Az egészségmagatartás hosszú távú változásait jelző közös faktorok

Blissmer, B., Prochaska, J.O., Velicer, W.F., Redding, C.A., Rossi, J.S., Greene, G.W., Paiva, A. & Robbins, M.. (2010). Common Factors Predicting Long-term Changes in Multiple Health Behaviors. Journal of Health Psychology, 15(2), 205–214.

Készítette: Batal Brigitta Aishah

Absztrakt

A tanulmány azt volt hivatott vizsgálni, hogy melyek azok a faktorok (pl.: kezelés, demográfiai hatások, erőfeszítés mértéke stb.) amelyek előre jelezhetnek bizonyos hosszú távú viselkedéses változásokat a dohányzási, étkezési és napozási szokásokban.  Mindhárom viselkedéstípusnál a változás két éven belül a kezeléssel, a változás stádiumával, a probléma súlyosságával és az erőfeszítés mértékével függtek össze. Mind a négy változó dinamikus jellegű és viszonylag könnyen formálható.  Demográfiai tényezővel nem találtak kapcsolatot.

Bevezető

Mivel az egészségügy és az egészségügyi ellátás fokozatos drágulást mutat, ezért egyre nagyobb figyelem terelődik azon személyekre, akik a legköltségesebb tagjai a rendszernek.  Ahhoz, hogy egy olyan intervenciós rendszert alakíthassunk ki, ami többféle magatartásra, viselkedésre hasson, először egy elméleti alapot kell felállítanunk. Több kutatás járt sikerrel bizonyos viselkedések megváltoztatása tekintetében, azonban jelen kutatás célja, hogy azokat a közös pontjait vizsgálja ezeknek a viselkedéses jelenségeknek, amik felhasználhatóak a megértésben és egy olyan intervenciós program megkonstruálásában, ami nem csak egy terültet érint.

A legtöbb kutatás a kezelésre és annak eredményességére fokuszált, azonban érdemes lenne kiemelni a kezelés személyspecifikusságának faktorát. Eddig ugyanis nagyon elenyésző azon irodalom mennyisége, amely ezzel foglalkozik behatóbban. A személy változásbeli stádiuma egy másik olyan tényező lehet, ami jól jósolhatja meg a viselkedéses változásokat és a változás fenntarthatóságát. Mi azt várjuk, hogy azok a személyek, akiknek erősebb és határozottabban kifejezett intenciójuk van a változásra, azok nagyobb sikerrel is fognak járni. Egy előzetes kutatásban már találtak olyan stádiumokat, amik mentén jól differenciált különbségeket mutattak ki. Dohányosok körében az előkészítő fázisban több elhagyásról számoltak be mint a tervezés és a tervezést megelőző fázisban. Pozitív intenció nélkül csak az emberek 7%-a cselekszik a változás irányába. Bár nem elegendő az elhatározottság, hogy önmagában magyarázza a viselkedéses változásokat, hiszen a pozitív elhatározást meghozók közül is csak 47% tesz lépéseket a változásért. A következő változó, amit érdemes számba venni, az, az eltérés a személy jelenlegi egészségmagatartása, rizikói és az elvárt, társadalmilag elfogadott egészségmagatartás között.  Az előrejelzés az, hogy minél nagyobb a két pont közötti távolság, annál valószínűtlenebb a sikeres változás és fenntartás.

Ebben a többpólusú gondolkozásban érdemes belegondolni, hogy lényegesen eltérő egészségmagatartások lényegesen eltérő körülményeket és felszereltséget igényelnek. A dohányzásnál például a teljes sikert az abszolút mellőzés jelenti. Étrendbeli változás tekintetében ez sokkal inkább étkezésről étkezésre történő feladat elé állít. A rizikós napozási szokások változásához pedig kisebb gyakoriság és átgondoltabb stratégia szükségeltetik. Egy szintén fontos faktor a változás elérésében és fenntartásában az, hogy a személy milyen erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy mindez megvalósulhasson. A végső közös változó pedig a jelenséggel kapcsolatosan, hogy különböző alcsoportok inkább hajlamosabbak megváltoztatni az egészségmagatartásukat. Azt tudjuk, hogy bizonyos demográfiai mutatók (kor, társadalmi nem, családi állapot, etnikum, bevétel és oktatás) összefüggnek bizonyos egészségmagatartási prevalenciákkal.

A kutatás ezt a három egészségmagatartási szokást vizsgálja a felsorolt tényezők mentén. A vizsgálat menete 24 hónap.

Módszer

Minta:

A vizsgálat egy másodrangú analízist is felölel, ami öt nagy populációjú vizsgálat összefonásával jött létre. Mindegyik tanulmányban volt többszörös intervenciós és kontroll csoport is. Ezekből kettő, a Random Digit Dial (dohányzóknak) és a Beach (napsütésnek kitetteknek) kizárólag egy egészségmagatartási viselkedésre fókuszált. A többi pedig (Parent, Patient, Employees) az eddig említett három viselkedésre (dohányzás, étrend, napozási szokások).

Mérőeszközök:

Alapvető demográfiai adatok rendelkezésre álltak. A változás stádiumának megállapítása megtörtént a vizsgálat kezdetekor. Minden résztvevőnek a felkészülési, tervezési vagy tervezést megelőző stádiumban kellett lenniük.

A vizsgálat során különböző változókhoz használt mérőeszközök a fent tárgyalt változókat voltak hivatottak mérni egyesével. Ilyenek voltak a probléma mértékének mérése, az erőfeszítés mérése, a kezelés személyspecifikusságának segítése és a visszajelzési mutatók.

Eredmények

Az összesített minta elemszámairól, 3927 dohányzó volt kezdetben, 4630 étrendbeli rizikókkal élők és 6724 túlságos napsütésnek kitett. Az effect size mutatók alacsonyak voltak. Semmilyen konzisztens demográfiai hatást nem fedeztek fel egyik viselkedéssel kapcsolatosan sem. A női vizsgálati személyek szignifikánsan nagyobb arányban mozdultak a cselekvés és fenntartás irányába az étrend és a napsütöttség esetében, azonban dohányzás esetén nem. A legidősebb csoport tette félre a dohányzást és volt hajlamos leginkább az étkezés megváltoztatására, amíg a legfiatalabb csoport volt az, akik a legnagyobb számban léptek a cselekvés és fenntartás irányába a napozási szokások kontrollálásában. Azon vizsgálati személyek, akik hajadonok voltak, valószínűbben tettek lépéseket és tartották fenn a stádiumukat dohányzás és napsütöttség terén, de nem az étrendén. Etnikum szempontjából az egyetlen hatást a spanyol-amerikaiak etnikumában találtak a nappal való érintkezés szempontjából. Egészségügyi állapotot leginkább befolyásoló tényező, az étrend megváltoztatása volt.

Diszkusszió

Az eredmények szerint találhatóak konzisztens prediktorok az egészségmagatartás sikeres fenntartásához a három nagyban különböző vizsgált viselkedésnél. A következő változók voltak hatással a változásra és a stádium fenntartására: kezelés milyensége, elhatározottság stádiuma, a probléma mértéke, erőfeszítés mértéke. Konzisztens demográfiai hatást ugyan nem találtak a kutatók, azonban a prevalenciával összefügghetnek bizonyos mutatók.

Ugyan a hatások nem nevezhetőek nagynak, összesítve őket viszont elegendő bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy közös faktorokat találjunk a különböző egészségmagatartási szokásokban és stratégiákban.  Nagyon bátorító az eredményekre nézve az, hogy azok a faktorok amik bizonyosan konzisztens hatással bírnak a vizsgált viselkedésekre, azok mind könnyen változtatható, nyitott faktorok. Emellett a demográfiai adatok adottsága inkonzisztenciát von magával.

Korlátok

Az összefűzött minták heterogén jellege tűnhet korlátnak a kutatás szempontjából, a variancia kontrollálatlansága miatt. Ez a heterogén jelleg azonban egyes esetekben erősségként is megjelenhet, hiszen a négy vizsgált változónak így elég erősnek kellett lennie, ahhoz, hogy egy ilyen heterogén mintán is kirajzolódjanak a hatásaik.

A vizsgálat során a négy vizsgált változó közötti kapcsolat feltárására nem került sor, ami szintén limitációként értékelhető. Ezt a jövőben érdemes lenne vizsgálat tárgyává tenni.

Konklúzió

Az eredmények tehát alátámasztják, hogy a három vizsgált viselkedés mentén befolyással vannak a következő változók: kezelés milyensége, stádium, probléma mértéke, erőfeszítés. Ezek azok a nyitott jellegű változók, amik a hosszú távú viselkedéses változást befolyásolhatják. Ezt a tudást felhasználva, a négy faktor mentén olyan egyéni intervenciós programok létrehozása szükséges, amely az egész populáció számára hasznos lehet.