Szakirodalmi  áttekintés a gyászt követő poszt-traumatikus növekedésről

Michael, C., & Cooper, M. (2013). Post-traumatic growth following bereavement: a systematic review of the literature. Counsell Psychol Rev,28(4), 18-33.

Készítette: Szekeres – Gaál Bence

Absztrakt

A gyásszal kapcsolatos kutatások eddig hagyományosan a veszteséggel kapcsolatos negatív végkifejletre fókuszáltak. Újabban egyre többen érdeklődnek azonban a veszteség után beálló esetleges pozitív kimenetel iránt, amit összefoglaló néven Poszt-Traumás Növekedésnek (PTN) hívnak. Jelen cikk az első, mely szisztematikusan áttekinti a témában eddig megjelent szakirodalmat (70 tanulmányt). A vizsgálat eredményei szerint egyrészt valóban lehetséges, hogy PTN jöjjön létre veszteséget/gyászt követően, másrészt kiemel néhány tényezőt, melyek a PTN megjelenésének lehetséges mediálói lehetnek. Ezek: (1) a gyászoló kora; (2) szociális támogatás mértéke; (3) a haláleset óta eltelt idő; (4) vallásosság és (5) az aktív kognitív megküzdési stratégiák. A szerzők szerint szükség lenne a jövőben longitudinális kutatásokra a PTN és a nem trauma miatt (érettségből miatt) bekövetkezett növekedés összevetése végett. Szükség volna továbbá meta-analízisekre, hogy lehetőség legyen azon változók közötti kapcsolatok hatásméretének vizsgálatára, melyekről feltételezik, hogy a PTN hátterében állnak. A tudásanyag birtokában a terapeuták hatékonyabban mozdíthatják elő a PTN-t.

Bevezető

A későbbiekben trauma, traumatikus esemény, és veszteség alatt egy szeretett, és közeli személy elvesztését értik a szerzők. Ezen túlmenően a gyász fogalma már magába foglalja a veszteség megtapasztalásán túl annak kifejezését, illetve az ahhoz kapcsolódó belső pszichológiai folyamatokat, valamint az ezekhez családi szinten történő alkalmazkodást is.

A gyász folyamatának hosszú ideje tartó vizsgálata alatt már számos negatív következményt azonosítottak, melyek egytől egyig pszichológiai és fizikai distresszel is járnak. Egy nemrég történt paradigmaváltás keretében azonban egyre több szerző kezdett rámutatni, hogy a veszteségek nem feltétlenül csak traumatizálhatják az érintetteket: ezek akár növekedést is előidézhetnek. Egyes becslések szerint a traumát átéltek 30-70%ban tapasztalják meg, hogy a negatív életeseményt követően nem csupán sikeresen megküzdenek a helyzettel és túlélik azt, hanem ezt meghaladva a működést teljes körűen érintő különféle minőségi növekedést élnek át.

Korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy nem maga a veszteség (az esemény) segíti elő a növekedést, hanem az azzal való megküzdés.  A folyamattal kapcsolatban számos népszerű modell van a köztudatban, mint például az Organizmikus értékelés elmélete, vagy az Összedőlt rendszer elmélete. Előbbi a humanisztikus pszichológia gondolatvilágából kiindulva arra utal, hogy az embereknek van egy veleszületett képességük arra, hogy felismerjék a számukra valóban fontos dolgokat, melyek által teljes életet élhetnek. A pozitív változások azért következnek be, mert követjük ezt a belső motivációt, mely mindig a növekedés irányába terel minket. Utóbbi modell szerint pedig mindenki rendelkezik egy saját elképzeléssel a világ működéséről, melyből következtetéseket tud levonni. Ezek a következtetések adják a biztonságérzetünk alapját. Azonban ha következtetéseinket felül kell vizsgálnunk valamilyen oknál fogva, akkor traumát élünk át, és belső biztonságérzetünk összedől.  A PTN ebben a keretben az a folyamat, ami lehetővé teszi világképünk újra felépítését, és ennél fogva a traumatikus esemény újraértelmezését.

Kutatások alapján úgy tűnik, hogy egy szeretett személy elvesztése valóban a legalapvetőbb világról, annak működéséről való elképzelésinket kérdőjelezi meg. Ennek az inkongruenciának feloldására jó módszer lehet, ha próbálunk jelentést találni a történtekben, ugyanis azok, akiknek ez sikerül sokkal jobban érzik magukat, míg jelentést nem találó társaik nehéz gyászfolyamatoknak néznek elébe.

Számos kérdés azonban a mai napig nyitott a gyász és a PTN kapcsolatát illetően, ugyanis eddig csak kevés kutatás foglalkozott ezzel kérdéssel, és a PTN mérésére mindössze hét mérőeszköz áll rendelkezésre. Ezekről általánosságban elmondható, hogy a pozitív változások olyan faktoraira kérdeznek rá, mint a megnövekedett én-hatékonyság, vallásosság, bizalom az emberekben, az élet értékelése, vagy a jobb érzelemszabályozás. Korlátként azonban az összesről elmondható, hogy az általuk mért változók egyeseknél növekedést, másoknál viszont funkcióromlást jelezhetnek. Például lehet, hogy valakinek már eleve egészséges mértékű bizalma volt az emberek iránt, a változás után azonban ez már túlzottá vált. Jó volna tehát a növekedés megítéléséhez egyaránt tekintetbe venni a trauma előtti személyiséget, illetve a kulturális kontextust is.

Módszer

A szerzők kilenc elektronikus adatbázisban (pl. PubMed, Google Scholar, Science Direct) kerestek a témában cikkeket és tanulmányokat. Azok a cikkek kerültek be a vizsgálatba melyek eleget tettek az alábbi kritériumoknak: folyóiratban megjelent, elsődleges kutatásra épülő angol nyelvű cikkek, melyek a gyászt követő PTN-re fókuszálnak. 18 év kutatási anyagát átnézve a szerzők összesen 70, a fenti kritériumnak megfelelő cikket találtak, de ebből csak 15 foglalkozott specifikusan a gyász és PTN kapcsolatával, így az elemzésbe csak ezek kerültek be.

Elemzés

A kutatásban kvalitatív és kvantitatív elemzések egyaránt szerepelnek, mert bár szólnak ellene is érvek - a sokféle módszer annyira eltérő episztemológiai háttérrel rendelkezik, hogy nehéz eredményeiket összesítve egy egységes elméletet megfogalmazni -, de a szerzők úgy látták, hogy az így nyert kép sokkal szélesebb spektrumú, és alkalmasabb a jelenség pontos, és teljes körű bemutatására, mint amit egyetlen módszer használata tenne lehetővé.

A szerzők külön-külön összefoglalták a korábbi kutatások eredményeit, majd ezeket témák szerint rendezték. Egy témán belül az adathalmaz olyan mintázatai jelennek meg, melyekből a kutatási kérdés szempontjából releváns tartalom bontható ki.

Eredmények

A vizsgálat során két fő téma bomlott ki, melyeket az alábbiakban témákra és altémákra bontva bemutatok.

PTN a gyászolók körében, és ennek kapcsolata a veszteség miatt előálló negatív tünetekkel

1.       Pozitív személyes átalakulás

Mind a kvalitatív, mind a kvantitatív kutatások eredményei alapján úgy tűnik, hogy a gyászolók énfogalma jelentős pozitív változáson ment keresztül, hála a veszteséggel való megküzdésüknek. Az emberek arról számoltak be, hogy könyörületesebbnek, türelmesebbnek, toleránsabbnak, empatikusabbnak és bátrabbnak érzik magukat. Az özvegyek függetlenebbek, határozottabbak és magabiztosabbak, míg a gyermekük elvesztését átélő szülők erősebbnek, gondoskodóbbnak érzik magukat, jobban értékelik az életet, mert jelentést és értéket tudtak találni a velük történt szörnyűségekben.

2.       Az élet és a prioritások újraértékelése

Minden kutatásban voltak, akik életük újraértékelésével új prioritásokat találtak maguknak. Az emberek új erősségeket és tehetségeket fedeztek fel magukban, új dolgokat próbáltak ki, nagyobb erőfeszítést tettek, hogy a jelenben éljenek, ahelyett, hogy későbbre halogatnák a teendőiket, és több élvezetet éltek meg hétköznapjaik során. E mellett hajlamosak voltak újraértékelni családtagjaikkal és közeli barátaikkal való kapcsolataikat is, és úgy érezték, hogy ezek az emberek közelebb állnak hozzájuk, mint addig bármikor. Az eredmények arra is utalnak, hogy a PTN-t átélő személyek teljesebben és bölcsebben élik életüket, jobban elfogadják az élet paradoxonait, érettebben viselkednek, vallásosabbak, és magasabb az önbecsülésük.

3.       A PTN kapcsolata a trauma negatív tüneteivel

Az eddigi traumák átélésével kapcsolatos szakirodalom alapján a gyász számos negatív tünetet okozhat: PTSD-t, nagyobb mértékű szorongást és depressziót, alkohol-, és más szerfüggőséget, valamint érzelmi distresszt. Az eddigi vizsgálatok szerint a PTN átélése a fenti negatív tünetek kevésbé intenzív átélésével jár együtt.

A gyászt követő PTN mediáló tényezői

1.       Demográfiai jellemzők

a.       Kor

A fizikai életkorral kapcsolatos adatok ellentmondásosak: az egyik tábor szerint a fiatalok, a másik tábor szerint pedig az idősebbek élnek át valószínűbben PTN. Egy harmadik csoport szerint azonban a kérdés megoldása az, hogy nem a fizikai, hanem a kognitív érettség egy bizonyos szintje szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk meglátni a negatív esemény előnyös oldalait is.

b.      Nem

Az eredmények ezt illetően is ellentmondásosak, mert míg négy tanulmány azt találta, hogy a személyek neme nem befolyásolja szignifikánsan a PTN átélésére való hajlandóságot, addig egy friss metaelemzés alapján a nők tűnnek fogékonyabbnak a PTN-re.

c.       Etnikum

Az össze vizsgálat közül csak kettő elemezte ezt a szempontot, és egyik sem talált szignifikáns kapcsolatot a PTN átélése és az etnikai hovatartozás között, míg a fent említett metaelemzés ebben az esetben is ellentmondott a korábbi eredményeknek: ott arról számoltak be, hogy a kisebbségi csoportok nagyobb mértékű PTN-t élnek át.

2.       PTN és környezeti faktorok

a.      A haláleset óta eltelt idő

Minél több idő telt el a haláleset óta, annál kevésbé valószínű a PTN megjelenése.

b.      Társas támogatás        

A vizsgált cikkek szerint a kapott társas támogatás kiemelten fontos lehet. Olyannyira, hogy egyes kutatók szerint ez nem csupán a PTN előfordulásának szignifikáns előrejelzője, de akár az összvariancia 35%áért is felelős lehet. Kamaszok körében a szülőktől, és más felnőttektől kapott támogatás korrelált a PTN mindegyik aspektusával, míg a társak támogatásának hatása nem volt szignifikáns. Ez valószínűleg azért lehet, mert ezek a kapcsolatok inkább elősegítik a konstruktív gondolkodást, és a PTN-hez vezető sémák kialakítását, mint a kortárskapcsolatok.

c.       Vallásosság

Az elemzett tanulmányok mindegyike azt találta, hogy a vallásosság és a spiritualitás általában, ha nem is mindig, átsegíti az embereket a traumák átvészelésén, melyek cserébe tovább mélyíthetik a vallásosságot.

3.       A PTN kapcsolata a kognitív megküzdési mechanizmusokkal

a.       A kognitív megküzdés mechanizmusai a gyászt követően

A PTN-hez vezető kognitív működésmódok nagyon különbözőek lehetnek, ráadásul változhatnak a halál bekövetkeztének ideje szerint is, így körültekintő vizsgálatuk nem elhanyagolható. A legfontosabb folyamatok a kutatók szerint: jelentés-, és előnykeresés és pozitív újraértékelés. Ezen kívül azonosítottak még egy kognitív-érzelmi folyamatot, mely segítségével átalakítható a veszteség érzése. Ez felírható három nagyobb részre bontva, melyek (1) a tragikus esemény realitásként, és megváltoztathatatlanként való elfogadása, (2) jelentés találása a tragédiában, (3) nem engedni, hogy a tragédia tönkretegye az életben maradottak életét.

b.      Jelentésadás

Ezzel a folyamattal kapcsolatban a rendelkezésre álló adatok konzisztensen egy irányba mutatnak: a veszteség után egyszerűen szükség van rá, hogy utána növekedés következhessen be. Miután ez megtörtént előfordulhat még az élet személyes céljának megtalálása, vagy új célok felállítása, de együtt jár még a negatív érzések, mint kétségbeesés, pánik, vagy harag kevésbé intenzív átélésével is.

c.       Rágódás

A rágódással kapcsolatban már jóval kevesebb egyértelmű eredmény áll rendelkezésre. Friss kutatások szerint a veszteségen való rágódás nem kapcsolódik a növekedés egyik aspektusához sem, tehát elmondható, hogy az intenzívebb töprengés nem vezet intenzívebb növekedéshez minden esetben. Azt is megállapították, hogy a betörő gondolatok indította töprengés nem vezet növekedéshez, és a nem betörő gondolatok által kiváltott verzió is csak akkor, ha röviddel a haláleset után történik.

Diszkusszió

A kutatás limitációi között említik a szerzők, hogy nem volt lehetőségük a PTN, és a nem trauma miatt bekövetkezett (érettségből adódó) növekedés összevetésére, mivel a legtöbb eddig megjelent kutatás nem foglalkozott a kérdéskörrel. Ebből következik, hogy nem jelenthető ki egyértelműen, hogy csak a PTN és a fent kiemelt változók (kor, társas támogatás, vallásosság) között van együttjárás, és ez nem jelenik meg az érettségből adódó növekedés esetében. Szükség volna meta-analízisekre, hogy lehetőség legyen azon változók közötti kapcsolatok hatásméretének vizsgálatára, melyekről feltételezik, hogy a PTN hátterében állnak. Kellenének továbbá kvalitatív vizsgálatok, annak tisztázására, hogy hogyan, segítik elő a mediáló változók a PTN létrejöttét.

A vizsgálat legfontosabb felismerése, hogy aktív megküzdési stílusok támogatásával és a társas támogatás megadásával elősegíthető a PTN. Ez a felismerés kamatoztatható lenne a klinikumban betegedukáció révén, de a terápiás munka során is. Fontos azonban kiemelni a kommunikáció során, hogy semmi jó nincs magában a veszteségben. Pozitív hozadéka csupán az eseménnyel való küzdelemnek van, tehát a növekedés oka nem az eseményben, hanem az azt megélő személyekben keresendő.