Az elhízottság, mint a depresszió előrejelzője serdülőkorú lányokban

Az elhízottság, mint a depresszió előrejelzője serdülőkorú lányokban

Boutelle, K. N., Hannan, P., Fulkerson, J. A., Crow, S. J., & Stice, E. (2010). Obesity as a prospective predictor of depression in adolescent females. Health Psychology, 29(3), 293–298.

Az összefoglalót készítette: Szabó Petra

Absztrakt

Az elhízottság és a depresszió is kiemelkedően gyakori jelenségek serdülőkorban, és lehetséges, hogy az elhízottság a depresszió egyik kiváltó oka. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy felmérje, hogy az elhízottság hozzájárul-e a depresszió kialakulásához serdülőkorban.

A kutatásban 496 serdülőkorú lány vett részt egy interjú alapú depresszió szint mérésen , és megmérték a magasságukat és a súlyukat. Többszempontos regresszió analízissel értékelték ki, hogy a túlsúlyos vagy az elhízott státusz összefügg-e a major depresszióval, vagy a depressziós tünetek számának növekedésével az következő évben. A major depresszió és depresszív tünetek a K-SADS interjú egy módosított változatával lettek lemérve, a súly és a magasság pedig standardizált eljárás szerint.

Az eredmények szerint az elhízott, de nem a túlsúlyos státusz összefüggésben volt a depresszív tünetek kialakulásával, de a major depresszióval nem. A kutatás megmutatta, hogy az elhízottság közrejátszik a depresszió tüneteinek kialakulásában, de nem eredményez klinikai depressziót, továbbá azt, hogy a súly lehet egy tényező a depresszió kiváltó okai között a serdülőkorú lányokban.

Bevezető

A serdülőkor egy meghatározó időszak mind a depresszió, mind az elhízottság kialakulásának szempontjából. Múltbeli kutatások megmutatták, hogy a valószínűség, hogy pszichiátriai zavarok alakuljanak ki tipikusan megemelkedik serdülőkor alatt. Mivel ebben a korban az elhízás mértéke megnő, szükség van kutatásokra, amelyek megmutatják, hogy van-e kapcsolat az elhízottság és a depresszió kialakulása között a fiatalok körében.

Az elhízás számos olyan fejlődésbeli tényezővel függ össze, amely hozzájárulhat a depresszió kialakulásához, mint például magasabb fokú kötekedés, szociális kirekesztés és alacsony önértékelés. Felmérni a kapcsolatot az elhízottság és a depresszió között azért fontos, hogy megfelelően alkalmazható intervenciós technikákat tudjunk kialakítani.

Néhány longitudinális kutatás eredményeiből kiderül, hogy pozitív kapcsolat van a depressziós és az elhízottság kialakulása között, és hogy a depresszió egy előrejelzője a megemelkedett BMI értéknek felnőttkorban. Továbbá az eredmények demonstrálták, hogy minden depressziós tünet megjelenésével az elhízottságra kialakulásának esélye a négyszeresére nő. A szakirodalom megegyező eredményeket mutatott arról, hogy a depresszió jelenléte megemeli az elhízásra való esélyt.

Ezzel szemben kevés tanulmány készült azzal kapcsolatban, hogy az elhízottság hogyan befolyásolja a depresszió kialakulását, és ezek is vegyes eredményeket találtak. Megmutatták, hogy az elhízottság 7 különböző pszichopatológiai diagnózis előrejelzője gyerekekben egy 8 éves időszak alatt. Emellett kimutatták, hogy túlsúlyos fiúkban magasabb eséllyel alakul ki a depresszió, mint nem túlsúlyos fiúkban. Egy másik kutatásban, ahol serdülőkorúakat mértek fel háromszor egy 20 éves periódus alatt, kimutatták, hogy a serdülőkori elhízottság megemelkedett rizikófaktort jelentett serdülőkorú lányokban, de nem fiúkban. Azonban egy epidemiológiai kutatás azt találta, hogy nincs összefüggés a BMI érték és a depresszió között.

Legfőképp azért fontos, hogy elemezzük az elhízottság és a depresszió közötti kapcsolatot fiatal lányokban, mert náluk valószínűbb, hogy a jövőben depresszió alakul ki, mint a fiatal fiúknál. Kutatások megmutatták, hogy a serdülőkorú lányoknál valószínűbb a depresszió jelenléte, mint az ilyen korú fiúknál. Továbbá, mivel serdülőkorban kiemelkedően fontos a lányoknak a külső megjelenés, emelkedettebb rizikószint is kialakul a depresszióra, ha túlsúlyosak.

A jelen tanulmány célja, hogy kiértékelje, hogy valóban nagyobb esélye van a jövőbeli depresszió kialakulásának egy serdülőkorú lányban, ha elhízott. A kutatás több definíció alapján is értékelte a depressziót és az elhízottságot, hogy átfogó képet mutathasson: 1. elhízott és túlsúlyos státusz, 2. krónikus túlsúlyosság, mint rizikótényező, 3. a major depresszió és a depressziós tünetek gyakorisága. Az résztvevőket a kutatás egy 1 éves intervallum alatt vizsgálta.

Módszer

Résztvevők

496 serdülőkorú lány 4 állami és 4 magániskolából, Texas nagyvárosi részéből.

A kutatás menete

A kutatást úgy mutatták be a résztvevőknek és a szülőknek, mint egy fizikai és szellemi egészséget felmérő kivizsgálást. Szülői beleegyezés szükséges volt a kutatásban való részvételhez.

A résztvevőket kikérdezték egy strukturált interjún, majd ki kellett tölteniük egy kérdőívet, és lemérték a súlyukat és a magasságukat a kezdő időpontban, és ezután évente ugyanígy 3 alkalommal.

A teszteket felvevők pszichológiát hallgató diákok voltak, akik a felmérés előtt részt vettek egy 24 órás tréningen, ami alatt megtanulták és gyakorolták a strukturált interjú felvételét és megismerték a DSM-IV idetartozó kritériumait. Az interjúk iskolai napokon lettek felvéve, a résztvevők iskolájában vagy az otthonukban, és a résztvevők $15-os ajándékutalványokat kaptak.

Mérések

Súly: a magasságot milliméterre pontosan, a súlyt pedig 0.1 kg-ra pontosan mérték le, majd az értékeket átkonvertálták BMI értékre. Mivel a serdülők még nőnek, így a BMI értéket BMI_z értékre alakították át, amelyben az elhízottságot mutató érték eltér a sima BMI értéktől.

Depresszió: a K-SADS (Schedule for Affective Disordrers and Schizophrenia for School-Age Children) strukturált interjú segítségével mérték fel a depressziós tüneteket a DSM-IV-ben szereplő major depresszió meghatározás szerint. A felvett adatok alapján megállapították, hogy a résztvevők valamelyike szenved-e major depresszióban (ehhez 5 DSM-IV-beli kritériumnak kellett meglenni a résztvevőkben). Továbbá, a kutatásban az elmúlt évi tünetek súlyossági értékei átlagolva lettek, és ezeket vetették össze a legfrissebb értékekkel, hogy folyamatos képet kapjanak a résztvevők állapotáról. Az interjúk nagyon magas interrater agreement értéket és reliability értéket mutattak.

Demográfiai változók: a résztvevők életkorát és nemzetiségi hovatartozását az első mérési alkalommal rögzítették, továbbá azt is megkérdezték, hogy a lányoknak mikor volt az első menstruációjuk, majd ez alapján beosztották őket a korai és késői pubertások csoportjaiba.

Analízis: az analízis a SAS programmal végezték. A depresszió kategóriáinak kiértékelésére többszempontos regresszió tesztet használtak. Az első időpontban felvett depressziós tünetekre vonatkozó adatokat törölték, mert az azelőtti időszak súly és magasság adatai nem álltak rendelkezésre, a jelen modell pedig mindenhol az előző év súlyadatait és a rákövetkező év depressziós tünet adatait használja a kiértékeléskor.

A krónikus túlsúly definíciója szerint egy résztvevőnek a 3 éves időintervallum 3 méréséből két méréskor túlsúlyt kellett mutatnia, majd ezt vetették össze a negyedik mérési időpontban felvett K-SADS kérdőív válaszaival.

Eredmények:

Az elhízottság aránya a résztvevők között 11% volt, és ez a negyedik mérési alkalomra lecsökkent. Kevés nem túlsúlyos résztvevő vált túlsúlyossá a mérések alatt. A résztvevők 9%-a volt krónikusan elhízott, 24% pedig krónikusan túlsúlyos. A major depresszió aránya 2% és 6% között mozgott a 4 mérési idő alatt, míg a résztvevők 1.2%-3.5%-ánál jelentkezett major depresszió a kísérlet alatt.

A kapcsolat az elhízottság és a depresszió között

A túlsúlyos státusz nem mutatott kapcsolatot a major depresszió kialakulásával, összehasonlítva a nem túlsúlyos státuszú résztvevők adataival. Továbbá nem volt kapcsolat a túlsúlyosság és a depresszív tünetek jelenléte között sem. Az elhízott státusz sem befolyásolta a major depresszió megjelenését, összevetve a nem elhízott résztvevők adataival. Azonban szignifikáns összefüggést találtak az elhízottság és a depressziós tünetek megjelenése között.

Az adatok alapján sem a túlsúlyos, sem az elhízott státusz nem volt hatással a major depresszió kialakulására, és a krónikus túlsúly sem jelezte előre a jövőbeli depressziót.

Diszkusszió

A kutatás célja az volt, hogy felmérje a kapcsolatot az elhízottság és depresszió között serdülőkorú lányokban, 4 éven keresztül, oly módon, hogy az előző évi súlyadatokat a következő évi depresszió-skála adataival veti össze. A tanulmány különböző alternatív depresszió és elhízottság definíciókat vetett össze. Ezen a változók közül egyik sem mutatott szignifikáns kapcsolatot egymással, ami azt jelenti, hogy az elhízottság egyik fokozata sem jelzi előre a major depresszió kialakulását. Az egyetlen szignifikáns kapcsolat az elhízottság és a depresszív tünetek kialakulása között volt.

Érdekes, hogy a túlsúlyos vagy elhízott státusz nem mutatott kapcsolatot a depresszió kialakulásával. Azonban az elhízott státusz szignifikánsan hatással volt a depresszív tünetek kialakulására. Ebből következtethető, hogy a súly önmagában nem egy akut stresszor, de nagyban hozzájárul az alacsony önértékelés, a testtel való elégedetlenség, az alacsony szociális támogatás és más hozzáállásbeli tényezőkhöz, amelyek nem voltak felmérve a jelen kutatásban, de kapcsolatban állhatnak a depresszió kialakulásával. Az is lehetséges, hogy az egy éves időintervallum, amelyek után a depressziós tüneteket felmérték nem elég hosszú idő arra, hogy befolyásolja a pszichiátriai diagnózist.

A kapcsolat az elhízott státusz és a depresszió között a depressziós tünetek skálájának alapján gyenge volt, de konzisztensen fennállt a kutatás során. Ez a kapcsolat akkor is megmaradt, amikor a depresszió szomatikus tüneteit jelző változókat kivették a modellből. Etimológiai kutatások megmutatták, hogy összefüggés van a depressziós tünetek jelenléte és a major depresszió kialakulás között, és hogy a klinikai depresszió nem különíthető el szigorúan a depresszió többi formájától. A jelen kutatás eredményei kiemelik az összetett kapcsolatot az elhízottság és a depresszió között, alátámasztják, hogy a súly nem jelzi előre a depresszió diagnosztizálását, de hozzájárul a depressziós tünetek kialakulásához.

A kutatásban szintén kiértékelték, hogy a krónikus elhízottság és a depresszió kialakulás között létezik-e kapcsolat. Az adatok nem mutattak kapcsolatot a krónikus elhízottság és a depresszió jelenléte között serdülőkori lányoknál. Ezek az eredmények megegyeznek a korábbi kutatások eredményeivel.

Az elhízottság és a túlsúly mértéke változó volt a kutatásban, és kisebb volt a nemzeti szintű kutatások eredményeihez képest. Lehetséges ez az eltérés a kiválasztás egyoldalúsága miatt. Emellett lehetséges, hogy a kutatásban résztvevők koruknál fogva nagy magasságbeli növekedést mutattak a testsúlyhoz képest, amely csökkentette a túlsúlyosság gyakoriságát a résztvevők között. A depresszió gyakorisága is változó volt a 4 mérési pont között: a klinikai depresszió mértéke 2% és 6% között mozgott mindegyik mérési pontban. A harmadik méréskor megfigyelt csökkenésen kívül, a többi mérési alkalomkor mindenhol a depresszió gyakoriságának növekedését lehetett megfigyelni. Lehetséges, hogy a harmadik méréskor bekövetkező csökkenés egy anomális az adatokban, vagy esetleg a depresszió mértéke változott évről évre a résztvevőknél.

Egy nagyobb mérési periódusra lenne szükség, hogy felbecsülhessük a változást a major depresszió gyakoriságában. Továbbá vannak különbségek a jelen kutatásban résztvevő alanyok és a nemzeti teszteken résztvevők között: a nemzeti kutatásokban fiúk is szerepelnek, míg itt csak lányok. A nemzeti kutatásokban több állam is részt vett, a jelen tanulmány pedig csak egy állambeli résztvevőket mért fel, amely lehet, hogy nem reprezentatív az államokra nézve.

A tanulmány erősségei között megemlítendő, hogy felmérték az időbeli kapcsolatot az elhízottság és a depresszió között, az adatok longitudinális módszerrel lettek felvéve, kevés résztvevő esett ki az évek során, a strukturált pszichiátriai interjúk átfogóak voltak, és a súlyt és a magasságot pontosan mérték minden évben. A gyengeségek közé lehet sorolni, hogy depresszió gyakorisága alacsony volt a résztvevők között, az interjúk pedig a résztvevők által megosztott adatokat használták. Továbbá, bár a kutatás átfogó képet ad az időbeli változásokról és a résztvevőkön belüli korrelációkról, mégis eseményfüggő és nem a résztvevőktől függő adatokon alapszik. Emellett hátrány, hogy a kutatásban csak lányok szerepeltek, ami nem reprezentatív az egész serdülőkori populációra. Mint más longitudinális kutatásoknál, a jelen tanulmánynál is lehetséges, hogy a kutatáson kívüli és nem felmért tényezők szerepet játszottak az adatok alakításában.

Gyengeségei ellenére a tanulmány hozzájárul az elhízottság és a depresszió közti kapcsolat megértéséhez a serdülőkorú lányokban, és megmutat egy kicsi, de folytonos összefüggést az elhízottság és a depresszív tünetek kialakulása között. Jövőbeli kutatásokban megfogalmazódhat, hogy az elhízottság a depressziós tünetek egy előrejelzője lehet, leginkább serdülőknél, akik súlyproblémákkal küszködnek. A klinikusoknak tudatában kell lenni, hogy a testsúly egy fontos stresszor lehet a fiatalok életében, főleg ha a szociális környezet reakcióit is figyelembe vesszük.