Munka stressz és elvándorlási szándék a munkahelyről kórházi orvosok között: A kiégés és munkával való elégedettség közvetítő szerepe

Munka stressz és elvándorlási szándék a munkahelyről kórházi orvosok között: A kiégés és munkával való elégedettség közvetítő szerepe

A. Tziner, E. Rabenu, R. Radomski, A. Belkin (2015): Work stress and turnover intentions among hospital physicians: The mediating role of burnout and work satisfaction. Journal of Work and Organizational Psychology, 31, 207-213.

Készítette: Farkas Edina

Absztrakt

A munkával kapcsolatos stressz rendkívül jelentős hatással bír a személyre és a személy szervezetére is. Jelen tanulmány az észlelt, munkával kapcsolatos stressz, a kiégés, a munkával való elégedettség és az elvándorlási szándék közötti kapcsolatot vizsgálja. Azt feltételezzük, hogy a munka stressz és a kiégés között pozitív, míg a kiégés és az elégedettség, valamint az elégedettség és az elvándorlási szándék között negatív kapcsolat állhat fenn. A vizsgálatban 124 kórházi orvos vett részt. Reményeinknek megfelelően, az összes hipotézisünk alátámasztást nyert. A Strukturális Kiegyenlítési Modell (Structural Equation Modeling –SEM) szerint a feltételezett direkt kapcsolatokon kívül a kiégés részben közvetítő tényező a munka stressz és a munkával való elégedettség között, illetve a munkával való elégedettség közvetítő tényező a kiégés és az elvándorlási szándék kapcsolata között. Jelen tanulmány az elméleti következtetésekről ad áttekintést és ötleteket javasol további kutatások számára.

Bevezetés

Munka stressz

Munka stressz akkor fordul elő, ha a személy úgy értékeli a munkából származó külső követelményeket, hogy azok mentálisan megterhelőek számára és meghaladják a rendelkezésére álló erőforrásait. (Ha a személy egyszer fenyegetőnek érzékel egy munkahelyi szituációt, és attól fél, hogy meghaladja a képességeit és erőforrásait, akkor ezeket a helyzeteket várhatóan stresszteli helyzetekként fogja értelmezni.) Ez az értékelés természetesen szubjektív. Az orvosoknak kifejezetten sok és változatos stresszorral kell megküzdeniük: hosszú munkaórák, ésszerűtlen munkafeltételek, az éjszakai műszak miatti alvászavar, az autonómia hiánya, a munka és magánélet közötti egyensúly hiánya, viszonylagosan alacsony fizetés, szakmai felelősség, a betegségekkel és halállal való megküzdés, kudarcélmény stb. Ezért nem meglepő, hogy az orvosok munkájuk során sok stresszt élnek át.

Munka stressz, kiégés, munkával való elégedettség és elvándorlási szándék

Az Erőforrások Megőrzése Modell (Conservation of Resources Theory) egy általános stressz elmélet, ami azon a feltevésen alapul, hogy az egyének alapvetően az erőforrásaik megőrzését, megújítását és növelését keresik, abban az esetben, ha ez nem lehetséges, stresszt télnek át. Az erőforrásokat úgy határozhatjuk meg, mint objektív személyi jellemzőket, feltételeket vagy energiákat melyek hozzájárulnak az értékes erőforrások eléréséhez és megőrzéséhez.

A munkavállalók kiégése egy pszichológiai válasz a munkával kapcsolatos krónikus stresszre, ami magában foglalja az érzelmi kimerülést, a deperszonalizációt, és a személyes teljesítmény csökkenésének érzését. Az orvosok 45,8%-a számolt be legalább egy kiégéssel kapcsolatos tünetről, míg a nem-orvos populációban ez az arány 23% volt. Ahogy a kiégés növekszik, úgy csökken a munkával való elégedettség és ezután nő az elhagyási szándék szintje is.

A következő hipotézisek a fent említett irodalmi áttekintéseken alapulnak:

1.      Hipotézis: A munka stressz pozitívan kapcsolódik a kiégéshez.

2.      Hipotézis: A kiégés negatívan kapcsolódik a munkával való elégedettséghez.

3.      Hipotézis: A munkával való elégedettség negatív kapcsolatban van az elvándorlási szándékkal.

Habár előző tanulmányok már vizsgálták a stressz-kiégés-elvándorlás kapcsolatát, úgy véljük, hogy ezen tanulmányok más kultúrában történő és a speciális keretben dolgozó (kórházakban) orvosok közötti megismétlése hozzájárulhat a orvosok kiégésének és elvándorlási

folyamatának jobb megértéséhez.

Módszer

A vizsgálatban 124 kórházi alkalmazottként dolgozó orvos vett részt. A válaszadók 50%-a férfi, és 50%-a nő volt. A résztvevők átlagéletkora 39,86 év volt. A vizsgálatban résztvevő orvosok 32,8%-a bőrgyógyász, 32,8%-a belgyógyász, 33,6%-a gyermekorvos, és 0,8%-a gyakornok volt. Az adatokat hat izraeli kórházból gyűjtötték össze.

A munka stresszt egy Kohen, Kamarck, és Mermelstein (1983) által kifejlesztett, 14-tételes kérdőív segítségével mérték.

A kiégést, a 21 tételes Burnout Measure kérdőívvel mérték (Pines és Aronson, 1988). Ez a kérdőív figyelembe veszi a vizsgálati személy fizikai, érzelmi és mentális kimerültségének szintjét is.

A munkával való elégedettséget a Minnesota Satisfaction Questionnaire rövid, 20 tételes verziójával mérték. Az elégedettségi pontszámokat a személyek összes válaszainak átlagából számították ki.

Az elvándorlási szándékot Rusbult és Lowery (1985) által fejlesztett kérdőívvel mérték, amely hét tételből állt.

Eredmények

A vizsgálat során mind a három hipotézis megerősítést nyert. A munka stressz és a kiégés között erős pozitív kapcsolatot találtak (p < 0.0001), erős negatív összefüggés merült fel a kiégés és a munkával való elégedettség között (p < 0.0001), ahogy a munkával való elégedettség és az elvándorlási szándék között is (p<0.0001).

Mivel nincs olyan statisztikai eljárás, amely a lehető legjobban meg tudja határozni a modell bejóslásának erejét, ezért a becsléshez különféle méréseket alkalmaztunk. A normalizált illeszkedési mutató, az illeszkedés jósága mutató, és az összehasonlító illeszkedési mutató szerint az illeszkedési mértéke mindenhol 0,9 felett volt, ami elegendőnek bizonyult.

A kutatási modell szerint (ami a regressziós és korrelációs együtthatókat tartalmazza) a munka stressz közvetlenül és pozitívan kapcsolódik a kiégéshez, a kiégés negatívan és közvetlenül kapcsolódik a munkával való elégedettséghez, és a munkával való elégedettség negatívan és közvetlenül kötődik az elhagyási szándékhoz.

Az eredmények validitásának és stabilitásának vizsgálatához két statsztikai módszert alkalmaztunk: a Spearman-féle korrelációs együtthatót a mérési hibák kontrollálásához és a Brown-féle kereszt-validációs (cross-validation) együtthatót a minta nagyságából származó lehetséges hatások ellenőrzésére.

Arra következtethetünk, hogy nem volt lényeges mérési hiba az adatunkban, mivel a korrelációs együttható összhangban volt a becsült értékekkel.

A Brown-féle kereszt validációs együttható 0,29 volt, míg a kiégés R²-e 0,30, ami azt jelenti, hogy 1%-os eltérés van az eredeti R² és a Brown-féle kereszt-validációs együttható között. A munkával való elégedettség tekintetében az R2 és a Brown-féle együttható között 2%-os eltérés található. Összességében ezek az eltérések, alacsony értékeik miatt, nem jelentenek problémát a kutatásban.

Diszkusszió

Jelen kutatásban a munka stressz, a kiégés, a munkával való elégedettség és az elvándorlási szándék közötti kapcsolatokat mértük kórházi orvosok esetében.

Az első hipotézis, miszerint pozitív kapcsolat található a kiégés és a munka stressz között, megerősítést kapott. Az egészségügyi személyzet hatalmas mentális nyomással néz szembe, ami kiégéshez vezethet. A vizsgálat során azt találtuk, hogy mindegyik kiégéssel kapcsolatos tényező (pl. érzelmi kimerültség, cinizmus) bejósolható egy munka stresszel kapcsolatos tényezővel (pl. szereppel való elégedetlenség, szerep határok).

A második hipotézisünk, ami arra vonatkozott, hogy a kiégés negatív kapcsolatban áll a munkával való elégedettséggel, szintén bebizonyosodott. A kapcsolat erőssége függ az elégedettség mérésétől (pl. fizetés, előléptetés, a szervezettől) és a szektortól (magán vagy állami). 

Végül a harmadik hipotézisünk is teljesült, ami szerint a munkával való elégedettség negatívan kapcsolódik az elvándorlási szándékhoz. Az elégedetlenség és az elvándorlási szándék a visszavonulás formái, ami pedig megóvja az egyént a stressztől és annak következményeitől.

A közvetlen összefüggéseken túl az eredmények azt mutatják, hogy az elégedettség közvetítő változó a kiégés és az elvándorlási szándék között, habár az elvándorlási szándék és a munka stressz közötti közvetlen negatív kapcsolat nem szignifikáns jelentőségű.

A stressz ellenére a kiégés lehet alacsony, ha az alkalmazott úgy érzi munkája hasznos és fontos, vagy ha úgy érzi, én-hatékonysága nem sérült. A kihívással teli stressz, ami megteremti a jelentésteliség érzését, csökkenti a kiégést és lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy stresszteli munkáját kielégítőnek élje meg. Emiatt az elvándorlási szándék is alábbhagy. Ezzel szemben a gátló tényezők (bürokrácia, szervezeti politika), melyek gátolják az egyént abban, hogy jelentős célokat érjen el, növeli a kiégés kockázatát, ami pedig az elvándorlási szándék növekedéséhez vezethet.

A kutatás korlátai

Először is, a vizsgált változókat csupán egy időpontban mértük, és különösen a kiégés esetében fontos lenne a hosszú-távú vizsgálat, hiszen ezek a dinamikus változók egy adott munkahelyen eltöltött időszak alatt is változhatnak.

Másik lehetséges hátránya a kutatásnak, hogy sok szakember és orvos egyszerre több helyen is dolgozik, így a stressz és a kiégés a számos munkahelyről adódik össze.

Továbbá a jelenlegi kutatás nem veszi figyelembe az egyéni különbségeket, ami hatással lehet a szubjektíven megélt stressz szintre.

A vizsgálatban csupán 124 személlyel történt interjú felvétel, ami hozzávetőlegesen kis mintának számít. Azonban az eredmények stabilitására vonatkozóan két módszert is használtunk.

Javaslatok a jövőbeli kutatásokhoz

Először is azt javasoljuk, hogy a kutatás területét a szakmával való elégedettségre is terjesszék ki a kutatók. Az orvosok elégedettebbek a belső faktorokkal, úgy mint a szakma jelentőségével, a kihívással és az önmegvalósítással, mint például az olyan külső tényezőkkel, mint jutalmazás nélküli környezet és a nehéz fizikai feltételek.

Továbbá egy olyan mélyreható vizsgálatot javaslunk a kutatási modellben, amely megkülönbözteti a gátló és a kihívással teli stresszorokat. Mivel úgy véljük, hogy a kihívással kapcsolatos stresszorok csökkentik a kiégés kockázatát, és az elégedettséggel közvetlenül és közvetve is hatva csökkentik az elvándorlási szándékot.

Szervezeti és igazgatási következtetések

A kutatási modellt és annak eredményeit figyelembe véve az orvosok stresszorainak és kiégésének kezelésére helyezzük a hangsúlyt az elégedetlenség és az elvándorlási szándék megelőzésének érdekében. A stressz csökkentéséhez két kezelési szintet javaslunk: a strukturális és szervezeti szintű kezelést.

A strukturális szempont magában foglalhatná az egészségügyi rendszer megváltoztatását az objektív stressz csökkentésének érdekében. Mivel az orvosok túl sok feladatot látnak el, ezért úgy gondoljuk, a feladatokat más egészségügyi ágazatok is elláthatnák. Ez elérhető lenne új szakmák beemelésével, pl. nővér asszisztensek segítségével, akik elvégezhetnék az egyszerű, rutin feladatnak számító orvosi eljárásokat. Ehhez hozzájárulhat az egészségügyi technológia fejlődése is, illetve a családtagok képzése az általános orvosi feladatokra.

A szervezeti oldalhoz kapcsolódnak a hosszú munkaórák és a krónikus stressz, ami kimeríti az orvosok erőforrásait és növeli a kiégést. Azt javasoljuk, hogy a szervezetek fejlesszék az orvosok erőforrásait és tegyék lehetővé a stresszből való felépülést. Például alakítsanak ki edzőtermet a kórházakban orvosok számára, biztosítsanak időt jógára vagy meditációra, olyan hatékony eszközök biztosítására törekedjenek, melyek a stresszel való megküzdést segítik és növelik a pszichológiai erőforrásokat. A stresszel való megküzdés megfelelő módja lehetővé fogja tenni az orvosok számára, hogy türelmesebbek legyenek a betegeikkel, ami a szolgáltatás szintjét is növeli és megelőzheti a beteg elégedetlenségét az orvosi ellátórendszerrel.