Az egészségmagatartás közvetíti a kapcsolatot a D-típusú személyiség és a szubjektív egészség között az általános populációban

Az egészségmagatartás közvetíti a kapcsolatot a D-típusú személyiség és a szubjektív egészség között az általános populációban      

Williams, L., Abbott, C., & Kerr, R. (2015). Health behaviour mediates the relationship between Type D personality and subjective health in the general population. Journal of Health Psychology, in press.

Készítette: Galgóczi Zsuzsanna

Absztrakt

A D-típusú személyiség kapcsolatban áll az egészségtelen magatartással és az alacsony szubjektív egészséggel az általános populációban. Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy az egészségmagatartás mediálja-e a kapcsolatot a D-típusú személyiség és a szubjektív egészség között. 217-en vettek részt a kutatásban. A résztvevők a D-típusú személyiséggel, az egészségmagatartással, a fizikai tünetekkel és az életminőséggel kapcsolatban töltöttek ki kérdőíveket. A D-típusú személyek szignifikánsan kevesebb egészséges magatartásról és szignifikánsan rosszabb szubjektív egészségről számoltak be, mint a nem D-típusúak. Továbbá arra jutottak, hogy az egészségmagatartás részben mediálja ezeket a kapcsolatokat. A tanulmány bemutatja, hogy az egészségmagatartás részben megmagyarázza a kapcsolatot a D-típusú személyiség és a rossz egészségi állapot között.

Bevezetés

A D-típusú személyiség kapcsolata az egészségi állapotban fellépő negatív következményekkel kifejezetten jól dokumentált az egészségpszichológia szakirodalmában. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a D-típusú személyiség kapcsán háromszorosára nőhet a szívbetegek rossz prognózisának és halálozásának kockázata. Továbbá kapcsolat fedezhető fel a D-típusú személyiség és a betegek által észlelt olyan szubjektív következmények között, mint az életminőség és az alacsonyabb mentális és fizikai egészség. Egy meta-analízisből kiderült, hogy a D-típus kapcsolatban áll a súlyos szívproblémákat kiváltó eseményekkel és a csökkent életminőséggel a szívbetegek körében. Emellett azt is kimutatták, hogy a D-típusú személyiség hatással van a káros következményekre, függetlenül a tradícionális biomedikális rizikó-faktoroktól és a depresszió tüneteitől. Bár a D-típusú személyiség hatásait eleinte a szívbetegek körében vizsgálták, több tanulmány is arra jutott, hogy a D-típus negatív hatással van az egészségre az általános populáció esetében is. Pontosabban a D-típusú személyiség negatívan hat a mentális egészségi állapotra (pl. depresszió és szorongás tünetei) és a fizikai egészségi állapotra, beleértve több szomatikus tünetet és az alacsonyabb egészségi állapotot. Ezen kívül a D-típust többször is kapcsolatba hozták az egészségmagatartással. Utaltak arra, hogy a D-típusú személyiség közvetve elősegíti a szívproblémák kialakulását úgy, hogy károsító hatással van az egészségmagatartásokra. Például, ha a D-típusú személyek hajlamosabbak betegséget-elősegítő viselkedésekbe bonyolódni, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, kevés testmozgás, rossz étkezés, vagy ha nem kívánják követni az orvos által meghatározott kezeléseket, az részben megmagyarázza a kapcsolatot a D-típus és a szívbetegek rossz egészségi állapota között.

Összefoglalva, a fent említett tanulmányok szerint kapcsolat áll fenn a D-típusú személyiség és az egészséggel kapcsolatos magatartás között mind a szívbetegek, mind pedig az egészséges személyek esetében. Azonban egy tanulmány sem vizsgálta még eddig, hogy vajon az egészségmagatartás mediálja-e a kapcsolalot a D-típusú személyiség és az egészségi állapot változása között. Éppen ezért a cikk szerzői három célt tűztek ki kutatásukban:

1.      Megvizsgálják a kapcsolatot a D-típus és az egészségmagatartás között

2.      Megnézik, hogy vajon a D-típus kapcsolatba hozható-e a rosszabb észlelt egészséggel (fizikai tünetek, életminőség)

3.      Meghatározzák, hogy az egészséggel kapcsolatos magatartás mediálja-e a kapcsolatot a D-típusú személyiség és az észlelt egészség között az általános populációban

Módszer

Résztvevők és eljárás  

Ez egy keresztmetszeti kutatás, amelybe 217 felnőttet választottak be kényelmi mintavétellel az általános populációból és egy egyetemi elrendezésből (76 férfi és 141 nő; átlagéletkoruk 31,9 év). A kutatás gyors ismertetése után mindannyian kaptak egy kérdőív-csomagot, amely rákérdezett demográfiai adatokra, mérte a D-típusú személyiséget, az egészségmagatartást, a fizikai tüneteket és az életminőséget.

Skálák

A D-típusú személyiséget a Type-D Personality Scale-lel mérték. Ez egy 14 tételes skála, ami két fő tényezőt vizsgál: a Negatív Affektust (NA=Negative Affectivity), és a Társas Gátlást/Gátoltságot (SI=Social Inhibition). Mindkettőre 7-7 tétel vonatkozik, melyeket egy ötfokú Likert-skálával lehet értékelni. Ha a kapott pontszám 10 vagy annál nagyobb, akkor D-típusú személyiségről beszélünk. Továbbá a szerzők megvizsgálták a D-típusú személyiséget mint folytonos értéket, melyet az NAxSI interakcióval fejeztek ki.

Az egészségmagatartást a Genevioral Preventive Health Behaviours Checklist segítségével mérték fel, amely 33 viselkedést tartalmaz, amelyekről a résztvevőknek meg kellett mondania, hogy nem/néha/mindig/majdnem mindig végeztek. A magas pontszám azt jelentette, hogy a válaszadó több az egészség szempontjából előnyös magatartást végez.

A fizikai/testi tünetek felmérésében a Cohen – Hoberman Inventory of Physical Symptoms (fizikai tünetek kérdőív) segítségét vették igénybe, amelyben 33 tételben értékelhették a résztvevők egy 4-fokú Likert skálán, hogy tapasztalták-e a feltüntetett fizikai tüneteket, és hogy az menyire okozott nekik problémát/kellemetlenséget. A magas pontszám a tünetek magas szintjét jelentette.

Az életminőséget a WHO Quality of Life Questionnaire-rel mérték, amellyel 26 tételen keresztül vizsgálható a személyek észlelt szubjektív jólléte. A válaszadók 5-fokú Likert skálán válaszoltak a kérdésekre az élet 4 fontos területével kapcsolatban: fizikális egészség, pszichés egészség, társas kapcsolatok és környezet. A magasabb pont jobb életminőséget jelent.

Statisztikai elemzés

A szerzők t-próbákat használtak, hogy megvizsgálják a különbséget a D-típusú és a nem D-típusú személyiség között az egészségmagatartás, az életminőség és a fizikai tünetek szempontjából. Emellett korrelációs elemzést is végeztek, hogy analizálják az asszociációt a D-típusú személyiség, az egészségmagatartás és a szubjektív egészség egyes kimenetelei között. Ebben az esetben dimenzionális konstruktumként kezelték a D-típusú személyiséget (NAxSI). Végül mediációs analízist hajtottak végre egy regresszió-alapú megközelítést használva, Preacher és Hayes (2008) javaslatát követve! Itt a D-típusú személyiség volt a független változó, a fizikai tünetek és az életminőség a függő változók, és az egészségmagatartás mint közvetítő változó lett feltüntetve az SPSS PROCESS eszközében, melyet Preacher és Hayes készített bootstrap elemzéshez.

Eredmények

A 217 résztvevő közül 69 személyt kategorizáltak D-típusú személyiségként (19 férfi és 50 nő), akik elérték vagy meghaladták a 10 pontos határértéket az NA és SI alskálákon.

A standard független mintás t-próba eredménye szerint a D-típusú személyek szignifikánsan kevesebb pozitív egészségmagatartást végeztek, mint a nem D-típusúak. Az NAxSI interakciót vizsgálva pedig a szerzők arra jutottak, hogy a D-típus szignifikánsan negatív korrelációt mutat az egészségmagatartással!

További t-próbák kimutatták, hogy a D-típusú személyek szignifikánsan több fizikális tünetről és szignifikánsan alacsonyabb életminőségről számoltak be a kérdőív kitöltése előtti két hétben, mint a nem D-típusúak. És az NAxSI interakcióval jellemzett folytonos D-típus változó szignifikánsan pozitívan korrelált számos fizikai tünettel, és negatívan az életminőséggel.

Mediációs elemzés

A mediációs elemzés megerősítette az egészségviselkedés közvetítő hatását a D-típusú személyiség és a fizikai tünetek kapcsolatára nézve. Ez a hatás akkor is megmaradt, mikor az egészségmagatartás változót kontrollálták az előbbi kapcsolat tekintetében, ez pedig részleges közvetítésre (mediációra) utal.  Hatásnagyság szempontjából azonban relatíve kicsi hatásnagyságról beszélhetünk.

Egy további mediációs analízis pedig azt demonstrálta, hogy az egészségmagatartás részlegesen mediálja a kapcsolatot a D-típusú személyiség és az életminőség között, a hatásnagyság itt viszont már közepes volt.

Diszkusszió

A tanulmány elsőként kimutatta, hogy a D-típusú személyek kevesebb az egészség szempontjából előnyös viselkedést/magatartást folytatnak, és hogy ezek a viselkedések részlegesen mediálják a kapcsolatot a D-típus és a szubjektív egészség-következmények (fizikai tünetek és életminőség) között az általános populációban! Illetve, hogy – korábbi tanulmányoknak megfelelően - a D-típusú személyiség a rosszabb életminőséggel és több fizikai tünettel és panasszal is kapcsolatban áll. Ez a megállapítás azért is fontos, mert ha magának a viselkedésnek ilyen hatása van az egészségre nézve, akkor olyan intervenciós módszereket és technikákat is érdemes lenne figyelembe venni, amelyek közvetlenül a szelf-menedzsment viselkedés (és a hátterében álló okok) módosítására irányulnak a D-típusú személyek esetében.

Limitációk

Ennek a tanulmánynak több limitációja is van. Először is a minta egészséges emberekből áll, ezért érdemes lenne megvizsgálni az egészségmagatartás mediáló hatását a D-típusú személyiség és a súlyos klinikai következmények között szívbetegek körében is. Ezen kívül a kutatás során keresztmetszeti dizájnt használtak, ami nem teszi lehetővé ok-okozati összefüggés alkalmazását a fent említett kapcsolatra nézve. Végül pedig a szerzők önbeszámolón alapuló mérőeszközöket vettek igénybe, így az adatok nagyobb torzításnak lettek kitéve.