A Poszttraumás Stressz Szindróma (PTSD) társuló zavarai háborút megélt katonák körében: elemzés 15 évvel a háború után

A Poszttraumás Stressz Szindróma (PTSD) társuló zavarai háborút megélt katonák körében: elemzés 15 évvel a háború után

Britvić, D., Antičević, V., Kaliterna, M., Lušić, L., Beg, A., Brajević-Gizdić, I., Kurdic, M., Stupalo, Z., Krolo, V. & Pivac, N. (2015). Comorbidities with Posttraumatic Stress Disorder (PTSD) among combat veterans: 15 years postwar analysis. International journal of clinical and health psychology, 15(2), 81-92.

Készítette: Csermák Kata

Absztrakt

A tanulmány célja az volt, hogy feltárja a háborúban résztvevő katonák és a traumatikus élményeket át nem élő katonatársaik közötti különbségeket a szomatikus betegségek prevalenciája kapcsán, továbbá meghatározni mely társadalmi és demográfiai tényezők, háborús traumák vagy sérülések jelezhetik előre a kialakuló szomatikus megbetegedéseket. A kutatásban 1558 dél-horvátországi személy vett részt: 501 Poszttraumás Stressz Zavarral (PTSD) diagnosztizált háborús veterán férfi, és a kontrollcsoportot képező 825 fő, akiknek még nem volt háborús tapasztalata.

Az eredmények alapján kimutatható, hogy a PTSD-vel diagnosztizált veteránok körében – függetlenül a háborúban töltött idő hosszától – nagyobb valószínűséggel alakult ki szív-és érrendszeri-, bőrgyógyászati-, mozgásszervi-, légúti- és metabolikus megbetegedés, mint a kontrollcsoport esetén. A veteránoknál jelentkező szív- és érrendszeri, mozgásszervi és daganatos megbetegedések előrejelzői közé tartozott a háborúban töltött idő hossza és a szerzett sebesülés. PTSD-vel diagnosztizált veteránok esetén a háborús zónában töltött hosszabb idő kapcsolatban állt a kialakuló szívritmuszavarral, illetve társuló pszichiátriai problémákkal. Továbbá a háborús traumák következtében kialakuló Poszttraumás Stressz Zavar növeli a szomatikus megbetegedések kialakulásának valószínűségét.

Bevezetés

Számos tanulmány - eltérő eredményekkel - vizsgálta háborús veteránok körében a fizikai és a mentális egészség közötti kapcsolatot; a stressz és traumatikus események hatására a HPA (hipotalamusz – hipofízis - mellékvesekéreg) tengelyen bekövetkező változásokat, és az ezek következtében kialakuló anyagcsere-zavarok, csökkent kortizol-szekréció és lipid-szint természetét. Ezek az ellentmondásos eredmények felvetik a lehetséges kapcsolatok komplexitását, amellett, hogy fontos hatást tulajdoníthatunk a genetikai vulnerebilitásnak, a HPA tengely változásainak, a dohányzás- és a szerhasználatnak is. 

Néhány tanulmány alapján a PTSD-vel diagnosztizált populációban nagyobb arányban volt kimutatható ízületi gyulladás, légúti megbetegedés, bőrbetegség (pl. ekcéma), hát- és mozgásszervi megbetegedés illetve húgy- és ivarszervi megbetegedés. Más tanulmányok pedig szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a PTSD és a cukorbetegség, a pikkelysömör, a pajzsmirigy-betegségek, a szív-és érrendszeri megbetegedések, fekélyek között. Az a tény pedig, hogy a PTSD veteránok 50%-ánál más táruló pszichiátriai zavar is megállapítható, felveti a komorbid pszichiátriai zavarok hatását a fizikai egészségre nézve.

Horvátországban, az 1991 és 1995 között zajló háborút követően nagy számban diagnosztizáltak Poszttraumás Stressz Szindrómát a veteránok körében, amely kétségtelenül nagy közegészségügyi problémát jelent. Ennek tükrében, és a korábbi kutatásokban a PTSD esetén kimutatott lehetséges komorbid zavarok viszonylatában szükségessé vált az ebben a populációban végzett, a fizikai egészségre irányuló vizsgálat lefolytatása.

A kutatás célja, hogy háborús veteránok és a háborút meg-nem-élt katonák közötti különbségeket feltárja, kiemelten a szomatikus megbetegedések valószínűsége kapcsán, illetve, hogy azonosítható legyen, mely társadalmi- és demográfiai tényezők (pl. oktatás, családi állapot, foglalkozási státusz), a traumatizáltság és a háborús sérülés jelezheti előre a szomatikus megbetegedéseket.

Hipotézisek

·      a veteránok esetén nagyobb mértékben tapasztalhatóak szomatikus megbetegedések, az átlagpopulációban mért előfordulás arányához képest (nemi és életkori adatok alapján illesztett mintán vizsgálva)

·      azoknál, akik traumatikus élményt éltek át, vagy súlyosan megsérültek szignifikánsan nagyobb valószínűséggel jelentkeznek szomatikus megbetegedések

További cél: azonosítani a komorbid pszichiátriai zavarral jellemezhető PTSD-s veteránokra jellemző szomatikus megbetegedések valószínűségét a társuló zavar nélküli PTSD-s veteránokhoz képest.

Módszer

Résztvevők és mérőeszközök:

Kísérleti csoport: A vizsgálatban 1558 horvát nemzetiségű személyvett részt. A tesztcsoport 36 és 65 év közötti férfi katonákból állt, akiket a horvátországi függetlenségi háború lezárását követően Poszttraumás Stressz Szindrómával diagnosztizáltak. A vizsgálati személyeket a 2010 és 2011 között a Pszichotraumás Regionális Központban és a Klinikai Egészségközpontban kezelt páciensek közül választották ki. A felkeresett 1023 veterán közül 759 főnél diagnosztizáltak PTSD-t, közülük pedig 501 személy egyezett bele a vizsgálatban való részvételébe. 258 személyt különböző okok miatt kikellett vonni az elemzésből: 108 személy nem egyezett bele a részvételbe, 150 személy hibásan vagy hiányosan töltötte ki a Missisipi-skálát. A résztvevők átlagéletkora 47 év (M=47,5; SD=6,6), legtöbbjük középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik (384 fő). A résztvevők kapcsolataik szerint a legtöbben házasok (384 fő) vagy egyedülállóak (77 fő) vagy elváltak (38 fő).  Foglalkoztatottság szerint 358 fő nyugdíjas, 63 fő munkanélküli és 80 fő még dolgozik. A résztvevők nagy része - 202 személy - több mint 3 évet töltött háborús területen; 104 fő 2 és 3 év közötti időszakot szolgált és 130 résztvevő 1 és 2 év közötti időt töltött háborúban. A kutatás során a PTSD diagnosztikus kritériumai megegyeztek az ICD-2, a strukturális klinikai interjú (SCID) és a DSM-IV poszttraumás stressz zavarra vonatkozó kritériumaival. A PTSD tünetek felméréséhez a Missisipi-Skálát alkalmazták, amely egy 35 tételes, önkitöltős a háborúval kapcsolatos Poszttraumás Stressz Zavar megállapítására alkalmas mérőeszköz. A PTSD a jelenlegi kutatásban tehát a katonákra jellemző harccal kapcsolatos traumák hatását foglalja magába. Egy vietnámi mintán végzett vizsgálat alapján a teszt teszt-reteszt variabilitása megfelelő (r=.97,1), belső konzisztenciája jó (α=.94) és diagnosztikus pontossága megfelelő (90%). A további tünetek felmérését 3 pszichiáter és 2 pszichológus végezte a veteránokkal való kapcsolat kialakítását követően. A komorbid diagnózisokat a BNO-10, SCID és a DSM-IV alapján elemezték.

Kontrollcsoport: A kísérleti csoporthoz illesztett minta szolgált kontrollcsoportként. A vizsgálati személyeket 3 háziorvosi praxis adatai alapján 2389 férfi közül 825 személy felelt meg az elvárt kritériumoknak. A kritériumok a következőek voltak: a személyek nem vettek részt háborús tevékenységben, férfiak és 36-65 év közötti személyek voltak. Továbbá kizárták a mentálisan sérült, és pszichiátriai kezelés alatt álló és a háborúval összefüggésbe hozható problémával rendelkező személyeket. A kontrollcsoport átlagéletkora 46,9 év, az iskolai végzettség és kapcsolati adatok aránya megegyezik a kísérleti-csoportban tapaszt arányokkal. A foglalkoztatottságban tapasztalható eltérés: a kontroll személyek többsége (591 fő) még dolgozik.

Adatelemzés

Az adatgyűjtés 3 pszichiáter, 2 pszichológus és 4 háziorvos közreműködésével, kérdőíves formában valósult meg. Az egyik kérdőív tartalmazta a szocio-demográfiai státusra vonatkozó kérdéseket (kapcsolati státusz, iskolázottság, foglalkoztatottság, harci sérülések és háborús részvétel vagy annak hiánya). A fizikai állapotról szolgáló adatokat a személyekkel végzett interjúk alapján értékelték. Ez alapján elkülöníthetőek az emésztőrendszeri, szív-és érrendszeri, bőrgyógyászati, metabolikus, neurológiai, légzőszervi, mozgásszervi, daganatos és egyéb megbetegedéssel jellemezhető személyek csoportjai.

Tehát azonosíthatóvá váltak a társadalmi és demográfiai jellemzők, a betegséginformációk, a betegségben adódó különbségek, a háborúban töltött idő és sebesülés vagy azok hiánya. Az első analízis tehát lehetőséget biztosít a személyi fizikai megbetegedés prediktorainak azonosítására. A második analízis a fizikai megbetegedések gyakoriságának felmérését célozza meg a komorbiditással együttjáró és nem komorbid PTSD-s csoportok esetén. Az elemzéshez egyváltozós logisztikus regresszió került alkalmazásra, amely a kísérleti és kontrollcsoportra jellemző esélyhányados megállapítására is alkalmas. Ennek alapján a különböző speciális betegségtípusokat (ld. korábban) két szinten kódolták: IGEN=ha diagnosztizálták a betegségtípust; NEM=ha nem diagnosztizálták a betegségtípust. A Bináris Logisztikus Regresszió bevonásával értelmezték az eredményeket: az esélyhányados becsült értéke alapján a következő zavaró faktorokat azonosították: életkor, iskolázottság, családi állapot és foglalkoztatottság. A további elemzésekhez a Student féle t-próbát és χ²-próbát használtak.  A statisztikai elemzéshez az SPSS programcsomagot alkalmazták. A kutatás engedélyezett etikai engedéllyel és a résztvevők írásos beleegyezésével valósult meg.

Eredmények

Különbségek a szocio-demográfiai faktorokban

Életkor tekintetében nem találtak szignifikáns különbséget (t =1.36 p=.174), a családi állapot (χ² (2) = 16.77;p=.0005) és a foglalkoztatottság (χ² (2) = 426.13; p= .0005) tekintetében azonban szignifikáns volt a különbség a veteránok és a kontroll csoport között. A kontrollcsoportban magasabb volt nőtlen férfiak, és alacsonyabb az elvált vagy özvegy férfiak száma. A foglalkoztatottság tekintetében elmondható, hogy a veteránok többsége nyugdíjas (χ² (2)=426,131; p=.0005), a kontrollcsoport többsége pedig dolgozó.

Különbségek a fizikai állapotban

A két csoport (PTSD és kontrollcsoport) között a fizikai betegségek gyakoriságában szignifikáns különbséget találtak (χ² (2)=8.67;p=.003). A különbségek az alábbi betegségek esetén is szignifikánsak: emésztőrendszeri megbetegedés; szív-és érrendszeri megbetegedés; bőrgyógyászati probléma; mozgásszervi megbetegedés; metabolikus megbetegedés. Az emésztőszervi megbetegedések kivételével minden esetben nagyobb gyakoriság volt megfigyelhető a PTSD-vel diagnosztizált veteránokból álló kísérleti csoportban.

Az emésztőszervi problémák közül a fekélyek az átlagpopulációban is gyakoriak, a fekélyes gyomor és vastagbélgyulladás pedig inkább a veteránok csoportjánál jelentős. A szív-és érrendszeri betegségek szignifikánsak gyakoribbak a veteránok csoportjánál, azonban az artériás hipertenzió inkább a kontrollcsoport, a szívizom infarktus és a szívritmuszavar pedig a kísérleti csoport esetén mutat magasabb prevalenciát. A bőrgyógyászati panaszok közül a pikkelysömör a kontrollcsoportban, míg az allergia, a hajhullás és egyéb betegségek a kísérleti csoport esetén gyakoribbak (χ² (4)=51.14;p= .001). A mozgásszervi rendszer megbetegedése gyakoribb volt a harci veteránok csoportjánál (χ² (4) = 104,69; p <0,001), a gerinc betegségek, az ízületi gyulladás és rheumatoid arthritis esetében is. A neurológiai betegségek is gyakoribbak voltak a veteránok esetén (χ² (4) = 66,36; p = 0,001), a leggyakoribb problémák közé pedig a fejfájás, az epilepszia és az agysérülések tartoztak. A metabolikus betegségek hasonlóan az előzőekhez, szintén a veteránoknál fordultak elő nagyobb számmal (χ² (2) = 24,432; p <0,001), közülük pedig a cukorbetegség és a pajzsmirigy betegségek kevésbé jellemezték a kontrollcsoportot. A rosszindulatú daganatok esetén nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.

Az eddig bemutatott különbségek minden olyan esetben is fennállnak, ha a harcban eltöltött idő mértékét kontrolláljuk, amely azt jelenti, hogy a veteránoknál kialakuló fizikai megbetegedések inkább a PTSD jelenlétének tudhatóak be és így a betegségek nem függenek a trauma átélési idejének a hosszától. A bináris logisztikus regressziós elemzés alapján továbbá kimutatható, hogy a PTSD-s személyek esetén nagyobb valószínűséggel diagnosztizálható szív-és érrendszeri, bőrgyógyászati, neurológiai, metabolikus és mozgásszervi megbetegedés. Ha a zavaró tényezőket (életkor, iskolázottság, családi státusz, foglalkoztatottság) kontrolláljuk a fizikai állapottal kapcsolatos eredmények szignifikánsak maradnak. Az esélyhányadosból (a továbbiakban: EH) kapott eredmények alapján, a PTSD-s pácienseknél négyszer akkora valószínűséggel diagnosztizálható neurológiai megbetegedés (EH: 3.856; 2.381-6.246; p < .001), és kétszer olyan valószínűséggel mozgásszervi (EH: 2.141; 1.602-2.862; p <.001) és bőrgyógyászati megbetegedés (EH: 2.021; 1.185-3.445;p=.010). A metabolikus és kardiológiai betegségeknél az esélyhányados alacsonyabb, de szintén szignifikáns különbséget mutat.

Szocio-demográfiai mutatók és a fizikai megbetegedés

A PTSD csoport esetén az előfordulás gyakoriságának jó előrejelzője volt az életkor (B = -0.067,p=.005), a harcmezőn töltött idő (B = 0.182, p=.063). A magasabb életkor szignifikáns prediktora a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek (B = -0.071,p<.005), a mozgásszervi betegségeknek (B = -0.047, p=.002), a metabolikus megbetegedéseknek (B = -0.078, p=.001) és a daganatos betegségeknek (B = -0.231, p=.003). A közép vagy felsőfokú végzettség jó előrejelzője az emésztőszerv-rendszeri megbetegedéseknek (B = 0.701, p=.035). A kardiovaszkulás, mozgásszervi, neurológiai, légúti megbetegedések pedig az izom-és csontrendszeri- és daganatos megbetegedések előrejelzőinek bizonyultak.

A kontroll-csoportban az életkor a megbetegedések együttesének, és külön az emésztőszervi, kardiovaszkuláris és daganatos megbetegedéseknek vált előrejelzőjévé. A magasabb végzettség jó bejóslója az izomrendszeri megbetegedéseknek és a rák kialakulásának, míg a nőtlenség együttjár az emésztőrendszer megbetegedéseivel.

Pszichiátriai komorbiditás PTSD veteránoknál

A PTSD-vel diagnosztizált veteránok 62%-ánál megfigyelhető más pszichés komorbid zavar jelenléte. PTSD pácienseknél az esetek több mint felénél a traumatikus esemény hatására kialakuló tartós személyiségváltozás volt megfigyelhető. A többi komorbid zavar közül a depresszió (38%), a szorongásos zavar és az addikciók szerepét érdemes megemlíteni.

A PTSD csoporton belül a társuló zavarral nem járó és a komorbiditást mutató PTSD személyek esetén is hasonlóak a szocio-demográfiai adatok. A komorbid zavarral diagnosztizált veteránok azonban szignifikánsan több időt töltöttek a háborúban, mint a komorbiditást nem mutató személyek (χ²(3) = 12.44;p=.006). A komorbiditás nélküli csoport esetén nagyobb arányban figyelhető  miokardiális infarktus és a hipertenzió (χ²(4) = 14.49; p=.006), míg a szívritmuszavara komorbid páciensek esetén gyakoribb. Más betegség esetén nem találtak szignifikáns különbséget a PTSD komorbiditás megléte alapján felosztott két csoport között. Az esélyhányados figyelembevételével azonban megállapítható, hogy a komorbid páciensek statisztikailag kevésbé valószínűen diagnosztizáltak kardiovaszkuláris, bőrgyógyászati betegségekben, szemben a komorbiditást nem mutató személyekkel.

Diszkusszió

A kutatás eredményei alapján feltételezhető, hogy a háborús veteránok gyakrabban szenvednek olyan testi, fizikai megbetegedésekben, mint pl. szív-és érrendszeri panaszok, bőrgyógyászati problémák, izom – és mozgásszervi megbetegedések, légúti zavarok és metabolikus betegségek, szemben azokkal, akiknek nincs tapasztalatuk a harctéren történő traumatikus eseményekkel. PTSD betegeknél négyszer olyan gyakran diagnosztizálnak neurológiai és kétszer olyan gyakran mutatnak ki mozgásszervi és bőrgyógyászati problémákat. Ezek a különbségek a társas és demográfiai jellemzők által is kontrolláltak. A betegségek előrejelzőjének tekinthető az életkor és a harcmezőn töltött idő hossza. Ezek összefüggést mutatnak a kardiovaszkuláris, mozgásszervi, neurológiai, légúti megbetegedésekkel. Szintén jó előrejelző a harcban szerzett sebesülés, amely a kardiovaszkuláris, mozgásszervi és daganatos betegségekkel áll kapcsolatban. PTSD veteránok esetén a komorbiditás más pszichés megbetegedésekkel a harcban töltött idő hosszával kapcsolatot mutat, azonban kevéssé valószínű a kardiovaszkuláris megbetegedések különböző típusainak megjelenése. Az eredmények megerősítik a tendenciát miszerint a veteránok nagyobb mértékben szenvednek a szomatikus megbetegedéseik súlyosságától. Úgy tűnik a PTSD ténye inkább befolyásolja a veteránok testi tüneteivel kapcsolatos szenvedést, mint a harcban eltöltött idő mennyisége.

A jelenlegi kutatás hasonlóan a korábbi tanulmányokhoz megerősítette, hogy  PTSD betegeknél gyakoribb az arthitiszes megbetegedés, azonban a jelenlegi kutatás a koronária-betegségek, cukorbetegség és a stoke lehetséges kapcsolatát a PTSD-vel nem igazolta. Szemben a jelenlegi kutatással, amely során a PTSD veteránokat a kontrollcsoporttal hasonlította össze, a korábbi kutatásokban kiderült, hogy a társuló fizikai betegségek PTSD-vel diagnosztizált és nem-diagnosztizált veteránok esetén is kimutathatóak. Ez az eredményt felveti azt, hogy a trauma léte okozhatja a fizikai állapotromlást, függetlenül a PTSD tényleges diagnózisától.

A megbetegedések hátterében feltételezhető a HPA tengely és a mellékvese-nyúltvelő szimpatikus ágensének (SAM) érintettsége, amely a PTSD folyamatában is szerepet játszik. Ennek eredményeképp növekvő katekol-amin és csökkenő kortizol szint lép fel. A fellépő stressz továbbá kapcsolatban áll a T-limfociták és az NK sejtek aktivációjának csökkenésével, és a károsodott immunválasszal.

A trauma hatására a HPA-tengely túlzott aktivitása és a gyulladásos folyamatok megindulása tehát indokolja a kialakuló fizikai megbetegedéseket. A gyulladás kialakulása a makrofágok aktivitásával áll kapcsolatban: ez segíti elő a gyulladásos citokinek fokozódását, amely számos területen pl. az afferens szenzoros rendszerekben is megjelenik. Az agyban a citokinek módosíthatják az anyagcsere-folyamatokat – pl. a szerotonin (5-HT) és a dopamin (DA) neurotranszmitterek metabolizmusát és aktiválását, illetve szabályozzák a mellékvesekéregben a kortikotop-releasing hormon közreműködésével a növekvő kortizol szintet. Ezek az immunválaszt és a stressz-rendszereket érintő változások pszichológiai és fiziológiai szinten is különböző mértékű károsodáshoz vezethetnek. A krónikus Poszttraumás Stressz Szindróma esetén azonosítható az alacsony kortizol-szint és a megnövekedett HPA-tengely aktivitás. Ezek a magyarázatok azonban csak spekulációk, mivel az említett neurológiai tényezők pontos hatásait a jelenlegi kutatás nem vizsgálta.

A kutatás eredményeképpen további különbségek és összefüggések figyelhetőek meg:

·         A fekélyes megbetegedések gyakoriak az átlagpopulációban is, míg a gyomorhurut a veteránok csoportjánál jelentősebb probléma. Tehát a funkcionális betegségek előfordulásában nagyobb szerepet játszik a fennálló stressz, mint ahogyan az a fekélyes megbetegedések esetén tapasztalható.

·         Veteránok esetén nagyobb eséllyel alakulhat ki szívritmuszavar és miokardiális szívinfarktus, ez pedig felveti a stresszkeltő események kiemelt hatását a szív-és érrendszeri megbetegedések kialakulásában.

·         A veteránok esetén nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki bőrbetegségek (pl. ekcéma, bőrgyulladás stb.) amely azzal is magyarázható, hogy stressz következtében a szervezet csökkenő immunreakciója során módosul a gyulladásra és a kóros allergiára való érzékenység.

·         Szemben a korábban amerikai katonákon végzett kutatásokkal, a pikkelysömör valószínűsége nem volt gyakoribb a veteránok körében. Ennek magyarázata még nem tisztázott.

·         A csökkent immunválasz a mozgásszervi megbetegedések (pl. ízületi és reumás ízületi gyulladás, hátproblémák) gyakoriságát és a metabolikus megbetegedések számát is növeli a veterán populációban, amely konzisztens a korábbi kutatások eredményeivel.

·         Az immunrendszer gyengesége gyakrabban társul légúti megbetegedésekkel is a veteránok körében, szemben a kontrollcsoportnál megfigyelhető eredményekkel.  A további megfigyelhető neurológiai probléma (pl. tenziós fejfájás) gyakran a PTSD-n belül értelmezhető szomatizációs jelenségekből adódik.

·         Az életmód (pl dohányzás) szerepe is kiemelt lehet, azonban ennek tisztázására nem került sor a jelenlegi kutatásban. A cukorbetegség és a pajzsmirigy megbetegedés valószínűsége azonban magasabb a PTSD-s személyek körében, amely a HPT (hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy) tengely zavaraival összefüggésbe hozható.

·         Az életkor a PTSD és az átlagpopulációban előforduló betegségek esetén is hatékony előrejelzőnek bizonyult. A harcmezőn eltöltött idő hossza pedig hatással van a későbbieknek kialakuló megbetegedések gyakoriságára nézve.

·         A foglalkoztatottsági státusz is prediktorként szolgálhat a megbetegedések kialakulásában. A kontroll-csoportban a munkahelyi stressz és az ehhez kapcsolódó rossz munkakörülmények szerepe kiemelt jelentőségű lehet.

·         Korábbi tanulmányokban eltérő eredmények születtek a komorbiditással kapcsolatban. Jelen kutatásban a a pszichiátriai komorbid zavarok nagy százalékban előfordultak a PTSD betegek körében.

·         PTSD betegek esetén nagyobb valószínűséggel alakul ki pszichiátriai komorbid zavar, mint szív-és érrendszeri megbetegedés, arra enged következtetni, hogy a társuló zavarral diagnosztizált személyeknél a kezelésben való részvétel a stressz csökkentésével más betegségek kockázatát is csökkentheti.

·         A fizikai betegségek esetén tapasztalt növekvő morbiditás különösen a pszichiátriai zavarok esetén további kutatások tárgyát képezhetné, ugyanis a traumatikus esemény és a fizikai betegségek, és depresszió közötti kapcsolat jellege nem tisztázott. A trauma hatása mindenképpen összefüggést mutat a HPA tengely már említett változásaival

Korlátok, összefoglalás

A vizsgálat 15 évvel a háborút követően valósult meg, és a társuló személyiségváltozással kapcsolatos zavar nem egyértelműen kapcsolható a PTSD-hez. Továbbá a minta nem reprezentatív jellegű az egész veterán populációra nézve. A vizsgálatba csak az egészségügyi rendszerben számon tartott esetek kerülhettek be, amely torzító tényező lehet. A háborús-traumán kívül más jellegá traumatikus eseményt nem vizsgáltak, annak ellenére, hogy az élet során  kialakuló bármely trauma esetén hasonló eredmények várhatóak. A kontroll és a kísérleti csoport közötti különbségek pl. a foglalkoztatottság terén szintén torzító tényezőként jelennek meg ugyanis a más életvitelből adódó különbségek, a stresszorok eltérései is okozhatják a személyek közötti betegségbeli eltéréseket. Továbbá a kutatás során nem volt lehetőség az életminőség, a háború előtti állapot, a testi fiziológiás állapot pontos felmérésére.

Összességében a kutatás a a PTSD-vel diagnosztizált személyek körében gyakrabban előforduló szomatikus, fiziológiás megbetegedések felmérése volt, amely során a PTSD a szív- és érrendszeri, bőrgyógyászati, mozgás-szervrendszeri, légúti és metabolikus megbetegedések rizikófaktoraként jelenthet meg. Ezeknek és a daganatos megbetegedéseknek továbbá jó előrejelzője az életkor, a háborúban eltöltött idő hossza és a sebesülés megszerzése. A hosszabb háborúban töltött idő a PTSD-vel párhuzamosan megjelenő komorbid kórképek megjelenésében központi szerepet tölthet be. A kutatási hipotézisek és a PTSD szerepe a szomatikus megbetegedések kialakulásában tehát igazolódott.