Alkohol absztinencia önhatékonyság értékelése egyetemi hallgatók körében: az alkohol absztinencia önhatékonyság skála pszichometriai becslése

Alkohol absztinencia önhatékonyság értékelése egyetemi hallgatók körében: az alkohol absztinencia önhatékonyság skála pszichometriai becslése

Glozah, Franklin N., Nana Ama Takyibea Adu, and Joyce Komesuor. “Assessing Alcohol Abstinence Self-Efficacy in Undergraduate Students: Psychometric Evaluation of the Alcohol Abstinence Self-Efficacy Scale.” Health and Quality of Life Outcomes 13 (2015): 189. PMC. Web. 11 Dec. 2015.

letöltve innen: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4659213/

Készítette: Tóth Kálmán Péter

Absztrakt

               Az alkoholfogyasztás egy súlyos közegészségügyi probléma, különösen a fiatalok morbiditására és mortalitására vonatkozóan. Az alkohol absztinencia önhatékonysága a fiatalok körében fontos prevenciós és intervenciós stratégia a jövőbeni alkoholfüggőség kezelésében. Azonban az alkohol absztinencia önhatékonysága jóformán nem létező kutatási téma Ghánában, a standardizált teszteljárások hiánya miatt. E tanulmány célja egy 20 itemes Alkohol Absztinencia Önhatékonyság Skála (AASES) faktorainak vizsgálata validitás, struktúra, és reliabilitás szempontjából, ghánai egyetemi hallgatók körében.

A tesztet 215 magánegyetemi hallgató töltötte ki, az átlagéletkoruk 23,5 év. A konfirmációs faktoranalízis eredményei azt mutatják, hogy az eredmények nem illeszkednek az eredeti négyfaktoros AASES modellre. További exploratív faktoranalízis azt mutatja, hogy az AASES egy unidimenzionális konstruktum (a teljes mintában, és az alkoholfogyasztók almintájában), szemben a nyugati kutatások eredményeivel. Az AASES ezen kívül magas Cronbach alfa értéket mutatott. Bár az AASES unidimenzionális volt e tanulmányban, az eredeti négyfaktoros modell minden faktora szintén magas illetve elfogadható Cronbach alfa értékkel rendelkezett.

Az eredeti AASES struktúra nem nyert megerősítést ebben a tanulmányban, de találtunk egy unidimenzionális faktort, ami arra enged következtetni, hogy az AASES használható eszköz az alkohol absztinencia énhatákonyságának becslésére ghánai egyetemi hallgatók körében, bár további vizsgálatok szükségések nagyobb, eltérő mintákban.

Háttér

Az önhatékonyság egy személy bizalmát jelenti a cselekvésre (elkezdeni illetve abbahagyni valamit) a viselkedés megváltoztatásához, a személy önkontroll és siker elvárásainak megváltoztatásán keresztül. Az önhatékonyság elmélet ezt a kétfajta elvárást tartalmazza: (a) kimeneteli elvárások – a hit, hogy adott viselkedés adott kimenetelhez vezet, (b) önhatékonysági elvárások – a hit, hogy az adott személy sikeresen képes bizonyos viselkedésre, képest befolyásolni a viselkedést. Az önhatékonyság elvárások egy személy arra vonatkozó becsléseit reprezentálják, hogy képes adaptálódni és ítéleteket alkotni egy adott feladat elvégzésével kapcsolatban, mint inkább várható jövőbeli eredményt.

Így hát, az önhatékonyság elvárás egy kognitív folyamat, amely mediátorként működik a kívánt végkimenetel és adott személy a cél elérésének érdekében viselkedésének megváltoztatásába vetett hite között.

Számos tanulmány igazolt erős összefüggést az alacsony önhatékonyság és többféle egészségre negatív magatartás között, beleértve különböző szerek használatát, illetve a megnövekedett önhatékonyság az ilyen szerektől való távolmaradást jósol be. Kiterjedt bizonyítékok támasztják alá, hogy az alkoholhasználat nagyon gyakori egyetemista diákok körében, ezért sürgető, hogy olyan mérőeszközt találjunk, amely az önhatékonyságot mérni képes az alkoholhasználattal kapcsolatban a fiataloknál.

Az egyik ilyen leggyakoribb eszköz az AASES, amely eredetileg egy 40 itemes kérdőív, amely a kitöltőknek 40, röviden leírt, magas kockázatú szituációt ír le. E szituációk 4 kategóriába sorolhatók: (1) negatív affektus, (2) szociális interakciók és pozitív állapotok, (3) fizikai fájdalom/betegség, (4) alkohol craving (a használattal kapcsolatos gondolatok).

Kutatások igazolták, hogy azok a kamaszok, akik 12 évesen vagy korábban kezdenek alkoholt fogyasztani, 40% prevalenciát mutatnak az élethosszig tartó alkoholfüggésben, míg azon társaik, akik 21 évesen kezdenek inni, csupán 10%-ot. Ez azt jelzi, hogy az alkohol fogyasztás későbbi megkezdése, vagy az absztinencia a fiataloknál fontos prevenciós és intervenciós stratégia lehet az alkoholfüggőség kezelésében.

Jelen tanulmány célja az eredeti kérdőív 20 itemes verziójában található faktorok szerkezetének, illetve reliabilitásának vizsgálata ghánai egyetemi hallgatók körében, angol nyelven.

Módszer
A vizsgálati minta

Kiválasztottunk 215, nem kórházi kezelés alatt álló egyetemi diákot egy 2000 fős ghánai magánegyetem populációjából. Minden diákot, nemükre, korukra, évfolyamukra, lakhatásukra vagy szakukra való tekintet nélkül meghívtak a kérdőívben való részvételre. A minta 112 férfiból és 103 nőből állt, 16 és 48 év között, a minta átlagéletkora 23,5 (SD=3,9) év. Szimpla random mintavételezést alkalmaztunk, hogy kiválasszunk néhány osztályt különböző programokból. Minden résztvevő tájékoztatott beleegyezését adta, miután ismertettük velük a tanulmány tárgyát és céljait.

A vizsgálati eszköz, az AASES

A DiClemente és tsai. által kifejlesztett AASES kérdőív felméri az önhatékonyság fejlettségét és az egyén magabiztosságát az alkoholtól való távolmaradásra 20, tipikusan iváshoz kötehető szituációban. A szituációk 4 alskálából állnak, amelyeket 5 fokozatú likert-skálán lehet értékelni, egyáltalán nemtől (0) rendkívüliig (4). Az őszpontszám 0 és 80 között van, ahol magasabb pontszámok nagyobb önhatékonyságot jeleznek az alkoholhasználattól való távolmaradásban. DiClemente és tsai. vizsgálatában a Cronbach alfa érték 0,92-nek adódott a 20 itemes kérdőívre, és 0,88, 0,82, 083 valamint 0,81 értéket kaptak a negatív affektus, szociális nyomás, fizikai fájdalom/betegség, és az alkoholhasználattal kapcsolatos gondolatok kategóriákban.

Statisztikai analízis

A vizsgálatban IBM SPSS 22 és Amos 22 szoftvereket használtak. Szimultán konfirmációs faktoranalízist (SCFA) végeztek maximum likehood becslési módszerrel az eredeti AASES faktorstruktúra vizsgálatára. Ezen felül exploratív faktoranalízis (EFA) is alkalmaztak maximum likehood extrakciós technikával, a faktorstruktúra további vizsgálatára, a ghánai és nyugati kulturális és szocio-ökonómiai különbségek figyelembe vételével.

Ezen felül Kaiser-Meyer-Olkin kritériumot is vizsgáltak, amely értéke 0,97-nek adódott jelent tanulmányban. Bartlett próbát használtak az itemek közötti korreláció nagyságának vizsgálatára, ennek értéke χ² (190) = 6857.97, p  < 0.001, vagyis szignifikáns. A kérdőív belső konzisztenciamutatóját Cronbach alfával becsülték. T-próba is alkalmazásra került a különböző csoportkülönbségek vizsgálatára.

Eredmények

Mivel az AASES elméleti bizonyítékok alapján fejlesztették ki, a tanulmány célja az volt, hogy eldöntse, a jelenlegi formában a kérdőív alkalmas-e ghánai egyetemista diákok vizsgálatára. Szimultán Konfirmációs faktoranalízist (SCFA) végeztek, hogy kiderüljön, a kapott adatok illeszkednek-e az eredeti 20 kérdéses AASES modellre. Az eredmények azt mutatják, hogy az adatok nem illeszkednek.

A reliabilitásvizsgálat eredménye 0,98-as Cronbach alfa érték a teljes mintára, és 0,97 az alkoholt fogyasztók almintájára, ami azt jelzi, hogy mind a 20 item belsőleg konzisztens.

Nem volt statisztikailag szignifikáns eltérés az életkor, nem, lakóhely stb. szempontok szerint. Ez valószínűleg az alcsoportok túl kicsi mintaelemszámának tudható be

Diszkusszió

E tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a faktorvaliditást, dimenzionalitást és a reliabilitást az alkohol absztinencia önhatékonyság mérő skálában, ghánai diákok mintáján. A Konfirmációs faktoranalízist azt mutatja, hogy az adatok nem illeszkednek a kezdeti négyfaktoros AASES modellre. Az AASES azonban megbízható eszköznek mutatkozott exploratív faktoranalízisben az alkoholtól való távolmaradás önhatékonyságának mérésére, és a teszt reliabilitása is megfelelőnek bizonyult. Az eredmények azt mutatják, hogy az AASES unidimenzionális, noha az eredeti verzióban négy, különböző tartomány szerepel (negatív affektus, szociális nyomás, fizikai fájdalom/betegség, és alkoholhasználattal kapcsolatos gondolatok). A ghánai minta unidimenzionális jellegét, szemben a nyugati minták abszolút négyfaktoros szegregációjával nem okozhatták a nyelvi különbségek, mert az egyetemisták angoltudása magas fokú.

Bár e tanulmány néhány érdekes eredménnyel szolgál, megvannak a maga korlátai. További vizsgálatok szükségesek az AAESES unidimenzionalitásának vizsgálatában. A kapott eredményeket eltorzíthatták a relatíve alacsony mintaelemszám, amely befolyásolhatta a faktorstruktúrát és az eszköz reliabilitását. A teszt általánosíthatósága is korlátozott, főleg az alkoholt nem fogyasztók almintáján. A minta homogenitása sem feltétlenül volt megfelelő.

Konklúzió

Az alkohol absztinencia önhatékonyság skála egy unidimenzionális struktúra, jó reliabilitással. Bár az eredeti négyfaktoros felépítést e tanulmánynak nem sikerült igazolni, megfelelő belső konzisztenciát mutatott. A teszt alkalmas ghánai diákok vizsgálatára.