A mindennapi stressz hatása a pozitív és negatív mentális egészségre: az énhatékonyság, mint mediáló tényező

A mindennapi stressz hatása a pozitív és negatív mentális egészségre: az énhatékonyság, mint mediáló tényező

Schönfeld, P., Brailovskaia, J., Bieda, A., Zhang, X. C., & Margraf, J. (2016). The effects of daily stress on positive and negative mental health: Mediation through self-efficacy. International Journal of Clinical and Health Psychology, 16(1), 1–10.

Készítette: Lohn Andrea

Absztrakt: A mentális egészség egyik nagy súlyú rizikó tényezője a mindennapi stressz, ami az utóbbi időkben egyre elfogadottabb tényező a konstruktum meghatározásában. Az én- hatékonyság szerepe a mindennapi stressz és a mentális egészség egyes aspektusai között lévő kapcsolatra még nem került megvizsgálásra. Az egészség kettős faktor modellje szerint, a mentális egészség több mint a pszichopatológiás tünetek hiánya. A kutatás az énhatékonyság mediáló hatását vizsgálja, mind a pozitív, mind a negatív mentális egészségre nézve. Direkt és indirekt hatások is megállapításra kerültek a reprezentatív német populáció mintából. Az eredmények az én hatékonyság moderáló hatását találták a mindennapi stressznek a mentális egészségre kifejtett hatására tekintve. A mediáló hatását újravizsgálták  egy német (N=394), orosz (N=604) és kínai (N=8669) hallgatói mintán. Az eredmények azt mutatják, hogy az énhatékonyság, mint tompító elem működik a mindennapi stressz megélése során. A tanulmány az első nemzetközi bizonyítékot nyújtja a különböző stressz csökkentő hatásoknak a mentális egészség két dimenziójára nézve.

  Bevezetés

Hogy megértsük a stressz egészségre gyakorolt hatását, fontos megvizsgálni a pszichológiai erőforrások és  megküzdési mechanizmusok gátló, tompító hatását. A stressz általánosan elismert rizikó faktor az egészségre nézve, ugyanakkor nem mindenki érzékel leromlott mentális egészségi állapotot, aki stresszt él meg. A korábbi tanulmányok a konstruktumra vonatkozóan inkább a traumatikus eseményeket vizsgáltak. Kutatások bizonyítják, hogy a mindennapi stresszorok mértéke jó bejóslója a depresszió és szorongás tüneteinek. A mentális állapot és a stressz közötti kapcsolat mértéke függ az egyéni jellemzőktől és stratégiáktól. Az énhatékonyság egy pozitív ellenálló forrás, ami részben a kognitív kiértékelő folyamat eredménye és óriási szerepe van a stressz szabályozásában. A fogalom egyén képességeire vonatkozik, hogy mennyire képes a számára kihívó helyzetre megfelelő viselkedést/reakciót alkalmazni. Kutatások száma bizonyítja az énhatékonyság szerepét a mentális egészségben és pszichológiai rendellenességekben. Fontos továbbá kiemelni a konstruktum közvetítő változó szerepét, például a depresszió tünetei és stresszes életesemények közötti kapcsolatra vonatkozóan, melyet szintén rengeteg vizsgálat támaszt alá. Fontos figyelembe venni az általánosan elismert tényt, hogy a teljes mentális egészség nem csupán a patológiás tünetek hiányát jelenti. A kutatásban megkülönböztetnek két dimenziót a mentális egészségben; a pozitív és negatív mentális egészséget: a pozitív az optimális pszichológiai működést és általános jóllétet foglal magában, míg a negatív a káros oldal; mint például egészségügyi problémák, pszichopatológiák, vagy pszichiátriai kórképek. Az észlelt énhatékonysági elvárások magasan és pozitívan korrelálnak a pozitív mentális egészséggel, míg a negatívan a negatív mentális egészséggel. Továbbá a magas énhatékonyság kapcsolatban áll az optimizmussal, az szubjektív jólléttel és az élettel való elégedettséggel, míg az alacsony szintje a szorongásos és depressziós tünetekkel van összefüggésben. Kulturális különbségek is meghatározzák a mentális egészséget, de azt nem tudni, hogy mennyire tudható be ez az énhatékonyság stressz moderáló tényezőjének. A német, orosz a kínai összehasonlító vizsgálatból kiderül, hogy a kínai mintán mutatkozott átlagosan alacsonyabb énhatékonyság  érzés, míg a nyugati országok (Németország) számol be a legmagasabbról.

A jelen tanulmány célja megvizsgálni az észlelt énhatékonyság szerepét a mindennapi stressz a pozitív és negatív mentális egészségre gyakorolt hatását.

Módszer

Résztvevők

A Bochum Optimism and Mental Health Program (BOOM) keretében valósult meg az adatfelvétel. Az első adatfelvétel a német populáción történt, 1031 résztvevővel, ahol az átlag életkor 48,03, 18-tól 87 éves korig, szem előtt tartva a nemi eloszlást. A második felvétel három országban zajlott hallgatói mintán; 392 német hallgató (M_életkor =26, 33), 8669 kínai (M_életkor =21, 57) és a 604 orosz (M_életkor =21,39) hallgató.

Mérőeszközök

A negatív mentális egészség a Depresszió Szorongás és Stressz Kérdőívvel került felmérésre (Depression Anxiety Stress Scale). A résztvevők 21 tünetet értékelnek negatív érzelmi állapotokról, 0–tól (soha) 3-ig (majdnem mindig). A kérdőív megbízhatósága kitűnő a Cronbach alpha mutatóból ítélve.

A Pozitív Mentális Egészség Skála (Positive Mental Health Scale) az érzelmi, pszichológiai és szociális aspektusát méri a jóllétnek 9 itemen keresztül, 0-tól 3-ig terjedő skálán.

A mindennapi stressz megélésének mértékét a Brief Daily Stressor Screening méri, hasonlóan az előzőhöz, itt is 9 itemmel, azonban 0- tól 4-ig terjedő Likert skálán.

Az Általános Énhatékonyság Skála (General Self- Efficacy Scale) 10 itemen át méri fel az általánosan észlelt énhatékonyság érzést egy 4 fokú skálán.

Eredmények

A korrelációs az énhatékonyság és a pozitív mentális egészség  között szignifikáns eredményt mutatott. Továbbá a magas énhatékonyság érzés szoros kapcsolatban áll az alacsony negatív mentális egészséggel és depresszió, szorongás és stressz mérsékelt tüneteivel.    

A mindennapi stressz direkt és indirekt hatásai a mentális egészségre

Erős kapcsolat mutatkozott a mindennapi stresszorok és a negatív mentális egészség között. A stressz fordított kapcsolatban áll a pozitív mentális egészséggel. Fontos a tanulmány közvetítő hipotézisét tekintve, hogy miután bekerült a modellbe az énhatékonyság, ez a hatás eltűnt. A pozitív mentális egészséget tekintve, az  mindennapi stressz összhatása az énhatékonyság, mint közvetítő változó hatására csökkent. Végül pedig az indirekt hatások szignifikanciája kerültek megvizsgálásra. Hasonlóan az előzőekhez, a közvetítő változó szignifikáns eredményű kapcsolata mutatkozott meg a pozitív mentális egészséget, mint kimenetet tekintve. Ez a hatás sokkal nagyobb volt a pozitív mentális egészség  meghatározásában, mint a negatívéban.

Diszkusszió

 A jelen nemzetközileg is reprezentatív mintájú tanulmány azt vizsgálja, hogy a mindennapi stressz  mentális egészségre gyakorolt hatását miképp moderálja az észlelt énhatékonyság. A mediáló hatás eredményét mindkét egészségi változóra szignifikáns kimenetelt hoztak. Más belső források is meghatározónak bizonyultak a  stressz mértékének csökkentésében. Ilyen például az önbizalom, optimizmus, vagy a társas támogatás. A kutatás első körben azt bizonyította, hogy valószínűleg eltérő védő mechanizmusok lehetnek felelősek a mentális egészség két dimenzióját tekintve a mindennapi stresszel való megküzdés során. Habár mutatkoztak kulturális különbségek, általános eredmény jött ki abban, hogy az észlelt énhatékonyságnak kultúrától függetlenül stressz tompító hatása a mentális egészségre nézve. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a legfontosabb eredmény a tanulmányban, hogy az általánosan észlelt énhatékonyság mediáló tényező a mindennapi stressznek a  pozitív és negatív mentális egészség közötti kapcsolatában. Miután az énhatékonyságon lehet változtatni, értékes célja lehet egy kezelési eljárásnak. Fontos konklúziója a kutatásnak, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a pszichológiai erőforrások növelésére, mint például itt az énhatékonyság érzés. Nem lehet elég korán elkezdeni hangsúlyozni a szerepét, és így ezzel a stressz egészséget károsító hatását minimalizálni.