Gyermekkori
szegénység, krónikus stressz, önszabályozás, megküzdés-áttekintő tanulmány
Evans, G. W., & Kim, P. (2013). Childhood
Poverty, Chronic Stress, Self‐Regulation,
and Coping. Child Development
Perspectives, 7(1),
43-48.
Készítette: Stribik
Anna
Bevezetés
Amerikában minden negyedik gyerek szegénységben nő
fel, világszerte pedig még ennél is nagyobb arány jellemző. A szegénység, mint
a hátrányos helyzet markere egy olyan erőteljes változó, ami hatással van a
kognitív fejlődésre, a szociális-emocionális fejlődésre, valamint a mentális és
fiziológiai egészségre. Az elmúlt években rengeteg tanulmány foglalkozott a
gyerekkori szegénység mögött meghúzódó pszichológiai faktorokkal és azzal, hogy
mitől van ennyire pervazív hatása az emberi fejlődésre. A legtöbb kutatás két
főbb mechanizmussal magyarázza a hatást, ebben a tanulmányban pedig egy
harmadik vélt mechanizmusnak a hatását fejtik ki a kutatók, mely mechanizmus
azonban kapcsolatban álla korábbiakkal,illetve kiegészíti azokat.
Az első magyarázat szerint, annak oka, hogy a
szegénységben felnőtt gyerekek le vannak maradva kortársaikhoz képest, a szülői
befektetés hiánya. A gyerekek nincsenek annyira kognitívan stimuláló
környezetben, kevesebb koruknak megfelelő játékuk van, ellenben több TV-t
néznek, mint kortársaik. Ezek a gyerekek gyakran szegényesebb nyelvi
környezetben is élnek, ahol a szülők szókincse kisebb és kevesebbet olvasnak a
gyerekeknek.
A második megközelítés, ami a szegénység és a fejlődés
közötti kapcsolatot igyekszik feltárni, azzal a tendenciával magyarázza a
kapcsolatot mely szerint az alacsonyabb jövedelmű szülők, hajlamosabbak kevésbé
reflektív, érzékeny interakciókban lenni a gyerekeikkel. Az alacsony jövedelmű
családokban több a viszály és a konfliktus, nagyobb valószínűséggel fordul elő
testi fenyítés. A kevésbé válaszkész szülőktől kevesebb figyelmet és szociális
támogatást kapnak a gyerekek, melyek a későbbiekben meghatározzák a
fejlődésüket.
A harmadik megközelítés, mellyel eddig kevesen
foglalkoztak az emelkedett krónikus stresszt tartja a legfontosabb faktornak a
gyerekkori szegénység és a gyerekek kognitív és emocionális fejlődése között. A
kutatók által javasolt modellben a hátrányos helyzetű gyerekeknek rengeteg,
változatos stresszorral kell megküzdeniük, ami leterheli, sőt akár károsíthatja
is a biológiai és pszichológiai szabályozó rendszereiket. A cikk hátralevő
részében a kutatók által feltételezett két fő komponensről lesz szó, amelyek a
gyerekkori szegénység krónikus stressz modelljét meghatározzák. Először is a
gyerekkori szegénység néhány káros hatását a megnövekedett környezeti
elvárásokra vezetik vissza, amelyek leterhelik a biológiai válaszrendszert, ami
az organizmus egyensúlyi állapotának fenntartásáért felelős. Ezenkívül a
szerzők szerint a gyerekkori szegénység károsítja a szelf-szabályozó
folyamatokat, amely segítene a gyerekeknek megküzdeni a növekvő környezeti
elvárásokkal.
Gyerekkori
szegénység és krónikus stressz
A gyerekkori szegénység és a környezet
Az egyik fő ok, amiért a gyerekkori szegénység káros a
fejlődésre, az az a környezet, amiben a gyerekek felnőnek. Számos szociális és
pszichológiai stresszor korrelál a bevétellel: családi konfliktusok, a család
felbomlása, anyai depresszió, erőszakos megnyilvánulások, megnövekedett szülői
szigor, csökkent szülői válaszkészség. Ha a gyerekek tágabb környezetét vesszük
szemügyre, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a szegényebb gyerekek strukturálisan
nem megfelelő, kaotikusabb otthonokban élnek, és ez arról a környékről is
elmondható, ahol felnőnek. Ez nem azt jelenti, hogy csak a szegénységben élő
gyerekek vannak kitéve az előbb felsorolt stresszoroknak, de arra nagyobb az
esélyük, hogy ezek közül a stresszorok közül egyszerre többel is meg kelljen
küzdeniük. Ez azért fontos, mert a káros rizikófaktoroknak való kitettség
befolyásolja a gyerekek későbbi megküzdési képességeit egy egy önmagában
jelentkező stresszorral szemben. Tehát a felhalmozódó rizikó tényezők mediálják
a kapcsolatot a születéskori szegénység és a felnőttkori szegénység között. A nagyszámú
rizikótényezőnek való kitettség ezenkívül befolyásolja a kapcsolatot a
szegénység és a krónikus stressz, illetve a szegénység és a pszichológiai
jóllét között. Nem csak a szegényebb gyerekek vannak több stresszornak kitéve,
hanem szüleik és kortársaik is, akik hasonló vagy ugyanazokkal a környezeti
elvárásokkal küzdenek. Tehát a szegénységhez kötődő stressz ugyanúgy hatással
van a szülőkre és a kompetenciáikra, ezen keresztül pedig a családtagok közötti
kapcsolatokra. Összességében tehát a gyerekek több olyan stressz szempontjából
szuboptimális környezetben mozognak, amely hatással lehet a fejlődésükre, de ez
éppúgy igaz a felnőttekre és a kortársaikra is, és a velük folytatott
interakcióknak is meghatározó szerepe van a krónikus stressz kialakulásának
szempontjából.
Krónikus stressz
A legfőbb mechanizmus arra nézve, hogy a gyerekkori
szegénység hogyan befolyásolja a betegségek kialakulását a krónikus
pszichológiai stressz hatása a gyerekekre a fejlődésük során. A nem hátrányos
helyzetű gyerekekkel összehasonlítva a szegényebb családok gyerekeinél nagyobb
szimpatikus aktivitás, magasabb HPA tengelyi aktivitás, rosszul szabályozott
metabolikus aktivitás, és gyengébb immunfunkciók figyelhetők meg. Az
allosztatikus terhelés is megfelelő indikátora a krónikus stressznek. A
gyerekkori szegénység jó bejóslója a megnövekedett allosztatikus terhelésnek
kamaszoknál, ezt a kapcsolatot pedig a kamaszkori rizikófaktorok mediálják. A
szegényésg tehát befolyásolhatja egyenesen a krónikus stresszt is, de növelheti
a számba jövő rizikótényezők számát, ezen keresztül befolyásolva a krónikus
stressz állapotnak való kitettséget. A nélkülözés befolyásolhatja a krónikus
stresszel való megküzdésben szerepet játszó gének génexpresszióját is. Egy
kutatásban kimutatták, hogy vannak olyan gének, amelyeknek az expressziója a
glükokortikoid receptorok működéséhez kötött, és ezek a gének kevésbé aktívak
az alacsony jövedelműek gyerekeinél. A gének ezenkívül befolyásolhatják, a
gyerekek érzékenységét, vulnerabilitását a krónikus stresszre. A krónikus
stresszorok amelyek kísérik a szegénységet (csökkent szülői válaszkészség,
családi instabilitás, káosz, bizonytalanság, anyagi nyomás) interakcióban
vannak különböző genetikai polimorfizmusokkal és ezekkel együtt vannak hatással
a vulnerabilitásra. Például az allosztatikus terhelés szegény afrikai amerikai
kamaszoknál csak azoknál volt szignifikánsan magasabb, akik a szerotonin
transzporter gén rövidebbik alléljával rendelkeztek (5-HTTLPR). A génnek ez a
típusa kapcsolatban áll a hipervigilanciával, valamint a magas reaktivitással a
környezeti eseményekre (beleértve a krónikus stresszt). Olyan szegény fiataloknál,
akik nem ezzel az allélváltozattal rendelkeztek, nem volt mérhető az emelkedett
allosztatikus terhelés.
Összességében tehát a szegénységben felnövő gyerekek
több stresszt élnek meg, ami részben a megemelkedett rizikófaktorok számának
köszönhető.
Gyerekkori
szegénység, önszabályozás, megküzdés
A gyerekkori szegénység nem csak növeli a stressz
szintet, de interferál azokkal a szabályozó rendszerekkel, amelyek abban
segítenék a gyerekeket, hogy megküzdjenek a környezetük támasztotta nehezebb
követelményekkel. Az önszabályozás és a megküzdés több összetett folyamatból
áll, többek között ide tartozik a figyelmi kontroll, a gátló kontroll, a munka
memória, tervezés, jutalom késleltetés, ezek pedig mind veszélyeztetve vannak a
krónikus stressz által.
Gyerekkori szegénység, önszabályozás
A szegénységben felnövő gyerekeknek számos
önszabályozási nehézsége van. Azok a gyerekek, akinek az önszabályozó
folyamataik kevésbé sérültek, reziliensebbek lesznek a káros pszichológiai
hatásokkal szemben.
Gyerekkori szegénység és megküzdési stratégiák
A gyerekkori szegénység maladaptív megküzdési
stratégiákkal van kapcsolatban az idősebb gyerekeknél és a fiataloknál. Azok a
megküzdési stratégiák, amelyek a környezeti elvárásokkal, követelményekkel való
megküzdéshez aktívan járulnak hozzá, adaptívak. Például aktív szembeszállás a
problémafókuszú megküzdés, vagy a szociális támasz keresése, ezek megvédik a
gyerekeket a stresszorok egészségre gyakorolt káros hatásától. Ezzel
ellentétben a passzívabb megküzdési módok, úgy, mint elkerülés, visszavonulás a
megnövekedett internalizáló, és externalizáló tünetekkel vannak kapcsolatban a
számos stresszornak kitett gyerekeknél. A szegénységben élő gyerekek nagyobb
eséllyel használnak passzívabb megküzdési stratégiákat, de azok, akik aktívabb
megküzdési stratégiákkal élnek a szegénységhez kapcsolódó stressz kevesebb
káros pszichológiai hatását élik meg.
Szegénység, szülők, önszabályozás, megküzdés
Az a két megközelítés, amely a gyerekkori szegénység
fejődésre gyakorolt hatását a szülői viselkedéssel magyarázza (szülői
befektetések hiánya, és szülői csökkent válaszkészség) kapcsolatban állhat a
szegénységgel az önszabályozáson és a megküzdésen keresztül is. A szülők által
szegénység miatt megélt distressz negatív hatással van a szülő-gyerek
interakciók minőségére. A kevésbé válaszkész, és durva szülők pedig
hozzájárulnak a gyerekek önszabályozó rendszerének deficites működéséhez. Ezzel
ellentétben a pozitív szülő-gyerek kapcsolatok mintegy pufferként védelmezik a
gyereket a szegénység káros hatásaitól. Például egy kutatásban azt találták,
hogy a megfelelő anyai válaszkészség tompítja a gyerekkori nélkülözés hatását a
gátlási kontrollra. A szülői befektetés pedig a következőképpen lehet hatással:
azok a gyerekek akiknek szülei kevesebbet beszélnek hozzájuk, gyengébb nyelvi
képességekkel rendelkeznek, ami befolyásolja az érzelem szabályozásukat negatív
irányba, mivel kevésbé tudják kifejezni és kommunikálni az érzelmeiket.
Szegénység, stressz és az agy
Végül a szerzők arról írnak, hogy a gyerekkori
szegénység strukturális és funkcionális változásokat okozhat azokon az
agyterületeken amelyek a stresszel való megküzdésben és az önszabályozásban
játszanak szerepet. A csökkent hippokampusz méret, a károsító ingerre adott
túlzott amygdala válasz, megváltozott prefrontális kéreg aktivitás és struktúra
is lehet a gyerekkori nélkülözés eredménye. A szegénységet kísérő krónikus
stressz megrongálhatja az emócionális válaszok top-down kontrollját, ezzel párhuzamosan
pedig érzékenyebbé teheti az amygdalát a negatív emóciókkal kapcsolatban.
Összegzés
A korábbi kutatások főleg a szülői viselkedésen
keresztül próbálták magyarázni a gyerekkori szegénység károsító hatásait. Egy
új irány a témában folyó kutatásoknak, hogy a gyerekkori szegénység és a
fejlődés kapcsolatát a krónikus stresszben, és annak károsító hatásaiban
próbálják megragadni. A szerzők öt fontos pontot emelnek ki a végén a témával
és a jövőbeni kutatásokkal kapcsolatban.
1. Kevés
adat áll rendelkezésünkre a pontos fejlődési vonalról a szegénység
függvényében. Nem nagyon vannak longitudinális kutatások, és nem szolgáltatnak
elég adatot.
2. A
szegénység időzítése és időtartama hogyan hat a fejlődésre.
3. A
szegénység által okozott káros hatások úgy tűnik, hogy több stresszor
interakciójából alakul ki.
4. Konkretizálni
kéne a szegénység, krónikus stressz, önszabályozás, és megküzdési stratégiák
fogalmait és a köztük lévő kapcsolatokat.
5. Az
alacsony jövedelmű szülők olyan anyagi okokból fakadó feszültséget élnek meg,
ami károsan hat a szülői képességeikre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése