A mentális betegek stigmatizációja és a társadalmi nézetek közötti kapcsolat 14 európai országban

A mentális betegek stigmatizációja és a társadalmi nézetek közötti kapcsolat 14 európai országban

Evans-Lacko, S., Brohan, E., Mojtabai, R. & Thornicroft, G. (2012). Association between public views of mental illness and self-stigma among individuals with mental illness in 14 European countries. Psychological Medicine, 42, 1741-1752.

Készítette: Vámosi Hanna

Absztrakt

Eddig keveset tudunk arról, hogy a társadalom milyen módon határozza meg a mentális betegséggel küzdő emberek stigmáit, annak ellenére, hogy egyre több olyan kezdeményezés születik, melyek a stigmatizáció csökkentését célozzák. Szükséges tehát, hogy jobban megértsük az összefüggést a társadalom attitűdjei, viselkedése, tájékozottsága valamint a mentális betegek által internalizált stigmák között.

Ennek érdekében az alábbi kutatás két nagy nemzetközi adatbázis tanulmányozásával vizsgálta meg a kérdéskört, egyrészt a 14 európai ország társadalmi stigmáit feltáró Eurobarometer survey, másrészt a GAMIAN study (the Global Alliance of Mental Illness Advocacy Networks) adatai alapján, amely a betegek egyéni stigmáit vizsgálta meg a kérdéses országokban.

Az eredményekből kirajzolódott, hogy azokban az országokban, ahol kevésbé stigmatizáló attitűdök jellemzőek, magasabb a segítségkérési arány és a kezelésekben való részvétel, valamint biztosított az információkhoz való jobb hozzáférés, ott alacsonyabb az egyéni stigmák és a várható diszkrimináció aránya a betegek között. Ahol pedig az emberek nyitottabbak voltak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek mentális betegekkel, ott szintén kevésbé jelentős stigmákat, és a betegségek jobb elfogadását lehetett tapasztalni.

A kutatás eredményei tehát rámutatnak arra, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatos általános közvéleményt formáló beavatkozások képesek megszakítani a stigmatizáció szülte negatív visszacsatolást, ezáltal a betegek egyéni stigmái hatékonyan csökkenthetők. Az összetett megközelítés a tájékozottságot, attitűdöket és a viselkedést is magában foglalja, a leghatékonyabbak azok a beavatkozások lehetnek, melyek hangsúlyt fektetnek a pozitív társas kontaktusokra. A jobb információelérés segítése, és a betegek segítségkérésének támogatása szintén hozzájárulhat a probléma megoldásához.

Bevezető

A stigmák és a diszkrimináció a mentális betegekkel szemben egy általános probléma, mely együtt jár az ilyen személyek társadalmi elutasításával, emiatt csökkenhet azok aránya, akik problémát tapasztalva nem fordulnak orvosi segítséghez, és nem vesznek részt terápiás kezelésben (Rusch et al. 2005;Thornicroft, 2008; Patel et al. 2010), így általánosságban rosszabbul funkcionáló egyének lesznek (Alonso et al. 2009), akik később nagyobb arányban szorulnak kórházi kezelésre (Rusch et al. 2009).

A betegeknek a csökkent produktivitás, a munkanélküliség és az alacsonyabb jövedelem következtében általános szociális és gazdasági teherrel kell szembenézniük (Sharac et al. 2010).

A tanulmány elkülöníti egymástól a társadalmi és a személyes vagy egyéni stigma (az eredeti szövegben: „self-stigma”) fogalmát, mely utóbbi azáltal jön létre, hogy a személy belsővé teszi a társadalom stigmatizáló hiedelmeit és attitűdjeit betegségével kapcsolatban (Link, 2001; Corrigan et al. 2006).

A stigmatizáció csökkentése egy igen sokrétű és kihívást jelentő törekvés, melyre számos ország tett már kísérletet, többek között Wales, Dánia, Hollandia, Ausztrália, Anglia, Írország, Új-Zéland, Skócia és az Egyesült Államok is azok közé tarozik, akik terveznek, vagy már el is indítottak olyan anti-stigmatizáló programokat, melyek a közvélemény formálását célozzák (Vaughan & Hansen, 2004; Dunion & Gordon, 2005; Henderson & Thornicroft, 2009; Mental Health Commission of Canada, 2009; Bring Change 2 Mind, 2010). Ezek az intézkedések várhatóan javítanák az emberek tájékozottságát a mentális egészséget illetően, ily módon direkten és indirekten is hozzájárulnának a betegek életminőségének javításához, ezenkívül politikai és törvényi szinten is változásokat lehetne elérni.

Korábbi kutatásokra támaszkodva, ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy feltárja a társadalom azon speciális faktorait, melyek kapcsolatban vannak a mentális problémákkal küzdők által tapasztalt és internalizált stigmákkal. Két nagy nemzetközi adatbázist elemezve olyan társadalmi szintű tényezőket sikerült kiemelni, melyek összefüggenek a stigmák létrejöttével. Ennek megfelelően megvizsgálták az emberek általános tájékozottságát, attitűdjeit és viselkedését, majd összevetették a mentális betegek stigmáinak, észlelt diszkriminációjának és elfogadásának szintjével.

Módszer

Az elemzés forrásául két adatbázis szolgált: az Eurobarometer survey (European Commission, 2006, 2010) országos szinten vizsgálta a társadalmi stigmák szintjét, egyéni szinten pedig a GAMIAN-Europe survey (Brohan et al. 2010, 2011) mérte a mentális betegek által tapasztalt diszkrimináció mértékét. Így az eredmények 14 ország adataiból származnak: Belgium, Csehország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Finnország és Svédország.

Eurobarometer survey

A kérdéssort európai országok lakosainak körében tették fel személyes interjú formájában, 2006-ban 29 248, 2010-ben pedig 26 800 vizsgálati személy bevonásával.

A felmérés a következő kérdésköröket tartalmazta: 1) Keresett-e segítséget a személy az elmúlt 12 hónapban mentális egészségi probléma esetén? 2) A személy attitűdjei a pszichológiai problémákkal küzdő betegekkel szemben. 3) A mentális egészséggel kapcsolatos információk hozzáférhetőség. 4) Antidepresszáns használata az elmúlt 12 hónapban. 5) Mennyire találja az illető könnyűnek/kényelmesnek egy mentális beteggel való beszélgetést?

GAMIAN- Europe survey (the Global Alliance of Mental Illness Advocacy Networks)

A GAMIAN-Europe egy mentális betegek érdekeit képviselő szervezet, mely 37 országban működik. Jelen felmérést 20 országban végezték el 2007 januárjában és júliusában depressziós, bipoláris, skizofrén vagy más pszichotikus zavarban szenvedő betegek körében.

Az általános szociodemográfiai adatok (életkor, nem, végzettség) mellett a kérdések 3 tényezőre tértek ki: 1) Az egyéni stigma mérése az Internalized Stigma of Mental Illness Scale (ISMI) segítségével. 2) A betegek által tapasztalt diszkrimináció a Perceived Devaluation and Discrimination (PDD) skálával. 3) A betegség elfogadottsága a Boston University Empowerment Scale (BUES) felhasználásával.

Eredmények

A GAMIAN survey 1835 résztvevőjének átlagéletkora 43,3 év volt, nagy részük nő. 43%-uk egyetemet vagy főiskolát végzett, és szintén 43%-uk dolgozott valamilyen munkakörben. Az összesített válaszadások aránya a 14 országban 58%-os volt.

A stigmák (ISMI)

Egyéni szinten a felsőfokú végzettség és a munkahely volt a legjobb előrejelzője a stigmák alacsony mértékének. Az azokban az országokban élő személyek, ahol az emberek szabadabban beszélnek mentális betegekkel, nagyobb arányban használnak antidepresszánst, és több információ áll rendelkezésükre a betegségekkel kapcsolatban, szintén alacsonyabb szintű személyes stigmáról számoltak be.

Diszkrimináció (PDD)

A depresszió diagnózisával élők alacsonyabb diszkriminációról számolnak be, még a nemek tekintetében a nők több diszkriminációt tapasztalnak. Országos szinten itt is a mentális betegekkel való kommunikáció, illetve az orvosi segítségkérés járt együtt a diszkrimináció alacsonyabb szintjével.

Meglepő módon a társadalmi attitűdök közül a mentális betegek elítélése és kiszámíthatatlannak tartása szintén összefüggött az alacsonyabb diszkriminációval, míg a magasabb szintű pesszimizmus a betegek felépülését illetően magasabb diszkriminációt jelzett.

A mentális betegséggel élők elfogadottsága (BUES)

Egyéni szinten leginkább az egyetemi végzettség és a munkahely függött össze a betegek elfogadottságával, a nemeket tekintve azonban itt is a nők értek el alacsonyabb pontokat. Országos szinten egyedül a mentális betegekkel való beszélgetés jelezte előre a jobb elfogadottságot.

Diszkusszió

Az eredményeket összegezve kirajzolódik, hogy általánosságba véve a kevesebb stigmatizáló attitűd, a segítségkérés és a kezelések használatba vételének magasabb aránya és a mentális egészséggel kapcsolatos információk jobb hozzáférhetősége összefüggést mutatnak az alacsonyabb arányú egyéni stigmák és diszkrimináció kialakulásával, a magasabb elfogadottságot azonban nem jósolta be.

Országos szinten viszont leginkább a mentális betegekkel való kommunikáció jelezte előre a stigmák alacsonyabb szintjét és a nagyobb mértékű elfogadást. Ez ezekben az országokban élő betegek szintén alacsonyabb szintű személyes stigmáról számolnak be, és kevesebb diszkriminációt tapasztalnak.

Bár a betegek felépülésével kapcsolatos pesszimista attitűd dominanciája nagyobb diszkriminációval társult, a mentális betegek hibáztatása és kiszámíthatatlannak tartása viszont éppen alacsonyabb diszkriminációval járt együtt.

A kapott eredményeket figyelembe véve, a tanulmány összetett megközelítést javasol annak érdekében, hogy a mentális zavarokkal küzdő betegek stigmatizációját hatékonyan csökkenteni tudjuk. Az anti-stigmatizáló programoknak egyszerre kell hangsúlyt helyezniük az általános tájékozottság, az attitűdök és a viselkedés formálására. Leghatékonyabbak azok a kezdeményezések lehetnek, amelyek a társadalom bevonásával lehetővé teszik az egészségesek és betegek közötti kontaktus és kommunikáció létrejöttét.

A pozitív változást emellett szintén elősegítheti, a stigmák körüli mítoszok eloszlatása és a jobb információelérés biztosítása a mentális egészségi problémákkal kapcsolatban.