoldali orbitofrontális kéreg és a fuziform kéreg
vastagodása, míg ugyanezen területek vékonyodása következett be a tréningben
részt nem vevő kontrolcsoportban.
Enyhe kognitív zavarral és Alzheimer-kórral rendelkező
személyek esetében még kevéssé vizsgálták képalkotó eljárásokkal hasonló
tréningek hatását. A meglevő tanulmányok azt azonban bizonyítják, hogy a
kognitív tréning fokozott agyi metabolizmust váltott ki ezen alanyok esetében.
Aerob edzés hatása a
kognícióra és agyi plaszticitásra az öregedésben: Az aerob edzés idősebb
alanyokban strukturális agyi változásokat indukál, valamint a kognicíóban
bekövetkező javulásokat. A
legjelentősebb hatásokat a hippocampusban és prefrontális agyi területekben
találták, valamint emlékezeti és végrehajtó funkciókkal kapcsolatos feladatok
esetében. Például egy évig tartó aerob edzés az anterior hippocampus
térfogatának növekedésével járt együtt, ami hatékonyan visszafordította az
ezzel összehasonlító időintervallumban megjelenő, korral együtt járó
veszteségeket.
Feltételezik továbbá, hogy a fizikai edzés által kiváltott
hippocampális neurogenezis, amelyet a kognitív tréning által kiváltott,
neuronok meglevő hálózatokba való integrálása követ, a legerőteljesebb
eredményekhez vezethet. Ezek alapján a kognitív és fizikai tréningek
kombinációja ígéretes megközelítésnek tűnik. Ezt megerősíteni látszanak
állatkísérletek is. A környezet gazdagítása (environmental enrichment, EE)
többszörös utakon befolyásolta az Alzheimer-kór szerű tünet-együttest
génmódosított egerek vizsgálatakor. Többek között a következő módokon: az
amyloid plakkokra, a hippocampális neurogenezisre és neurotropikus faktorokra
kifejtett hatással. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a környezet gazdagítása az
élet korai szakaszában hatékonyabb az Alzheimer-kórhoz köthető kognitív
deficitek csökkentésében, mint ugyanaz a későbbi szakaszokban. Ez a hosszú távú
protektív faktor jellegre utal.
Komplex tanulási
kihívás, mint a plaszticitás hajtóereje: Egyre többen demonstrálják
sikeresen, hogy azon összetett feladatok, melyek kihívást jelentenek a kognitív
rendszer számára és új motoros tanulási komponenst is tartalmaznak, különösen
hatékonyak az agyi plaszticitás kiváltásában. Pl.: golfozás, zenei hangszeren
való játék. Érdekes módon az ilyen tanulási feladatok feltehetőleg nem csak az
unimodális szenzoros vagy motoros területeken, hanem az asszociációs areákban
is változást tudnak elérni. Ezek alapján egyre elismertebbek azok a képzések,
melyek aktív zene-alkotási tevékenységet foglalnak magukba, mint értékes eszköz
a neurológiai és pszichiátriai rehabilitációban, illetve az egészséges kognitív
öregedés elősegítésében.
Elektrofiziológiai
stimuláció: az agy elektromos vagy mágneses stimulációja neuroplasztikus
változásokat indíthat el, és így terápiás hatása elképzelhető. Ismételt
transzkraniális mágneses stimuláció (transcranial magnetic stimulation, TMS)
például erősíti a hosszú távú potenciációt (long term potentiation, LTP), és
hosszú távú hatása van az agyi glükóz metabolizmusára, ami a szinaptikus
aktivitás indikátora. Kevés tanulmány már kimutatta az Alzheimer-kórban való
hatékonyságát a módszernek.
Kognitív tartalék és
tanulást moduláló faktorok a teljes élethosszon át: Ahogy a demenciák korai
szakaszában történő megállítására, úgy azon protektív faktorok felderítésére is
nagy hangsúlyt fordítanak, amelyek által megelőzhetővé válik a neurális
degeneráció. Az eredmények alátámasztják, hogy az aktív életstílus, ami edzést,
edukációt majd a későbbi életkorokban is ingereknek való kitettséget foglal
magában, protektív lehet az enyhe kognitív zavarokkal ill. demenciák számos
formájával szemben.
Újabb kutatások kimutatták a nyelvek egész életen át tartó
tanulásának és használásának védő jellegét. Ilyen faktor továbbá a már említett
zene, zenélés is.
Egyelőre ismeretlen, hogy a kognitív tartalékok mekkora
mértékben modulálják a demenciában fellelhető funkcióromlást. A klinikai
megfigyelések szerint késleltetheti a kórok megjelenésének kezdetét vagy
progresszióját, de meg nem állíthatja azokat.
Befejezés, kitekintés:
Ugyan a tanulási- és újraszerveződési potenciál, valamint a tréning
hatékonysága csökken az életkor előrehaladtával, mégis marad potenciál a
tanulásra és a neuroplaszticitás jelen van a későbbi életkorokban is, amely
jelentős kihasználhatóságot jelent. Kérdés, hogy a korábbi tanulás vajon nem
csak a kognitív teljesítményt növeli, hanem az öregkorban történő új tanulást
is segíti-e. A motiváció és én-hatékonyság érzése további faktorokat
jelenthetnek a tréningek sikerességében. Állatkísérletek megmutatták, hogy a
tanulás és plaszticitás folyamatait jutalommal kapcsolatos neurotranszmitterek
modulálják. Így azok a tréningek, melyek jutalom komponenst tartalmaznak,
különösen ígéretes megközelítést jelenthetnek.
Az alkalmazható intervenciók széles köre, és a
kivitelezhetőség rugalmassága igen nagy gyakorlati hasznosságot jelentenek a
nem gyógyszeres kezelések esetében. Azonban negatívumként felvetik a
standardizáció hiányának a kérdését is, ami a szisztematikus értékelést
nehezíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése