Útravaló:
A serdülőkori kortárskapcsolatok minősége, mint a felnőttkori fizikális
egészség prediktora
Allan, J. P., Uchino, B. N. &
Hafen, C. A. (2015). Running With the Pack: Teen Peer-Relationship Qualities as
Predictors of Adult Physical Health. Psychological Science, 26(10),
1574-1583.
Összefoglalót
készítette: Törkenczi Boglárka
Absztrakt
A
kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja, van-e hosszútávú hatása a serdülőkori
kortárs kapcsolatok minőségének a felnőttkori fizikai egészségre nézve. Az
intenzív, változatos módszereket alkalmazó longitudinális kutatás során a
szerzők 171 fős mintával dolgoztak, a vizsgálati személyektől 13-27 éves koruk
között ismételten gyűjtöttek adatokat. Az eredmények alapján a kora-serdülőkori
kortárskapcsolatok minősége és a társas normáknak való megfelelés a serdülőkori
kortárs kapcsolatokban a felnőttkori fizikális egészségi állapot robusztus
bejóslóinak bizonyultak. A hatás abban az esetben is megmaradt, amennyiben
kiszűrték számos potenciális moderáló változó hatását, úgy, mint: korábbi
egészségügyi problémák, aktuális testtömeg index, szorongásos és depresszív
tünetek, személyiség karakterisztikái, serdülőkori anyagi problémák,
serdülőkori vonzó külső. Mindezek alapján következtethetünk arra, milyen
kiemelkedő fontosságúak serdülőkori kortárskapcsolataink.
Régen ismert tény, hogy a serdülők
intenzíven igyekeznek kapcsolatokat kialakítani társaikkal (Hall, 1904).
Kortárskapcsolati problémáikat, kihívásaikat gyakran hasonlatosan élik meg,
mint fizikális jóllétük fenyegetettségét, képesek akár szándékosan lemondani
saját autonómiájukról annak érdekében, hogy jól kijöjjenek társaikkal. A
kortárskapcsolatok nyújtják a serdülők életének legintenzívebb érzelmi
élményeit (Brown & Larson, 2009) és társas normákhoz való alkalmazkodásuk
olyan esetben is megfigyelhető, amikor az szignifikánsan nagyobb hátránnyal jár
önmagukra nézve (G. L. Cohen & Prinstein, 2006). Jelen kutatás annak
lehetőségét vizsgálja, hogy ez a fajta serdülőkori intenzív fókuszálás a társas
kapcsolatokra összefüggést mutathat nem csupán a serdülőkori kortárskapcsolatok
minősége és a későbbi szociális és lelki jóllét között, hanem hatással lehet
akár a fizikális egészségre is felnőtt korban.
Felnőtt
korban a támogató kapcsolatok kialakítására való képtelenség jelentős
rizikófaktort jelent a korai mortalitás tekintetében, csak úgy, mint a
dohányzás vagy az obezitás (Holt – Lunstad, Smith & Layton, 2010; House,
Landis & Umberson, 1988). Habár a kutatók eredetileg úgy gondolták, hogy a
különböző egészséget érintő rizikókat elsődlegesen az egészséget támogató
magatartás hiánya mediálja (Umberson, 1987), az utóbbi idők humán és primáta
kutatásai arra utalnak, hogy a szorongásos és depresszív tünetek mediálhatnak a
társas problémák egészségre gyakorolt hatásában (Arthur,
2006; Friedmann et al., 2006; Grippo et al., 2007). Úgy tűnik, a
társas izoláció hatására kialakulhat egy kisebb mértékű, de krónikus stressz
hatás, melynek patologikus következményei lehetnek a későbbiekben (Kawachi & Berkman, 2001; Kawachi, Subramanian, &
Kim, 2008). Az emberi stressz-válasz rendszer hatékonyan elbír akár egyszerre
több stresszorral is, amennyiben azok átmenetiek, de krónikus aktivációval már
nem képes könnyen megbirkózni (Sapolsky, 2000). A társas izoláció által okozott
stressz összefüggésbe hozható számos negatív fiziológiai változással a
megnövekedett vérnyomástól kezdve a sérült immunműködésig (Cacioppo &
Patrick, 2008; S. Cohen, Janicki-Deverts, & Miller, 2007). Mindez arra
utalhat, hogy a serdülőkorban kialakult kortárskapcsolatok minősége hosszútávú
hatással lehet a későbbi egészségre.
A társas izoláció és a kapcsolatok
minőségének lehetséges hatásai mellett egy másik potenciális, a későbbi
egészséget befolyásoló serdülőkori társas jelenség a serdülők konformitása vagy
non-konform viselkedése a társas normákhoz viszonyítva. Bizonyított tény, hogy
a felnőttkori non-konform viselkedés összefügg az egészség kockázati
tényezőivel. Abban az esetben, ha valaki másképp tekint a világra, mint azt
társas csoportjának tagjai teszik, akár idegrendszeri változások is
megjelenhetnek: az amygdalában mért aktivitás megnő, mely összefüggésben áll
kellemetlen érzelmekkel – ezt a jelenséget nevezzük „a függetlenség
fájdalmának” (Berns et al., 2005, p. 252). Hosszútávú konfliktusok felnőtt
korban okozhatnak krónikus stresszt, amely egészséget érintő problémák széles
skálájához vezethet (Kiecolt-Glaser et al., 2005; Nealey-Moore, Smith, Uchino,
Hawkins, & Olson-Cerny, 2007; Wright & Loving, 2011).
A korábbiakkal éles ellentétben
kultúrközi vizsgálatok azt mutatták ki, hogy felnőtt korban mások vágyainak
saját céljaink elé helyezésével csökkenthető a mindennapok során megélt stressz
mértéke és mindez akár antipatogén hatással is lehet egészségünkre (Chiao &
Blizinsky, 2010; Fincher, Thornhill, Murray, & Schaller, 2008). Ez a
szemlélet, melyet kulturális szinten kollektivizmusnak, individuális szinten
pedig allocentrizmusnak nevezünk, élesen szemben áll az egyén autonómiájának nyugati
kultúrákban való felértékelésével és a serdülőkori társas nyomással való
szembeszállással (McElhaney, Allen, Stephenson, & Hare, 2009). Ennek
ellenére számos serdülő döbbenti meg szüleit allocentrikus, társ-központú
megnyilvánulásaival (Fuligni, Eccles, Barber, & Clements, 2001). Míg a
közeli barátságok minősége csökkentheti a stresszt azáltal, hogy elérhetővé
tesz társas, instrumentális és emocionális támogatást amennyiben az szükséges,
az allocentrizmus ezzel szemben csökkentheti a konfliktusok előfordulásának
valószínűségét tágabb társas csoportokon belül.
Azáltal,
hogy meghatározzuk a hosszútávú összefüggéseket a társas kapcsolatok és az
egészség között, kirajzolódhat akár egyfajta élettartam-modell is a társas
kapcsolatok és fizikális egészség közötti kapcsolatra épülve (Uchino, 2009). A
serdülőkori társas kapcsolatokkal összefüggő faktorok potenciális célként is szolgálhatnak az egészséget támogató
erőfeszítések számára az egyének élete során. Mindemellett a két tényező
közötti kapcsolat magyarázatot adhat a serdülők intenzív kapcsolatkereső és
konform magatartására. Akár úgy is tekinthetünk ezekre a jelenségekre, mint
adaptív viselkedések egyfajta csomagjára, melyeknek hosszútávon túlélési értéke
lehet az egyének számára (Cacioppo & Patrick, 2008).
A
következőkben bemutatott kutatás a korai serdülőkori kortárs-viselkedés
hosszútávú hatásait vizsgálta az egészségre nézve számos különböző módszerrel. A
következő hipotéziseket vizsgálták:
H1: A hosszútávú fizikális egészség minősége összefügg a társak
által jelzett serdülőkori szoros barátságok minőségével és a serdülőkori
kortársakkal szembeni allocentrikus viselkedéssel.
H2: A felnőttkori szorongásos és depresszív tünetek mediálják a
serdülőkori kortárskapcsolatok minősége és a felnőttkori egészség közti
kapcsolatokat.
H3: A kapcsolat a két tényező között fennmarad az esetleges
moderáló változók széles skálájának kiiktatásával is. (Lehetséges moderáló
változók: fizikai vonzerő, serdülőkori és felnőttkori drogfogyasztás,
személyiségvonások)
Módszer
Résztvevők: A kutatók olyan longitudinális vizsgálat adatait elemezték,
melynek során a serdülőkori kortárskapcsolatok hatását vizsgálták a felnőttkori
fejlődésre nézve. Összesen 171 vizsgálati személy adatait használták fel a
kutatáshoz, akik rendelkeztek felnőttkori adatokkal egészségi állapotukat
tekintve és akiket már 13 éves koruktól fogva követtek összesen 14 éven
keresztül. A mintában 74 férfi és 97 nő adatai találhatók 13 éves koruktól 27
éves korukig. A minta mind rasszt, mind etnikumot, mind pedig SES-t tekintve
megfelelően diverznek és az amerikai populációt tekintve reprezentatívnak
bizonyult.
A vizsgálati személyeket 13 éves
koruktól 17-ig egy 5 éves szakaszon keresztül évente vizsgálták meg egy szoros
barátjukkal együtt (azonos nemű), akinek személye a vizsgálat során
változhatott. Ezt követően 23 éves korukban vizsgálták személyiségvonásaikat,
majd 25-27 éves korukig évente felmérték egészségi állapotukat.
Mérőeszközök:
|
Mérőeszköz
|
Vizsgált
jelenség
|
Életkor
kitöltéskor
|
Kitöltő
személy
|
|
Medical
Outcomes Study Short-Form Health Survey (Ware, Kosinski, Dewey, & Gandek,
2000)
|
Egészségi állapot fiatal
felnőttkorban
|
25-27
|
Vizsgálati személy
|
|
The
Inventory of Parent and Peer Attachment (Armsden & Greenberg, 1987)
|
Barátság minősége: bizalom,
kommunikáció, elidegenesés
|
13-17
|
Közeli barát
|
|
The
Friendship Quality Questionnaire (Parker & Asher, 1993)
|
Barátság pozitív és negatív
aspektusai
|
13-17
|
Vizsgálati személy
|
|
Interpersonal
Competence Questionnaire (Buhrmester, 1990)
|
Allocentrizmus (konformitmus,
befolyásolhatóság, asszertivitás
|
14-17
|
Közeli barát
|
|
State-Trait
Anxiety Inventory (Spielberger, 1983)
|
Felnőttkori vonás jellegű
szorongás
|
25-27
|
Vizsgálati személy
|
|
Beck
Depression Inventory
|
Felnőttkori depresszív tünetek
|
25-27
|
Vizsgálati személy
|
|
Beck
Anxiety Inventory
|
Serdülőkori szorongásos tünetek
|
13-15
|
Vizsgálati személy
|
|
Child
Depression Inventory (Kovacs & Beck, 1977)
|
Serdülőkori depresszív tünetek
|
13-15
|
Vizsgálati személy
|
|
Serdülőkori
egészségügyi problémák (retrospektív felvétel à limitáció)
|
Egészségügyi problémák alapszintje
kutatás kezdetekor
|
25-27
|
Vizsgálati személy
|
|
Telefonos
interjú
|
Háztartás éves bevétele
|
13
|
Szülő
|
|
Testtömeg
index
|
-
|
25-27
|
Vizsgálati személy
|
|
Droghasználattal
kapcsolatos kérdőív
|
Serdülőkori és felnőttkori
droghasználat
|
14-15
25-27
|
Vizsgálati személy
|
|
International
Personality Item Pool-lal (Goldberg, 1999)
|
Személyiségvonások
|
24
|
Vizsgálati személy
|
|
Fizikai
vonzerő
|
-
|
13-15
|
Független megítélők csoportja
|
Eredmények
A kulcs-kapcsolatok feltérképezése
érdekében a kutatók hierarchikus regressziót alkalmaztak az elemzés során, mely
kimutatta, hogy mind a serdülőkori kortárskapcsolatok minősége, mind az
allocentrikus viselkedés egymástól függetlenül jobb felnőttkori egészséget
jósoltak be. A két aspektus együttesen a megfigyelt felnőttkori
egészség-minőség varianciájának 8,7%-át magyarázza.
A korábban feltárt modellbe
beemelték a felnőttkori és serdülőkori szorongásos és depresszív tünetek
hatását a serdülőkori kortárs kapcsolatok minőségének, az allocentrikus
viselkedésnek és a felnőttkori egészségi állapot közti összefüggésére nézve. Az
eredmények alapján a felnőttkori szorongásos és depresszív tünetek teljes
mértékben mediálják a kapcsolatok minősége és a felnőttkori egészség közti
összefüggést (β =
0.07, p =
.03, 95% CI = [0.01, 0.15]). Ez azt jelenti, hogy a serdülőkori kapcsolatok
minősége következtében esetlegesen kialakuló felnőttkori internalizáló
problémák befolyásolják a felnőttkori egészségi állapotot. Az allocentrikus
viselkedés részben direkt módon, részben a felnőttkori internalizáló problémák
által mediálva hat a felnőttkori egészség minőségére (β = 0.07, p = .049, 95% CI = [0.001, 0.13])),
tehát az allocentrikus viselkedés jelenléte serdülőkorban önmagában is hat a
felnőttkori egészség minőségére. A gyermekkori internalizáló problémák
egyáltalán nem mutattak összefüggést a felnőttkori egészségi állapottal.
Az
esetleges moderáló változók meghatározása során a kovarianciaanalízis a
következő eredményt hozta: a legerősebb összefüggést a felnőttkori egészség a
felnőttkori drogfogyasztással (β = −0.16, p = .03, 95% CI = [−0.30, −0.01]) és az
érzelmi stabilitással (β =
0.26, p = .001, 95% CI = [0.10, 0.41]) mutatta. Ezeknek a hatásoknak a
kiszűrésével azonban a serdülőkori kortárskapcsolatok minősége (β = 0.16, p = .02, 95% CI =
[0.02, 0.30]) és a serdülőkori allocentrikus viselkedés (β = 0.23, p < .001, 95% CI =
[0.09, 0.37]) hatása szinte változatlan maradt a felnőttkori egészségre nézve,
együttesen a variancia 7,2%-át magyarázzák.
Diszkusszió
Az eredmények arra utalnak, hogy a
serdülőkori társas kapcsolatok hiánya hosszútávú hatással lehet a felnőttkori
fizikális egészségre nézve. A serdülőkori (13-15 év) kortárskapcsolatok
minősége hatással van a felnőttkori (25-27 év) egészség minőségére akkor is, ha
számos más moderáló tényező hatását kiszűrjük. Az a tény, hogy a két
serdülőkori kortárskapcsolatokkal összefüggő konstruktum együttesen nagyobb
varianciát magyaráztak a felnőttkori egészség minőségét tekintve, mint a
felnőttkori testtömegindex és az előzetes komoly betegségek kombinációja,
igazolja a kutatás eredményeinek jelentőségét, azaz, hogy a kortárs kapcsolatok
minősége nagymértékű hatást gyakorol a felnőttkori egészségre, csak úgy, mint a
korábban vizsgált társas izoláció (Hawkley & Cacioppo, 2010; Holt-Lunstad
et al., 2010).
Jelen kutatás legrobusztusabb
eredménye az allocentrikus viselkedés hosszútávú pozitív hatásának jelentősége
a felnőttkori egészség minőségére. Ezek az eredmények egybecsengenek a
kollektivista kultúrákkal, kollektivista viselkedéssel és pozitív egészségi
kimenetelekkel foglalkozó kutatások eredményeivel (Talhelm et al., 2014). Bár a
kulturális tényezők, mint a nyugati felfogás az autonómia értékével
kapcsolatban, az allocentrizmus jelenségével szemben állnak, a serdülők
magatartása azt mutatja, hogy csak részben veszik át ezt a mintát, ugyanis
realizálják ennek előnyeit, de egyben hátrányait is. Az allocentrikus
viselkedésnek lehetett egyfajta evolúciós jelentősége abban az időben, amikor
még az ember a csoportjához volt kötve túlélése tekintetében. Manapság azonban
már nem vagyunk kitéve gyakori közvetlen fenyegetéseknek, így az allocentrikus
viselkedés a háttérbe szorult. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a
modern társadalmakban is hatással van az ember életére, egészségének
minőségére. Az eredmények teljesen más fénybe helyezik a serdülőkori intenzív
kapcsolatkereső magatartást: rámutatnak arra a tényre, hogy a serdülők észlelik
az összefüggést a szoros társas kapcsolatok és a jóllét között és tudatosan
törekszenek mindkettő elérésére.
A kutatás alapján az allocentrizmus
és a kapcsolatok minősége között nem volt kimutatható korreláció, ez pedig arra
utal, hogy más utakon, más módon hatnak az egészségre. Az első a konfliktusok
kerülésével áll kapcsolatban, míg a második a támogatás keresésével. Prevenciós
fókuszból tekintve a serdülőkori kapcsolatok kialakításának problémája rizikót
jelenthet hosszútávon a felnőttkori egészség minősége szempontjából. A
jelenlegi pediátriai ajánlások, melyek a jövőbeli egészség támogatását
célozzák, nem tartalmaznak kortárskapcsolatokkal összefüggő faktorokat
(Institute of Medicine, 2012).
A kutatásnak számos limitációja
felismerhető: a kapott eredmények alapján nem alkothatóak direkt oksági következtetések
a vizsgált tényezők közötti kapcsolatokat tekintve. Bár a lehetséges moderáló
tényezők hatásának széles skáláját kiszűrték a vizsgálat során, mégsem
állapítható meg biztos oksági kapcsolat a serdülőkori társas kapcsolatok és
felnőttkori egészség minősége között. Másik limitáció, hogy a serdülőkori
egészség-problémák retrospektív módon kerültek megadásra, ez pedig okozhatott
torzítást az adatokban. Mindenesetre ez az első olyan kutatás, amely esetén
társ-véleményezés alapján vizsgálták a serdülőkori kortárskapcsolatok
minőségének hatását a felnőttkori egészség minőségére, megnyitva ezzel egy új
irányt az egészség és társas kapcsolatok vizsgálatának jövőbeli kutatásai
előtt.
Irodalomjegyzék
Armsden, G. C., & Greenberg, M. T. (1987). The Inventory
of Parent and Peer Attachment: Individual
differences
and their relationship to psychological well-being in adolescence. Journal
of Youth and Adolescence, 16, 427–454.
Arthur, H. M. (2006). Depression, isolation, social
support,and cardiovascular disease in older adults.
Journal of Cardiovascular Nursing, 21(5), S2–S7.
Beck, A. T., Epstein, N., Brown, G., & Steer, R. A.
(1988). An inventory for measuring clinical
anxiety:
Psychometric properties. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 576,
893–897.
Beck, A. T., & Steer, R. A. (1987). Manual for the
revised Beck Depression Inventory. San Antonio,
TX: Psychological Corp.
Berns, G. S., Chappelow, J., Zink, C. F., Pagnoni, G.,
Martin-Skurski, M. E., & Richards, J. (2005).
Neurobiological correlates of social
conformity and independence during mental rotation.
Biological Psychiatry, 58, 245–253. doi:10.1016/j.biopsych.2005.04.012
Brown, B. B., & Larson, J. (2009). Peer relations in
adolescence. In R. M. Lerner & L. Steinberg
(Eds.), Handbook of adolescent
psychology
Cacioppo, J. T., & Patrick, W. (2008). Loneliness:
Human nature and the need for social connection.
New York, NY: W. W. Norton.
Chiao, J. Y., & Blizinsky, K. D. (2010). Culture-gene
coevolution of individualism-collectivism and
the serotonin transporter gene. Proceedings
of the Royal Society B: Biological Sciences, 277,
529-537. doi:10.1098/rspb.2009.1650
Cohen, G. L., & Prinstein, M. J. (2006). Peer contagion
of aggression and health risk behavior
among adolescent males: An experimental
investigation of effects on public conduct and
private attitudes. Child
Development, 77, 967–983.
Cohen, S., Janicki-Deverts, D., & Miller, G. E. (2007). Psychological
stress and disease. The Journal
of the American Medical Association, 298, 1685–1687.
Fincher, C. L., Thornhill, R., Murray, D. R., &
Schaller, M. (2008). Pathogen prevalence predicts
human cross-cultural variability in
individualism/collectivism. Proceedings of the Royal
Society B: Biological Sciences, 275, 1279–1285. doi:10.1098/rspb.2008.0094
Friedmann, E., Thomas, S. A., Liu, F., Morton, P. G., Chapa,
D., Gottlieb, S. S., & Sudden Cardiac
Death in Heart Failure Trial
Investigators. (2006). Relationship of depression, anxiety, and
social isolation to chronic heart
failure outpatient mortality. American Heart Journal, 152(5),
940.e1–940.e8. doi:10.1016/j.ahj.2006.05.009
Fuligni, A. J., Eccles, J. S., Barber, B. L., &
Clements, P. (2001). Early adolescent peer orientation
and adjustment during high school. Developmental
Psychology, 37, 28–36.
doi:10.1037//0012-1649.37.1.28
Goldberg, L. R. (1999). A broad-bandwidth, public-domain, personality
inventory measuring the
lower-level facets of several
Five-Factor models. Personality Psychology in Europe, 7,
7–28.
Grippo, A. J., Gerena, D., Huang, J., Kumar, N., Shah, M.,
Ughreja, R., & Carter, C. S. (2007).
Social isolation induces behavioral and
neuroendocrine disturbances relevant to depression in
female
and male prairie voles. Psychoneuroendocrinology, 32, 966–980. doi:10.1016/j.psyneuen.2007.07.004
Hall, G. S. (1904). Adolescence. New York, NY:
Appleton.
Hawkley, L. C., & Cacioppo, J. T. (2010). Loneliness
matters: A theoretical and empirical review of
consequences and mechanisms. Annals
of Behavioral Medicine, 40, 218–227.
doi:10.1007/s12160-010-9210-8
Holt-Lunstad, J., Smith, T. B., & Layton, J. B. (2010).
Social relationships and mortality risk: A
.org/plosmedicine/article?id=10.1371/journal.pmed.1000316
House,
J. S., Landis, K. R., & Umberson, D. (1988). Social relationships and
health. Science, 241,
540–545.
Institute
of Medicine. (2012). Accelerating progress in obesity prevention: Solving
the weight of the
nation.
Washington, DC: Author.
Kawachi,
I., & Berkman, L. F. (2001). Social ties and mental health. Journal of
Urban Health, 78,
458–467.
Kawachi,
I., Subramanian, S., & Kim, D. (2008). Social capital and health.
New York, NY:
Springer.
Kiecolt-Glaser,
J. K., Loving, T. J., Stowell, J. R., Malarkey, W. B., Lemeshow, S., Dickinson,
S. L.,
& Glaser, R. (2005). Hostile marital interactions,
proinflammatory cytokine production, and
wound healing. Archives of General Psychiatry, 62,
1377–1384.
Kovacs,
M., & Beck, A. T. (1977). An empirical clinical approach toward a
definition of childhood
depression.
New York, NY: Raven Press.
McElhaney,
K. B., Allen, J. P., Stephenson, J. C., & Hare, A. L. (2009). Attachment
and autonomy
during adolescence. In R. M. Lerner & L. Steinberg
(Eds.), Handbook of adolescent
psychology: Vol. 1. Individual bases of adolescent
development (3rd ed., pp. 358–403).
Hoboken, NJ: John Wiley & Sons.
Nealey-Moore,
J. B., Smith, T. W., Uchino, B. N., Hawkins, M. W., & Olson-Cerny, C.
(2007).
Cardiovascular reactivity during positive
and negative marital interactions. Journal of Behavioral Medicine,
30, 505–519. doi:10.1007/s10865-007-9124-5
Parker,
J. G., & Asher, S. R. (1993). Friendship and friendship quality in middle
childhood: Links
with peer group acceptance and
feelings of loneliness and social dissatisfaction. Developmental Psychology,
29, 611–621.
Sapolsky,
R. M. (2000). Stress hormones: Good and bad. Neurobiology of Disease, 7,
540–542.
doi:10.1006/nbdi.2000.0350
Spielberger,
C. D. (1983). Manual for the State-Trait Anxiety Inventory (Form Y).
Palo Alto, CA:
Mind Garden.
Talhelm,
T., Zhang, X., Oishi, S., Shimin, C., Duan, D., Lan, X., & Kitayama, S.
(2014). Large-scale
psychological differences within
China explained by rice versus wheat agriculture. Science, 344,
603–608. doi:10.1126/science.1246850
Uchino,
B. N. (2009). What a lifespan approach might tell us about why distinct measures
of social
support have differential links to
physical health. Journal of Social and Personal Relationships, 26,
53–62. doi:10.1177/0265407509105521
Umberson,
D. (1987). Family status and health behaviors: Social control as a dimension of
social
integration. Journal of Health and Social Behavior,
28, 306–319.
Ware,
J. E., Kosinski, M., Dewey, J. E., & Gandek, B. (2000). SF- 36 health
survey: Manual and
interpretation guide.
Eden Prairie, MN: Quality Metric.
Wright,
B. L., & Loving, T. J. (2011). Health implications of conflict in close
relationships. Social &
Personality Psychology
Compass, 5, 552–562. doi:10.1111/j.1751-9004.2011.00371.x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése