Elkendőző diagnózis: avagy egy jelentős akadály a mentális higiéniát igénybe vevők fizikai egészségének gondozásában

Nash, M. (2013). Diagnostic overshadowing: a potential barrier to physical health care for mental health service users. Mental Health Practice, 17, 4, 22-26

Készítette: Majoros Anita

Abstract

Az elkendőző diagnózis akkor jelentkezik, amikor a fizikai tüneteket egy páciens mentális betegségének tulajdonítják. Ez megnöveli az ápolás késleltésének kockázatát és a komplikációk kifejlődését.  Az elkendőző diagnózis mögött egy olyan mentális állapot miatti stigmatizálás áll, avagy egy olyan negatív attitűd az egészségügyi gondozók között, ami betudható az oktatás hiányának vagy a nem megfelelő képzettségnek a mentális vagy fizikai egészségnek, esetleg a nem megfelelő bizonyosság a klinikai szakértelemben vagy tünet felismerésben.

Bevezető

Azok a személyek, akik mentális egészség gondozásban részesülnek, köztük jól dokumentált a rossz egészségügyi állapot és annak kimenetele. A cikkben megtörtént tapasztalatok fognak szerepelni, akiket elkendőző diagnózis ért, hogy segítsék illusztrálni és elmagyarázni a problémákat. Minden név meg lett változtatva az anonimitás érdekében.

Ezt az elkendőző diagnózist kell megelőzni:„Tudatában vagyok, hogy mindenek előtt úgy kezeltek, mint egy mentális beteget, mint csak egy pácient. Ez zavart engem, mert úgy éreztem, hogy a fizikai szükségleteimnek kevesebb figyelmet adtak, mint más esetben tették volna.”(Sheila, szolgáltatást használó)

A mentális egészségügyben ápoltak relatíve rossz fizikai egészséggel rendelkeznek, és a rossz egészség a rossz fizikai rendellenességből eredeztethető. Ez a cikk fel fogja fedni az okokat, a stigmára és az elkendőző diagnózisra fókuszálva.

Jótékony szempont

Rethink Mental Illness, a vezető mentális jótékony célú szervezet Angliában, amely azt tűzte ki célul, hogy segítsen mindenkinek akit valamilyen formában érint egy súlyos mentális betegség, hogy jobb minőségű életet érjenek el. 1972-ben alapították, és több mint 7800 tagja van. Sajnos, a Rethink Mental Illness sok olyan diszkriminációval foglalkozik amely mentális egészségügyi gondozásban résztvevőket érint – az egyik trend az a tendencia, hogy a fizikai egészségügyi problémákat figyelmen kívül hagyják, és mint a mentális probléma manifesztációjának tekintik. A kampányukban fel akarják hívni a figyelmet a elkendőző diagnózisra, és megkérték aktivistáikat, hogy osszák meg tapasztalataikat.

Fizikai egészség problémái

A mentális egészségügyi gondozásban résztvevők hamarabb halnak, mint az átlag populáció és sokkal, nagyobb eséllyel vannak kitéve túlsúlynak, dohányzásnak, rossz étkezésnek és alacsony aktivitás szintnek. Továbbá kétértelmű hatások jelentkezhetnek pszichotróp gyógyszerekre, például nagyobb kockázata van a cukorbetegségnek amikor clopazine-t vagy olanzapine-t kapnak.

Nasrallah (2006) a Klinikai Antipszichózis Kísérlet Bevatkozás Hatékonysága skizofrénia tanulmányában azt találta, hogy diagnosztizált cukorbetegek a mentális kezelésük során a 38%-uk nem kapott fizikai kezelést. Launch és társai (2007) úgy gondolják, hogy a megnövekedett gyakoriságú fizikai betegségek a skizofréniában lehet, hogy a szociális stigma és a fizikai egészségügyi kezelésének hiányában keresendő, amit a skizofrén betegek tapasztaltak.

Stigmatizáció

Link (1987) alapján, amikor egyéneket mentális betegséggel diagnosztizálnak akkor inkompetensnek vagy életképtelennek, megbízhatatlannak, illetve szava hihetetlennek címkézik meg őket.

Az elkendőző diagnózis egy olyan elfogult ítélet, ahol olyan legitim tüneteket, amelyek fizikai betegségből eredeztethetők, egy mentális betegség manifesztációjának tulajdonítják. Peter tapasztalatai megmutatják a beárnyékoló diagnózis menetét: „Egy alkalommal éreztem, hogy az orvosom nem veszi figyelembe az aggodalmamat a gyomorpanaszom miatt. Amikor elmondtam neki, hogy azt érzem, gyomorfekélyem van, úgy tűnt mintha azt hinné, hogy hipochondriás vagyok. Végül kiderült, hogy az az antibiotikum, amit felírt rosszul reagált a gyógyszereimmel, ami gyomorfájdalmat okozott.

A hiba többszörös okai

1. Az egészségügyi dolgozók olyan populációból származnak ahol a stigmatizálás elterjedt, és bár tanultak a stigmáról és a sztereotípiáról, annyira állandósult a kultúrában a stigma, hogy ez egy akadályt állít az egészségügyi dolgozók elé. Pinfold (2005) alapján a páciensek véleménye szerint pont a mentálhigéniai személyzet az, aki a legjobban stigmatizálja őket.

2. Az elkendőző diagnózis egy műterméke lehet a mentál higéniai ápolók kiképzésének. A nem egyértelmű vagy épp furcsa fizikai tapasztalatokat félreértelmezhetik akár téveszmének is, amit semmiképp sem akarnak megerősíteni, avagy támogatni.

3. Az orvosok lehet, hogy nem rendelkeznek a megfelelő tudással a fizikai betegség tüneteinek felismerésében, ami a tünetek megerősítését nehézzé teszi. Ez a fajta késedelem meghosszabbíthatja a kezeletlen betegséget, így további komplikációk származhatnak belőle.

4. Szegény tudás is hozzájárulhat az orvos önbizalmához és felismeréséhez a fizikai tüneteket illetően.

5. Az orvosoknak lehet, hogy nincs releváns klinikai vagy képzettségbeli tapasztalata a mentál higiéniás páciensek fizikai problémáit illetően.

6. A fizikai rendellenesség maszkolhatja vagy leutánozhatja a mentális betegséget, ami késleltetheti a diagnózist.

A hit hiánya

Jake-et depresszióval diagnosztizálták 14 évesen. A legutóbbi epizódja során olyan fizikai tünetei voltak, mint fejfájás, szédülés, rosszullétei voltak, és mindig fáradt. Ezen tüneteket az antidepresszáns mellékhatásainak tulajdonították, még akkor is, amikor másik gyógyszerre tért át. Ezek a tünetek fennmaradtak, és krónikus fejfájássá fajultak, nyakfájdalommal, és vizuális torzulással, emiatt két orvos is megvizsgálta. „Mindkettő azt mondta, hogy semmi baj nincs velem, és ez mind pszichoszomatikus. 3 héttel később rosszabb lett, megvakultam, balesetem lett, és kórházba kerültem. Ott diagnosztizáltak koponyaűri nyomásnövekedéssel (idiopathic intracranial hypertension). Azóta egy és fél év telt el. A látóidegeim nem gyógyultak meg, nem is fognak, és vak vagyok. Ezek közül semmi se történt volna meg, ha nem ignorálták volna a betegségemet ennyi ideig” (Jake)

Az elkendőző diagnózis hátterében sokszor mítoszok és sztereotípiák állnak a kliensek fizikai egészséget illetően, például, hogy őket valójában nem érdekli a fizikai jóllétük, úgyis van elég gondjuk, ami miatt aggódhatnak. Az elkendőző diagnózis jelentheti azt is, hogy az orvosok kevésbé törődnek a kliensek fizikai igényeivel ezáltal, a korai megelőzéssel. Ami azt jelenti, hogy ahelyett, hogy neki kezdenénk az elsődleges egészségügyi alapellátásnak, ehelyett második vagy harmadik stádiumában járunk az egészségügynek, amikor már ténylegesen a kliensek kialakult komplikációival kell foglalkoznunk.

Kormány politikája

A kormány politikája az egészségügyet illetően az, hogy minél kevesebben haljanak meg a fizikai kondíciók miatt.

3 komponense van annak a negatív attitűd a kliensek ellen, ami az elkendőző diagnózist eredményezi: affektív (érzések), kognitív (gondolatok, hiedelmek), valamint a viselkedés. Tehát összességében, ahogy az egészségügyi dolgozók éreznek, gondolkodnak, és viselkednek, általánosságban meghatározza, hogy hogyan fognak cselekedni a munkájuk során.

Ha jobban tudatosítanák a mentál higiéniai dolgozók a felelősségüket, és a fizikai gondozást is involválnák a politikájukban, akkor az elkendőző diagnózist megelőznénk. Például a Comissioning for Quality and Innovation (CQUIN) meghatalmazottja az alapján jutalmaz pénzbeli juttattásal, akik hozzájárulnak a helyi egészségügy minőségének növekedéséhez. Például a mentális ápolást igénybe vevők fizikai egészsége terén is, valamint a gyógyszerek összeegyeztetése, dohányzásról való leszokási tréning is ide tartozik.

A fizikai egészségügyi tudásnak előtérbe hozása segíteni fogja megváltoztatni az egészségügyi dolgozók attitűdjét a kliensek tüneteivel szemben azáltal, hogy növeli az önbizalmat és a kompetenciát a fizikai egészséget illetően. Mint például a nővérek esetében egy alap fizikai egészségügyi képzés, vagy ha időt töltenék egy cukorbeteg specialistával. Ezek a lépések segíteni fogják a dolgozókat, hogy máshogy érezzenek, gondolkodjanak és viselkedjenek a kliensek tüneteivel kapcsolatban.

Cukorbetegség diagnózisa

A cukorbetegség egy komplex orvosi kondíció, amit ha nem kezelnek és ismernek fel idejében, akkor súlyos komplikációk lehetnek (Nash, 2010). A magas aránya a cukorbetegségnek a mentálhigiéniát igénybe vevők körében olyan háttérkombinációhoz kapcsolható, mint szociális faktorok, a gyakori kitétel kockázati tényezőknek, illetve az antipszichotikum mellékhatásai. Ezért is fontos, hogy a nővérek gyakorlatot és tudást szerezzenek a cukorbetegségről: a sziptómákról (megnövekedett szomjúság, vizeleti ürítés, homályos látás etc.), kockázati tényezők (mint év, rossz táplálkozás, családtörténetés, etnicitás), és a klinikai tudás (a súly, a vérglükóz és a koleszterol folyamatos ellenőrzése).

Konklúzió

A stigma egy rendkívül kegyetlen realitás a mentálhigiéniai gondozásban, és máshol is. Ez a stigma elkendőző diagnózishoz vezethet, ami hatással van a korai felismerése és az intervencióra is, aminek követnie kéne a tényleges tünet beszámolót. Ez negatív hatással lehet a fizikai egészség kimenetelére is. Mint szakemberek, mindig tudatában kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy az attitűdünk hogyan befolyásolhatja azt a képességünket, hogy megfelelő, egyénre szabott kezelést adjunk. A reflexió a hozzáállásunkra, képesítéseinkre, gyakorlatunkra segítheti a tudatosságot. Továbbá a jobb fizikai egészségügyi gondozási tapasztalatok és tudás tovább növelheti az önbizalmunkat és kompetenciák, és egyben csökkenti a veszélyét annak, hogy a tünetbeszámolókat nem megfelelően kezeljék.