Az információ és az önszabályozás két évet felölelő intervenciós hatása a gyümölcs és a zöldség fogyasztásra

Az információ és az önszabályozás két évet felölelő intervenciós hatása a gyümölcs és a zöldség fogyasztásra

Stadler, G., Oettingen, G., Gollwitzer, P. M. (2010). Intervention Effects of Information and Self-Regulation on Eating Fruits and Vegetables Over Two Years. Health Psychology, 29, 274-283.

Készítette: Vásárhelyi Dorottya

Absztrakt

Jelen tanulmány a különböző típusú intervenciók hatását vizsgálja a gyümölcs és zöldségfogyasztás tekintetében. A szerzők azt mérték fel, hogy a kombinált közbelépés, ami az információk és az önszabályozási stratégiák elsajátítását jelenti, vagy a szimpla információnyújtás a hatásosabb-e.

A két éves randomizált, és kontrollált kísérletben 30 és 50 év közötti nők (N=255) vettek részt. Minden résztvevő ugyanazokat az intervenciós információkat kapta, de az információs és önszabályozós csoport egy önszabályozó technikát is tanult, amely integrálja a mentális összehasonlítást a végrehajtási szándékkal.

A résztvevők naplóban számoltak be az aznap elfogyasztott zöldségek és gyümölcsök mennyiségéről. A naplóvezetés az intervenció előtt egy héttel kezdődött, ezután a közbelépés utáni első heti, majd egy, kettő, négy és végül a huszonnégy hónappal későbbi napi mennyiségeket jegyezték fel.

Mindkét csoport több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztott az első négy hónapban (0.47-1.00 napi adag), mint az intervenció előtti héten. Két évvel később az információs és önszabályozós csoport megtartotta a magasabb gyümölcs és zöldség bevitelt, míg az információs csoport visszatért az intervenció előtti szinthez.

Összegezve az eredményeket, a szelf-regulációs tréninggel kiegészített információk átadásán alapuló intervenció megnövekedett hatékonysággal járul hozzá a hosszú távú viselkedés változásokhoz.

Kulcsszavak: viselkedésváltozás, gyümölcsök és zöldségek, random kontrollált kísérlet, mentális összehasonlítás, végrehajtási szándék

Bevezetés

Köztudott, hogy az egészséges étrend megelőzheti a kardiovaszkuláris betegségeket, a cukorbetegséget és bizonyos fajta rákos megbetegedéseket. Az aktuális előírások szerint legalább ötször kéne egy nap gyümölcsöt és zöldséget fogyasztani. Ezzel szemben az emberek sokkal kevesebbet fogyasztanak. Nehéz rábírni őket a változtatásra, illetve nehéz fenntartani az erre irányuló viselkedésváltozást főleg hosszú távon.

A sikeres intervenciók alapja a releváns információk nyújtása. A tudás elengedhetetlen, de önmagában nem elegendő a viselkedésváltozáshoz.

Az önszabályozás is ígéretes összetevője lehet az intervencióknak. Mint ismeretes, a viselkedés változáshoz elkötelezettnek kell lenni. A jelen kutatásban olyan önszabályozási technikát alkalmaztak, amely a mentális összehasonlítást és a kivitelezési szándékot integrálja.

A mentális összehasonlítás olyan motivációs technika, amely lehetővé teszi a célokhoz való elköteleződést úgy, hogy a sikerrel és az incentív értékkel kapcsolatos elvárások motivációs változóit a célelköteleződésbe fordítja. Három lépésből áll: (1) először azonosítani kell egy fontos célt, kívánságot, amihez viselkedés változás szükséges, és amihez tudja tartani magát a személy; (2) utána azonosítja, és elképzeli a lehető legpozitívabb kimenetelt, ami a viselkedés változásnak köszönhető; (3) végül a legkritikusabb akadályokat képzeli el, melyek a megvalósítás útjában állhatnak. Ha azonosította ezeket a lehetséges akadályokat, akkor B-terveket készíthet, amelyek megoldási javaslatok, az adott akadályok legyőzésére. Az akadályokra való felkészülés rendkívül fontos a hosszú távú viselkedésváltozás fenntartásában.

Az elköteleződés önmagában még mindig nem elegendő. Jó, hogy ha társul hozzá a kivitelezési szándék is, amely meghatározza, hogy hol, mikor és hogyan vigyük véghez az adott cselekvést. A kivitelezési szándék a nehezebb feladatoknál tűnik a leghatásosabbnak, illetve ha stabil elköteleződés van a háttérben. Látható, hogy e két technika együtt eredményes. A mentális összehasonlítás erős célelköteleződést tesz lehetővé, ami pedig a végrehajtási szándékhoz elengedhetetlen.

Jelen kutatás egy nagyobb vizsgálat része, amely az egészséges táplálkozás és a testmozgás intervencióival foglalkozik, mindezt azért, hogy fejlessze a kardiovaszkuláris egészséget a nők körében. A fókuszban azért a középkorú nők állnak, mert náluk viszonylag magas a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata, illetve ebben a témában eddig kevesebb figyelmet kaptak férfi társaiknál. A vizsgálat célja két intervenciós mód összevetése a gyümölcs és zöldség fogyasztás tekintetében. A vizsgálati személyek egy csoportja csak információkat kapott, míg a másik csoport az információk mellett, a fentebb leírt önszabályozási technikát is elsajátította. A szerzők úgy gondolják, hogy rövidtávon viszonylag könnyű sok zöldséget és gyümölcsöt enni, így ilyenkor elég lehet pusztán az információnyújtás is, azonban hosszútávon nehezebb ezt fenntartani (akár az évszakok váltása miatt is, hiszen ilyenkor nehezebb beszerezni a különböző gyümölcsöket, zöldségeket), így ilyenkor már szükséges bizonyos szelf-reguláció is.

Hipotézis: az első két hónapban mindkét csoport több gyümölcsöt és zöldséget fog fogyasztani, mint az intervenció előtt, azonban az információs és önszabályozás csoport négy, és huszonnégy hónap múlva is fenntartja majd a nagyobb fogyasztást.

Módszer

A minta (N=255) harminc és ötven év közötti német nőkből állt. Véletlenszerűen két csoportba sorolták őket: a fentebb már említett információs, és az információs és önszabályozó csoportba. Mindkét csoportnak naplót kellett vezetni, melyben a napi gyümölcs és zöldség fogyasztást jelölték (előre elkészített táblázatban). Az intervenciót megelőző héten kezdték el a dokumentálást, ez a hét az úgynevezett „alapkonfiguráció”. Az intervenciós ülések hozzávetőleg két órát öleltek fel, és párhuzamosan tartották a két csoportnak. Az információs csoport intervenciója három részből állt: (1) egy információs fázisból, amelyben elméleti anyagokat ismertettek az egészséges táplálkozás témájában, különös tekintettel a napi ötszöri gyümölcs és zöldség fogyasztásra. Ezután következett a kikérdezés fázisa, melyben a résztvevők kitöltöttek egy kérdéssort a fenti témakörből (2), majd az eredmények egyeztetése, és a fennmaradó kérdések tisztázásának fázisa következett (3). A másik csoport ugyanezen a folyamaton esett át, kiegészítve egy önszabályozási technika elsajátításával. Az önszabályozó stratégia négy lépése a legfontosabb diétás cél megfogalmazása (1), elképzelni a cél lehető legpozitívabb kimenetelét (2), a legkritikusabb akadályok azonosítása (3), és végül három kivitelezési szándék megformálása, melyek segítségével leküzdhetővé válnak a kritikus akadályok (4).

Az adatok elemzése során először a két csoport intervenció előtti eredményeit hasonlították össze. Mint tudjuk az intervenció után a követéses időszakban ötször végeztek mérést: az első héten, majd egy, kettő, négy és végül huszonnégy hónappal később. A két csoportot az öt adat mentén a páronkénti összehasonlítás módszerével vetették össze. Végül azt vizsgálták, hogy a két csoport intervenció utáni eredményei különböztek-e az alapkonfigurációtól.

Eredmények

A két csoport között nem mutatkozott eltérés az alapkonfigurációban, tehát hasonló fogyasztási szintről indultak. Az információs kérdéssor eredményei mindkét csoportban egyformán jól sikerültek (87.5%), a két átlag között nem mutatkozott eltérés.

Az első három követés (első hét, egy hónap, két hónap) eredménye nem különbözött a páronkénti összehasonlítás szerint (t  1.89, p  0.14), míg a negyedik és az ötödik követésnél már eltérés mutatkozott (t≥ 3.63, p≤0.02) a két csoport elfogyasztott adagjai között. Tehát a kombinált csoport a negyedik hónaptól kezdve szignifikánsan több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztott, mint az információs csoport.

Alapvetően mindkét csoport többet fogyasztott az első 4 mérés során, mint az alapkonfigurációban (t≥3.59, p<0.001), azonban az ötödik mérésnél (24 hónapnál) már csak az információs és önszabályozó csoport evett szignifikánsan többet (t=5.10, p<0.001), mint az intervenció előtt. Ekkor az információs csoport fogyasztási szintje lecsökkent az alapkonfiguráció adagjainak szintjére (t=1.23, p=0.22).

Megbeszélés

A vizsgálat két intervenciós technika hosszú távú hatásait vetette össze a gyümölcs és zöldség fogyasztás tekintetében: az információk nyújtását, és az információkat kiegészítő önszabályozó technika elsajátítását. Mindkét intervenciós csoport szignifikánsan több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott az intervenciót követő négy hónapban (15-32%-os növekedés), mint a közbelépés előtt. Azonban négy hónap után már csak az információs és önszabályozó csoport tartotta fenn a magas bevitelt. Ezek a vizsgálati személyek még két év múlva is többet fogyasztottak, az információs csoport viszont visszatért az intervenció előtti adagokhoz.

Úgy tűnik, hogy a releváns ismeretek és információk, valamint az általános elhatározás nem elegendőek a hosszú távú viselkedés változáshoz az egészséges táplálkozás tekintetében. Erre lehet megoldás a mentális kontraszt és a kivitelezési szándék integrálása, mely önszabályozási stratégia segít az elköteleződésben és a célok véghez vitelében, főleg akkor, amikor a feladat egyre nehezebbé válik, és külső akadályokkal tarkított (például az évszakváltásból adódó gyümölcs vásárlási nehézségek). Az elköteleződés fenntartása a hosszú távú viselkedés változás egy kulcs tényezője lehet.