Társas támogatás, önértékelés és depresszió: kapcsolat a szexuális úton terjedő betegségekkel/HIV fertőzéssel

Társas támogatás, önértékelés és depresszió: kapcsolat a szexuális úton terjedő betegségekkel/HIV fertőzéssel

Ramiro, M. T., Teva, I., Bermúdez, M. P., & Buela-Casal, G. (2013). Social support, self-esteem and depression: Relationship with risk for sexually transmitted infections/HIVtransmission. International Journal of Clinical and Health Psychology, 13, 181-188.

Készítette: Jámbor Krisztián

Absztrakt: a szexuális úton terjedő fertőzések (STI: sexually transmitted infection) és a HIV (Human Immundeficiency Virus – magyarul emberi immunhiány-előidéző vírus) fertőzés is olyan jelentős egészségügyi problémák, melyek érintik a serdülőket. Jelenlegi tanulmány célja az volt, hogy feltárja a kapcsolatokat a depresszió, önértékelés és észlelt társas támogatás, valamint a kockázatvállaló szexuális viselkedés között (nemek szerint). A kutatás mintáját 14 és 18 év közötti serdülők alkották, összesen 1005 fő. A résztvevőknek számos kérdőívet kellett kitölteniük középiskolai tantermükben. A kérdőívek a depressziót, önértékelés és az észlelt társas támogatást mérték, valamint a demográfiai adatokról és a résztvevők szexuális kockázatvállaló viselkedéséről nyújtottak információt. Az eredmények azt mutatják, hogy a férfiaknál a nagyobb önértékelés bejóslója a genitális kockázatvállalásnak, valamint a depresszió összefüggésben van a magasabb genitális, orális és anális kockázatvállalással. Az észlelt társas támogatást vizsgálva azt találták, hogy a család részéről észlelt támogatás együttjár az alacsonyabb genitális és anális kockázatvállalással. A nők esetében az önértékelés és az alacsonyabb genitális kockázatvállalás között találtak kapcsolatot, ezenkívül az ő esetükben azt találták, hogy a barátok által nyújtott társas támogatás alacsonyabb mértékű anális és orális kockázatvállaláshoz vezet. Ezen tanulmány rámutat a család, barátok és a nemi különbségek szerepére a szexuálisan terjedő megbetegedések és a HIV fertőzés prevenciójában.

Elmélet háttér

A szexuális úton terjedő fertőzések világszerte jelentős egészségügyi problémának minősülnek, figyelembe véve, hogy megnövelik a HIV fertőzés és a vírus terjesztésének kockázatát. Ide vonatkozólag fontos megjegyeznünk, hogy a legmagasabb mértékű fertőzésterjedés a 15 és 24 év közötti korosztályt érinti. Figyelembe véve a szexuálisan aktív egyének és a fertőzések arányát, a leginkább érintett személyek a 15 és 19 év közötti fiatalok. A HIV-fertőzés tehát gyakran a serdülőkorban következik be, talán annak is köszönhetően, hogy ekkor számítunk szexuálisan a leginkább kockázatvállalónak. Néhány viselkedésforma, amely nem kívánt terhességhez, és szexuális úton terjedő megbetegedéshez vezet: korán megkezdett szexuális élet, gyakori partnerváltás, óvszerhasználat és egyéb nemi védekezés elmaradása. A nemi különbségeket tekintve felmérések azt mutatják, hogy a serdülő fiúknál sokkal inkább jellemző a szexuális kockázatvállaló viselkedés, mint a lányoknál.  Mivelhogy a serdülőkorra esik a szexuális felvilágosítás ideje, ezért igen fontos, hogy olyan viselkedésformákat hangsúlyozzunk és ezáltal erősítsünk a kamaszok számára, melyek segítségével csökkenthetők az egészségi kockázatok. Emellett fontos, hogy azonosítsuk azon változókat, melyek a biztonságos és kockázatvállaló viselkedési stratégiákhoz kapcsolhatók.   

Korábbi kutatások már számos olyan pszichológiai tényezőt azonosítottak, melyek serdülők esetén befolyásolják a kockázatvállaló szexuális viselkedést. DiClemente és munkatársai (2005) szocio-ökológiai STD kockázat és protektív tényezők modellje egy igen széleskörű modell, mely szerint különböző emocionális állapotok, sajátosságok egyes egyéneket kockázatvállaló szexuális viselkedésre sarkallja. Ezen szempontból a kamaszkor megint jelentősnek mondható, hiszen ennek során hajlamosabbak vagyunk olyan érzelmi problémákra, mint például a depresszió, mely hatással lehet egészséggel kapcsolatos viselkedésünkre. Más változók, mint a társas támogatás, vagy az önértékelés a serdülők szexuális viselkedésével való kapcsolatát már korábban is vizsgálták mind egyéni, mind családi kontextusban. Egyes szerzők arról számolnak be, hogy a kortársak részéről észlelt támogatás és az STI-fertőzések között pozitív kapcsolatot találtak, míg mások ennek az ellenkezőjét találták, melynek értelmében a barátok és a szülők társas támogatása alacsonyabb mértékű szexuális kockázatvállalást eredményez serdülőknél.

Az önértékelés olyan fogalom, mely megmutatja, hogyan viszonyul valaki magához, valamint mennyire tartja magát értékesnek. A konstruktum hatással van arra, milyen viselkedésformákat preferálunk, valamint az alacsony önértékelés érzelmi zavarokra, például depresszióra hajlamosít. Különböző kutatások ellentmondó eredményre jutottak: vannak, akik szerint az alacsony önértékelés és a korai szexuális tapasztalatok között tapasztalható kapcsolat, míg mások nem találtak semmilyen kapcsolatot a magas önértékelés és a szexuális kockázatvállaló viselkedés között. Jelen tanulmány fő célja az volt, hogy feltárja a kapcsolatokat a serdülők önértékelése, a depresszió, az észlelt társas támogatás és a szexuális kockázatvállaló viselkedés között, valamint a nemek közötti különbségek azonosítása. Ezen vizsgálat jelentősége abban rejlik, hogy segítségével közelebb kerülhetünk olyan stratégiák kidolgozásához, melyek jobban illeszkednek a serdülők jellemvonásaihoz és elősegítik a szexuális úton terjedő betegségek és HIV fertőzések megelőzését.

Módszer

Résztvevők

A mintát összesen 1005 középiskolás (Granada tartomány) spanyol kamasz (14-18 év) alkotta. Az átlagéletkor: M=15,75; SD = 1,17. A résztvevők 47,1%-a férfi volt (M = 15,71; SD 7 1,19), 52,9%-a pedig nő (M = 15,79; SD = 1,15). Szexuális orientációjukat tekintve 95,4% vallotta magát heteroszexuálisnak, 1,4% homoszexuálisnak és 2,4% pedig biszexuálisnak. 34,1% nyilatkozott úgy, hogy stabil párkapcsolattal rendelkezik. A szexuális kapcsolatokat tekintve 16,1%-nak nem volt még semmilyen szexuális kontaktusa, 49,5%-nak volt már aktusmentes szexuális élménye, 34,3%-nak pedig szexuális aktusa.

Eszközök:

1. Szocio-demográfiai kérdőív (életkor, nem, szexuális orientáció, stb.)

2. Szexuális viselkedés kérdőív (szexuális viselkedésre és tapasztalatra irányul, szexuális kontaktus az utóbbi két hónapban, utolsó aktus, gyakoriság: anális, orális, genitális, stb.)

3. Észlelt társas támogatás kérdőív: Multidimenzionális Társas Támogatottság Skála (Zimet, Dahlem, Zimet és Farley, 1988). 12 tételes, 3 alskálával. 4 item a családi támogatást, 4 item támogatást, 4 item egy különleges személy támogatását méri. A skála összpontszáma adja az észlelt társas támogatottság összpontját. (5 pontú, Likert-típusú skála, jelen vizsgálatban a Cronbach-alfa mutatók az egyes alskálákon: család = .87, barátok = .87, jelentős más = .73, az egész skálának = .83 ) Magasabb összpontszám magasabb észlelt társas támogatásra utal.

4. Rosneberg Önértékelés Skála (Rosenberg, 1965): 10 tételes, 4 pontú, Likert-típusú. Nagyobb összpontszám nagyobb önértékelésre utal.

5. CES-D skála (Center for Epidemiologic Studies – Depression Scale, Santor és Coyne, 1997): 8 itemes, depresszió becslésre, 4 pontú Likert-skála (jelen mintán a Cronbach-alfa mutató = .72)

Eljárás és elrendezés

A kutatás úgynevezett ex post facto keresztmetszeti kutatás volt. Először elkészítették a kérdőívcsomagot, valamint kiképezték a kérdőíveket felvevőket. Az adatgyűjtés 12 állami középiskolában zajlott Granada tartományban, Spanyolországban. Először a Spanyol Oktatási, Kulturális és Sportminisztérium által kiadott lista alapján randomizáltan kiválasztottak 10%-ot (15 iskola). Ezt követően e-mailben felvették a kapcsolatot az intézménnyel. Három intézmény elutasította a résztvételt. Az előzetesen érdeklődést mutató iskolákkal ezután telefonos egyeztetés zajlott, majd a megállapított időpontban elmentek az intézményekbe felvenni a kérdőíveket 20-25 fős csoportokban. A résztvevőket biztosították az adatok kezelésének teljes anonimitásáról, valamint a résztvételt megerősítendő, beleegyező nyilatkozatokat töltettek ki velük.

Eredmények

Először a résztvevők átlagpontszámát kiszámították az önbecsülés, depresszió és a három észlelt társas támogatás skálákon, miközben elemezték a nemek közötti különbséget. Az eredmények szignifikáns különbséget mutattak a férfiak és nők között depresszió, társas támogatás barátoktól és a támogatás jelentős mástól értékeknél. Ezután többszörös kovariáns analízist hajtottak végre annak érdekében, hogy feltárják a kapcsolatot a függő pszichoszociális változók és a „szexuális tapasztalat típusa” nevű független változó között; ez alapján 3 csoport: a) nincs szexuális tapasztalat, b) nemi aktussal nem járó szexuális tapasztalat, c) nemi aktusos tapasztalat. Az így keletkezett három csoport statisztikailag különbözött átlagéletkorban, ezért az életkor mint kovariánst, bevették az analízisbe. Mivel a függő változók vizsgálatakor már találtak különbségeket a két nem között, ezért az analízis külön-külön végre lett hajtva a két nemre lebontva. Az eredmények azt mutatták, hogy nők esetében minden változó esetén statisztikailag szignifikáns eltérésről beszélhetünk, csakúgy, mint az észlelt támogatás 3 faktoránál. A többváltozós összehasonlító eljárások közé tartozó Sidak-teszt végrehajtása után az eredmények azt mutatták, hogy az észlelt családi támogatás alskálán a C) csoport szignifikánsan kevesebb pontot ért el, mint a többi kettő csoport (p = .00); míg ugyanez volt elmondható A) csoport pontszámairól az észlelt támogatás a jelentős mástól és az észlelt támogatás a barátoktól alskálán. A nők ugyanezen dimenziók mentén lettek felosztva (innen AA) BB) és CC) csoport a könnyebb érthetőség kedvéért). A családi támogatás és a barátok támogatása alskálákon az AA) csoport szignifikánsan magasabb pontszámot ért el, viszont szignifikánsan alacsonyabbat az észlelt támogatás a jelentős mástól alskálán, mint a másik két csoport. A depressziópontszámok tekintetében elmondható, hogy a CC) csoport szignifikánsan magasabb pontszámokat produkált a skálán (p = .00).

Végül pedig a mért változók és a kockázatvállaló szexuális viselkedés közötti kapcsolatokat vizsgálták. Ehhez először számoltak egy úgynevezett „kockázatválallási indexet”, melynek értéke úgy tevődött össze, hogy elosztották az összes óvszerhasználat nélküli szexuális viszony számát az összes szexuális viszony számával és ezt megszorozták az összes szexuális partner számával: minél nagyobb az index értéke, annál nagyobb a kockázatvállaló viselkedés mértéke (az utóbbi két hónap beszámolója alapján: genitális, orális és anális kockázatvállalás). Az eredmények azt mutatták, hogy a nőkkel ellentétben a férfiaknál jelentős volt a genitális kockázatvállalás és a változók közötti kapcsolat. A lineáris regresszió eredményeként az önbecsülés, valamint a depresszió pozitívan korrelált a genitális kockázatvállalási indexszel, valamint negatívan korrelált az észlelt családi támogatással. Az anális kockázatvállaló index mindkét nemnél szignifikanciát mutatott. A jelentős változók a férfiak esetében a következők voltak: depresszió (pozitív korreláció), észlelt családi támogatás (negatív korreláció). Ezzel ellentétben a nőknél a jelentős változóknak a következők bizonyultak: önbecsülés, barátok általi támogatás észlelése (mindkettőnél negatív korreláció). Orális kockázatvállalási index: mindkét nemnél szignifikáns eredmények. Férfiak: depresszió (pozitív korreláció), nők: barátok általi támogatás észlelésével negatívan korrelált.

Diszkusszió

Jelen tanulmány bizonyította a különbségek fennállását a két nem között a depresszió, észlelt társas támogatás és önbecsülés mentén. A nők magasabb pontszámot értek el a depresszió, észlelt támogatás barátoktól és a jelentős mástól skáláokn. A szexuális tapasztalatot figyelembe véve a férfiak közül a szexuális tapasztalattal nem rendelkezők érték el a legmagasabb pontszámot az észlelt családi támogatás alskálán, összehasonlítva a másik két férficsoporttal. Ez konzisztens a korábbi eredményekkel, melyek szerint azon férfiak, akiknek családjukkal jobb a kapcsolata, kevésbé hajlamosak kockázatvállaló szexuális viselkedésben részt venni. Ezenfelül a nemi aktus nélküli szexuális tapasztalattal rendelkező férfiak érték el a legmagasabb pontszámot a barátok általi támogatottság tekintetében, míg a jelentős más támogatása tekintetében a szexuális akutstapasztalattal rendelkezők.

            A nők esetében a családi támogatás észlelése a férfiakhoz hasonlóan a tapasztalattal nem rendelkező csoportnál volt a legnagyobb. Ez azért lehet, mert a családnak jelentős tényező a szexuális edukáció folyamatában. Nem hiába mutatják azt korább eredmények, hogy a szexualitással kapcsolatos szülő-gyermek kommunikáció kapcsolatban van a később megkezdett szexuális tapasztalatszerzéssel. A szexuális akutstapasztalattal rendelkező nők magasabb pontszámot értek el az önbecsülés és depresszió skálákon, valamint a barátok észlelt támogatása és a jelentős más támogatása alskálán. Ennek hátterében az állhat, hogy a serdülők általában saját kortársaikkal beszélik meg szerelmi és szexuális élményeiket, ezért valószínűsíthető, hogy viselkedésük összhangban van kortársaik szexuális hiedelmeivel, attitűdjeivel és viselkedésével. A magasabb depressziópontszám a szexuálisan aktívak esetében konzisztens a korábbi kutatások eredményeivel. A nőknél érdemes még megjegyezni, hogy a nagyobb észlelt baráti támogatás alacsonyabb anális illetve orális kockázatvállalást eredményez. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy valószínűleg a saját szexuális hiedelmeket és attitűdöket formáló kortársak és barátok körében nem igazán preferált és gyakori módja a szexuális viselkedésnek az anális és orális kockázatvállalás. A szexuális aktus szinten tapasztalattal rendelkező nők esetében a magasabb önértékelés alacsonyabb anális kockázatvállalást eredményez. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy ezeknek a nőknek a pozitív szexuális énképe nem tartalmazza az anális szex gyakorlását (de óvatosnak kell lennie az önértékeléssel, hiszen serdülőkorban gyakran mehet keresztül változásokon).

A szexuális aktusban már részesült férfiakról elmondható, hogy a depressziópontszámaik pozitívan korreláltak a genitális, anális és szexuális kockázatvállalással. Itt fontos megjegyezni, hogy a depresszió hatással lehet döntéshozó folyamatainkra, ezáltal szexualitásunkra, hiszen elképzelhető, hogy hatására kockázatvállalóbbak leszünk. Ezért fontos lehet a depresszióban szenvedők szexuális kockázatvállalásának felmérése is egészségügyi szempontból (prevenció). A lányoknál nem volt tapasztalható hasonló összefüggés depressziópontszámaik és szexuális kockázatvállaló viselkedésük között. Azonban a szexuálisan aktívabb nők nagyobb depressziópontszámot értek el, mely azzal magyarázható, hogy a nők emocionálisan jobban involválódnak ilyen jellegű kapcsolataikban, és ha csalódás éri őket, az frusztrációhoz, végső soron pedig depresszióhoz vezet.A férfiakra visszatérve meg kell még jegyezni, hogy a kellő szexuális tapasztalattal rendelkezők magasabb pontszámot értek el a családi támogatás alskálán, és alacsonyabb értékeik voltak az anális és orális kockázatvállalás skálán. Ez konzisztens a korábbi kutatások eredményeivel.

A kutatásnak számos limitációja volt. Mivel egy keresztmetszeti kutatásról van szó, nem tudunk levonni oki következtetéseket, ezért mindenképpen érdemes lenne egy longitudinális vizsgálat keretein belül tisztázni ezeket az ok-okozati kapcsolatokat. Ki lehet még emelni a minta non-reprezentativitását a serdülő populációt tekintve. Ez azért fontos, mert így nem lehetséges a populációra való általánosítás. Azonban fontos megemlíteni, hogy elég sok serdülő vett részt a kutatásban. Habár a társas kívánatosság mértéke nem lett felbecsülve, azonban az adatkezelési feltételek (anonimitás, önkéntes részvétel) valószínűleg nem ösztönözték a résztvevőket arra, hogy hazudjanak vagy torzítsák válaszadásukat

Végül, jelen tanulmány kiemeli az érzelmi tényezők szerepét a szexuális edukációban. Hasznos lehet bizonyos tényezők (pl.. depresszió, önértékelés, kockázatvállalás) felmérése, melyek hatékonyabbá tehetik az edukációs programokat és igazodnak a fiatalok érzelmi jellemvonásaihoz, természetesen nem mellőzve a társak, barátok, család és más meghatározó egyének hatását. Ezenkívül a szexuális úton terjedő fertőzések és betegségek megelőzésére irányuló programok kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell vennünk a különböző dimenziókban észlelhető nem eltéréseket.