Rasszizmusnak való kitettség és várandósság alatti vérnyomás változások hatása a magzati növekedésre

Rasszizmusnak való kitettség és várandósság alatti vérnyomás változások hatása a magzati növekedésre

Hilmert, C. J., Dominguez, T. P., Schetter, C. D., Srinivas, S. K., Glynn, L. M., Hobel, C. J., & Sandman, C. A. (2014). Lifetime racism and blood pressure changes during pregnancy: Implications for fetal growth. Health Psychology, 33(1), 43.

Készítette: Böcz Dorottya

Absztrakt

Célkitűzés: Jelen tanulmány fő felvetése az volt, hogy a rasszizmusnak való kitettség részben magyarázó tényezője, hogy miért nagyobb kétszer-háromszor a valószínűsége annak, hogy az afroamerikai nők gyermekei alacsony születési súllyal, és koraszülöttként jönnek világra. A pszichológiai útvonalak, melyeken keresztül a rasszizmus kifejti e hatásait, tisztázatlanok. A tanulmány azt vizsgálta, hogy a rasszizmusnak való kitettség hogyan befolyásolja a magzati növekedést a terhesség alatt bekövetkező vérnyomásváltozásokkal összekapcsolva.

Módszer: A kutatásban résztvevő várandós afroamerikai nőket gyermek- és felnőttkori rasszizmusnak való kitettségükről kérdezték, melyek az élet több területén közvetlenül vagy közvetve (igazságtalanul bánás „jelentős másokkal”) jelenhettek meg. Vérnyomásukat a terhesség 18. hetétől a 20. hetéig, valamint a 30. hetétől a 32. hetéig mérte egy nővér. Az anyák demográfiai adatait standardizált kérdőívek és képzett kérdezőbiztosok által felvett interjúk segítségével tárták fel. A várandósság előrehaladottságára, valamint a születési súlyra vonatkozó információkat a kórlapok nyújtották.

Eredmények: A gyerekkori rasszizmusnak való kitettség és a diasztolés vérnyomás interakciója előrejelezte a születési súlyt. Azoknál a nőknél, akik két vagy több területen voltak áldozatai indirekt rasszizmusnak gyermekkorukban, és diasztolés vérnyomásukban emelkedések voltak megfigyelhetőek a terhesség 18. és 32. hete között, alacsonyabb születési súly volt jellemző a gyermekükre, mint a többi nőnél.

A kutatók hasonló mintázatot találtak a közvetlen rasszizmusnak való kitettség esetén, amennyiben az a gyermekkorban történt.

Konklúzió: A második és harmadik trimeszter közötti diasztolés értékemelkedés alacsonyabb születési súlyt jelzett előre, de csak abban az estben, ha gyermekkorban viszonylag magas volt a direkt vagy indirekt rasszizmusnak való kitettség. A várandós afroamerikai nők életében tapasztalt rasszizmus és a prenatális vérnyomás együttes értelmezése javíthatja ezen populáción belüli leginkább veszélyeztetett alcsoportok azonosítását.

Bevezetés

Az afroamerikaiaknál, más népességekhez viszonyítva, aránytalanul magas az alacsony születési súlyú gyermek. A különbséget orvosi, viselkedési, szocioökonómiai és genetikai faktorok sem magyarázzák meg teljesen. A rasszizmus különböző formáinak való kitettség úgy tűnik, választ adhat néhány különbségre a prevalencia és a kedvezőtlen szülészeti eredmények súlyosságának tekintetében. Ugyanakkor a rasszizmus hatásgyakorlásának pszichológiai útvonalai tisztázatlanok.         
A rasszizmus krónikus és egyedi stresszor, hiszen az érzékelt fenyegetettség a személy egy változtathatatlan jellemvonására vonatkozik. Igazságtalanság, hírnévrontás és diszkrimináció formájában pszichoszociális kihívásokat foglal magában. Ezek a kihívások az élet különböző időpontjaiban és területein is megjelenhetnek. Mint más stresszorok, a rasszizmus is összefüggésben áll az emocionális distressz mértékével. Különböző vizsgálatok alapján azoknak az afroamerikai nőknek, akik életük során ki voltak téve rasszizmusnak, 2,6-3,3-szor nagyobb eséllyel születik alacsony testsúllyal a gyermekük. Néhány kutatás azt találta, ha életük 3 vagy több területén is megjelenik a rasszizmus, az jelentős rizikófaktort jelent koraszülésre és alacsony születési súlyú gyermekre.     
Jelen tanulmányban a kardiovaszkuláris működésmódot potenciális fontosságú, rasszizmus és születési súly közötti összekötő faktornak tekintették a szerzők. A krónikus és ismétlődő pszichoszociális stressz általános összefüggésben áll a kardiovaszkuláris diszfunkciókkal. Az olyan pszichoszociális stresszoroknak való kitettség, mint a rasszizmus, kiválthatnak fiziológiai válaszokat, melyek a kardiovaszkuláris rendszer fokozott igénybevételéhez vezethetnek. Ezeknek az igénybevételeknek a hatásai az idő során összeadódhatnak, és a kardiovaszkuláris, valamint további stressz-válasz létrejöttében szerepet játszó rendszerek diszfunkcióihoz járulnak hozzá, ezáltal kedvezőtlen hatásokat kiváltva a magzati fejlődésre is. A szerzők egyik előző tanulmányukban azt találták, hogy azok a nők, akiknél relatívan magas stressz és pihenő helyzetben magas diasztolés vérnyomás volt megfigyelhető, kisebb súlyú újszülötteknek adtak életet, mint akiknél csak magas stressz, vagy csak magas vérnyomás állt fenn. Elképzelhető, hogy azok az afroamerikai nők, akik életük során a legtöbb hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nagyobb fiziológiai igénybevételnek vannak kitéve, amely stresszválasz diszfunkciót eredményez. Várandósság alatt ez a diszfunkció többféle módon mutatkozhat meg, melyek közül az egyik lehet a magas vaszkuláris érellenállásnak tulajdonítható vérnyomás emelkedés, amely pedig a csökkent uteroplacentáris véráramláshoz és placenta perfúzióhoz vezethet, így veszélyeztetve a magzati növekedést. Feltételezés továbbá az is, hogyha egy személy élete egy kritikus periódusában, például gyermekkorában tapasztal felé irányuló rasszizmust, az felnőttkori pszichológiai diszfunkcióban mutatkozhat meg.

Módszer

Amerikában született, afroamerikai várandós nők vettek részt a kutatásban. A részvételi feltételek a következők voltak: 18. életév betöltése, méhen belüli terhesség egy magzattal (tehát ikrekkel várandós nők nem vehettek részt a kutatásban), semmiféle kardiovaszkuláris, neuroendokrin vagy immun funkciókban fennálló jelenlegi vagy korábbi probléma, önbevallás alapján dohány- és drogmentesség.     
A résztvevők vérnyomását a terhesség 18. és 20. (1. idő), valamint 30. és 32.(2. idő) hete között mérték. Ennek oka, hogy a vérnyomás ezen időszakban éri el mélypontját, majd ezt követően a szülésig emelkedik. Korrelációs analízishez az 1. idő átlagvérnyomásából kivonták a 2. időét. Regressziókban pedig a rezidualizált 2. idő vérnyomását használták kontrollálva az 1. időét.
A rasszizmusnak való kitettséget a terhesség 22. és 24. hete között mérték fel standardizált interjúval. Mérőeszközük tartalmazott alskálákat direkt és indirekt diszkrimináció átélésére gyermekkorban (16 éves korig), és több területre vonatkozóan felnőttkorban (például munkahelyi és iskolai megkülönböztetés).
Az egyéb pszichoszociális stressz hatásait kontrollálták a tanulmányban. A kutatáshoz szükséges orvosi adatokat a kórlapokról gyűjtötték össze. A születési súly analízisében a kutatók kontrollálták a várandósság előrehaladottságát.    
A vizsgálatban a résztvevők szocioökonómiai státuszát is figyelembe vették. A háztartás jövedelmét és iskolázottság szintjét z értékekbe fordítva szocioökonómiai indexet hoztak létre.

Eredmények

A felnőttkorban elszenvedett indirekt rasszizmus és a teljes élet alatti rasszizmusnak való kitettség szignifikáns, pozitív összefüggést mutatott a szocioökonómiai státusszal és a testtömeg indexszel. Az elszenvedett rasszizmus értékek és stresszes életesemények között szignifikáns pozitív korreláció mutatkozott. A stresszes életesemények és szisztolés vérnyomásban előforduló csökkenések között is szignifikáns kapcsolatot találtak a kutatók. A gyermekkori indirekt-, felnőttkori személyes- és életen át tartó rasszizmusnak való kitettség hatások magasabb foka összefüggésben volt a gyermekek alacsony születési súlyával.

Diszkusszió

A megfogalmazott hipotézissel konzisztensen, azok az afroamerikai nők, akik jelentősebb rasszizmusnak való kitettségről számoltak be, különösen, ha indirekt gyermekkoriról, s a terhesség 18. és 32. hete között diasztolés értékemelkedés volt megfigyelhető náluk, alacsonyabb születési súlyú gyermeket hoztak világra. Ennek hátterében valószínűleg a korlátozott magzati növekedés áll, s nem a koraszülés, mert a szülés ideje kontrollált változó volt. Ez a mintázat, előző kutatásokkal összhangban, csak a diasztolés vérnyomásra volt igaz, a szisztolésra nem.        
A nagyobb diasztolés értékemelkedés nem mutatott szignifikáns kapcsolatot az alacsony születési súllyal, amikor az anyák csak kis vagy semmilyen gyermekkori indirekt rasszizmusnak való kitettségről nem számoltak be. Tehát az emelkedett vérnyomás egymaga nem növeli a gyermek alacsonyabb születési súlyának kockázatát, így egy háttér mechanizmus jelenlétét sejtetve.        
A diasztolés és szisztolés vérnyomás eredmények különbözősége arra enged következtetni, hogy az érellenállás fontos háttértényező. A szerzők feltételezése alapján a diasztolés értékemelkedések hatására megemelkedett az érellenállás, kiemelkedőképpen a nagyobb rasszizmust elszenvedő nőknél. Elképzelhetőnek tartják továbbá, hogy az érellenállás az összekötőkapocs a rasszizmus és a gyermekek születési súlyának népcsoportbeli különbözősége között. A gyerekkorban elszenvedett indirekt rasszizmus és diasztolés vérnyomás változás interakciója szignifikáns prediktív tényező volt a születési súlyra. Ezen kívül a gyermekkorban direkt rasszizmusnak való kitettség és a diasztolés vérnyomás változás interakciója marginális prediktornak számított. A gyermekkori indirekt rasszizmus elszenvedése mutatta a legjelentősebb hatást a diasztolés vérnyomás és a születési súly kapcsolatán. Ennek elképzelhető, hogy az az oka, hogy a gyermekkori direkt rasszizmusnak való kitettség viszonylag ritka, vagy ritkán jelentett. Azt az eredményt, hogy ugyanezek a hatások statisztikailag nem voltak szignifikánsak a gyermekkori direkt-, a felnőttkori-, és az életen át tartó rasszizmus elszenvedésére, óvatosan kell kezelni. A szerzők ezt legalább egy kis részben a jelen tanulmány statisztikai erő hiányának tudták be.      
A szerzők a tanulmány korlátainak tekintik a kis mintaszámot, valamint hogy az nem volt reprezentatív a teljes afroamerikai populációra. Ezen kívül korlátként említették azt is, hogy a jelen tanulmányban nem jött világra klinikai értelemben vett alacsony súlyú újszülött. Kiemelték ugyanakkor, hogy napjainkban egyre több kutatás eredménye azt mutatja, hogy a normál tartományon belüli, alacsony születési súlynak is komoly hatása lehet a fejlődésre és felnőttkori egészségre vonatkozóan. További korlát, hogy a rasszizmusnak való kitettség gyakoriságát és intenzitását külön nem mérték, habár az további információkat nyújthatott volna. Továbbá, a vérnyomásmérések pontos időpontját nem jegyezték fel, amely a variabilitásban kiválthatott minimális hatást.