A házasságban átélt distressz előrejelzi a gyengébb sejtes immunfunkciókat

A házasságban átélt distressz előrejelzi a gyengébb sejtes immunfunkciókat

Jaremka, L. M., Glaser, R., Malarkey, W. B., Kiecolt-Glaser, J. K. (2013): Marital distress prospectively predicts poorer cellular immune function. Psychoneuroendocrinology, 38, (11), 2713-2719.

Letöltve innen: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0306453013002485

Készítette: Gajdos Panna

Absztrakt

A házasságban átélt distressz számos egészségügyi probléma kockázatát növeli.  Nagyszámú keresztmetszeti kutatás világított rá a házassági distressz és az immunszabályozási zavar közötti összefüggésre. Jelen kutatás a házassági distressz immunváltozásokra gyakorolt bejósló erejét vizsgálta egy kétéves időszak során. A vizsgálatban 90 pár vett részt, akik a mintavétel kezdetekor kevesebb, mint egy éve voltak házasok. A párok tagjai kitöltöttek egy a házasság minőségére vonatkozó kérdőívet, illetve vérmintát szolgáltattak. Az eredmények szerint a több distresszel jellemezhető házaspárok tagjainak sejtes immunfunkcióiban nagyobb hanyatlás figyelhető meg egy kétéves időszak alatt, mint a kevesebb házassági distresszt átélő személyek esetén.

Bevezetés

A házasság egészségügyi szempontból számos előnnyel járhat. Például a házasságban élő emberek alacsonyabb halálozási rátával, magasabb öt éves rák túlélési rátával és kevesebb krónikus egészségügyi problémával jellemezhetőek, mint azok, akik nem élnek házasságban. Azonban a házasságban átélt distressz különböző egészségügyi problémák, mint a szívinkfartus, az elhúzódó sebgyógyulás, a metabolikus szindróma, illetve a korai halálozás kockázatát is növelik. A házassági distressz és az egészség kapcsolata a szociodemográfiai faktorok és az egészségügyi kockázati tényezők kontrollálása esetén is kimutatható.

Elméleti háttér

Mivel a házasságban átélt distressz egy krónikus interperszonális stresszor, a stresszel kapcsolatos pszichofiziológiai folyamatok feltárása segítséget nyújthat ahhoz, hogy megértsük a házassági distressz és az egészség kapcsolatának természetét. Az immunszabályozási zavar jó kiindulópont lehet, hiszen a stressz megváltoztatja az immunműködést, az immunrendszer pedig elengedhetetlen az egészség szempontjából. Például a gyulladás és hasonló immunszabályozási zavarok növelik a korai halálozás, illetve a kardiovaszkuláris megbetegedések, a rák és a metabolikus szindróma kockázatát.

Számos eredmény világított rá a házasságban átélt distressz és az immunszabályozási zavarok közötti összefüggésekre. A nagyobb distresszel jellemezhető házasságokban élők kisebb ellenanyag választ mutattak egy influenza vírus oltóanyagra, mint a házasságukban kevesebb distresszt átélő személyek. A nagyobb házassági distresszt átélők szegényesebb sejtes immunfunkciókat mutatnak, melyet két mitogénre, a concanavalinra és a fitohemagglutininra adott alacsonyabb proliferatív válaszok jeleznek.

Egyes vizsgálatok a házastársi konfliktuskezelésre hívják fel a figyelmet. Egy provokatív kutatás eredményei szerint a sebgyógyulás, mely egy immunrendszer által végbemenő folyamat, lassabb volt házastársi konfliktusok, mint pozitív interakciók után. A seb helyén termelődő gyulladásos citokinek száma alacsonyabb volt a konfliktus, mint a támogató, pozitív interakció után. A konfliktus során mutatott negatív és hosztilis viselkedés, mint a partner hibáztatása vagy félbeszakítása kifejezetten károsnak bizonyul.  A több hosztilis viselkedéssel jellemezhető párok esetén lassabb a sebgyógyulás, mint a kevesebb hosztilis viselkedéssel jellemezhető pároknál.

A házassági distressz immunrendszerre gyakorolt hatásai erősebbek nők, mint férfiak esetén. A házasságban átélt distressz és a magasabb szisztémás gyulladás kapcsolata kimutatható fiatal nőknél, míg férfiaknál nem. A házastársi konfliktusok nagyobb mértékű immunszabályozási zavarhoz vezetnek nők, mint férfiak esetén.

Jelen kutatás

A korábbi eredmények megbízható kapcsolatot mutatnak a házasságban átélt distressz és az immunszabályozási zavarok, főként a sejtes immunitás között. Jelen kutatás újítása abban rejlik, hogy friss házasok követéses vizsgálatát végezte két éven keresztül.

Három módon mérték a sejtes immunfunkciókat, EBV (Epstein-Barr vírus) antitest titerekkel, illetve a Con A (concanavalin A) és PHA (fitohemagglutinin) hatására bekövetkező T-sejt osztódás mértékével. A Con A-ra, illetve a PHA-ra adott osztódásos válasz az immunrendszer bakteriális és vírusos kihívásokra adott válaszát jelöli. A sejtes immunválasz kritikus részét képezi a bakteriális és vírusos fertőzésekkel való hatékony megküzdésnek. Az osztódásos válaszok csökkennek a kor előrehaladtával, a csökkent T-sejt osztódás tehát az immunöregedés részét képezi, mely kapcsolatban áll a korfüggő megbetegedésekkel.

Azt feltételezték, hogy a több házassági distresszt átélő személyek több immunszabályozási zavart mutatnak, melyet a magas EBV antitest titerek, illetve a csökkent osztódásos válaszok jeleznek. Továbbá arra is választ kerestek, hogy a nem hatással van-e a házassági distressz és az immunfunkciók kapcsolatára.

A vizsgálat résztvevői

Egy szigorú háromlépcsős folyamat során választották ki a mintában szereplő friss házaspárokat. Felhívást küldtek azoknak a pároknak, akik az elmúlt 4-6 hónapon belül kaptak házassági engedélyt.  Azokkal, akik jelentkeztek a felhívásra ezt követően két telefonos interjút vettek fel, mely fizikai és mentális egészségük feltérképezésére szolgált.

Nem kerülhettek a mintába azok a személyek, akik gyermeket vártak, túlzott mennyiségű alkoholt vagy koffeint fogyasztottak, dohányoztak, illetve a fogamzásgátlón kívül bármilyen állandó gyógyszert szedtek. A vizsgálatban nem vehettek részt azok az egyének, akik bármilyen, az immunrendszert érintő egészségügyi problémával rendelkeztek, illetve ha testsúlyuk több mint 20%-kal eltért a magassághoz képest számolt ideális testsúlytól. Kikerültek a mintából azok a személyek, akik a DSM-III kritériumai szerint diagnosztizálhatóak voltak pszichotikus, hangulati vagy szorongásos zavarokra vagy valamilyen szenvedélybetegségre. Ezáltal kizárható annak a lehetősége, hogy egy esetleges pszichopatológia okozza a házastársi problémákat, illetve a megváltozott immunműködést. A párok két év különbséggel két vizsgálaton vettek részt. Mindkét alkalommal 24 órát töltöttek a vizsgálat helyszínén. Megérkezésük után, illetve 24 óra elteltével is vérmintát adtak.

A szűrések után 90 pár, vagyis 180 személy adataival dolgozhattak. A párok az első vizsgálat idején átlagosan 10, 45 hónapja voltak házasok. A személyek átlagéletkora 25, 67 év volt. Mindegyik személynek ez volt az első házassága, az első vizsgálat idején egyiküknek sem volt gyermeke. A második vizsgálaton 63 pár, vagyis 126 személy jelent meg újra.

A vizsgálat eszközei

A házasság minőségét a MAT (Marital Adjustment Test) kérdőívvel mérték. A teszt képes az elégedett és az elégedetlen párok megkülönböztetésére, megfelelő reliabilitással és validitással rendelkezik. Az elért alacsony pontszám magas házassági distresszt jelöl. A résztvevők az első telefonos interjú során töltötték ki a kérdőívet.

Az SCID-NP (strukturált klinikai interjú a DSM-III I. tengelyének zavaraihoz) segítségével mérték fel a pillanatnyi hangulatot, a szorongást, a szerhasználatot, illetve az esetleges pszichotikus zavarokat. Az SCID-NP egy megbízható mérőeszköz, mely alkalmas a pszichopatológia kiszűrésére. A vizsgálatok végén újra felvették a kérdőívet, hogy felmérjék a mentális állapotban bekövetkezett esetleges változásokat.

Az EBV antitest titereket az indirekt immunfluoreszcens próba (IF) segítségével mérték. A Con A-ra, illetve a PHA-ra adott osztódásos válaszok a funkcionális in vitro sejtes immunváltozásokról szolgáltattak adatokat.

Feltételezték, hogy a házasságban átélt distressz bejóslója az immunfunkciók időbeli változásának. A hipotézis teszteléséhez megvizsgálták, hogy az első alkalommal mért házassági distressz alapján bejósolható-e az első és második vizsgálat közötti immunfunkció változás mértéke, tehát a házassági distressz bejósló erejét vizsgálták az EBV antitest titerekre, a Con A, illetve a PHA-ra adott  válaszokra.

A vizsgálat eredményei

A független változókat a vizsgálat ideje változó (első alkalom vagy második alkalom), illetve a házassági distressz változó, míg a függő változókat az EBV antitest titerek, illetve a Con A-ra és a PHA-ra adott sejtosztódásos válaszok képviselték. A házassági distressz és a vizsgálat ideje változók interakciója szignifikáns bejóslója a Con A válaszoknak (p< 0,019), míg az antitest titerek esetén ez az összefüggés nem volt szignifikáns (p< 0,179). A Con A-ra adott osztódásos válaszok általánosságban csökkentek az első és a második vizsgálat között, azonban ez a kapcsolat még erőteljesebb volt a magasabb házassági distresszel jellemezhető személyek esetén. A PHA válaszok esetén szignifikáns kapcsolatot találtak a vizsgálat ideje változóval (p <0,001), illetve a vizsgálat ideje és a házassági distressz változók interakciója is szignifikáns bejóslója volt a PHA válaszoknak (p <0,028). A Con A válaszokhoz hasonlóan elmondható, hogy a PHA válaszok az idő elteltével csökkentek, azonban a csökkenés erőteljesebb volt a magasabb házassági distresszel jellemezhető személyek esetén.

Összegzés

Nagyszámú keresztmetszeti kutatás jutott arra az eredményre, hogy a házasságok minősége kapcsolatban áll immunszabályozási zavarokkal. Jelen kutatás ezen eredmények körét bővítette ki egy új nézőponttal, azáltal, hogy immunváltozásokat vizsgált egy kétéves időszakban.

Az eredmények szerint a magasabb distresszel jellemezhető házasságokban élő személyek sejtes funkcióiban nagyobb hanyatlás figyelhető meg egy kétéves időszakban, mint a kevesebb házassági distresszt átélő személyek esetén. A várakozásokkal ellentétben az EBV antitest titerek és a házasság minősége között nem találtak szignifikáns kapcsolatot. Azonban a sejtes immunfunkciók két jelzőjére, a Con A-ra, illetve a PHA-ra adott osztódásos válaszok esetén is konzisztens eredmények születtek. Emellett a több házassági distresszt átélő személyek nagyobb immunológiai hanyatlást mutattak mindhárom mutató esetén, mint azok, akik kiegyensúlyozottabb házasságban élnek.

A vizsgálatban használt szigorú mentális és fizikai egészségre vonatkozó kritériumok segítségével kizárhattak olyan lehetséges zavaró faktorokat, melyek szerepet játszhatnak a házasság minősége és a sejtes immunfunkciók változásának kapcsolatában.

Ezen eredmények arra utalnak, hogy a házasság minősége a sejtes immunitásban bekövetkező hosszútávú változásokon keresztül befolyásolhatja az egészséget. A sejtes immunfunkciók számos egyéb feladatuk mellett szerepet játszanak a vírusos és bakteriális fertőzések leküzdésében. Továbbá, az osztódásos válaszok korral való csökkenése az immunöregedés egyik összetevőjét képezi. A sejtes immunitás változásával más pszichofiziológiai mechanizmusok is kapcsolatban állhatnak. A házastársak közötti hosztilis viselkedés kapcsolatba hozható a kardiovaszkuláris aktivitás negatív irányú változásaival és a megnövekedett katekolamin szinttel.

Jelen kutatás bemutatta, hogy a házasságban átélt distressznek hosszú távú negatív pszichofiziológiai következményei lehetnek, illetve betekintést nyújtott azokba a folyamatokba, melyeken keresztül a szociális kapcsolatok hatást gyakorolnak az egészségre.