Pszichológiai kezelésmódok a rákos betegek életminőségének javítására: egy meta-analízis

Pszichológiai kezelésmódok a rákos betegek életminőségének javítására: egy meta-analízis

de la Torre-Luque, A., et al. (2015). Psychological treatments to improve quality of life in cancer contexts: A meta-analysis. International Journal of Clinical and Health Psychology, In Press.

Készítette: Süttő Patrícia

Absztrakt

A kutatás a pszichológiai kezelések hatásait vizsgálja az életminőségre, daganatos betegeken és azokon, akik már leküzdötték a rákot. 1970 és 2012 között publikált tanulmányok alapján végezték el az elemzéseket. A meta-analízis összesen 78 korábbi kutatást alapján készült. Felmérték a mintával és az intervenciókkal kapcsolatos problémákat, és ellenőrizték a módszerek megvalósíthatóságát és pontosságát is. Kimutatták, hogy a pszichológiai kezelés valóban segít az életminőség javításában, különös tekintettel a depresszió  és a mellékhatások kezelésére, mely nagyban hozzájárult a jóllét növekedéséhez. Az eredmények alapján a pszichológiai módszerek alkalmazása a rákos betegek gyógyításában mindenképpen megfontolandó, sőt, szükségszerű lenne.

Bevezetés

Az életminőség kifejezés az egész, integrált fizikai, mentális és szocio-emocionális jóllétre vonatkozik. Ez a multidimenzionális konstruktum rendkívül szubjektív, s többféleképpen is mérhető, például az egészségügyi státusz, vagy a személyes funkcionálás alapján. Az jó életminőség következhet a betegség hiányából, de még inkább a komolyságától függ. A rákos betegek számára nagy problémát jelent a fenntartása, akkor is, ha a daganatot sikeresen kezelték. Bár az onkológiai kezelés is tartalmaz olyan elemeket, amik javítják az életminőséget, a rengetegféle mellékhatás súlyos egészségügyi panaszokat von maga után. Így előfordul, hogy amikor véget ér a kezelés, a páciens magasabb szintű életminőséget mutat, ám a különböző fizikai és pszichés mellékhatások és sérülések lecsökkentik ezt.

A rákkal és következményeivel való szembenézés fontos pszichés distresszhez, pszichiátriai tünetekhez vezethet, mint például alvászavarok, állandó aggodalom az életben maradás miatt, depresszió. Ezek a tünetek pedig gyakran együttjárnak az alacsonyabb életminőséggel és jólléttel.

A korábbi kutatásokban jelentkező diszkrepanciák miatt e vizsgálat célja az átfogó hatás mértékének elemzése, amit a pszichológiai módszerekkel a rákos betegeknél el lehet érni. Továbbá kitértek arra is a kutatók, hogy a hatás mértéke mihez kapcsolódik leginkább: a betegség-alapú jellemzőkhöz, a kezeléssel kapcsolatos megfontolásokhoz vagy módszertani okokhoz.

Módszer

Minta

A mintát olyan felnőttek alkotják, akiknél malignus (rosszindulatú) tumort diagnosztizáltak, s vagy még mindig kezelés alatt állnak, vagy már leküzdötték a betegséget.

Intervenciók

Olyan beavatkozásokat használtak, melyek nem farmakológiai jellegűek, viszont pszichológiai eszközökkel dolgoznak, mint például a pszichoedukáció, megküzdés tréning, tanácsadás, relaxáció, pszichoterápia. Ezeket önmagukban vagy akár kombinálva is alkalmazták.

Mérőeszközök

            Fő cél az életminőség mérése volt multidimenzionális nézőpontból, azaz az észlelt jólléti állapot vizsgálata fizikai, mentális és szocio-emocionális aspektusokból is. Direkt (pl. egészségügyi státusz és jóllét) és indirekt (pl. személyes funkcionálás) mutatókkal is mérhető. Továbbá önkitöltős módszerekkel vizsgálták a szorongást, depressziót és a kimerültséget.

A meta-analízisben felhasznált tanulmányok kiválasztása úgy történt, hogy két kutató egymástól függetlenül úgy döntött, hogy az adott cikk alkalmas az elemzésbe való bevonásra, és megfeleltek a követelményeknek is (életminőséget vizsgálták, rákos populáció szolgált mintaként, stb.). Miután áttekintették az így kiválasztásra került vizsgálatokat, az azokból releváns elemeket és adatokat elkülönítették és kódolták. Így jutottak el egy véletlenszerű adathalmazhoz, mely a meta-elemzés mintájaként szolgált.

A változókat 8 kategóriába sorolták, melyek a következők: a rák típusa, a páciens klinikai állapota, hatásfokozó pszichológiai kezelés, a pszichológiai intervenció típusa (pl. pszichoterápia), a kezelés időtartama, az intervenció formája (pl. egyéni vagy csoportos), az életminőség mérési módja (mint egész, vagy részenként, pl. kezelésspecifikus életminőség), a vizsgálatok módszertani minősége. Ezen kívül kvantitatív változókat is használtak: nem, átlagéletkor, tünettan (pl. depresszió szintje).

Adatelemzés

Minden kiválasztott tanulmány esetén számoltak hatásnagyságot, de természetesen bizonyos szabályokat be kellett tartani a mérések közti dependencia elkerülése érdekében. Először is, ha egynél több kísérleti csoport volt a kutatásban, akkor azt választották ki elemzésre, amelyikben a használt pszichológiai kezelés a leginkább általános volt. Ha a vizsgálatban egynél több mérőeszközzel mérték az életminőséget, csak a legnagyobb reliabilitással rendelkezőt válogatták az adatok közé. Az átfogó hatásnagyság súlyozásra került az egyes hatásnagyságok inverz varianciája alapján. A többszörös regresszióval kapott átlagértékek szerint tesztelték a kvantitatív adatok illeszkedését a modellbe. A faktorok két modellbe osztották: az egyik a demográfiai és orvosi adatokat tartalmazta (nem, életkor, klinikai státusz, kimerültség, stb.), a másik csoport pedig az érzelmi kórképeket (depresszió, szorongás).

Eredmények

1330-ból 78 tanulmány került a végső elemzési fázisba, melyet review-erek alakítottak ki. Minden beválogatott cikk angol nyelven íródott. Az összessített mintát 7342 fő alkotta, átlagéletkoruk 54,82 év. Az onkológiai betegség típusát tekintve, a vizsgálatok majdnem fele a mellrákkal foglalkozott. A kutatások nagy hányada, több, mint 80%-a olyan mintával dolgozott, akik aktuálisan orvosi kezelés alatt álltak. A hatást fokozó pszichológiai kezeléseket tekintve, a vizsgálatok 14%-a tesztelte a pszichológiai kezelés hatásait szemben az orvosi kezeléssel. A leggyakoribb pszichológiai kezelési típus a pszichoterápia volt, különösen az egyéni, rövid időtartamú. Az életminőség vizsgálatát nézve,  a tanulmányokat több mint fele az egészségfüggő életminőséget mérte fel, kevesebb egy általános faktort, s még kevesebben rák-specifikus vagy kezelés-specifikus életminőséget mértek. 

A kategorikus modelleket külön-külön tesztelték annak érdekében, hogy jól elemezhető legyen minden moderáló faktor befolyása a pszichológiai kezelésmódokra. Ennek alapján két modell különült el, s mutatott ki különbségeket a kategóriák között. Az első a páciens klinikai állapotához kapcsolódik, mely szignifikáns összefüggést mutat. Később a kutatók újra átgondolták az elemzéseket, s arra jutottak, hogy tisztázni kell a valós hatását ennek a moderáló tényezőnek. Ennek következtében kihagyták az elemzésből a kevert mintákat és az átmeneti betegeket, hogy így kevesebb adattal dolgozzanak tovább. Így újra számolták a klinikai állapot konstruktumát két kategóriát használva: a rákot túlélőkét, és azokét a daganatos betegekét, akik aktuálisan orvosi kezelés alatt álltak. Az eredményeken ez nem változtatott, így is szignifikáns összefüggést találtak a kategóriák között. A másik faktor a hatásfokozó pszichológiai kezelések voltak, amely csoportjai között szignifikáns együttjárást mutattak ki. Így, mikor a páciensek a folyó orvosi ellátás közben pszichológiai kezelésbe is kezdtek, annak érdekében, hogy leküzdjék a mellékhatásokat, az együttes hatékonyság nagyobb lett, mint mikor csak a medikális kezelésben részesültek.

Diszkusszió

         Az idők során kimutathatóan egyre relevánsabb faktornak számít a kutatásokban az életminőség és az ehhez kötődő konstruktumok. Ma valójában az egyik legfontosabb problémát ez jelenti a rákos betegek számára. Nagyon fontos, hogy a páciensek érdekében több dimenziót és többféle megközelítést figyelembe véve alakítsuk ki a kezelést az onkológiai ellátásban. Ebbe bele kéne tartoznia a pszichológiai támogatásnak is, mely segít az érzelmek kifejezésében és feldolgozásában, és erősíti a megküzdési képességetek, hogy a beteg nagyobb hatékonysággal küzdhessen meg a rákkal.

A tanulmány fő célja az volt, hogy rávilágítson a pszichológiai kezelések valós, igazi hatékonyságára és hasznára rákos pácienseknél. Az eredmények alátámasztották a kutatók elképzeléseit, az átfogó hatásnagyság szignifikánsnak mutatkozott. Korábban mások is hasonló mutatókat kaptak, például Rehse & Pukrop, valamint Faller és munkatársai is. Fontos kihangsúlyozni, hogy a jelen tanulmány az életminőséget, mint többdimenziós faktort tekintette. Az osztályozási és kódolási műveletek Cunningham módszerei alapján történtek, amely a páciens szükségleteire és a gyógyulási folyamatukban való aktív közreműködésére fókuszál.

Továbbá, jelen tanulmány megegyezik a korábbiakkal abban a tekintetben, hogy a pszichológiai kezelések nem mutathatnak egységes hatékonyságot. Függhet a klinikai állapottól, hogy mennyire foglalkoztak a terápián a mellékhatásokkal való megküzdéssel, de az orvosi kezelés módjától is. A pszichés támogatás csökkenti az alvással és szorongással kapcsolatos tüneteket, de a rákbetegeknek a gyógyulást követően más nehézségekkel is szembe kell néznie. Vissza kell térniük a napi rutinhoz, mindennapi tevékenységeikhez, amelyek jó időre felfüggesztődtek. Jelentkezhetnek egyéb kontextuális tényezők, mint például a munkahely elvesztése, vagy a családban megváltozott szerepek. Ezek mind-mind befolyással vannak az életminőség és jóllét mutatóira. A depresszió, depresszív tünetek szintén jelentős hatással vannak az életminőségre, és a rákos megbetegedések esetén is rizikófaktornak számítanak, különösen a rák terjedésének, előre haladásának tekintetében.

A vizsgálat egy korlátja, hogy többféle tanulmányt is elemezhettek volna, például pilot kutatásokat, bár ezek módszertana inkább megkérdőjelezhető. Kísérletekkel dolgozó kutatásokat is bevonhattak volna, s más moderátor faktorok is elemezhetők lennének. A jövőbeli hasonló témájú elemzések ezeket is figyelembe vehetik. Az bizonyos, hogy jelen tanulmány megmutatta, hogy a pszichológiai beavatkozások igenis lényeges szerepet játszanak a szomatikus betegségek kezelésében, és a rák esetén kifejezetten javallott alkalmazni valamilyen lelki támogatást. Nem csak a rosszindulatú daganatok, de már egészségügyi problémák esetében is jelentős lehet az életminőség és jóllét vizsgálata, fejlesztése.